18. Kalandok és hírek

Sziasztok! :)) Meghoztam, mint látjátok! Kellemes olvasást, Pupákok! :)

Harry

Lassan Ivy is felébredt, és öten néztük a tévét a kanapén, várva a fiúkat. Kisvártatva meg is érkeztek, de nem egyedül. Az ajtón át jött Nina is. A lányok azonnal felpattantak ülőhelyzetükből, és megint körbeölelték.

-          Mehetünk? – kérdezte izgatottan Nina.

-          Persze! Hova? – vigyorgott Zoe.

-          Az meglepetés. – mosolygott sunyin Nina. – De ha lehet, a fiúk most ne jöjjenek.

-          Naaa! – nyavalygott Lou.

-          Nem tanultál a tegnapi esetből?

-          De… na, jó, hagyjuk. – legyintett lemondóan, és visszahuppant mellém a kanapéra. – Harry, ugye te itt maradsz velem, drága, egyetlen mackóm? – és hozzám dörgölőzött.

-          Hé! Csikiz a hajad! – nyafogtam.

-          Pedig azt a tiéd szokta. – mosolygott, és felém csücsörített. Követtem a példáját.

-          Na, szerintem mi menjünk! – mondta undorodva Nina, és kiment az ajtón. – Jöttök? – szólt vissza a lányoknak.

-         Mindjárt! – kiáltotta Zoe, és a lányok felmentek gyorsan átöltözni. Apropó, már visszafestette a haját vörösre. Nyertek. Sajnos. Igazságtalanság! Mikor Zoe lejött egy csókot nyomott Lou szájára. – Majd jövök.

-          Ne hagyj itt! – nyávogta Louis, de a lányok már elmentek.

-          És akkor ma pasi napot tartunk? – csapta össze két tenyerét Liam, mire kuncogtam egyet.

-          Gondolom. – mondtam még mindig vigyorogva. Aztán eszembe jutott Lou és Zoe.

Olyan jó nekik, hogy boldogok. Ahogy egymásra néznek, ahogy szeretik egymást. Kár, hogy Hayley semmit jelét nem adja annak, hogy tetszenék neki. Én meg persze a tetejébe még mindent elszúrok azzal, amiket csinálok. Legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben. Mi ütött belém? Eddig még sosem voltam ilyen. Egy lánynál sem. Soha. De Hayley más. Mintha… áá, nem, biztos nem. Vagy igen? Én… szerelmes lennék Hayleybe? Nem tudom, még sosem voltam szerelmes. Úgy igazán. Akkor hát lehet, hogy ez az? Hayley teljesen elvarázsol. Befészkelődik a gondolataimba, és nem hagy nyugodni. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, csak azt, hogy magam mellett akarom tudni. Azt akarom, hogy a közelemben legyen, hogy engem illessen azokkal a gyönyörű pillantásaival. De ez nagy valószínűséggel álom marad.

-          Mi van haver? – kérdezte Loui, mikor már nem az ölemben fetrengett, hanem mellettem ült. Biztos látta, hogy elgondolkoztam.

-          Semmi, semmi. – mondtam halkan.

-          Aha, persze, tudod, kinek hazudj!

-          Jó, megadom magam. Hayleyről gondolkoztam. – emeltem fel a kezeim, mire az eddig Zaynnel csevegő Liam és Niall is felém fordult.

-          Hogy mi? – kérdezte Liam meglepve. – Csak nem…?

-          Szerelmes vagy Hayleybe? – fejezte be a gondolatot Niall.

-          Nem tudom. Én… Nem szeretnék erről beszélni. – fontam össze magam előtt a karjaim, és elkezdtem a szőnyeget pásztázni. Szép fehér…

-          Mióta? – kérdezte Zayn. Sóhajtottam egyet.

-          Amióta megláttam.

-    Hát, haver… akkor ez szerelem. – csapott a vállamra Liam. – Gratulálok, kinőttél a nőcsábász korszakodból.

-      De ha egyszer Ő semmit sem érez irántam? – kérdeztem, mire mindannyian úgy néztek Rám, mintha embert öltem volna.

-          Még hogy nem érez semmit irántad? Haver… - kezdett bele Niall. – Te tiszta hülye vagy!

-          Tessék?

-          A vak is látja, hogy bejössz neki. Tök piros, amikor a közeledben van. – magyarázta Zayn.

-          Ezt honnan veszitek? – néztem fel árjuk.

-          Csak rá kell nézni. Ha nem éppen téged stíröl, akkor elpirulva bámul valami mást. – mondta Liam.

-          Szóval szerintetek…

-      Ő is beléd van zúgva, csak még fél. Hiszen… nem rég szakítottak vele. És tart attól, hogy ugyan így végződik. Meg hát, valljuk be… eddig nem voltak valami tartós kapcsolataid. – folytatta Liam.

-          És mit tegyek? – kérdeztem halkan, szinte suttogva.

-          Valld be neki, öcsi. Tudom, hogy nehéz, de ez az egyetlen megoldás. Itt most a finom rávezetések nem jók. – vigyorgott Niall.

-     És ne azt mondd, hogy tetszik neked, hanem az igazat. Hogy szereted. De csak óvatosan, nehogy elijeszd! – kapcsolódott be Louis is a beszélgetésbe.

-       Kösz srácok. – mondtam egy hangyafosnyi idő után. – Azt hiszem, tényleg így kéne tennem. Csak… kicsit parázok.

-          Ezt tök természetes. – veregette meg a vállamat Liam. – De ne idegeskedj. Csak jól sülhet el.

Hayley

(eközben a város másik részén)

Nina vitt minket a kocsijával. Most Zoe ült mellé előre, mi egy sorral hátrébb. Egész úton bolondoztunk, végre nem voltak itt a fiúk. Aranyosak, de valahogy feszélyezve érzem magam néha közöttük. De most csak nyomtuk a kis rappünket, amit már kiskorunk óta énekelünk.

