II./9. Rég nem látott kedves (?) ismerős

Na, most erre a részre igazán fellendültem, így tudom most hozni, viszont továbbra sem ígérek semmit. Azért remélem bejövős, és nem baj, hogy megint képekkel bombázlak titeket. Továbbá csekkolhatjátok apránként a Szereplők modult, mindig, ha új szereplő van felteszem. :) Am, a képek közül csak egyet tettem be a történetbe, de ha a többi is érdekel, akkor írjátok és kirakom őket!:D

Noémi xXxX

Zoe

-          Daniel? – kérdeztem hisztérikusan, ugyanis rá pont nem számítottam.

-          Szia Zoe! – intett vigyorogva, mintha még mindig együtt lennénk, vagy nem tudom. Elindult felém, gondolom, hogy megöleljen, mint egy régi jó barátot, és bár közös megegyezés alapján szakítottunk (azaz én mondtam, hogy már nem érzek iránta semmit, ő meg helyeselt, és szakítottunk), valahogy olyan furán állt a szeme. Mármint nem bandzsított be, vagy ilyesmi, csak olyan furán csillogott… Biztos megőrültem.

Danny

Mikor közel ért, magához húzott és megölelt, jó szorosan. És ez még kellemetlen sem lett volna, ha nem úgy ölelt volna, mint annak idején – azaz kb. két hónapja -, mikor még együtt voltunk, és eljött megnézni az X Factort. Éreztem, hogy beszívja a hajam illatát, mindig ezt csinálta, csak ő azt hitte, nem veszem észre. Már először lebukott nálam, és később rendszeresítette ezt a „szagminta vételt”. Mikor már egy ideje ölelkeztünk, próbáltam valahogy kiszabadulni az öleléséből, ami nem volt egyszerű, mert Danny elég erős.

-          Danny! Megfojtasz! – szóltam rá kicsit megrovóan, mire elengedett, és fellélegeztem.

-          Bocsi, csak olyan régen láttalak. – még mindig túl közel volt, bőven az intimszférámon belül. – Szóval, ő az új barátod? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában. – Gyorsan beújítottál egyet. Szervusz, Daniel Harper vagyok, - nyújtotta a kezét Lounak - de neked csak Daniel. – O-ó.

-          Szia! Louis Tomlinson, nagyon örülök. – válaszolt hasonló hanglejtéssel Louis. Dupla o-ó!

-          Zayn Malik vagyok. – próbálkozott a felszültség oldással Zayn, de Daniel csak megrázta a kezét, majd figyelmét újra Louisra irányította.

-          Szóval, te vagy az a kis énekes? – húzta fel a szemöldökét Danny.

-          Igen, és képzeld, Zoe barátja. – húzta ki magát Louis.

-          Nem vagy olyan nagy szám! Fogadjunk, énekelni se tudsz, csak buzulni a kis haveroddal! Zoe tudja már, hogy homi vagy? Nem zavarja? Vagy talán hazudsz neki?

Louis nyakán megfeszültek az erek, és tudtam, ha nem teszek valamit, nekiugranak egymásnak. Segélykérően Anyára néztem, aki gyorsan kapcsolt, és közbeszólt.

-          Ki kér sütit?

-          Mindegy, már úgy is mennem kell. – morogta Danny, majd kiviharzott.

Louishoz mentem, és megszorítottam a karját. Mereven bámulta az ajtót, ahol Daniel távozott, és remegni kezdett. Magam felé fordítottam és a kék szemeibe néztem. Anya kiment a konyhába, Zayn pedig követte, mert ő kért sütit. Louis kezdett lenyugodni, és lassan megcsókolt.

-          Hogy járhattál egy ilyennek? – kérdezte halkan.

-          Fogalmam sincs. – válaszoltam, majd nyomtam egy puszit a szájára, és behúztam a konyhába.

-          Sajnálom kicsim, ha tudtam volna, hogy ez lesz, egyáltalán nem hívom át. Csak tudod, olyan helyes fiúnak néz ki. – szabadkozott Anya halkan, hogy a fiúk ne hallják.

-          Tudom. De az a sok segítség, amit tőle kapták, az csak azért volt, hogy megszeresd. – suttogtam vissza.

A fiúknak nagyon ízlett a süti, bár Louis még mindig kicsit feszült volt. Felvetettem, hogy megmutatom neki a szobámat, ahol az elkövetkezendő napokban ő is aludni fog. Persze előbb Zaynt vezettem el a vendégszobába, hogy ő is kipakolhasson.

Mikor beléptünk a szobámba, az pontosan ugyan olyan volt, mint ahogy hagytam. Lady Gagás, Little Mixes, Katy Perrys és nem mellesleg One Directionos poszterek mindenütt a falakon, meg néhány kép a lányokkal, egy Dannyvel (még nem volt időm kidobni!), a hatalmas ágyam (amin egyáltalán nem aludtunk közösen Dannyvel!!!), a szekrényem, tele – most éppen nem – ruhákkal, a puha, rózsaszín szőnyegem, és minden, ami az enyém. Ez az én kis birodalmam. Még Danny se járt itt régen, Louis az első férfi, aki beteszi ide a lábát, Apán kívül…

Louis elképedve nézett körbe, és mit szúrt ki először? Nem az 1D-s posztereket, hanem azt a nyamvadt egy képet. Odament, és óvatosan levette a falról. Nézte egy darabig, majd felém fordult. Nemes egyszerűséggel kivettem a kezéből, összetéptem, és kidobtam az íróasztalom melletti kukába. Elmagyaráztam neki, hogy régen nem voltam itt, és még nem volt időm kidobni a képet, de most megtettem. Ezután lenyugodott, és most már észrevette a posztereket.

-          Wáó! Mindenhol ott vagyok! – ámuldozott. – Nem tudtam, hogy ennyire nagy rajongó voltáll! – kacsintott.

-          Pedig igen. – nevettem. – És most is nagy rajongód vagyok. – mondtam, és megpusziltam az arcát.

