13. Fogadás

Hellosziamizu! Újabb nyalánkság csak itt, csak most, csak nektek! A kommentelés továbbra is áll: 3-4 komment vagy nincs rész! Pusszancs!

Louis

Kora reggel, mikor még Harry és Hayley aludt a lányokkal lent beszélgettem. Megtudtam egy s mást Ivetteről. Például, hogy imádja a kihívásokat, és nem szereti, ha valaki nem hisz benne. Meg olyat is mondott, hogy néha előjön az adrenalin-függősége – ilyenkor pörög, és veszélyesebbnél veszélyesebb dolgokat akar csinálni, de könnyen le lehet állítani, ha elmegy például hullámvasutazni. Utálja a kivit, az ananászt és a narancsot, de imádja a szedret és a mangót. Kedvenc színe a kék, kedvenc állata a puma és imád korán kelni. Persze Zoeval is beszélgettünk ilyenekről. Zo imádja az epret és a málnát, utálja a spárgát – ezzel ki lehet kergetni a világból (ezt nem árt tudni! ;)) -, és imádja a nyulakat. Elmondták, hogy egyikük sem ivott még soha alkoholt, és nem is tervezik.

-          Egyszer apám az orrom alá dugta a pálinkás poharát, – mesélte Ivy. – hogy kóstoljam meg. Én meg egyszerűen kivertem a kezéből. Voltam vagy 14.

Csak hevesen bólogatva figyeltem. Hayleyről is elmondtak ilyen „fontoshogytudd-hogytuddkezelni” dolgokat. Imádja a gyümölcsös dolgokat és a vizet – tehát úszni is. Amikor rossz kedve van, akkor nagyon hisztis, és a legkisebb dologra kiakad. Nem szereti az ijesztő dolgokat, és nagyon ijedős. Viszont imád énekelni – ez az élete. Ezen elmosolyodtam. Igen, Én is ilyesmi elképzelésekkel mentem még „anno” az X-Faktorba. Hogy szólókarrierem lesz, és a világ leghelyesebb pasija leszek – megelőzöm JB-t! De szerintem jobban jártam a srácokkal! Alig, hogy ezeket elmondták felordított valaki.

-          Boldog szülinapot! – nyújtóztatta ki magát Hayley.

-          Kinek van szülinapja? – kérdezte Ivette.

-          Valakinek… valahol… - somolygott Hays. Úgy tűnik, végre végérvényesen jó kedve lett. Ez megmosolyogtatott – nem szerettem, ha egy lány szomorú.

-          Tényleg! – pislogott Zoe.

-          Te hülye! – nevetett Ivy. – Hogy vagy?

-          Egész jól! Ugrálni lenne kedvem! – vigyorgott.

-          Azon segíthetünk! – álltam fel, és felemeltem a derekánál fogva, mire sikoltozni meg nevetni kezdett.

Kivittem az udvarra a trambulinunkhoz (mert igen, ilyenünk is van!) és ledobtam rá. Először meglepetten pislogott, majd amikor felfogta mi van, elkezdett az óriás trambulinunkon ugrálni. Zoeék is rögtön jöttek utánunk, és mindhármunkat felhívott, hogy ugráljunk vele. Én egy pillanatot sem haboztam. Pár pillanat múlva már négyen pattogtunk, mint egy gumilabda, és hangosan nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat!

-          Ti meg mi a fenét csináltok? – kérdezte morcosan Harry, mire mindannyian elestünk ijedtünkben, és egymáson landoltunk. Csak nevettünk az egészen.

-          Hát… - kezdte Hayley levegőért kapkodva, miközben nevetett. – Ugrálunk?

-          Halkabban nem lehetne? – folytatta nyúzott arccal Hazza.

-          Nem! – nyújtotta ki a nyelvét Zoe, mire Harry szem forgatva visszament a házba.

Lepattogtunk a trambulinról, majd mi is követtük Harryt, aki már a konyhában ügyködött, kávét csinált. Hayley lehuppant a kanapéra.