 „You know I flaunt ya, ’cuz girl I really want  ya, and you’re lookin’ nice, got me cooler than a bag of ice, now freeze, freeze, freeze… now go! Drop it fast and move it real slow. Hooooo, what? You smell so fruity, I’m a pirate, you’re my booty…”

Aztán Nina megállt a kocsival.

-          Hát, itt vagyunk!

-          Ááááá, egy vurstli! – kiáltott fel Zoe.

-          Bizony! Na, csajok, fogaljuk el ezt a helyet! – csapta össze két tenyerét Nina.

Nagyon jól szórakoztunk egész nap. Egy csomó mindenre felültünk, bolondoztunk, vattacukrot zabáltunk, és képeket készítettünk, amik persze azonnal mentek Twitterre. 

Olyan jó volt Ninával lenni! Így négyen verhetetlen csapat vagyunk! Aztán már este nyolc volt, és Nina azt mondta, most már menjünk haza.

-          De én nem akarok haza menni! – nyavalygott Zoe, mint egy kicsi lány.

-          Nem érdekel! Megyünk! – néha Nina olyan tud lenni, mint egy szigorú anyuka….

Haza is mentünk. Az ajtóban Louis letámadott minket.

-          Aha, szóval, ha mi is ott vagyunk, akkor cipekedni kell, de ha nem, akkor játszotok, mi? Felháborító!

-          Louis, nyugodj már le! Csajos napot akartunk. És különben is. Ti csak zavartatok volna minket abban, hogy jól érezzük magunkat. – Louis már szólásra nyitotta volna a száját, mikor Nina vett egy mély levegőt és újból megszólalt. – Zoe, kérlek, ülj le, mondani akarok valamit.

-          Ehhez miért kell leülni? – nézett Zoe.

-          Csak ülj le, kérlek! – Zoe leült. – Szóval… Olivia (Zoe anyukája – a szerk.) megkért, hogy mondjak el neked valamit… és tudom, hogy ezt nem nekem kéne elmondanom, és hogy utálni fogsz, hogy nem mondtam el hamarabb, csak értsd meg, jót akartam neked. – kezdet Nina bűnbánó hangon.

-          Nina, nem értelek. – mondta kétségbeesett arccal Zoe.

-          Zoe… - mondta Nina, most már könnyekkel küszködve. – Joe… pár napja meghalt.

-          Hogy… mi? – kérdezte Zoe, és hirtelen könnyek kezdtek folyni a szeméből.

-          Zoe, én sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de…

Zoe egyszerűen felállt, és felment az emeletre. Mindenki le volt sokkolva. Louis csak ült ott értetlenül, Ivy pedig éppen Nina bűntudatrohamát próbálta lefékezni, tehát Én mentem fel Zoeért. 

17. Alvós maci

Csávesz, Prücskök! Itt az újabb termés! :D Fogyasszátok szeretettel! Puszika! <3

Ja, és a 3-4 komment még mindig áll, szóval hajrá! :)))

Hayley

Reggel nagyon korán felkeltem. Nagyon izgatott voltam, hiszen itt van Nina! Nagyon szeretjük egymást, és vele igazán önmagam tudok lenni! Bár, ahogy ismerem, még mindig alszik, vagy pedig frissítő fürdőt vesz, szóval most még nem zavarom. Óvatosan kimásztam az ágyból, ahol Zoe még édesen aluszkált, és lábujjhegyen kilépkedtem a szobából. Csendben tipegtem a lépcső felé, mikor hallottam, hogy nyikorog valami. Összerezzentem, és össze-vissza kapkodni kezdtem a fejem, mire megtaláltam a zaj forrását. Harry éppen jött ki a szobájukból, álmos fejjel, morgolódva.

-          Miért nem alszol? – kérdezte.

-          Nem vagyok álmos. – suttogtam mosolyogva. – Csináljak kávét?

-          Igen, az jól esne. – mondta, majd kijött a szobából. Még láttam, ahogy Louis egy igen nyakatekert pózban aludt, félig az ágyon, félig lelógva. Vicces látvány volt.

-          Tej? Cukor?

-          Jöhet. Köszi. – mondta, miközben leült a kanapéra, és álmosan döntötte oldalra a fejét.

Elővettem egy bögrét, és gyorsan csináltam két kávét. A sajátomba jó sok cukrot és tejet raktam – Én így szeretem. Felkaptam a két bögrét a kezeimbe, és kioldalaztam a konyhából. Úgy vettem észre, Harry elaludt, miközben várt, szóval leraktam a bögréket a dohányzóasztalra, és óvatosan böködni kezdtem.

-          Harry! Ébresztő! Itt a kávéd! – mondtam mosolyogva, mire nem várt reakciót kaptam. Halkan nyögve átölelt, mint valami alvós állatot, és fejét a vállamba fúrta. Kicsit megilletődtem.

-          Csak még öt percet… - valami ilyesmit morgott a vállamba, amitől olyan bizsergés járt át, mint még soha.

-          Harry! Most nem kell sehova se menni! Én csak a kávédat hoztam! – mondtam a lehető leghalkabban, de azért úgy, hogy ne suttogás legyen, és elkezdtem lefejteni magamról a kezeit. Pardon. Próbáltam.