-          És van egy egyszemélyes posztered is rólam? – váltott át „tini lányba”, és ugrálni kezdett. Ekkor lehenteredett az ágyamra, és magával húzott engem is. – Hmm, de jó puha.

Mivel én voltam fölül, ezért tökéletes rálátást nyertem tökéletes arcára. Kék szemei az enyémeket keresték, néha az ajkaimra tévedtek, majd vissza a szemembe. Egy kósza vörös tincset elfésült az arcomból, majd ajkait óvatosan az enyémekre nyomta. Alsó ajkamat megnyalta, ezzel bebocsátást kérve a számba. Nyelveink vad táncot jártak, folyamatosan mélyítettük a csókot, Louis keze pedig elvándorolt a fenekemre – a pimasz! -, ekkor viszont valaki kopogott, és másodpercekkel később Zayn nyitott be. Louisszal olyan gyorsan rebbentünk szét, amennyire egymáson fekve lehet, így viszont én sikeresen legurultam az ágyról, és nagy puffanással értem földet.

-          Megzavartam valamit? – vigyorodott el kajánul Zayn.

-          Nem. – válaszoltunk egyszerre Louisszal, mire Zayn felkacagott.

-          Oké, csak szólni akartam, hogy Hayley hívott, hogy elmehetnénk a városba, de ha gondoljátok, megmondom neki, hogy el vagytok foglalva. – kacsintott.

-          Nem kell, megyünk. – jelentette ki Louis, és felkelt az ágyamról. Felsegített a földről és követtük Zaynt.

*eközben*

Hayley

Miután Blakekel kiharcoltuk magunkat, és Harry is berendezkedett lementünk a nappaliba beszélgetni. Harry „véletlenül” mellém ült le a kanapéra, bár tartva a távolságot, mert Blake az ő saját foteljába ült, ölében Mandi, Nina meg a másik szabad fotelba. Egészen addig jó is volt, míg Anya is be nem jött, és be nem szállt ő is a beszélgetésbe, mert akkor Harry arrébb húzódott (konkrétan mellém préselődött), hogy legyen helye Anyának. Anya elmesélte, hogy Apu most dolgozik estig, addig majd beadagolja neki, hogy vendégünk van. És természetesen, Anya rögtön felhozta Jimmyt, hogy miért nem vele vagyok. Na, igen, ez az átka annak, ha elfelejtem elmesélni neki a dolgokat. Teljesen kiment a fejemből, hogy ő még nem tudja, ezért először nagy szemeket meresztettem rá.

-          Anya, mi már nem vagyunk együtt Jimmyvel. – böktem ki végül.

-          De hát miért nem? – vágott meglepett arcot. – Hisz olyan jól megvoltatok! Még képek is vannak!

-          Anya, semmi szükség a képekre! – állítottam le. - És ő szakított velem, azért, mert ő úgy gondolta, nem tudná kezelni azt, hogy én most már híres vagyok.

-          De azért a képeket igazán megnézhetnénk! – Anya fénykép mániás, talán tőle örököltem én is….

Mielőtt tiltakozhattam volna, már el is ment a Tabjáért, amin a képek vannak. Pazar. Nem elég, hogy még eszembe is juttatja, pont Harry előtt kell (nem értem miért parázok!?). Apropó, Harry. Mivel a kanapé elég kicsi, és Harry igen közel húzódott hozzám, combjai az enyémeknek nyomódtak, válla érintette az enyémet, haja majdnem kiszúrta a szemem, és rám nézett. Zöld szemei az arcomat fürkészték, és keze egy óvatlan pillanatban a combomra vándorolt. Lenéztem a kezére, majd vissza rá, amit lehet, ő jó jelnek vett, de én fogtam a kezét, és visszaraktam a saját ölébe. A művelet közben fapofával bámultam Harryre. Mondanom sem kell, Nina, Mandi és Blake figyelte az eseményeket, és mindhárman kuncogni kezdtek. Harry érdekes fejjel rám nézett, én meg csak megforgattam a szemeimet. Ki kell belőle szeretni, ki kell belőle szeretni! Anya e pillanatban vissza is ért, én pedig felkészültem a legrosszabbra.

-          Ez a kép – kezdte Anya – Hayley tavalyi szülinapi buliján készült. – mutatta Harrynek (mert persze Blakenek és Ninának nem kell mutogatni, Mandi meg el van foglalva… Blakekel…). Harry összeráncolta a szemöldökét, de próbált mosolyogni. – Aztán ez a suliban. Ne kérdezd mi ez a piros valami a fejükön, mert nem tudom. – ó, én tudom! Valami kiselőadás volt, és kaptuk ezeket a piros micsodákat. Mi összecsavartuk, és feltettük a fejünkre. Istenem…. – Ó, ez az, mikor Tappancsot megtalálták a parkban, és Jimmy magához vette. Emlékszel? – nevetett. Igen, Anya, sajnos emlékszem. – Ó, és ez a legszebb kép róluk. – mosolyodott el Anya. – A szalagavató bál előtt készült. Olyan szépek voltatok együtt. – nézett rám.

-          Oké, Anya, elég lesz, szerintem Harryt nem érdekli különösebben. – vágtam közbe.

-          Jaj, Hays, csak egy kis nosztalgia. – legyintett Anya.

-          Jaj, Harry, még nem is láttad a szobámat, gyere! – fogtam meg a csuklóját, és felráncigáltam az emeletre. Mikor már hallótávolságon kívül voltunk elkezdett nyöszörögni.

-          Hayley, ez fáj! Mióta ilyen erős a markod?

-          Anya mindig, mindig képeket mutogat. – morogtam magamnak.

-          Szerintem aranyos… - mondta vonakodva Harry.

Csak megforgattam a szemeimet és berontottam a szobámba. 

