One Shot: Tábor - So what?!

Újabb One Shot! :D Remélem tetszeni fog! Remélem, nem vakultok meg a sok színtől, bocsi. Kommentelni amúgy ér!!!

Noémi xXxX

Zoe

Már egy hete, hogy továbbjutottunk. Első reakció: sikítás, pattogás, nevetés, örömtánc és egyebek. Második reakció: elintézni, hogy vissza tudjunk jönni. Ezt viszont gyorsabban megoldottuk, mint gondoltuk. Anya egyik barátjánál szállunk meg addig, Georgianál, aki egy nagyon kedves nő, csak rögeszméje, hogy valaki meg akarja ölni őt. Anya szerint épp ezért beszélnek kevesebbet. Viszont itt él Londonban, hatalmas lakása van, amiben elférünk négyen (bocs, öten, mert velünk lakik a macskája, Borisz is), és közel van a tábor helyszínéhez is, Georgia pedig szívesen befogad bárkit, csak legyen társasága. Amúgy a nap nagy részében a szobájában hortyog Borisszal a hátán, ha pedig ébren van, akkor pedig bevonul a szobájába enni, szóval nem nagy társaság. De amúgy se érünk rá, mert minket éppen lefoglalnak a próbák. A táborban több csapattal fogunk elénekelni egy Pink dalt, és eldöntik, hogy kik juthatnak a legjobb százba, onnan a legjobb ötvenbe, és onnan majd a legjobb huszonnégybe.

Szóval, indulunk a táborba. Ma lesz az, hogy elénekeljük közösen a dalt a Candy lányokkal és a Freakkel. Mindkettő egy lánycsapat, a Candy csajok Alissa és Kaithlinn, ikrek, egyikük barna a másikuk szőke, erről lehet megkülönböztetni őket; Freakék pedig négyen vannak, Bella, Kelly, Janice és Tammy, ketten testvérek, ketten pedig jó barátnők, ők alakítottak egy csapatot. Annyira nem rosszak, de abban Candyékkel is egyet értünk (merthogy nagyon összebarátkoztunk velük), hogy Bella és Kelly annyira nem jó, szinte Janice viszi el a hátán a csapatot, Tammy az még jó. Lissa és Kaith két nagyon jó fej csajszi, és nagyon tehetségesek, reméljük, még viszont látjuk őket a verseny alatt, csak úgy, mint Markot, akivel még nem sikerült találkoznunk.

Itt vagyunk, ismét várunk a sorunkra. Bella és Tammy még megkér, hogy halkan próbáljuk el a számot, mert biztosra akarnak menni. Nem értem, nélkülünk miért nem tudják, de belemegyünk. Közbe látom, hogy vesz a kamera, ezért, szinte reflexszerűen néha oda-oda pillantgatok, miközben dúdolgatjuk a nótát. Még egy csomóan kapták ezt a számot, mert ugye itt négy dalt osztottak ki mindenkinek. A nóta jól megy, bár Bella mindig elszúrja azt az egy hangot, és mindig elkezd olyankor hisztizni – most sem volt másképp. Csak az a különbség, hogy a kamera ezt most veszi.

-          Nem megy! – sírja Bella, miközben tenyerébe temeti az arcát.

-        Nyugi, menni fog! – öleli át őt Tammy, miközben a vállát simogatja. – Jók vagyunk, tovább jutunk! Oké? – súgja neki, miközben még mindig nyugtatgatni próbálja. Azért magabiztosság az van.

-          Oké… - szipogja Bella, és óvatosan kihúzza magát.

Ekkor rájöttem, miért van itt a kamera. Szinte azonnal hívnak minket, hogy sipirc, mert mi jövünk. Immáron másodszorra állunk a színpadon, csak most a többiekkel, és épp, hogy beállunk e helyünkre, már el is indul a dal.

 Mind

Freak

Candy girls

Rythm Queens

Alissa

Kaithlinn

Bella

Janice

Kelly

Tammy

Zoe

Hayley

Ivette

Na-na-na-na, na-na, na

Na-na-na-na na-na

Na-na-na-na, na-na, na

Na-na-na-na na-na

I guess I just lost my husband

I don't know where he went

So I'm gonna drink my money

I'm not gonna pay his rent(Nope!)

I got a brand new attitude

And I'm gonna wear it tonight

I'm gonna get in trouble

I wanna start a fight

Na-na-na-na, na-na, na

I wanna start a fight

Na-na-na-na, na-na, na

I wanna start a fight!

So, so what?

I'm still a rock star

I got my rock moves

And I don't need you

And guess what

I'm having more fun

And now that we're done

I'm gonna show you tonight

I'm alright

I'm just fine

And you're a tool

So, so what?

I am a rock star

I got my rock moves

And I don't want you tonight

Uh, check my flow, uh

The waiter just took my table

And gave it to Jessica Simp, shit!

