17. Alvós maci

Csávesz, Prücskök! Itt az újabb termés! :D Fogyasszátok szeretettel! Puszika! <3

Ja, és a 3-4 komment még mindig áll, szóval hajrá! :)))

Hayley

Reggel nagyon korán felkeltem. Nagyon izgatott voltam, hiszen itt van Nina! Nagyon szeretjük egymást, és vele igazán önmagam tudok lenni! Bár, ahogy ismerem, még mindig alszik, vagy pedig frissítő fürdőt vesz, szóval most még nem zavarom. Óvatosan kimásztam az ágyból, ahol Zoe még édesen aluszkált, és lábujjhegyen kilépkedtem a szobából. Csendben tipegtem a lépcső felé, mikor hallottam, hogy nyikorog valami. Összerezzentem, és össze-vissza kapkodni kezdtem a fejem, mire megtaláltam a zaj forrását. Harry éppen jött ki a szobájukból, álmos fejjel, morgolódva.

-          Miért nem alszol? – kérdezte.

-          Nem vagyok álmos. – suttogtam mosolyogva. – Csináljak kávét?

-          Igen, az jól esne. – mondta, majd kijött a szobából. Még láttam, ahogy Louis egy igen nyakatekert pózban aludt, félig az ágyon, félig lelógva. Vicces látvány volt.

-          Tej? Cukor?

-          Jöhet. Köszi. – mondta, miközben leült a kanapéra, és álmosan döntötte oldalra a fejét.

Elővettem egy bögrét, és gyorsan csináltam két kávét. A sajátomba jó sok cukrot és tejet raktam – Én így szeretem. Felkaptam a két bögrét a kezeimbe, és kioldalaztam a konyhából. Úgy vettem észre, Harry elaludt, miközben várt, szóval leraktam a bögréket a dohányzóasztalra, és óvatosan böködni kezdtem.

-          Harry! Ébresztő! Itt a kávéd! – mondtam mosolyogva, mire nem várt reakciót kaptam. Halkan nyögve átölelt, mint valami alvós állatot, és fejét a vállamba fúrta. Kicsit megilletődtem.

-          Csak még öt percet… - valami ilyesmit morgott a vállamba, amitől olyan bizsergés járt át, mint még soha.

-          Harry! Most nem kell sehova se menni! Én csak a kávédat hoztam! – mondtam a lehető leghalkabban, de azért úgy, hogy ne suttogás legyen, és elkezdtem lefejteni magamról a kezeit. Pardon. Próbáltam.

Nagyon erős volt a szorítása. Hiába nyomkodtam, húztam, toltam, karmolásztam, nem hatott semmi Rá, karjaival ugyan úgy szorított, mint a próbálkozásaim előtt. Megpróbáltam kicsusszanni a karjai közül, de ez a terv is befuccsolt. Mindenre csak egy morgással reagált, és még jobban odadörgölőzött a nyakamhoz. Jó, ez kezd kínos lenni. Más esetben segítségért kiáltottam volna, de tudván, hogy a többiek alszanak, ezért beletörődtem a sorsomba. Aztán feltűnt egy egészen pici, mégsem elhanyagolható részlet. Pisilni kell. De nagyon! Jó, csak nem adhatom fel. Aprót ütöttem a hátára. Semmi. Most nagyobbat. Még mindig semmi. Erőteljesen meghúztam a haját. Szintén semmi reakció. A fenébe Styles, mitől ébredsz fel? A hajlatát kezdtem piszkálni, mire kicsit összerándult, de aztán megint visszatért a nyugalmas pozíciójába. Aztán Lépteket hallottam. Hála az égnek!

-          Hát ti meg mit csináltok? – kérdezte Louis.

-          Istenem, köszönöm! – mondtam. – Segíts, elaludt, miközben csináltam a kávét, és nem akar elengedni! Nagyon szorít! – Louis fáradtan elvigyorodott, majd Harry füléhez hajolt, és beleordított.

-          ÉBBBRESSZTŐŐŐ! – mire Harry ingerülten ugrott fel, még mindig a karjaiban tartva.

-          Te állat! – kapott feléje, Én pedig kihasználva az alkalmat felálltam, és kinyújtóztattam a tagjaimat.

-          Végre! – sóhajtottam. Aztán rohantam is a fürdőbe.

Louis

Lehuppantam Harry mellé a kanapéra.

-          Haver, te meg mit csináltál? – kérdeztem vigyorogva.

-          Mit csináltam? – kérdezte kómásan, miközben a kávéját kortyolta.

-          Arra kell felébredjek, hogy Hayleyvel a karjaidban alszol? – játszottam meg a szipogást. Harry szemei elkerekedtek, és lefagyott. Mióta megismerte Hayleyt, egészen más… talán belé tényleg szerelmes… nem tudom.

-          Hogy… mi van? – kérdezte körül-belül egy perc múlva. Kicsit sincs fáziskésése.

-    Úgy ölelgetted, mint egy alvós mackót! – nevettem. Harry elszörnyedve meredt a kávéjára. Ilyen szörnyű az a kávé? Na, jó, ezt én se gondoltam komolyan…

-          Akkor gondolom, ezt ki kell magyaráznom…

-          Ezt, barátocskám, már nem tudod! – veregettem meg a vállát, és felálltam.

-          Jó reggelt, fiúk! – ugrált le vidáman a lépcsőn Zoe a tegnapi ruhájában. – Mizu?

-       Neked is jó reggelt! – öleltem meg, és egy apró puszit leheltem az arcára. – Ugye ma nem megyünk vásárolni? – kérdeztem keserűen.

-          Hé! Ti akartatok annyira jönni! – emelte fel védekezésképpen a kezeit Zoe.

-          De nem mondtátok, hogy cipekednünk és várnunk kell! – nyöszörögtem.

-          Hát sorry. – nevetett, majd lehuppant Harry mellé a kanapéra. – Harry, mi a baj?

-          Semmi, semmi. – mondta erőtlenül.

-          Hát jó, ha nem akarod elmondani, segíteni sem tudok. – állt fel, és vissza akart menni a szobájába, de útközben elkaptam.

-          Láttad már a szobánkat? – kérdeztem továbbra is vigyorogva.

-          Még nem volt szerencsém bepillantást nyerni oda. – szeme érdekesen csillogott, és elkezdtem húzni a szobánk felé.

Egy furcsa grimasszal tekintett körbe a szobán. Hupsz. Elfejeltettem beágyazni. Meg rendet tenni. Meg szellőztetni. Meg úgy csak egy kicsit is partiképesebbé tenni. De most már mindegy. Zoe furcsállóan felém fordult, mire kapva az alkalmon ajkaimat az övéire tapasztottam, és nyelveink vad táncba kezdtek. Teljesen elfeledkeztünk mindenről és mindenkiről, és csak egymásnak voltunk. Óvatosan belekuncogott a csókba. Igen, nem a legromantikusabb hely. Lassan elhúzódott.

-          Ez így nem éppen a legromantikusabb. – mondta aranyosan.

-          A számból vetted ki a szót. – vigyorogtam. – Egy kávét?

-          Inkább kakaót. – mondta némi gondolkozás után, így hát átvetettem karomat a vállain, és leindultunk.