Nagyon erős volt a szorítása. Hiába nyomkodtam, húztam, toltam, karmolásztam, nem hatott semmi Rá, karjaival ugyan úgy szorított, mint a próbálkozásaim előtt. Megpróbáltam kicsusszanni a karjai közül, de ez a terv is befuccsolt. Mindenre csak egy morgással reagált, és még jobban odadörgölőzött a nyakamhoz. Jó, ez kezd kínos lenni. Más esetben segítségért kiáltottam volna, de tudván, hogy a többiek alszanak, ezért beletörődtem a sorsomba. Aztán feltűnt egy egészen pici, mégsem elhanyagolható részlet. Pisilni kell. De nagyon! Jó, csak nem adhatom fel. Aprót ütöttem a hátára. Semmi. Most nagyobbat. Még mindig semmi. Erőteljesen meghúztam a haját. Szintén semmi reakció. A fenébe Styles, mitől ébredsz fel? A hajlatát kezdtem piszkálni, mire kicsit összerándult, de aztán megint visszatért a nyugalmas pozíciójába. Aztán Lépteket hallottam. Hála az égnek!

-          Hát ti meg mit csináltok? – kérdezte Louis.

-          Istenem, köszönöm! – mondtam. – Segíts, elaludt, miközben csináltam a kávét, és nem akar elengedni! Nagyon szorít! – Louis fáradtan elvigyorodott, majd Harry füléhez hajolt, és beleordított.

-          ÉBBBRESSZTŐŐŐ! – mire Harry ingerülten ugrott fel, még mindig a karjaiban tartva.

-          Te állat! – kapott feléje, Én pedig kihasználva az alkalmat felálltam, és kinyújtóztattam a tagjaimat.

-          Végre! – sóhajtottam. Aztán rohantam is a fürdőbe.

Louis

Lehuppantam Harry mellé a kanapéra.

-          Haver, te meg mit csináltál? – kérdeztem vigyorogva.

-          Mit csináltam? – kérdezte kómásan, miközben a kávéját kortyolta.

-          Arra kell felébredjek, hogy Hayleyvel a karjaidban alszol? – játszottam meg a szipogást. Harry szemei elkerekedtek, és lefagyott. Mióta megismerte Hayleyt, egészen más… talán belé tényleg szerelmes… nem tudom.

-          Hogy… mi van? – kérdezte körül-belül egy perc múlva. Kicsit sincs fáziskésése.

-    Úgy ölelgetted, mint egy alvós mackót! – nevettem. Harry elszörnyedve meredt a kávéjára. Ilyen szörnyű az a kávé? Na, jó, ezt én se gondoltam komolyan…

-          Akkor gondolom, ezt ki kell magyaráznom…

-          Ezt, barátocskám, már nem tudod! – veregettem meg a vállát, és felálltam.

-          Jó reggelt, fiúk! – ugrált le vidáman a lépcsőn Zoe a tegnapi ruhájában. – Mizu?

-       Neked is jó reggelt! – öleltem meg, és egy apró puszit leheltem az arcára. – Ugye ma nem megyünk vásárolni? – kérdeztem keserűen.

-          Hé! Ti akartatok annyira jönni! – emelte fel védekezésképpen a kezeit Zoe.

-          De nem mondtátok, hogy cipekednünk és várnunk kell! – nyöszörögtem.

-          Hát sorry. – nevetett, majd lehuppant Harry mellé a kanapéra. – Harry, mi a baj?

-          Semmi, semmi. – mondta erőtlenül.

-          Hát jó, ha nem akarod elmondani, segíteni sem tudok. – állt fel, és vissza akart menni a szobájába, de útközben elkaptam.

-          Láttad már a szobánkat? – kérdeztem továbbra is vigyorogva.

-          Még nem volt szerencsém bepillantást nyerni oda. – szeme érdekesen csillogott, és elkezdtem húzni a szobánk felé.

Egy furcsa grimasszal tekintett körbe a szobán. Hupsz. Elfejeltettem beágyazni. Meg rendet tenni. Meg szellőztetni. Meg úgy csak egy kicsit is partiképesebbé tenni. De most már mindegy. Zoe furcsállóan felém fordult, mire kapva az alkalmon ajkaimat az övéire tapasztottam, és nyelveink vad táncba kezdtek. Teljesen elfeledkeztünk mindenről és mindenkiről, és csak egymásnak voltunk. Óvatosan belekuncogott a csókba. Igen, nem a legromantikusabb hely. Lassan elhúzódott.

-          Ez így nem éppen a legromantikusabb. – mondta aranyosan.

-          A számból vetted ki a szót. – vigyorogtam. – Egy kávét?

-          Inkább kakaót. – mondta némi gondolkozás után, így hát átvetettem karomat a vállain, és leindultunk. 

Tervek

Sziasztok! :)

Gondoltam, megosztok veletek pár tervet a történettel kapcsolatban. Íme:

• Egyenlőre úgy tűnik, hogy az RQ két évados lesz, persze, ez még változhat az ötletektől függően. Még hat "napirendi pont" van, amit be kell építenem a sztoriba, szóval ezek megjelenése a történetben 6-9 részig terjedhet. Ez után kis szünet, kis ízelítő, kis változás, és jön a második évad! :D 
• Gonosz leszek, és Louis és Zoe kapcsolatának kivételével az összes többit nyújtom. >:D Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Harry és Hayley a második évad közepe felé összejönnek, viszont a Zayn+Ivy kapcsolat lehet, hogy csak a második évad végén, illetve a lehetséges harmadik évad elején alakul ki, bár a második évadban már kicsit többet lesznek együtt, és zavaros lesz az Ő kapcsolatuk. ;)
• A második évadban lesznek izgalmasabb történések is, de nem lövöm le a poént (lelövi az magát - by Marci) :) 
• Ha a közös dal érdekel valakit, feltehetem a szövegét, bár szerintem elég gyatra lett, de várom az építő kritikákat! :D

Orbit voltam. 