I guess I'll go sit with drum boy

At least he'll know how to hit

What if this song's on the radio

Then somebody's gonna die

I'm gonna get in trouble

My ex will start a fight

Na-na-na-na, na-na, na

He's gonna start a fight

Na-na-na-na, na-na, na

We're all gonna get in a fight!

So, so what?

I'm still a rock star

I got my rock moves

And I don't need you

And guess what

I'm having more fun

And now that we're done

I'm gonna show you tonight

I'm alright

I'm just fine

And you're a tool

So, so what?

I am a rock star

I got my rock moves

And I don't want you tonight

You weren't there

You never were

You want it all

But that's not fair

I gave you life

I gave my all

You weren't there

You let me fall

So, so what?

I'm still a rock star

I got my rock moves

And I don't need you

And guess what

I'm having more fun

And now that we're done

I'm gonna show you tonight

I'm alright

I'm just fine

And you're a tool

So, so what?

I am a rock star

I got my rock moves

And I don't want you tonight

No no, no no

I don't want you tonight

You weren't there

I'm gonna show you tonight

I'm alright

I'm just fine

And you're a tool

So, so what?

I am a rock star

I got my rock moves

And I don't want you tonight

Ba-da-da-da, da-da

Nagyon jól érzem magam a dal közben, és a többiek is. A betanult kis koreográfiát is eltáncoljuk, csak Bella rontja el azt a bizonyos hangot, és elkezd sírni a dal közben. Mikor véget ér a dal kicsit ideges vagyok, mert tudom, a mentorok most döntenek, hogy tovább jutunk-e a következő „lépcsőfokra”.

-       Akkor kezdem én. – mondja Louis. – Candy girls, én meg voltam elégedve veletek, bár szerintem ez a dal annyira nem nektek való, de ez most más téma. Jók voltatok. Freak, nekem most annyira nem tetszettetek, és nem feltétlenül azért, mert Bella elrontotta. Rythm Queens, nagyon jók voltatok, bár a válogatón nekem jobban tetszettetek, mintha most a lazaság kicsit az ének kárára ment volna.

-   A Rythm Queensel kapcsolatban nem értek egyet. – szól közbe Tulisa. – Szerintem most is fantasztikusak voltatok! Csak egyet kérek, Ivette! Mosolyogj! – ránézek csapattársamra, mire az aprót mosolyogva bólint. – Candy girls, aranyosak vagytok, nektek tényleg nem áll jól Pink. – vág egy bocsi grimaszt, de azért mosolyog. – Freak, nekem sem tetszettetek annyira, valahogy nem tudtátok úgy megugrani a magasságot, mint először, túl magasra tettétek a lécet, de csak alul verdestétek.

-      Igen, szerintem is kicsit kényelmesek voltatok. – következik Gary. – Rythm Queens, jók voltatok. Candy girls, ti is nagyon jók voltatok, nekem nagyon tetszetek.

-          Love is in the air! – nevet Tulisa.

-    Candy Girls, minden elismerésem a tiétek! – mutogat Kelly. – Ti aztán… hú! Rythm Queens, imádlak titeket! Nagyon tehetségesek és nagyon helyesek vagytok, de ne féljetek már annyira! – már szinte pattog a székében, miközben vigyorog. – Freak, szerintem sem voltatok nagyon jók ma, de Bella. Ha elrontasz valamit, azt úgy csináld, hogy senki ne vegye észre! Tégy úgy, mintha direkt lett volna, mert így tovább rontod a produkciót, és a többieket is elhúzod! Ne törődj egy apró hibával, és főleg ne sírj ilyen miatt, jó? – szól lágy hangon a Freak legfiatalabb tagjához, aki szipogva bólint. – Akkor most dugjuk össze a fejünket.

A mentorok tanakodnak, míg mi kétségbeesett pillantásokat vetünk. Tovább jutunk? Nem? Egyáltalán, mi lesz, ha igen, mi lesz, ha nem? Ha nem, akkor én biztos elsírnám magam. Nagyon sokat jelent nekem, nekünk ez az egész, szinte már túl sokat. És valahogy ezek után nem tudnék a lányok szemébe nézni anélkül, hogy úgy érezném, nem teljesítettem elég jól. Ha pedig továbbjutunk? Akkor gőzerővel gyakorlunk, és még jobbak leszünk! Megtaláljuk az arany középutat, és megmutatjuk mindenkinek, mit tudunk!

 - Döntöttünk! – szól hozzánk Tulisa, miután befejezik a tanácskozást.

A tenyerem izzadni kezd, miközben Hayley magához szorít engem és Ivyt, és úgy várjuk az eredményt.

 - Freak, kérlek, lépjetek előrébb. – szól Louis.