II./8. Utolsó megálló

Sziasztok! Ahogy engem lehet ismerni, valószínűleg ez a sulikezdés előtti utolsó rész, bocsi:/// De azért igyekszem! Nos, miközben nézegettem az eddigi részeket, rájöttem, hogy egy valakinek a szemszögéből még SOHA nem írtam az eddigi 26+7 rész alatt. Ezen most változtatunk!:D Amúgy hozzátenném, hogy régebben Bellát hét évesnek írtam, de most átalakult ötévessé (:'D), mert az jobban illet a képzelgéseimbe. És remélem, a fejezet végéért eléggé meg fogtok utálni >:D Véleményeknek örülnék, nem csak a gombok által, hanem kommentekkel is, és köszönöm a 18 rendszeres olvasót, és az egyre több látogatottságot! Szeretlek titeket! (Remélem, ti is engem!)

Noémi xXxX

Liam

Zayn is csatlakozott hozzánk a buszban, ezek szerint Harry marad Hayleyéknél. Mi Niallel Ivettéknél alszunk, legalábbis Hays elmondása szerint. Hayley azt is mondta, hogy Ivy anyukája imád főzni, szóval ezzel se lesz gond, ugyanis Niall, mint a konyhamalac, mindent betakarít. Még azt is, ami romlott, fúj. Amúgy én örülök, hogy Harry maradt Hayleyéknél, mert mindenki tudja, mi a helyzet velük (csak Hayley nem), és így, hogy Harry náluk alszik, talán végre összejönnek. Én szurkolok nekik, és külön jó is lenne, hisz a kéthetes pihenőnk nemsokára véget ér, ami azt jelenti, hogy egyre több interjú, koncert, és miegymás következik, és Harrynek igazán kéne már egy tartós kapcsolat. És olyan cukik lennének együtt, mint Buzz és Jessie, a hamrdaik rész végén a Toy Storyból. Azt leszámítva, hogy Harry nem egy hős űrhajós, akinek lézere, meg mindene van, Hayley meg nem egy vörös hajú cowgirl, akinek van egy Szemenagy nevű lova. De hé, bármi lehetséges!

Louis kirakott minket a Wilson háznál, miután Ivett elnavigálta őt. Nagyon helyes ház volt, egyszintes, de kívülről is tágasnak nézett ki, és varázslatos kis előkertje volt. A virágok között egy apróság játszott, gondolom, ő lehet Ivette húga, Bella. Legalábbis, az egyik róluk szóló cikkben az volt (tudom, hogy gáz, hogy csak innen tudom, hogy van egy húga, akit Bellának hívnak, de nem nagyon szoktunk kettesben beszélgetni Ivyvel, másrészt a család téma se gyakran kerül elő). Mikor meghallotta a kocsit, hatalmas, kék szemeit felkapta, és felállt. Először kétségbeesetten pislogott a járműre, de mikor Ivette kiszállt belőle elmosolyodott, és olyanná vált, mint egy kis angyalka. Kezéből eldobta a pitypangot, és odaszaladt a nővéréhez.

-          Ivy! – sipákolta.

-          Bella! – utánozta Ivette a húgát, és szorosan megölelte. – De hiányoztál, te prücsök!

A kislány haja sötét volt, nyakát eltakarta, és aranyos kis frufruja volt. A hangja pedig nagyon édes volt. Niall rögtön betámadta a kicsit. Két dolog van, amit imád: kaja és a gyerekek.

 - Hát, szia! – köszönt neki, miközben leguggolt.

 - Te meg ki vagy? – kérdezte a kislány megszeppenten.

 - Niall Horan vagyok. – nyújtotta a patáját – pardon, kezét – szőke barátom, hogy Bella megrázza.

Mikor a kislányt csak félénken pislogott hatalmas kezeire, tenyerébe vette az apróság mancsait, és óvatosan megrázogatta azokat. Bella egyre jobban elmosolyodott, majd ő is bemutatkozott.

-          Bella Wilson vagyok, örvendek. – monda, és kis ruhájának szélét megemelte, miközben pukedlizett. Ilyen tekintetben nem hasonlított a nővérére. Bár olyan félénk volt, sokkal vidámabb (és ezzel nem akarom megbántani Ivyt), és percek alatt felszabadultabb lett.

-          Én Liam Payne vagyok. – fogtam meg én is a kis kezét, és lassan megráztam. Bella mosolyogva biccentett a fejével, majd intett, hogy kövessük. Niall még kikapkodta a bőröndjeinket, és ment is a csöppség után.

Még hátrapillantottam a kisbuszra, amit Louis abban a pillanatban indított el, és el is tűntek a szemeim elől. Az ajtóban a lármára megjelent egy helyes nő és egy magas férfi. Gondolom, ők lehetnek Ivette szülei.

-          Gyertek beljebb, Anna vagyok, ő pedig a férjem, George.

Zoe

Most jött az utolsó állomás. A mi házunk. Ami most már szinte teljesen üres, csak Anya él benne, egyedül. Kicsit bűntudatom támadt, hogy egyedül hagyom őt, főleg most, de már a múltkor is megnyugtatott – mikor telefonon beszéltünk -, hogy most a munkám a legfontosabb, és hogy örül, hogy boldog vagyok. Louisról már meséltem neki (bár ő is néz tévét, szóval élőben látta a bejelentésünket), és a képet és az interjúk alapján elragadó fiúnak találja, bár még mindig nem érti, miért dobtam Dannyt. Na, igen. Mikor jártunk, Anya elkönyvelte, hogy Daniellel összeházasodunk, és gyönyörű gyerekeink lesznek, és Danny lesz az ő veje, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Mondjuk Danny tett is arról, hogy Anya ezt így gondolja. Mindig segített neki mosogatni (pedig nekem azt mondta, utál mosogatni), pakolni, mindig bókolt neki, talán ezért is kedvelte meg őt annyira Anya. De tudom, hogy Louisnak nem lesz szüksége ilyen fajta „benyalásra”, mert ő Anya élőben még jobban fogja imádni. Mikor először beszéltem vele erről, megjegyezte, hogy emlékszik, az X Factor előtt a szobám tele volt poszterekkel (még most is) róluk, és mindig róluk áradoztam, főleg Louisról. Remélem, ezt azért nem hozza majd fel, főleg Zayn előtt. Égő lenne.