Csáó. <3

16. Shopping

Na, örülök, hogy amint szóltam, rögtön összegyűlt az a +3 komment! :D A mostanihoz is LEGALÁBB ennyit várok, de persze az se baj, ha kicsit többet kapok ^^ Na, akkor tehát itt a rész, remélem, bejövős! :) Sziókácska! Ui.: nézzétek el, hogy a képeken Zoenak vörös a haja.... jó? :)

Niall

Másnap átmentünk Harryékhez, és együtt, a kanapén néztünk egy sorozatot, akit senki nem ismert, és valami Marie Csuri vagy ki volt benne a főszereplő. Valami tipikus mexikói szappanopera lehetett. De mind olyan fáradtak voltunk, hogy inkább egymáson fetrengve néztük ezt a tömény unalmat. Louis néha megpuszilta Zoe arcát, mire az mosolyogva rápillantott. Olyan aranyosak együtt! Éppen valami pasi akart mondani valamit Csurikának, mikor csöngettek. Mivel senki nem jelezte szándékát, hogy felkelne, ezért felkászálódtam a kanapéról, és az ajtóhoz sétáltam. Az a valaki szüntelenül csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és egy magas, barna hajú lány nézett vissza rám.

-          Ööö, szia. Te ki vagy? – kérdeztem.

-          Nyugi, nem hozzátok jöttem. – lökött arrébb, és belépett.

A kanapén elterülő társaság még nem vette észre, hogy bejött valaki, csak amikor az illető megszólalt.

-       Na, ki jött vissza L.A.-ből? – mosolygott, mire Hayley hátrafordult. Először elkerekedtek a szemei, majd nevetve felugrott.

-          Úr Isten, Nina! – ölelte meg. – Istenem! Úgy hiányoztál!

-          Nina! – ugrott fel Zoe és Ivy is. – Hogy megy a munka?

-          Nagyon jól, most kivettem két nap szabit! – mosolygott Nina is, miközben még mindig rajta csüngtek a lányok. - Zoe, neked megint barna a hajad? - ámuldozott.

-     Hosszú. - mosolygott az illető. 

-          De ugye te nem akarsz ideköltözni? – kérdezte durcásan Harry.

-    Nyugodj meg, már van szobám egy közeli hotelben! – majd a lányok felé fordult. – Gondoltam, elmehetnénk a városba, így, négyen! – mosolygott.

-          Mehetünk mi is? – nézett reménykedve Louis.

-        Ööööö, a négyen mióta kilencen? – kérdezte kicsit sem kedvesen Nina.

-       Csak csöndben követnénk titeket, nem szólnánk be, de menni akarunk, légy szí’! – nyöszörgött Louis.

-  Biztos csatlakozni akartok ehhez a csajos naphoz? – nevetett Zoe. – Shoppingolás, a körömlakkokról való fecsegés, a pasik kielemzése…

-          Te csak ne elemezgess pasikat! – ugrott fel Louis, és a karjaiba zárta Zoet. – Éppen ezért megyünk veletek, hogy vigyázzunk rátok. Tudjátok, milyen emberek járnak az utcákon?

-          Persze, majd négy lányt elkap egy tökrészeg csöves, mi? – fintorgott Nina.

-          Például. – mondta tök komolyan Louis.

-          Ajj, hagyj már! – legyintett Nina, de Zoe megszólalt.

-          Talán igazuk van. Emlékszel Zorróra? – és kibontakozott Louis karjai közül.

-          Zorró? – néztem egy nagyot.

-          Jajj, tényleg, a Zorró! – sikkantotta Hayley.

-          Milyen Zorró? – kérdezte immáron Louis.

-          Szerintetek él az még? – pislogott Ivy.

-          KI AZ A ZORRÓ? – kérdezte idegesen Louis.

-          Nyugi, öcsi! – mondta Nina.

-        Zorró egy alkoholista, vén csöves volt Bristolban. Valami Zeke lehetett a neve, de mindig csak annyit tudott mondani, hogy Zzzzz… - mesélte Zoe.

-          Ezért elneveztük Zorrónak. – folytatta Hayley.

-      Minden csajt követett, és utánuk hörgött. – mondta Ivy, és megpróbálta utánozni a hörgését, mire a lányok röhögni kezdtek.

-          Emlékeztek, amikor ült a kövön, és már tíz méteres távolságból kiszúrt minket? – nevetett Hayley.

-          Mielőtt elütötte egy kocsi? – kérdezte Nina.

-          Aha. Én még tisztán emlékszem mit mondott! – nevetett továbbra is Hayley.

-          Én is! – nevetett Zoe.

-        „Hé, csajok! Nekem sokkal jobb seggem van, mint nektek!” – idéztek egyszerre, de a végét mindketten elröhögték.

-          Megnézném én azt a csövest! – mondta Harry nevetve, de mikor észrevette, hogy mit mondott, kicsit elpirult. Ezzel meg mi van?

-    Akkor megyünk? – kérdezte mosolyogva Nina, mire a lányok csak bólintottak, és felrohantak a szobájukba, gondolom, átöltözni.

Zoe

Mikor leértünk már a fiúk is készen voltak, és mindenki kipattogott az ajtón. Nina kocsijában szerencsére nagyjából elfértünk mindannyian, mondjuk nekem Loui ölébe kellett ülnöm, amit mondjuk nem bántam, Harrynek meg végig kellett feküdni a társaságon. Nina és Hayley elöl ültek ketten.

-          Mindenki kényelmesen elfér? – kérdezte hátrafordulva Nina.

-          Hát hogy kényelmesen, az kérdéses. De elférünk. – mondta Niall, akinek az ölében volt Harry feje, és most Ő édesen pislogott rá, majd a fiú nyakához nyúlt, és cuppogni kezdett. Niall undorodva húzódott el.

-          Ne velem buzulj!

-       De hát Loukám már foglalt! Larry Stylinson meghalt! – imitált sírást, mire elmosolyodtam. – Megszületett Narry Storan! Gyere ide, Niall-bébi! – cuppogott tovább Harry.

-     Fúj! Húzzál innen, Te perverz állat! – tolta el Harry fejét. – Zoe, csinálj valamit! – fordult kétségbeesetten felém.