A négy lány így is tesz. Bella az összeomlás szélén áll, Kelly mindjárt elsírja magát, Janice a két lány között áll, és támogatja őket, Tammy pedig próbál érzelemmentes maradni.

 - Lányok, ti eddig a válogatón nyújtottátok a legjobbat. És mi, mentorok arra jutottunk… hogy nem kaptok több esélyt a bizonyításra. Sajnáljuk, de a verseny számotokra itt véget ér.

Az összes lány elsírja magát, és egymásba borulva próbálnak egy őr segítségével kibotorkálni. Igen, mi is hasonlóan néznénk ki, ha kiesnénk.

-        Olyan rossz érzés álmokat összetörni… - mondja halkan Kelly.

-      Rythm Queens, Candy girls, gyertek előrébb. – így is teszünk. Tulisa folytatja. – Ti mindannyian nagyon aranyosak és nagyon tehetségesek vagytok! – és most jön az a bizonyos „De!”, érzem. – De vajon elég erősek vagytok ahhoz, hogy túléljetek itt? – kis hatásszünet. – Szerintünk igen! Tovább jutottatok.

Az első, amit felfogok, hogy a lányok átölelnek, és együtt ugrálunk. Tovább jutottunk! Miután letudjuk a csoportos ölelést, rögtön Lissához és Kaithez rohanunk, és őket is megöleljük. Vár minket a következő kör, amikor is a százból lefaragnak minket ötvenre. 

II./6. Út Bristolba... Theresával

Sziasztok! Meghoztam a várva várt (?) részt! :D A szavazást illetően nagyon sokan voksoltatok a rokona opcióra, és még meglepően sokan a transzfesztita opcióra. :'D Na, most kiderül. Bocsi, hogy ez ilyen kis vérszegény rész lett, alkotói válságban vagyok ezen téren (értsétek: minden másra van ötletem, csak erre nem), de igyekszem! Ezért is lett ez ilyen rövidebb. Azért remélem nincs harag! 

Noémi xXxX

Louis

Hát eljött ez a pillanat. Nem úsztuk meg. Mint egy hurrikán, úgy csapott közénk, vegyes érzelmeket kiváltva az emberekből. Na, de hogy mindenki értse, miről rizsázok, Theresa ismét megtisztelt minket jelenlétével. Ha valaki még mindig nem értené, mi a helyzet, akkor elmondom: Theresa Harry unokatestvére. Pontosabban, ez egy kicsit összetettebb. Van ugye, Harry nénikéje, és annak a második férjének a lánya. Lényeg a lényeg, rokona. És azt pontosan tudtuk, hogy jön. Ma. Csak azt reméltük, hogy sikerül elkerülnünk. Ezért is megyünk a lányokkal. Nem az, hogy utáljuk, meg ilyesmik, csak… kicsit nagyon idegesítő tud lenni. Amúgy kedves csajszi, meg minden, csak olyan… fura. Ha Hayley hamarabb ideért volna… apropó, hol van Ő? Körbepásztáztam a környéket, és egy alakot láttam a buszban. Arrébb löktem az ajtót, és megpillantottam Hayleyt. Ő nem vett észre engem. Halkan közelebb mentem hozzá, és megérintettem a vállát. Érintésemtől összerezzent, majd gyorsan megtörölte az arcát, és mosolyogva felém fordult. De ez műmosoly volt. Látszott.  

-          Ki vele. – mondtam.

-          Mivel? – húzta fel a szemöldökét.

-          Mi a baj? Egyáltalán hol voltál?

-          Semmi. – vágta rá szinte rögtön. – Amúgy Mandivel beszélgettem.

-          Mandi?

-          Blake barátnője.

Nem szóltunk ezek után egymáshoz egy szót se, de őszintén, inkább ülök kukán Hayleyvel, mint hogy Theresa közelében legyek. Remélem, elkergetik valahogy, merthogy Én el nem viszem Őt Bristolba, az biztos. Hayley mélyeket lélegzett, majd tekintetét rám emelte.

-          Ez a lány… kicsoda? – ja, hogy innen fúj a szél?

-          Theresa. – forgattam meg a szemeimet. – Őrült a csaj.

Ekkor viszont a többiek felpattantak a buszra, Theresával a hátuk mögött. Gyilkos pillantással néztem Harryre, majd Hayleyre, jelezve neki, hogy ez így nagyon nem oké. Csak megrántotta a vállát, és azt tátogta: „Itt nem hagyhatom.” Szuper. Kénytelen leszek kilökni Őt egy kanyarnál.

Nem csípjük túlzottan egymást. Amikor itt van, akkor mindig csak Harryvel foglalkozik, és mindig csak vele van. Ebből kifolyólag persze Harry meg nincs velünk. Bár lehet, hogy ezt csak Én látom így. Hayleyben viszont úgy látszik szövetségesre találtam Theresa ellen.