-          Min gondolkozol, Zo? – nézett rám a szeme sarkából Louis – mert ugye az utat figyelte, mint jó sofőr.

-          Csak Anyán. – erre Louis kicsit felszisszent. Eléggé félt a találkozástól, ugyanis megemlítettem neki, Anya mennyire szerette Danielt, meg hogy néha kicsit nagyon ideges tud lenni. – Nyugi, Anya nem harap! – nyugtattam meg - Nagyot… - tettem még hozzá, mire Louis egy furcsa grimaszt vágott, de elnevette magát.

-          Szerinted tetszeni fogok neki? – kérdezte halkan.

-          Persze! Hidd el nekem, Danny csak behízelegte magát, de neked nem lesz szükséged ilyesmikre. Imádni fog! – biztosítottam.

-          Mizu, fiatalok? – lépett előre Zayn, aki valószínűleg megunta az egyedüllétet a busz hátuljában.

-          Emlékeztetnélek, hogy idősebb vagyok. – emelte fel mutatóujját Lou, miközben végig az utat figyelte (mert jó sofőr!!).

-          De Zoe nem. – kacsintott rám. – Amúgy, mikor érünk már oda?

-          Louis jobbra kanyarodik, megyünk ötháznyit, és már ott is vagyunk.

És valóban, megérkeztünk. Az ismerős ház mosolyogva integetett felénk, engem pedig elöntött az öröm. Újra itthon. Mosolyogva szálltam ki a buszból, és hátrarohantam a csomagokért. Kivettem a két bőröndömet (mert egy lánynak ennyi kell), és rohantam is az ajtóhoz. A fiúk is kikapkodták a sajátjaikat, és követtek. Benyitottam a házba, és szemeimmel anyát kerestem. Két pillanat alatt előttem termett, és mosolyogva ölelt át.

-          Zoe… - suttogta a fülembe, és éreztem, ahogy könnyei áztatják a hajamat.

-          Itt vagyok. – suttogtam én is, és szorosabban öleltem Anyut. – Anya, had mutassam be egy barátomat, Zaynt, – mutattam felé, mire a srác kezet fogott anyukámmal – és a barátomat, Louist. – fura volt ezt így kimondani. Tudni más dolog, de kimondani…

Anya ellökte Louis kinyújtott kezét, és hosszasan megölelte, majd közölte, hogy van nekem egy meglepetése, aminek nem biztos, hogy örülni fogok, de nem számított arra, hogy ilyen hamar megjövünk. Gyanakvóan léptem be a nappaliba, amit már oly jól ismerek. A bútorok a helyükön voltak, minden stimmelt, kivéve valami, azaz valaki, aki a kanapén ült, legalábbis eddig, és most felállt.

-          Daniel? 

One Shot: Tábor II. - Rolling In The Deep

Sziasztok! Hoztam One Shotot, engesztelésül, hogy sokáig nem hoztam részt. :) Pusszancs! 

Noémi xXxX

Ivy

Másnapra egy dalt kell előadnunk, most már csak egymagunk. Agyalunk egy darabig a dalon, mert valahogy semmi sem jó, nem tudunk megegyezni. Végül Georgia segít.

-         Válasszatok egyszerű, de nagyszerű dalt. Mondjuk valamit Adeletől.

-         Adele?

-         Someone like you? – kérdezi Zoe, mire megrázom a fejem.

-         Nem az nem jó, túl érzelgős. Valami más…

-         Set Fire To The Rain? – kérdi most Hayley.

-         Miért nem választjátok a Rolling In The Deepet? Azt mindenki ismeri és szereti.

Rábólintunk, végül is, az egy jó dal, és ha már elsőre mindhárman belementünk, akkor nincs más, ez lesz. Egész este a dalt gyakoroljuk, felosztjuk, előadjuk Georgianak, aki csak mosolyogva figyel minket Borisszal az ölében. Borisz egy borzasztó kövér macska. És hullik a szőre. És mindig ráfekszik a távirányítóra, hogy ne lehessen elkapcsolni a Teleshopról. Szörnyű egy élőlény.

-         There’s a fire starting in my heart… - dúdolgat Zoe.

-         Képtelenség tökéletesre megalkotni egy produkciót egy éjszaka alatt! És még pihennünk is kell! – méltatlankodik Hayley.

-         Menni fog csajok! – öntök lelket beléjük.

Másnapra hulla fáradtan érkezünk a helyszínre, kicsit megkésve, és bár nem minket szólítottak elsőre, ahogy megérkezünk, szinte rögtön mi jövünk a késés miatt. Beterelnek minket a színfalak mögé, ahonnan halljuk, hogy most Mark énekel. Tehát tovább jutott. – fut át az agyamon. Hát persze, őt nem hagyhatnák kiesni! Egy olyan dalt énekel, ami nem ismerős, viszont jól adja elő. Meghallgatnám a mentorok értékelését is, de Dermot beszélgetni kezd velünk.

-         Sziasztok, lányok. – mosolyog.

-         Helló.

-         Készen álltok?

-         Őszintén? Nem. – válaszol Zoe. – De mindent beleadunk.

-         Sok sikert, lányok.

Mark befejezte, és lement a másik oldalon, minket pedig mikrofonokkal már küldenek is fel. A gyomrom picit kisebbre zsugorodik, de még nem elviselhetetlen, és betudom annak, hogy nem reggeliztem. A négy mentor látszólag jó kedvében van, kedvesen mosolyognak ránk, ez egy kisebb fajta erőt ad.

-         Sziasztok! – köszön Tulisa.

-         Hali! – nevet Zoe.