-          Nem-nem! Zoe itt marad! – mondta Louis, és lágyan a nyakamba csókolt.

-          Hagyjátok már abba! Így nem tudok koncentrálni! – morgott Nina.

-          Azt hittem, neked a véredben van a vezetés. – nyújtotta ki a nyelvét Hayley.

Az út további része csöndben telt, ami azért is volt fura, mert ilyen még nem volt. Persze, a fiúk féltek Ninától, főleg, hogy még Louisnál is négy évvel idősebb volt, szóval inkább hallgattak rá. Egy hatalmas plázánál álltunk meg, és Nina elégedetten sóhajtva állította le a motort a parkolóban. Hátra szólt, hogy megérkeztünk, és valami csodával határos módon kiszálltunk a kocsiból. Visszamászni lesz érdekes! A lányokkal rögtön bementünk az első cipőboltba nézelődni. A fiúk nyögdécselve jöttek be, és vártak türelmesen vagy egy órát, amíg mi a cipőket nézegettük. Végül, amikor már csak az első boltból is fejenként két szatyorral jöttünk ki, Louis sápítozni kezdett.

-          Minek ennyi cipő?

-          Fiú vagy, nem érted. Ha tehetnéd, az ezer éves csukádban szaladgálnál ide-oda, nem? – mondta Nina.

Louis végül csendben maradt, és csak tűrte ezt az egészet. Bementünk egy H&M-be is, aztán még vagy tíz ruhaboltba, a szatyrokat pedig a fiúk készségesen vitték. Persze, vágták a pofákat egy-egy újabb szatyor láttán, de még mindig féltek Ninától. Gyorsan eltelt a nap. Nina szomorúan nézett.

-          Ó, már is vége?

-        Ó, hál’ Istennek! – nyögte Louis, akinek a kezében már vagy húsz szatyor volt – és ez csak az enyém volt.

-     Azért ne örülj ennyire! Holnap folytatás! – vigyorgott. – Viszont most vissza kell mennem a hotelbe, fáradt vagyok.

-          De azért még hazaviszel minket? – emelte fel Hayley pár szatyrát Harry.

-     Igen. Ha lefotóztok minket! – mosolygott Nina. Liam ledobta a szatyrokat, és elővette a telefonját. Gyorsan beálltunk, és katt, kész is.

-          Kész. – mosolygott Liam.

 -      Add ide! – kapott érte Hayley, hogy megnézze. – Ó, ez jó kép lett! – mosolygott. – Beléphetek a telódon Twitterre? – nézett kiskutya szemekkel.

-          Persze, csak ne felejts el kilépni! – kacsintott Liam.

Aztán Nina hazavitt minket, majd Liam, Zayn és Niall a saját kocsijukkal hazamentek. Louis és Harry nyögdécselve vitték be a cuccainkat az ajtón.

-          Hogy bírtok ti ennyit vásárolni? – kérdezte lihegve Loui.

-          Két szó. – mosolygott Hayley.

-          Lányok vagyunk! – mondtuk egyszerre, mire Harry és Louis felsóhajtott.

-          Jó tudni! – jött oda hozzám Louis, és megcsókolt.

Ivy és Hayley felment a szobájukba, meg gondolom fürdeni, Harry meg ment a konyhába, hogy igyon egyet. Louis még mindig csókolt, keze a csípőmre tévedt, és belevigyorgott a csókba. Én hátulról beletúrtam a hajába, mikor hirtelen felkapott, és nekilökött a falnak.

-          Louis… és ha Harry…? – nem hagyta, hogy befejezzem.

-          Kit érdekel, amíg itt vagy? – mondta, és tovább csókolóztunk.

-          Fiatalok, ne itt! – nevetett Harry, mire Louis elengedett, és felszöktem a szobánkba.

Nevetve vetődtem a Hayleyvel közös ágyunkra, mire a rajta ülő Hays meglepetten felém pillantott. Már pizsamában volt. Én csak intettem a fejemmel, és úgy, ahogy voltam betakaróztam, és lefeküdtem aludni. 

Figyelem!

A rész mindjárt kész van, de addig nem teszem fel, amíg nem kapok még legalább három kommentet! És egy kis ízelítő:

"-          De ugye te nem akarsz ideköltözni? – kérdezte durcásan Harry.

-       Nyugodj meg, már van szobám egy közeli hotelben! – majd a lányok felé fordult. – Gondoltam, elmehetnénk a városba, így, négyen! – mosolygott.

-          Mehetünk mi is? – nézett reménykedve Louis.

-          Ööööö, a négyen mióta kilencen? – kérdezte kicsit sem kedvesen Nina.

-      Csak csöndben követnénk titeket, nem szólnánk be, de menni akarunk, légy szí’! – nyöszörgött Louis. "

15. Tíz perc, és interjú!

Puszipá, gyerekek! :D Hoztam az újabb részt! :) Nem is szaprítom tovább a szót! Aurevoir! :)

Zoe

Mikor beértünk szóltak, hogy van még tíz perc kezdésig, ezért előkaptam a fényképezőgépet, és megmutattam a képeket a srácoknak. Némelyeknél a lefotózott alany szörnyülködve nézett, de persze csak azért, mert Ő úgy gondoltam, nem jó szögből fotóztam. Ez az alany természetesen Harry volt.

-          Miért rólam csináltad a legtöbb képet? – kérdezte vigyorogva.

-          Mert te vagy Harry Styles. És az összes kép megy fel Twitterre, na azért!

-          Nem. Mered. – mondta Harry.

-   Csak figyelj! – mondtam, és kivettem a gépből az SD-kártyát. Bekapcsoltam a laptopom, és belehelyeztem a kis nyílásba a kártyát.