Nem volt mit tenni, elindultunk. Éppen azon gondolkoztam, hogy majd megállunk egy benzinkútnál, és ott hagyjuk Theresát, mikor Hayley előre jött. Kérlelve nézett Liamre, aki csak elmosolyodott, majd óvatosan felállt, és hátrament. Ilyenkor jó, hogy össze van kötve a busz eleje és hátulja. Biccentettem, hogy kezdje, mert biztos nem bámulni jött ide. Értetlenül pislogott rám, mire megszólaltam.

-          Mondjad, mi nyomja a pici szívedet, merthogy nem bámészkodni jöttél ide, az tuti.

-          Baj, hogy kicsit elöl akartam lenni? Hátul kezdtem rosszul lenni a melegtől.

-          Persze. Én meg repülőrépa vagyok. – forgattam meg a szemeimet. - Majd ha el akarod mondani, elmondod.

-          Nem tudtam, hogy egy repülő narancssárga zöldség vagy. – mondta Hays, miközben hitetlenkedve felemelte a szemöldökét, és csücsörített kicsit. Erre elnevettem magam. – Mikor érünk oda?

-          Én tudjam? Te jöttél már Londonba Bristolból, Én még nem igen jártam ott.

-          Az lehet, de az egyik utat végig paráztam, a másik kettőt meg végig aludtam. Szóval, nem tudom, milyen messze van. Csak azt tudom, hogy messze.

-          Akkor, babám, majd meglátjuk.

Hayley csak halványan elmosolyodott, majd fejét nekidöntötte az ablaküvegnek, és bámulta a lassan szemerkélő esőt. Én meg ismét Theresa kiiktatásán gondolkoztam. A benzinkutas terv még beválhat, már ha bárki is meg akar majd állni, könnyíteni magán. Ha nem, akkor egyszerűen kilököm a hotel ablakán. Várjunk csak! Hisz nem is rendeztünk le semmilyen hotelt. De jó, akkor majd ilyen last-minute foglalást kell intéznünk…

-          Min töröd az okos kis buksidat, Loui? – kérdezte Hayley mosolyogva.

-          Csak a szálláson. – mondtam lezseren, az útra koncentrálva.

-          Ó, ne gondolkozzatok rajta! Hármunkhoz befértek mind az öten! Vagy inkább hatan… persze, aludhatunk úgy is, hogy Mi hárman lányok, és akkor Ti eldöntitek, hogy ki hogy.

-          Én Zoéval szeretnék aludni! – vágtam cukipofát, mert ez általában beválik.

-          Akkor te mész Zoéékhoz, de a többiek? – meresztett rám nagy szemeket.

-          Szerintem Liamet meg Niallt rakjuk össze, mert ha nincs ott vele Liam, Niall kifosztja az egész hűtőt. Így Liam meg tudja akadályozni, és nem okoz maradandó károsodást.

-          Ők mehetnek Ivyékhez, a mamája nagyon szeret főzőcskézni. – mosolygott.

-          Akkor marad Harry meg Zayn és Theresa…

-          Bárkivel, csak Theresával ne! – vágott egy pofát Hayley. Felnevettem.

-          Akkor Zayn vagy Harry? Apropó, hol fog aludni Theresa?

-          Hát, hozzánk csak plusz egy ember fér be… mert Blake és Nina is hazajön a temetésre. És a többiekhez sem fér több, bár talán hozzátok még befér….

-          Csak azt ne! – horkantam fel. – Inkább alszok a híd alatt, mintsem Theresával egy házban! – erre Hays kuncogott egyet.

-          De komolyan nincs több hely. Ha csak ti lennétek még úgy ahogy el is férnénk, de így… minek kellett bekavarnia, most őszintén? Miért kellett eljönnie? Egyáltalán ki hívta? – hangja egyre dühösebb és felháborodottabb volt, amit meg is értek, hiszen semmi köze nincs a lányokhoz, akkor meg minek jön?

-          Meg akart minket lepni… Harry meg nem tudja otthagyni… Mondjuk, az tényleg bunkóság lenne, csak úgy otthagyni Őt, de elhozni is gáz. – gondolkoztam azon, beavassam-e a benzinkutas tervembe, de ezt elvetettem… szintén nagy bunkóság lenne.

-          Az lenne a legjobb, ha felfordulna…

Ezek után csöndben telt az út, Hayley nem ment vissza, de úgy tűnik, nem is nagyon hiányolták. Gondolom, Theresa éppen mindenkit levesz a lábáról, bájosan nevetgél, szerencsétlenkedik, és mindenki olyan helyesnek tartja. Pedig rafkós ám!