-         Hogy érzitek magatokat? – mosolyog Kelly.

-         Hát kicsit fáradtak vagyunk, de amúgy jól. – válaszol most Hayley.

-         Mehet?

Csak bólogatunk válaszként, és elindul a zene. A felismerés csillan a mentorok szemében, és érdeklődve várják a produkciót.

Zoe

Hayley

Ivette

Zoe+Hayley

Hayley+Ivette

Mind

There's a fire starting in my heart

Reaching a fever pitch and it's bring me out the dark

Finally I can see you crystal clear

Go ahead and sell me out and I'll lay your ship bare

See how I'll leave, with every piece of you

Don't underestimate the things that I will do

There's a fire starting in my heart

Reaching a fever pitch and it's bring me out the dark

The scars of your love remind me of us

They keep me thinking that we almost had it all

The scars of your love, they leave me breathless

I can't help feeling

We could have had it all

Rolling in the deep

You had my heart inside your hand

And you played it to the beat

Baby, I have no story to be told

But I've heard one of you and I'm gonna make your head burn

Think of me in the depths of your despair

Making a home down there as mine sure won't be shared

The scars of your love remind you of us

They keep me thinking that we almost had it all

The scars of your love, they leave me breathless

I can't help feeling

We could have had it all

Rolling in the deep

You had my heart inside your hand

And you played it to the beat

Could have had it all

Rolling in the deep

You had my heart inside your hand

But you played it with a beating

Throw your soul through every open door

Count your blessings to find what you look for

Turn my sorrow into treasured gold

You pay me back in kind and reap just what you sow

(Now I'm gonna wish you never had met me)

We could have had it all

(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

We could have had it all

(Now I'm gonna wish you never had met me)

It all, it all, it all, it all

(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

(Now I'm gonna wish you never had met me)

We could have had it all

(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

Rolling in the deep

(Now I'm gonna wish you never had met me)

You had my heart and soul

(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

And you played it to the beat

(Now I'm gonna wish you never had met me)

Could have had it all

(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

Rolling in the deep

(Now I'm gonna wish you never had met me)

You had my heart and soul in your hand

But you played it, you played it, you played it to the beat

Ahogy az utolsó hang is elszáll, a tömeg tapsolni kezd. Valaki még fel is áll, füttyög, és ez nagyon jól esik.

-         Visszatértek! A Rythm Queens visszatért! – szajkózza Tulisa.

-         Most tényleg, szinte jobbak voltatok, mint a válogatón. – helyesel Louis.

-         Köszönjük. – mondom.

-         Hát drága Zoe… - kezd bele Kelly. – Tudtam, hogy nagy hangod van, de hogy ennyire! Fú… nem akarom megbántani Adelet, mert imádom, nagyszerű énekesnő… de lehet, hogy trónbitorlója akadt. És Hayley, Ivette. Komolyan. A múltkor kicsit csalódott voltam, nem annyira, igazából, de féltem, hogy a válogató volt a legjobb, amit eddig nyújtani tudtatok. Hát nem! Mától ez a kedvenc dalom tőletek. – csapja össze végül két tenyerét.

-         Lányok. Most őszintén elmondom a véleményem, és ezt építő kritikaként fogjátok fel, jó? – kezdi Gary, én pedig már rosszat sejtek. – Zoe, szerintem ordítottál. Ezt csak most vettem észre, mintha kicsit nehezedre esne csak úgy, lazán énekelni azt a magas hangot. Hayley, kérlek, ne öblösítsd a hangod. Szörnyen áll. Ivette, te pedig élvezd egy kicsit a produkciót, mert úgy éreztem, mintha téged idepottyantottak volna, és csak elénekelgetnél.

-         Szerintem ez egyáltalán nem így van. – tiltakozik Tulisa. – Zoe nem ordított, ő énekelt. Sajnálom Gary, ha te nem vagy képes ezt elfogadni. – néz szemrehányóan a mentortársára, mire az csak lemondóan megrázza a fejét. - Hayley sem öblösített. Frászt, csak a mély hangon kicsit mások, mint a magasak, de ezt te is tudod. Ivy, abban Garynek viszont tényleg igaza van, hogy bár szerintem egyáltalán nem olyan voltál, mint aki csak úgy idepottyant, de mosolyoghatnál. Mint ahogy azt tegnap is megemlítettük. De… engem már ez sem érdekel, csapat mentor akarok lenni! Adjátok nekem a csapatokat, légy szí’! – hasal az asztalra. – Ilyen csapatot akarok!

-         Szerintem most mindenki csapat mentor akar lenni. – bólogat Louis. – Tegnap csak szimplán jók voltatok. De ma nagyon jók voltatok! Nem tudok mást mondani.

Megköszönjük, és mosolyogva lépdelünk le a színpadról. Most jön a legrosszabb rész. A várakozás. Szétválasztanak minket négy huszonöt fős csapatba, és csak kettő csapat jut tovább. Idegölő percek következnek.

Fél órával később szólítanak minket, még pár emberrel együtt. Nincs köztük Mark, se Cecilia, akit a várakozás alatt ismertünk meg, és kicsit túl magabiztos, se a Candy lányok. Az idegesség alattomosan kúszik a kis terembe, ahol huszonöt versenyző várja az ítéletet. Egy nő ül le mellénk, alig lehet harminc, arca viszont kedves, ajkai mosolyra húzódnak, ahogy a kezét nyújtja.

-         Elenour Smith.

-         Ivette Wilson. – mondom, majd a lányok is bemutatkoznak.

-         Nagyon örülök. – mosolyog. – Hú, olyan ideges vagyok! Félek, hogy nem jutok be.

-         Hát, innen nem ismerünk senkit, illetve most már téged, szóval ilyen alapon nem tudjuk megmondani, hogy tovább jutunk-e. – pásztázza a termet Hayley, ismerős arc után kutatva.

-         Mindenesetre, remélem, ha tovább jutunk, még látjuk egymást. – zárja le a témát Elenour, mert bejön a négy mentor. Felállunk, és várjuk a döntést.