-          Na, mi van, Göndörke, nem bírod a reggeleket? – kacsintott.

-          Ha-ha. – mondta Harry, majd belekortyolt a kávéjába.

-          Szerintem csak a másnaposságot nem bírja. – mosolygott Zoe.

-          Rémlik valami a tegnap estéről? – kérdezte Ivette.

-          Nem sok minden.

-          Akkor felvilágosítalak! – pattant fel Hayley. Én csak bólogattam, hiszen Ő volt vele. – Lehúztál vagy tíz koktél és még ki tudja hány töményet, majd ezek után táncolni hívtál, és mikor nem mentem, megpróbáltál lesmárolni. – ekkor kikerekedett Harry szeme. – Mikro ellöktelek, akkor pedig elestél, és fetrengeni kezdtél a földön. Felhúztalak, majd Louis hívott téged, de Te persze csak részegen hablatyoltál. Aztán, mikor megbeszéltük Louissal, hogy hazajövünk, akkor kivonszoltalak a parkolóba, ahol elhánytad magad, majd megjöttek a többiek, és elindultunk hazafelé, de útközben megint hánytál. Aztán hazaértünk, és bedobtunk téged az ágyba. Nagyjából ennyi. – mosolygott gúnyosan Hays.

-          Ó… - csak ennyit tudott kinyögni Hazza. Látszott rajta, hogy emlékfoszlányok kezdenek rémleni neki.

-          Hát igen. Nem vagy szép látvány részegen. – csapta össze a tenyerét Hayley.

-          Le… le akartalak… smárolni? – kérdezte lassan Harry.

-          Azért ennyire ne undorodj! – mondta Hayley. – Nekem sem lett volna csókolózni veled, de azért rosszul esik, hogy ennyire örülsz ennek!

-          Nem, nem az, csak… - mondta halkan Harry, de rögtön abba is hagyta. Még emlékszem, amikor pár nappal ezelőtt Zoe rájött, hogy Harry szerelmes Hayleybe.

-          Hagyjuk! – legyintett Hayley, majd odaült Zoeékhoz.

-          Ezt elbasztad. – ütögettem meg Harry vállát, ügyelve arra, hogy a lányok ne hallják, mit beszélünk.

-          Kösz, haver. Tényleg. Ez sokat segít! – morgott.

-          Hé, én csak őszinte vagyok! – emeltem fel a kezeim. Majd visszamentünk a lányokhoz.

-          És ti akkor együtt vagytok Zoeval? – kérdezte tőlem Ivy. Elmosolyodtam.

-          Hát… - vakartam a tarkóm. Ekkor Zoe felpattant, az ölembe vetette magát, és megcsókolt.

-          Ez válasz a kérdésedre? – mondta Ivynek.

-          Ööö… a’szem igen. – nevetett Ivette.

Hayley

Ekkor felvisított egy telefon. Megnézte mindenki a sajátját, de végül Harry vette fel.

-          Halló?! – szólt bele idegesen.

-          Ki az? – suttogta Louis, de Harry leintette.

-          Aha. Aha. Ez szerintem is jó ötlet. – vigyorodott el. – Igen. Igen, persze. Megbeszélem velük. Jó. Oké! Akkor majd holnap hívlak! Csá! – majd letette.

-          Kivel kell megbeszélned mit? – kérdeztem szemöldök húzogatva.

-          Áááh, semmi érdekeset… - rázta a fejét Harry, mire göndör fürtjei is vele mozogtak, de látszott a csibészes mosoly a szája sarkában.

-          Dehogy nem! Van valami! – rángatta Louis. – Meg akarom tudni!

-          Jó! Ha ennyire érdekel, akkor Tom hívott. – mosolygott továbbra is Harry.

-          És?

-          És… azt szeretné, ha készítenénk egy közös dalt…

-          RÉPAÚRRAL? – visított Louis, mire a még mindig az ölében ülő Zoe elnevette magát.