Zayn

Nem tudom, Lounak mi baja van Resaval. Akárhányszor meglátogat minket, mindig elkezd vészmadárkodni, hogy Theresa milyen álnok kígyó, meg ilyesmik, meg hogy kisajátítja Harryt. Szerintem egyáltalán nem így van, Resa helyes lány, bár tény, hogy néha kicsit zizi, de ott egye meg a fene. Attól még helyes lány. Szerintem Louis féltékeny rá, mert ilyenkor több időt tölt Harry az unokatestvérével, mint vele, de ez szerintem érthető. Amúgy, a lányoknak is bejön Resa, bár Hayley előre ment, arra hivatkozva, hogy rosszul van, és hátrajött Liam, és most éppen hallgatjuk Resa egyik történetét, amikor elkezdett kergetni kiskorában egy libát, aztán az ellene fordult, és megcsípte. Persze, ezt az Ő sajátos előadásában. Aztán elkezdett ismerkedni a lányokkal is. Kiderült, hogy az X Factor alatt nem csípte őket különösebben (mire Ivy igencsak összehúzta a szemét), de természetesen a véleménye megváltozott, most, hogy találkozott velük. Majd előjött az ötlettel, hogy játszunk kérdezz-feleleket, és ha valaki nem válaszol a kérdésre, annak teljesítenie kell egy feladatot. Mindenki beleegyezett és elkezdtünk játszani. Mivel Resa ötlete volt, Ő kezdte.

-          Zoe, mióta vörös a hajad?

-          Fú, őm…. Talán tavaly november óta. Igen, akörül festettem be először. Aztán kb. egy hete megint visszafestettem a fiúk hülye kis fogadása miatt, de mint láthatod, megint vörös. Én jövök! Legyen, mondjuk…. Liam, ezt már rég tudni akartam. Mi a harmatos lóheréért félsz te a kanalaktól?

-          Harmatos lóheréért! – kezdett el fulladozva röhögni Harry, és a vállamba temette az arcát. Oké. Ezen mi az ennyire vicces?!

-          Hazza… - forgatta meg a szemeit Liam, majd válaszol a vöri által feltett kérdésre. – Fogalmam sincs. Egyszerűen taszítanak a kanalak, oké? Akkor én jövök. Harry, mi a franc olyan vicces azon, hogy „harmatos lóheréért”? – húzta fel egyik szemöldökét Leeyum.

-          Nem tudom. – krákogta Harry, még mindig a vállamba, és szinte éreztem, hogy a nyála átitatja a kabátomat. Fúj. – Zayn, zavarlak? – kérdezte, még mindig a kabátomba.

-          Tudod Harry… kezdem megszokni, hogy lassan elázik a vállam a nyáladtól, és hogy ilyen fura hangokat adsz ki. De tényleg. – erre mindenki hangosan felnevetett, még Hazza is, és tovább nyálazta a kabátomat. – Niall, nem vagy éhes?

-          Nem. – felelte még mindig röhögve ír barátom, mire Én és Liam színpadiasan megszeppentünk, és a „lázát” kezdtük mérni a szőke fiúnak. – Oké, eléééég! – tolta el a mancsainkat a homlokáról, de persze még mindig nevetett. – Ki nem volt még? Ivy! Öm… mi a kedvenc színed?

-          Ez komolyan egy kérdés? Mármint, MOST komolyan ezt tetted fel? Valami hülyébbet vártam. Amúgy, fekete és sötétkék.

-          Gyerekek, megállunk egy kicsit, oké? Pihenünk. – kiabált hátra Louis, mire egy egyhangú „OKÉ!” volt a válasz.

Kint végre kinyújtóztathattam elült tagjaimat, mert bármennyire is jól telt az idő, már két órája utazunk, ami azért nem kevés, lássuk be. Míg Én a csontjaimat ropogtattam, vizslathattam a mellettem nyújtózkodó Ivyt, aki éppen a karjait nyújtogatta.

Gondolom, felmerült bennetek, hogy mit érzek Ivette iránt. A válasz: nem tudom. Egyszerűen vonz. De hogy hogyan, azt nem tudom. Egyszerűen, csak ha mellette vagyok, akkor a hideg is kiráz (jó értelemben), meg akarom érinteni, hallani akarom a hangját, látni a mosolyát. Talán nyálasan hangzik, de ez van. És az óta sem tudom kiverni a fejemből azt a csókot. Oké, lehet, kicsit túllőttem akkor a célon, de nem bántam meg. Talán csak egy futó kaland lesz, de remélem, nem. 

23-7-2010. 8:22 pm.

Sziasztok! Most még nem részt hoztam, bocsi! Viszont remélem mindenki tudja, mit jelent a fenti dátum! :D Két éve alakult meg a One Direction, két éve rakták össze ezt az öt fiút, két éve kerek a világ! :D Oké, én mondjuk csak a legutóbbi fél évben találtam rájuk, de sebaj, sosem késő elkezdeni! :D Kívánok mindenkinek Boldog 1D-napot, és ne felejtsétek el trendelni, hogy HappyBirthday1DFromHungary twitteren. :) "#" nélkül. 

Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de Én nagyon büszke vagyok a srácainkra, hogy ilyen messzire eljutottak (bár ide is eljuthatnának egyszer). Még sok-sok ilyen eseménydús és sikeres évet kívánok nekik! <3

Noémi

One Shot: A meghallgatás - Lady Marmalade

Sziasztok! Most nem egy részt hoztam (mint látszik), hanem az első One Shotot.! :D Tudom, a lányok  meghallgatásáról volt már visszaemlékezés, viszont ez most pontosabb, és kicsit más is, de ez ne zavarjon titeket, oké? XD Na, most, hogy ezt megbeszéltük, jó olvasást! :D

Noémi xXxX

Hayley

Először vagyunk Londonban. Nagyszerű hely, de most nincs időnk bámészkodni, mert fontos dolgunk van itt, ebben a városban. Hárman jelentkeztünk az idei X Faktorba, Rythm Queens néven. Sokáig agyaltunk rajta, mi legyen a nevünk, hiszen Zoe, Hayley és Ivy néven csak nem jelentkezhetünk! Gondoltunk még a Beat Chixsre (Zoe ötlete, hát naná, hogy az övé), a HIZre (vagy ZIH, Ivy felajánlotta, hogy dönthetünk a betűk sorrendjében), illetve a Voice-Roycera (Blake nagyszerű ötlete volt), nekem speciel semmi jó nem jutott eszembe. Aztán, mikor éppen egy Destiny’s Childs dal ment a tévében, és mi elkezdtünk énekelni a lányokkal, Anya megjegyezte, hogy olyanok vagyunk, mint a zenének a királynői. Először ez a név nagyon megtetszett nekünk, Music Queens, amit aztán az Én javaslatomra alakítottunk Rythm Queensé, mert így hangzatosabb. Szóval. Itt vagyunk, Én személy szerint lassan szétrobbanok, olyan ideges vagyok, de meg tudom csinálni. Meg kell tudnom csinálni! Nem fogom elrontani! Hiszen ez az álmunk! Hogy híresek legyünk, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk, és a harmadik fő ok, amiért „megalakultunk” (mert bár mindig is énekelgettünk együtt, sosem voltunk önálló banda), az az, hogy találkozhassunk a One Directionnel, nem csak, mint rajongó, hanem mint énekes. Ez az első lépcsőfok a cél felé, itt nem szabad elbukni!

Egyébként találkoztunk egy nagyon helyes sráccal. Mark a neve és Walesből jött. Előttünk volt egy pár emberrel, és továbbjutott! A Feeling Goodot énekelte, és bár nekünk előadta egy részét, úgy sejtem, bent még inkább remekelt. Amikor kijött rögtön minket keresett, mivel Ő is egyedül jött, és vele együtt örültünk. Azt mondta, megvárja, míg mi jövünk.

Szólítanak bennünket. Remegő lábakkal megyünk végig egy hosszú folyosón, melynek végén a backstage állt, és ott Dermot, a műsorvezető. Barátságosan mosolyog, Én pedig igyekszem nem tudomást venni a még mindig remegő végtagjaimról.

-          Sziasztok, lányok, hogy hívnak titeket?

-          Mi vagyunk a Rythm Queens. – nyögöm ki nagy nehezen, így is elég csendesre és bátortalanra sikeredett. – Én Hayley vagyok.

-          Én Zoe. – mondja kissé bátrabban vörös csapattársam.

-          Én meg Ivette. – Ő meg egész nyugodt. Vagy legalábbis annak tűnik. Hogy csinálja?!

-          És mit adtok elő? – kérdezi továbbra is kedvesen, szinte már bátorítóan Dermot.

-          Lady Marmalade. – feleli Ivy, mire Dermot elismerően bólint, olyan „Hát akkor hajrá!” módon.

Int, hogy itt az idő, fel kell menni a színpadra. Sóhajtok egy hatalmasat, de még ebbe is beleremegek, majd lassan elindulok a lányokkal. Én érek fel először a színpadra, és próbálok egy apró mosolyt varázsolni az arcomra, fogalmam sincs, mekkora sikerrel. A mentorszékekben ül Louis, Tulisa, Kelly és Gary, követve minden mozdulatunkat, míg végül Tulisa szólal meg.

-          Sziasztok, lányok! Kik vagytok?

-          Hayley vagyok.

-          Zoe.

-          Ivette.

-          És mi vagyunk a Rythm Queens. – oké, ez elég elcsépelten hangzott, de most már mindegy.

-          Mit hoztatok? – kérdezi Louis érdeklődve, mire Zoe elmondja, mit éneklünk. A tömeg fütyülni kezd, meg „Húú!”-zni, Én pedig ez idő alatt próbálok minél jobban felkészülni a dalra. Menni fog! – Halljuk!