-         Ti most azért vagytok itt, mert van bennetek valami, valami, ami megfogott minket. – kezdi Tulisa. – Mind remekül szerepeltetek, viszont felmerült bennünk egy kérdés. Elég ez ahhoz, hogy tovább jussatok, hogy bizonyítsatok? A válasz igen, számotokra folytatódik a show! – mosolyodik el a végére, mi pedig egymás nyakába ugrunk, Elt is bevonjuk az ölelésbe. Mindenki nevet, sír, ugrándozik, - De még ne legyetek biztosak. Egy döntés még hátra van, az, hogy ki jut tovább a legjobb huszonnégybe. De addig is, örüljetek annak, hogy itt maradhattok!

Alissa és Kaithlinn

Mindenki kirohan az ajtón, és egy hatalmas terembe vezetnek bennünket. Elvileg már megvan a másik továbbjutó csoport, és őszintén remélem, hogy ott várnak a túloldalon a Candy lányok és Mark. A hatalmas függönyt, ami eddig eltakarta a túloldalt most elhúzzák, és a boldogságtól felpörögve indul mindenki neki, ismerős után kutatva, akit megölelhet a túloldalon. Megpillantom Alissat, és azonnal megölelem, noha nem szokásom ennyire érzelgősnek lenni. Zoe éppen Kaithet ölelgeti, míg Hayley megtalálta Markot. Szegény, árva Ceciliat meg nem öleli meg senki, senki nem örül neki, így ő csak sírva elrohan. De ez érdekel most a legkevésbé, hisz tovább jutottunk! 

II./7. A Carson-rezidencia

Sziasztok! Na, végre meghoztam a részt, ami azért különleges, mert most egy szemszögből van. Bezony. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, és bocsi, hogy ilyen ritkán hozom a részeket, tényleg bocsiii. 

Noémi xXxX

Hayley

Egy fél óra múlva már otthon is voltunk Bristolban. Akaratlanul is elmosolyodtam, mikor megláttam az első ismerős utcát, és egy pillanatra talán még Theresát is elfelejtettem. Nem fér a fejembe, hogy Harry hogy hozhatta ide! Egyáltalán, kije Ő neki, hogy csak így ukk-mukk-fukk feltűnik, és jön is velünk? És még szállásoljam is el! Felőlem alhat bárhol, csak a mi házunkban nem! Így is éppen elég szűkösen férünk majd el, hát még ha Ő is bekavar. Legalább rájöttem, hogy Louis sem szívleli a kis filigrán csajszit, ezért talán Ő majd segíthet nekem.

Ahogy kiléptünk az autóból a házunk előtt (miután sikeresen elnavigáltam Louist a mi házunkhoz), megcsapott a friss levegő, amiért nagyon hálás voltam, mert Niall felbontott a kocsiban egy csomag sajtos chipset, és nagyon büdös volt. Tényleg. Szóval, Anya már kint várt az ajtó előtt, mosolyogva, Én pedig odarohantam hozzá.

-          Anyu! – öleltem meg.

-          Szia, kicsim! Jaj, de jó, hogy itt vagy! – szorongatott meg.

-          Helló, Betty! – köszönt egyszerre Ivy és Zoe. Anya odaintett nekik, miután elengedett.

-   Jó napot! – szólaltak meg kórusban a fiúk, mire Anya csúnyát nézett. Erre a fiúk kicsit megszeppentek, és nem mertek megszólalni.

-    Ne merjetek tegezni! Betty vagyok, nem vénség! – próbálta dorgálni a srácokat, de a végén elmosolyodott. – Na, be is jöttök, vagy csak álltok ott kint?

A fiúk nyilván nagyon megijedtek, mikor Anya elkezdett csúnyán nézni, mert még mindig csak pislogtak, mire odamentem Louishoz, és alaposan meglöktem. Erre rám nézett és fájdalmasan kezdte simogatni a vállát, ahol meglöktem. Zoe és Ivy már bent is voltak, Anya csokis keksszel kínálta őket, amire rögtön le is csaptak. Én is megindultam befelé, de még visszafordultam.

 - Nem jöttök be? Nem marad keksz. – mosolyogtam, és bementem.

Niall szinte rögtön kapcsolt, és besprintelt mögöttem a házba, majd a többiek is bejöttek. Nialler azonnal lecsapott a kekszre, és jóízűen majszolgatta, Liam illedelmesen bemutatkozott Anyának, és megemlítette, milyen szép házunk van, Zayn is bemutatkozott, majd leült a kanapéra, Louis is kezet rázott Anyuval, aztán lehuppant Zoe mellé. Harry felé fordultam. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy Harrynek, ugye voltak idősebb nő-ügyei. A felismerés villámként csapott le rám, hogy Harry nem randizik az anyjánál idősebb nővel, aki 44 éves. Anyukám 40. Szinte azonnal el akartam lökni onnan Harryt, ahogy megláttam, hogy aranyosan mosolyogva nyújtja a kezét Anyának, és bármennyire is hülyén éreztem magam, odasúgtam Louisnak.

-          Te, ugye nem fog rámozdulni az anyukámra?

-          Tessék?! – nézett rám, mint egy bolondra, majd elnevette magát. – Dehogy fog, Isten ments!

-          Tuti?

-          Tuti.

-          Bizti?

-          Bizti.

-          De tuti?

-          Hayley, hagy már abba, persze, hogy tuti, nem hiszel nekem?

-          Jó… de tuti?

-          Én most szépen arrébb ülök. – azzal fel is állt, és átült Zoe másik oldalára. Messze mentél ám…

Mivel Én is le akartam ülni, ezért nemes egyszerűséggel átugrottam a kanapé háttámláján, és lehuppantam az ülőrészre. Anya sose szerette, ha ezt csinálom, mindig azt hiszi, hogy a nyakamat töröm. Most is azonnal szúrós szemekkel nézett rám, majd szólásra nyitotta a száját, hogy megdorgáljon, de amint kérlelően néztem rá csak megcsóválta a fejét, majd jelezte, kimegy a konyhába, mindjárt jön.