-          Nem! – ütötte vállon Harry barátját. – A szerencsések…

-          Ó, tehát többen vannak azok a kis „szerencsések”. – rajzolta a macskakörmöket az égbe Ivy.

-          …akik dalt készíthetnek a méltán híres One Directionnel…

-          Mondd már! – mosolygott Zoe.

-          A Rythm Queens! – amikor kiejtette a bandánk nevét egy emberként pattantunk fel, és sikoltozva, őrjöngve ugrálni kezdtünk.

-          Ezt nem hiszem el! – visított Zoe. – Ugye ez nem áprilisi tréfa? – kérdezte még mindig pattogva.

-          Nem volt elég a trambulin? – nevetett Loui.

-          Nem tréfa! Tom mondta!

-          Jézusom! – ölelt meg minket Ivy.

-          Ez-ez… ááá! – sikítottam.

A fiúk mosolyogva nézték a reakciónkat és az örömtáncunkat, ahogy egyik helyről pattogtunk a másikra, és visítoztunk. Éppen ekkor jött meg a további 3/5. Mindhármuknak olyan meglepett és ijedt arca volt, hogy az valami nevetséges.

 - Mi a Nando’s folyik itt? – kérdezte meglepetten Niall.

 - Hát az, hogy közös dalunk lesz! – ordítottam, mire Niall megfogta a kezem és velem pattogott. Érdekes látvány lehettünk. Három visítozó lány és egy fiú, akik ugrálnak…

 - Ez komoly? – kérdezte Zayn.

 - Az! Most hívott Tom! – lengette meg a telefonját Harry.

 - Ez állat! – bőgte Liam.

Még vagy negyedóráig pattogtunk, mikor Louis lerántott az ölébe, és csikizni kezdett, és Zoe meg Ivy azonnal a segítségemre siettek, de pechünkre a többi fiú is beszállt ismét a csikizésbe. Ezt addig csináltuk, amíg Harry telefonja meg nem rezdült ismét.

-          Tom azt szeretné tudni, benne vagytok-e.

-          Hát persze, hogy persze! – pattogott Zoe.

-          Benne vannak! – mondta a telefonba Harry. – Jó! Oké! Szia!

-          Na?

-          Holnap bejelentjük egy sajtótájékoztatón, és utána autogramosztás! – vigyorgott Harry.

-          Ááá! – visongott Zoe.

-          Fogadás idő! – ordított Louis.

-          Mi van? – kérdezte Ivy.

-          Minden dedikálás előtt kötünk egy fogadást. – mosolygott ördögien Louis, mint aki már tudja, mi is lesz a fogadás témája. – Fogadok, hogy Zoe nem meri holnapra befesteni a haját barnára, és egy hétig barna hajjal élni. – Zoe álla leesett.

-          Ez kihívás akart lenni? – kérdezte szemrehányóan Zoe.

-          Vedd, aminek akarod! A lényeg, ki fogad mellette és ki fogad ellene?

-          Szerintem befesti. Simán! – mondta Zayn, és letett egy napszemüveget az asztalra.

-          Szerintem is. – csatlakozott Liam és odadobott húsz fontot.

-          Én szerintem túl nyuszi. – mondta Harry, és Ő is letett egy húszast.

-          Én is így vélekedek. – mondta Louis, és Ő is tartotta a tétet.

-          Befesti! – mondta Niall, és Ő is ugyan úgy tett, mint a többiek. Ekkor mindannyian ránk néztek.

-          Most az várjátok, hogy mi is beálljunk a fogadásba? – kérdezte Ivy.

-          Az nem lenne fair! Mi ismerjünk Zoet nagyon jól, és különben is, mi segítenénk neki!

-          És nem fogunk erre elpazarolni egy húszast! – nyújtotta ki a nyelvét Ivy.

-          Ha nem, hát nem… - mondta Louis, és gonoszul elvigyorodott.