-    Zoe Proud! Meg. Ne. Merd. Tenni! – nézett fenyegetően, mire elvigyorodtam, és megnyitottam a mappát. Áthelyeztem a fájlokat a saját mappámba, aztán elégedetten csuktam be az ablakot. Rámentem az Internetre. – Zoe, azonnal hagyd ezt abba! – emelte fel a hangját Harry.

-          Mégis mit? – kérdeztem ártatlanul, mire a szintén a szobában lévő Louis a segítségemre sietett.

-          Tedd fel a képeket! TEDD MÁR FEL! – kiabált, mire úgy is cselekedtem, ahogyan mondta.

Hazza a dedikáláson. :)

Még egy Harry.

Ivy is szorgosan írkál :)

A művelet végén elégedetten elvigyorodtam, ahogy Harry lemondóan ül vissza a helyére. Hayley a mellette levő székben ült keresztbetett lábakkal, és az egyiket lóbálta. Harry minden mozdulatát követte. Ivy az MP3-át hallgatta, Niall - szokás szerint - evett, Zayn kint volt cigizni, Liam Daniellel beszélt telefonon, Louis pedig letelepedett mellém, és a hajamat kezdte birizgálni. Vigyorogva felé fordultam, mire óvatosan megcsókolt.

 - Ne itt! – morgott Harry.

 - Mi bajod van Hazza? Morci vagy? – ment oda Louis, miközben vékonyka hangon beszélt, és átölelte Harryt. – Tudod, hogy téged egy lány sem tud helyettesíteni. – bújt a nyakába, mire felvihogtam.

Harry durcázva lökte el magától, mire Louis átesett Hayley lábain, és a földön végezte. Felpattantam, és odafutottam mellé.

-          Jól vagy? – nevettem.

-          Nem! – imitálta a sírást. - Puszi kell!

-          Az előbb kaptál! – mosolyogtam.

-          De akkor még nem estem el! – játszott tovább.

-          Na, jó! – és megcsókoltam.

-          Máris sokkal jobb! – pattant fel vigyorogva, és megölelt.

-          Srácok, induló! – jött be Tom. – Ezt pedig – mutatott ránk. – tartsátok titokban.

Senki nem szólalt meg, csak egy aprót bólintott, és mentünk. Útközben felvettük Zaynt, aki végzett a cigizéssel, és együtt mentünk a konferenciaterem felé.

Hayley

Szép sorban leültünk a helyünkre. A legszélén Louis, mellette Niall, Liam, Harry, Zayn, Zoe, Ivy és Én. Az egész teremben összetömörültek az újságírók, riporterek, én pedig csak bambultam ki a fejemből. Elkezdett átjárni az idegesség. Még sosem adtam olyan igazi interjút… Csak olyat, amiben mind a hárman egymás mellett ülünk, és elmondjuk, hogy milyen jó dal is ez, meg hogy Louis milyen jó fej, stb… De ez... Ez most nagyon más! Itt komolynak kell lenni, itt nincs az, hogyha elrontod, azt egyszerűen kivágják… nem. Nem kis meglepettségemre nekem tették fel az első kérdést.

-          Hayley! Még mindig tagadod a kapcsolatodat Harryvel? – kérdezte ez magas riporternő.

-          Azt hittem, ezt már tisztáztuk. – mormogtam az orrom alatt. – Harry és köztem nincs semmi több, mint…

-          Levegő! – szólt bele Louis. Néhányan felnevettek. Vigyorogva forgattam meg a szemeimet.

-          … mint szín tiszta barátság. Mindig számíthatok rá, és Ő is rám. Szinte már a bátyámnak tekintem. – mosolyogtam, és közben önelégültem tisztáztam magamban, hogy ez nagyon jól sikerült. Végre normálisabb kérdések következtek.

-          Zoe, mi történt a hajaddal?

-          Hosszú. – nevetett Zoe. – A lényeg, hogy most barna, de nemsokára ismét vörös lesz.

-          Hamarabb, mint gondolnád. – kacsintott Louis. Így folytatódott ez úgy kb. negyed óráig, amikor…

-          Ivette! Igaz, hogy az X-Faktor alatt szakított veled a barátod? – láttam, hogy Ivy megremeg. A fiúk is aggódva néztek rá. De Ő csak nyelt egyet.

-          A párkapcsolati dolgaimról nem kívánok nyilatkozni. – mondta halkan. 

Te jó szagú Ég! :D Íme, itt a MÁSODIK díjam! :D Nagyon szépen köszönöm Ari:)-nak.

1.Tedd ki a képet a blogodra! *kész*

2.Köszönd meg annak akitől kaptad! * kész*

3.Írj 5 dolgot magadról!

• Van egy öcsém, Gergő, aki idén lesz hét éves, és bár szinte mindig veszekszünk, Én nagyon szeretem. :)
• Eddig heves Jed-mania uralkodott rajtam, de picit több,m int egy hónapja már elkaptam a halálos One Direction infectionnek nevezett kórt! :) 
• Naivan mindig bízok abban, hogy változnak az emberek. Aztán meg egy hatalmasat csalódok. 
• Imádok énekelni, és ebben is képzelem el a jövőmet. Nagyon szeretnék jelentkezni egy tehetségkutatóba, és a lehető legtovább eljutni. :) 
• Barátkozós típus vagyok, az már nem az Én hibám, ha valaki egyszerűen nem nyit felém. Én általában senkit sem a kinézete, hanem inkább a tettei, kimondott dolgai alapján ítélek meg. Tehát, ha valakiről negatív véleményem van, annak biztos megvan az oka.

*kész*

4.Küldd tovább pár írónak! Ezt most szimpla lustaságból nem teljesítem, bocsi >.< Felőlem 

bármelyik erre látogató író elviheti magának, hiszen ezt mindenki megérdemli! :)

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

Díj! :D

Jézus Úr Istenem! Az első díjam, jajj!! :D *-* Anyám, én most nagyon boldog vagyok! :')) 

1. Kirakva. ;)

1. Tedd ki a képet a blogodra.

2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat.