-          Kedves anyukád van. – szólalt meg mellettem Liam.

-       Naná, hogy kedves! Szerinted miért lettem Én ilyen kis édi-bédi? – vigyorogtam. Erre Liam csak mosolyogva megrázta a fejét. - Amúgy Theresa hova lett? – kérdeztem, mert a 8+1. személy sehol sem volt. No, nem mintha hiányolnám, csak érdekel, lehet, épp kirabol minket.

-          Elment megkeresni egy régi bristoli barátnőjét. Elvileg.

-          Ja, amúgy az úgy jó nektek, ha Ivettéknél alszotok Niallel?

-          Van ott kaja?

-          Rengeteg.

-          Akkor Niall nem fogja bánni, hogy ott alszunk. – nevetett.

-          Majd Ivyvel elmentek, nincs olyan messze, gyalog tíz perc. Nagyon helyes anyukája van, és imád főzni, szóval Niallt is imádni fogja.

Liam bólintott, majd Niall felé fordult, aki, úgy tűnik, meghallotta, miről beszélgettünk, és csillogó szemekkel szuggerált engem, gondolom, hogy kiszedje belőlem, mikor mehetnek oda. Csak mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy várjon még egy kicsit. Felálltam, és halkan kislisszoltam a nappaliból, a legközelebbi szobába, ami anyáék hálója. Szerencsére most üres. Tárcsáztam.

-          Mandi? – szóltam bele halkan a telefonba.

-          Szia, Hayley! Na, megmondtad neki? – hangjából sütött a kíváncsiság, belém pedig visszaköltözött az a rossz érzés, amit nem tudok definiálni.

-        Nem. – sóhajtottam. – De csak azért, mert – kezdtem rögtön bele – mikor elmondtam volna, feltűnt egy csaj, Theresa. – forgattam meg a szemeimet, bár tudtam, hogy nem látja.

-          Kije? Az exe? Titkos barátnője?

-          Nem tudom, éppen ez zavar. Viszont, ráébresztett valamire.

-          Mire?

-      Arra, hogy mi nem lehetünk együtt. Úgy értem… ő Harry Styles, nőcsábász, tini lányok milliói epednek érte, nekem meg most a munkára kell koncentrálnom a csajokkal. Szóval… talán az lenne a legjobb, ha… kiszeretnék belőle. – pásztáztam a zoknimat.

-          Hayley, ezt nem gondolod komolyan!

-     Bocsi Mandi, most mennem kell. – mondtam halkan, mert Zoe kukucskált be az ajtón. – Mikor jöttök?

-          Most indulunk. De Hayley, várj…!

-          Szia. – mondtam és kinyomtam.

Bunkóság volt csak így lerakni, és bár nem nagyon szólt bele a döntésembe, így mégis könnyebb volt elhatározni magam. Mosolyogva mentem ki, mintha mi sem történt volna. Éppen ekkor toppant be Nina. Mindenkit mosolyogva üdvözölt, majd, mint „jó testvér” elkezdett ciki sztorikat mesélni rólam. Félreértés ne essék, imádjuk egymást, de egy nagytesónak kötelessége néha piszkálni a húgát. Azt hiszem.

-          Anya, meg van még az a kép, amit az egyik sorozat castingján csináltak Hayleyről?

-          Nem. Mered. – sziszegtem.

-          Te voltál sorozat castingon? – húzta fel a szemöldökét Lou.

-       Igen, de az nagyon régen volt, és – ugrottam anya elé, aki éppen hozni akarta a képet – nem kell megnézni azt a képet. – tiltakoztam.

-          Ugyan már, olyan édi vagy rajta! – mosolygott Nins.

-          Várj, az az a kép, amikor csupa kékbe, meg csillogós izékbe vagy? – vigyorgott ördögien Ivy.

-       Felöltöztettek! – mondtam kétségbeesve, ugyanis Nina elindult a képért. Neki is próbáltam útját állni, de Louis úgy tűnik nagyon látni akarta a képet, mert a segítségére sietett, és elráncigált az útból. – Hagyj, Lou, te nem érted, te se szereted, ha Boo Bearnek szólítanak, érezz együtt! – sipákoltam a kezeiben.

-       Na de Hayley, de visíts! Nem illik! – pirított rám anyám, Nina pedig már a képpel a kezében tért vissza. Sikeresen kiugrottam Louis kezei közül, és elvettem Ninától a képet.

-          Nem engedem, hogy megnézzétek! – szorítottam magamhoz a képet.

-     Na, biztos cuki voltál! – mosolygott féloldalasan Harry, mire kicsit elgyengültek a lábaim, de tartottam magam.

-          Hayley, mit veszítesz, ha látják azt a képet? Csak egy kép. És olyan édes voltál! – győzködött Zoe. Végül sóhajtottam egyet, megforgattam a szemeim, és odanyomtam a képet a legközelebb ülő személy – jelen esetben Louis – kezébe.

-          Kék a hajad?! – ez volt az első reakciója. Igen, valóban, kimosható kék festékkel kenték be a hajam végét. Élmény volt.

-          Mi ez a sok gyöngy?!

-          De pici! Hayley, biztos, hogy ez te vagy?

-          Milyen vékony! Te nem ettél akkoriban semmit?!

-          Itt hány éves vagy? – nézett rám Harry, és megszületett az első épkézláb kérdés.

-          Tizenkettő. – nyögtem ki végül.

-          Ilyen kis cukorfalat voltál tizenkét évesen? – vigyorgott Niall.

-          Jaj, hagyjatok már!

-      De hát olyan aranyos vagy! – mosolygott Liam, és ekkor jöttem rá, hogy nem cukkolásból mondják. Szerintük tényleg cuki voltam.