Úgy beszéltük meg, Zoe kezdi a dalt, Ő tudja legjobban belőni a hangokat. Ő végre elmosolyodik, és egy aprót hátralép egyik lábával, egyfajta „bekészülés” végett. Amikor az első akkordok felcsendülnek testem kissé megfeszül, de azonnal ellazul Zoe hangját meghallva. Kezdünk!

Hayley

Ivy

Zoe

Hayley+Zoe

Ivy+Zoe

Mind

He met Marmalade down in old Moulin Rouge
Struttin’ her stuff on the street
She said, "Hello, hey Jo, you wanna give it a go?" Oh! uh huh 

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (Hey hey hey)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here)
Mocha Chocalata ya ya (oh yea)
Creole lady Marmalade

Voulez vous coucher avec moi ce soir
Voulez vous coucher avec moi

He sat in her boudoir while she freshened up
Boy drank all that Magnolia wine
On her black satin sheets is where he started to freak
yeah

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da-da-da)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here ohooh yea yeah)
Mocha Choca lata ya ya (yea)
Creole lady Marmalade
Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir, what what what)
Voulez vous coucher avec moi

He come through with the money in the garter belts
I let him know we bout that cake straight up the gate uh
We independent women, some mistake us for whores
I'm sayin‘, why spend mine when I can spend yours

Disagree? Well that's you and I’m sorry
Imma keep playing these cats out like Atari
wearing high heel shoes, getting love from the dudes
3 bad ass chicks from Bristol, yo

Hey sistas, soul sistas, betta get that dough sistas

We drink wine with diamonds in the glass
By the case the meaning of expensive taste
If you wanna Giuchie, Giuchie, ya ya
Mocha Chocalate-a
Creole Lady Marmalade

Marmalade... Lady Marmalade... Marmalade...

Hey Hey Hey!
Touch of her skin feeling silky smooth
Color of cafe au lait alright
Made the savage beast inside roar until he cried,
More-more-more

Now he's back home doin' 9 to 5

Sleepin' the grey flannel life
But when he turns off to sleep memories creep, More-more-more

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da daeaea yea)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (ooh)
Mocha Choca lata ya ya (yea)
Creole lady Marmalade

Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir)
Voulez vous coucher avec moi (all my sistas yea)
Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir)
Voulez vous coucher avec moi (C‘Mon! uh)

Oh Leaeaa Oh
Lady Marmalade
hey Hey! uh uh uh uh...
Oh Oh oooo
Baby

Oh
Creole Lady Marmalade Yes-ah...

Lihegve kapkodjuk a levegőt a végén. Hamar vége lett, túl hamar. Már teljesen belejöttem, még mindig a hatása alatt állok. A tömeg felállva tapsol, fütyül, sikítozik, meg mit tudom Én még milyen hangokat ad ki, a lényeg, hogy tetszettünk nekik! Most már csak az a kérdés, a mentoroknak is tetszettünk-e. Mindjárt megtudjuk. Várakozva nézünk a négy mentorra, legtöbbjük szája sarkában apró mosolyt vélek felfedezni.

-          Hát, lányok, Én őszintén, nem ezt vártam tőletek. – mondja Kelly, mire mindenki felhördül. – Pozitívan csalódtam! – tette hozzá, mire a közönség elismerően tapsolni kezd. – Én sosem gondoltam volna, hogy három ilyen tehetséges lány összejöhet egy rakásba, komolyan! A hangképzésetek még itt-ott kicsit labilis, de ezt egy kis rádolgozással le lehet küzdeni. Nekem nagyon tetszettetek!

-          Tény, hogy bírjátok a magas hangokat. – mondja Gary, miközben egyik ujjával beszéde közben egy tollat próbál egyensúlyozni az asztalon, és mikor ez nem sikerül, halkan felnevet. – Viszont nekem nem teszik, hogy túl komolyak vagytok! Mosolyogjatok, ne görcsöljetek rá annyira, inkább csússzon be egy-két téves hang, minthogy éneklő „robotok” legyetek, ha értitek, mire gondolok. – egy bólintással jelzem, hogy megértettem.

-          Nekem is nagyon tetszett, bár igaza van Garynek, kicsit túl feszültek vagytok, de ez szerintem részben érthető is. Ne idegeskedjetek, mert nem éri meg! Ha idegesek vagytok, azzal csak elrontjátok az egész produkciót! És akkor, hogy jót is! Eszméletlen hangotok van, csajok! Mindhármatoknak! Régóta ismeritek egymást, ugye? – kérdezi Tulisa, mire ismét bólintok, bár olyan érzés, mintha leesne a fejem a helyéről. – Mert nagyon jó az összhangotok. És Én úgy érzem, hogy tudjátok a határaitokat is, amit valamelyikőtök nem tud kiénekelni, azt a másik énekli, és az ilyen megosztás nagyon jó! Azt is nagyon szeretem, hogy több szólamban is tudtok énekelni, olyankor gyönyörűen szóltok, és…

-          Jól van, Tulisa, most már elég lesz! – szól közbe Gary, mire a többség nevetni kezd.