3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak.

4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.]

5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk.

2. Köszönöm szépen kicsimonanak! :)

3. Küldöm akkor Zserbó Egyélrépát Directionernek

                           ~Nova*-nak

                           Tyranak

4. Hát az egy érdekes sztori. :) Én először heves antiDirectioner voltam, nem jöttek be a srácok, olyan pöffeszkedő, megjátszott, egós sztárocskáknak hittem Őket, és mivel akkor nagyban tombolt nálam a Jedward-láz, ezért hát nem voltam éppen elragadtatva, amikor a Directionerek beszóltak nekünk, és ez valahogy még távolabb "lökte" Tőlem a srácokat. Aztán, mikor már a tévében is csak Ők mentek (megjegyzem, mióta én is a Directionerek közé tartozom, valahogy nem így látom ezt :')), akkor elegem lett. Azon kaptam magam, hogy YouTubeon nézem a One Thinget, és TETSZIK. Pontosan tudom, melyik nap lettem Directioner (2012. 03.11.), de hogy hogy, azt már nem. És hogy ki fogott meg az első pillanatban? Harry és Louis. Harryt szerintem nem kell magyaráznom :'D Louis meg... olyan aranyos, vicces és helyes volt, hogy azon kaptam magam, csak Őt nézem a One Thingben. Hát ennyi (egyenlőre) az én történetem az 1D-vel kapcsolatban. 

5. Megy is! :DD

14. Rajta, rajta!

CSÁÓ, MÁRINÁ! (Ci devi stare, inutile sperare... :$ Drága olasz tan, imádom ezt a dalt!!!) Itt az ójabb rész, megkésve bár, de így a jó!!!!! :D (Éjfél után, úgy a jó.... :) Puszikácska. 

Zoe

Másnap elkezdődtek a dal munkálatai. Mivel mi nem vagyunk olyan gyakorlottak ebben, a fiúknak meg sok a dolguk ezért kész dalt kaptunk. A címe Endless Love… Nem mondom, kicsit nyálas dal, viszont mindenkinek van benne szólója, és Tom szerint kasszasiker lesz. Ma pedig lett egy menedzserünk is, mégpedig Lia személyében. Ugyanis Tom megkérdezte, hogy ki a menedzserünk, hogy tudjon vele egyezkedni. Csak hát nekünk eddig nem volt olyan. Ekkor kedvesen elmosolyodott, és azt mondta, elintézi nekünk. Hívott valakit, közben a kezünkbe nyomott egy cetlit: Emilia Watson – Hurricane Menedzsment – Zenei részleg. Lia pedig örömmel vállalt el minket, szóval most már teljes értékű banda lettünk! Lia nagyon kedves, fiatal lány, alig van huszonhat, viszont nagyon profi. Engedélyezte Zoenak ezt a gyors kis hajszínváltást, azzal a feltétellel, ha két nap múlva tényleg visszafesti. Mikor ezt a helyzetet felvázoltuk a fiúknak előbb húzták a szájukat, de aztán belátták, hogy ez így jó. Aztán hazamentünk, és a fiúk a kezembe nyomtak egy barna hajfestéket. Felmentünk a lányokkal a fürdőbe, és a segítségükkel elkezdtük festeni a hajamat. Hayley megkérte, hogy csukja be a szemem, de előtte jól nézzem meg magam. Mély levegőt vettem, és lehunytam a szemhéjaimat. Éreztem, ahogy Hayley és Ivy közös erővel bevizezi a hajamat, majd előveszik a hajfestékes dobozt és olvasni kezdik. A hajam még mindig nehéz volt a víztől, amit Hayley igyekezett minél szárazabbra törölni a törölköző segítségével. Aztán éreztem, ahogy kikeverik a festéket, és ahogy végighúzzák az első csíkot a hajamban. Akaratlanul is felszisszentem. Akarom én ezt? Csakis a büszkeségem hajtott. Semmi más. Nem szerettem a barnát. Valahogy taszított, hogy barna a hajam, de anya sosem engedte, hogy befessem. Egészen addig, amíg Danny rá nem beszélte. Én meg hálából az X-Faktor után kidobtam. Szép kis barátnő vagyok… De Louis… Louis szeret. Legalábbis, azt hiszem. Még nem mondta ki hangosan, de minden jel erre utal. Vagy, legalábbis fontos vagyok neki. Fontosabb, mint a répák… Hallottam, ahogy a lányok bekapcsolják a hajszárítót. Máris kész lennénk? Ilyen hamar? Vagy ennyire elgondolkoztam? Netán elaludtam?! Óvatosan szárították a hajamat, majd kifésülték.

-          Oké, kész vagy. – szólalt meg Hayley. – Kinyithatod a szemed.

Louis

Hayley és Ivette robogott le a lépcsőn, vigyorogva, nevetgélve. Láttam az elégedettséget az arcukon.

-          Jöjjön barna hajjal… - kezdte Ivette.

-          Az utánozhatatlan… - fojtatta Hays.

-          ZOE! – kiáltották egyszerre.

Az emeletről egy gyönyörű, barna hajú lány jött le lassan, óvatosan, szinte már félve. Szemeit mindvégig a lépcsőfokokra szegezte, és ahogy lassan lelépdelt, a haja néha meg-meglibbent. Csupán akkor nézett fel, mikor lába elhagyta az utolsó lépcsőfokot is. Mintha egy teljesen más lány állt volna előttem. Legszívesebben azt mondtam volna: „Csaltatok, egy másik lányt hoztatok Zoe helyett!” De persze tudtam, hogy ez nem igaz. A szemeiről bármikor felismerném!