-          Kösz. – mormogtam.

Miután kellően kinézegették magukat felajánlottam nekik, hogy mindenki „költözködjön be”, aki meg nálunk alszik, az maradjon itt. Mindenki felállt, mert tudták, hol alszanak, csak Zayn és Harry terpeszkedett továbbra is a helyén, mire én felhúztam a szemöldököm.

-          Csak egy hely van.

-          Melletted nincs…?

-          Nincs. Apropó, Theresa hol fog aludni?

-          Elisánál. Barátnője.

-       Szuper. – csaptam össze a két tenyerem. – Akkor, valamelyikőtök legyen szíves felemelni a milliókat érő popsiját, és menni valamerre, mert mint mondottam, itt csak egy ember fér el pluszba.

-     Elférünk mi egymás mellett, igaz, Zayn? – vigyorgott Zaynre Harry, és elkezdték játszani Zarry Stylikot.

-          Ezt légy szí’ ne itt, köszike. De szóval, akkor ki alszik itt?

-          Hát, ha Liam és Niall Ivettéknél, Louis pedig Zoeéknél, akkor szerintem beférek még Proudékhoz. Szóval, Harry marad itt. – vigyorgott Zayn.

-          Oké, akkor Harry, hozd fel a cókmókod!

-          Cók mimet?

-          A cuccaid. – forgattam meg a szemeim.

Harry felpattant, és kirohant a cuccaiért, mielőtt a többiek elviszik. Zayn csak mosolyogva megrázta a fejét, majd ő is felállt, és megpaskolta a vállam (?).

***

Harrynek nagyon tetszett a házunk. Végig kellett vezetnem minden egyes pici négyzetcentiméterén, és minden történetet el kellett mesélnem neki. Főleg a vendégszoba falán éktelenkedő sötét folt érdekelte.

-   Mikor kicsik voltunk – kezdtem a mesélést – Blake mindig kergetett engem, és mindig ide menekültem, mert Anya azt mondta, itt nem szabad kergetőzni. De persze itt is ugyan úgy elkapott. – gondolkoztam el, mire Harry elvigyorodott. – Ezért egyszer kitaláltam, hogy visszavágok.

-          És mivel vágtál vissza?

-    Utálta a csokis pudingot. Mondjuk, még most is. – vontam vállat. – Szóval, fogtam egy adag pudingot, és elkezdtem vele kergetni a házon keresztül. Akkor Ő menekült ide. Mivel megetetni nem tudtam vele, úgy gondoltam, hogy akkor összekenem. Hát, nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem… Katapultálni akartam. – vallottam be nevetve, mire Harry is röhögve eldőlt a vendégszoba ágyán. – Csak Blake, mint egy ninja, elhajolt, és a falon kötött ki a puding. Én meg próbáltam a lehető legnyommentesebben eltüntetni. – erre Harry még jobban nevetni kezdett. – Nem nevet, együtt érez! – csaptam a lábára, mire felült, és komolyságot mímelve szalutált.

-          Igen is, asszonyom! – de nem bírta sokáig komolyan, mert megint elröhögte magát.

Én csak megforgattam a szemeimet, majd, mivel hallottam, hogy érkezik egy kocsi a ház elé felpattantam, és kirohantam. Mit rohantam, repültem! Kivágtam a bejárati ajtót, és az autóhoz csörtettem. Blake és Mandi szállt ki belőle. Mindkettejüket szorosan megöleltem. Blake még meg is pörgetett.

-          Elég legyen, mert összehányom a vállad.

-          Fúj! – kiáltotta Blake, és eldobott. Nem viccelek, szó szerint eldobott, és én a földre estem.

-          Szemét huligán! – ráztam az öklöm, miközben nagymamásan beszéltem. Időközben Harry is odaállt az ajtóba Ninával, és minket néztek.

-      És ők a tesóim. – mondta játszott gúnnyal Nina, de mi meg se hallottuk, mert ráugrottam Blake hátára, és követeltem, hogy hordozzon végig a lakáson. Igen, itthon vagyunk igazán elemünkben.

-          Szállj le rólam, te disznó! – nyihogott a bátyám, miközben próbált lerázni.

-    Srácok, inkább a kertben őrüljetek meg, úgy még lesz ember, aki van olyan naiv, azt hiszi, normálisak vagytok. – kiabált ránk Nina, mire követve a parancsot, Blake bevitt a kertbe. 

Liebster Award.... megint

Köszönöm szépen Ari:)-nak.

Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról!
2. a jelölő minden kérdésére válaszolnod kell!
3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4. 11 embert jelöl és linkelj!


A 11 dolgot nem írnám le még egyszer, és több embert sem jelölnék. :)

1. Mióta ismered az 1D-t? Ismerni elég régóta ismerem őket, pontosan nem tudom. 
2.Van olyan álmod, amiről úgy gondolod, reménytelen? Egyik álom sem reménytelen. :)
3.Szerinted léteznek csodák? Elképzelhető. :) 
4.Volt  már De javu-d? Hmm... nem tudom. 
5. Magyar vagy a Külföldi zenék? Mindkettő:)
6.Mi a kedvenc filmed? Nincs, mindig az aktuális :') De nagyon szeretem a Valami Amerika 1-2.-t, a 9 és fél randit, az S.O.S. Szerelem!-et, az Ötödik elemet, meg még sok mást. :)
7.Szeretsz olvasni? Persze.  
8. Jellemezd magadat 3 szóval! Hmm... kreatív, makacs, érzékeny. 
9. Kedvenc évszak? Tavasz és nyár. A tavasz, mert kellemes az idő. A nyár, mert imádok úszni*---*
10.Mit tennél,ha azzal az emberrel lennél bezárva egy szobába,akit a leginkább utálsz? Először duzzognék és hozzá sem szólnék. Aztán valószínűleg próbálnék szóba elegyedni vele. 
11.Amerika vagy Nagy-Britannia? Mindkettő. :P