Mintha csak a reakciónkra várna, úgy nézett ránk. Körbenéztem a srácokon. Harry, aki eddig a telefonját babrálva ült, most elgondolkozva és meglepetten nézi Zoet. Niall, aki ez idáig zabált – mi mást csinált volna? -, megbökte Zaynt, aki eddig a szobatükör előtt fésülte a haját, majd mindketten elképedve néztek. Liam bíztatóan elmosolyodott, mire Zoe is megkönnyebbülten sóhajtott. Én nem tudtam mit tegyek. Így hát én is csak elvigyorodtam, majd felemeltem az egyik kezem, és Hayley felé mutattam.

-          Ugye tudod, hogy még nem nyertetek? – kérdeztem halál komolyan.

-          Hát persze, Louis. – mondta, de a hangja győzelemittas volt.

-          Nagyon jól áll a barna, Zoe! – szólalt meg kedvesen Liam. Hát még szép! Neki minden jól áll.

-          Köszi, Liam. – mosolyodott el zavartan Zoe, miközben a földet nézte, és egy kósza – immáron barna – tincset a füle mögé fésült.

-          Amúgy tényleg jól áll! – vetette oda Zayn, aki megint a haját igazgatta. Persze megvolt az „oka”. Mindjárt indulunk az autogramosztásra.

-          Na, lányok, nekünk mennünk kell! Így jöttök? – csaptam össze a tenyereim.

-          Szerinted? – nevetett Hayley, és a barna hajfesték foltos melegítőjére mutatott.

-          Miért? Szerintem tök trendi. – vigyorogtam, mire megforgatta a szemét, és a lányok felmentek a szobájukba.

-          Hát, Louis barátom. – sóhajtott fel Harry. – Vesztettünk.

-          Még nem! – vágtam közbe. – Nem adom fel! Mindent megteszek, hogy holnap ilyenkorig visszafesse a haját vörösre! – vigyorodtam el.

Körül-belül egy óra múlva már az asztal mögött ültünk mind a nyolcan, körülöttünk pedig több ezer sikítozó rajongó volt. A lányoknak nagyon új volt még ez – felvilágosítottuk őket, hogy az aláírásnak különlegesnek kell lennie, ezért egész úton gyakoroltattuk őket. Végül egész szép autogramokat csináltak. Öröm volt látni, hogy a rajongóink tőlük is mosolyogva kérnek aláírást, és néha egy-egy képet. A lányok is nagyon boldogok voltak, szinte lebegtek! Amikor már egy fél órája biztosan körmöltük folyamatosan ugyan azt, Zoe felpattant, elővett egy fényképezőgépet, és kattintgatni kezdett. Mikor megnézte a képeket elégedetten mosolyodott el. Odajött hozzám, és megmutatta őket. Én is elvigyorodtam rajtuk. Jó fotók. Nagyon jók. Kikaptam a kezemből a gépet, és visszaült a helyére – az asztal másik végébe. Egy újabb fél óra elteltével megkönnyebbülten láttuk, hogy fogyatkozott a társaság. Éppen egy alacsony, szőke lány jött elém, hogy aláírjam neki a poszterét, és szólásra nyitotta volna a száját, amikor BigZ – a testőrünk – intett, hogy menni kell. Sajnálkozva néztem a lányra, akit láthatólag már a sírás kerülgetett. De mondjuk megértem. Itt várhat már mióta, és amikor pont Ő jön, akkor kell elmennünk. De hát, ha menni kell, akkor menni kell.

Hayley

Szegény csajszit már a sírás kerülgette. Láttam, ahogy elkezd rázkódni a válla, és ahogy akadozva veszi a levegőt. Elszomorodtam. Nekem sincs semmi kedvem még menni. Én ezt az egészet nagyon élvezem! Már csak az a lány volt ott, a többiek elindultak haza – Ők már nem várnak. De Ő, mintha valami csodára várna, csak áll. A lányok is ugyan úgy nézték a lányt, mint én, mikor hirtelen ötlettől vezérelve odamentem mellé, és megfogtam a vállát.

-          Szia! – mosolyogtam. – Hogy hívnak?

-          Szia! – hebegte halkan. – Ööö, izé… Juliette. – meresztette rám nagy, kék szemeit.

-          Hayley. – mosolyogtam, mire bólintott egyet. – Régóta vársz itt?

-          Csak reggel kilenc óta. – sóhajtotta.

-          Akkor hogy kerültél ennyire hátra?

-          Hát… mások is jöttek, és… Ők is szerettek volna autogramot és… előreengedtem Őket.

-          De így meg te nem kaptál autogramot.

-          Tudom. – suttogta.

-          Zoe! Ivy! – kiáltottam. – Gyertek! – a lányok mintegy parancsszóra oda is jöttek. – Ő is Juliette. Nagyon régóta vár itt, és szerintem igazán megérdemel egy képet. Velünk jó lesz? – mosolyogtam rá.

-          Igazából miattatok is jöttem. – mosolyodott el. Ez melegséggel töltött el. Csak miattunk?

-          Van géped? – kérdezte Zoe.

-          Van! – nyújtotta nekem.

-          Louis! – kiabáltam, mire az illető mellettem is termett. Juliette eltátotta a száját, és igyekezte letörölni az apró könnycseppeket a szeméből. – Csinálnál rólunk egy fotót?

-          Persze, hogy persze! – nevetett, és a kezébe vette a gépet. Gyorsan beálltunk, és már kész is volt a kép.

-          Nagyon, nagyon köszönöm! – sírta Juliette, mire sorra megöleltük. Meghatódva battyogott el, mire most már mi is követtük BigZ-t.

-          Ez nagyon rendes volt tőled. – mosolygott rám Louis. – És akkor ezek szerint megvan az elsőszámú rajongótok! – nevetett.

-          Nagyon úgy tűnik. – mosolygott Ivy.

Beléptünk a konferenciaterembe, így már teljes lett a csapat.