-          Én meg csak annyit mondok, hogy imádtam, és szerintem nagy jövő vár még rátok. – dől hátra Louis. – Szavazzunk?

-          Igen! – kiáltja Tulisa.

-          Igen! – mosolyog Kelly, mire mély levegőt veszek. Már csak egy kell, és biztosan tovább jutunk.

-          Ilyen tehetségeknek nem mondhatok nemet. Igen! – mondja Gary, mire elkerekedik a szemem és ajkaim hatalmas, meglepett mosolyra húzódnak.

-          Igen! – mondja Louis is, Mi pedig nevetni kezdünk, meg ugrálni, meg ölelkezni.

A mentorok mosolyogva figyelik az örömrituálénkat, míg a közönség tapsol, és Mi gyorsan kirohanunk a színpadról. Dermot kurtán gratulál, majd mivel látja, hogy nem vagyunk éppen beszélgetős kedvünkben, csak gyorsan megkérdezi, hogy érezzük most magunkat.

 - Elképesztően! – válaszolok egyszerűen, mosolyogva, a kezdeti feszültség mintha elpárolgott volna.

Dermot elmosolyodik, és azt mondja, vár minket a táborban. Mi erre csak még jobban felpörgünk, úgy kell minket kihessegetni onnan. Én szemeimmel Markot keresem, és amikor meglátom, nevetve futok felé, és szorosan megölelem.

-          Bent vagyunk, bent vagyunk! – ekkor veszem csak észre, hogy a kamerák még mindig vesznek, ezért gyorsan elhúzódom tőle. – Találkozunk a táborban!

-          Király! – nevet velem Mark. – Menjetek a pulthoz, ott adják meg a pontos infókat arról, hogy hova és mikor kell mennetek. Én most sietek, hogy elérjem a vonatom. Sziasztok!

Szóval, továbbjutottunk. Érzem, hogy ez a kezdete egy nagy kalandnak. 

Sziasztok! Bocsi, most nem részt hoztam, hanem egy bejelenteni valóm van. Pontosabban kettő. Lássuk a medvét:

1. Holnap kora reggel elutazunk a családommal Sopronba három napra, és élvezni fogom a szegedi Napfényfürdő osztrák (és kicsit jobban felszerelt, óriáscsúszdás) verzióját. Wifi elvileg lesz a szálláson, viszont mivel Én Wordben írok, ezért a megkezdett részt nem tudom folytatni, majd csak itthon, de azt is csak ugye három nap múlva. 
2. Tegnap az ágyban fetrengés közben eszembe jutott egy ötlet, miszerint, "Mi lett volna, ha...?", azaz különböző alternatívák a sztorit illetően. Ezek ilyen One-Shot féleségek lennének (ÉS EZZEL NEM FANTASY GIRLT AKAROM UTÁNOZNI!!!), ezen kívül ma, ahogy olvasgattam a történetet eszembe ötlött, hogy jól esne leírni az X-Faktorban történteket. Főleg, mivel tegnap és ma is egészen beletemetkeztem a tavalyi brit X-Faktor nézésébe, és megjött a kedvem hozzá. :) One Shotot mára nem ígérek, de igyekszem ezek miatt sem/nem elhanyagolni a fő-szálat. 

Köszönöm a figyelmet, a további viszont látásra! 

Noémi

II./5. Fura reggel

Sziasztok! Sajnálom, hogy majdnem másfél hete nem hoztam részt, a nyár mégsem ad akkora szabadságot és ihletet, mint azt én képzeltem. :') Ezt is még a múlt héten elkezdtem, de csak most tudtam befejezni, és rögtön rakom is fel, szóval, nagyon úgy tűnik, marad az ilyen egy hetenkénti új rész. Bocsi. :( Azt hiszem ez az első rész, miben mind három lány szemszöge szerepel. :)

Noémi xXx

Zoe

Reggel még a rémálom hatása alatt voltam. Nem tudtam hova tenni. Az a tipikus nyomasztó érzés tört rám, ahogy felébredtem, ami a rémálmok után szokott. Iszonyatosan fáradt voltam még, mégsem akaródzott az ágyban maradni, főleg, mert Louis sehol sem volt, a rémálom után pedig nem akartam még egyszer öntudatlanságba zuhanni. Remélem, ez nem az ismétlődő rémálmok közé tartozik, mert inkább virrasztok egész éjjel. Kb. ugyan annyit érnék el vele, ugyan is ettől a lidérces álomtól teljesen kimerültem, bármennyit is aludtam.

Az éjjeli szekrényen pihenő telefonom után nyúltam, és gyorsan csiripeltem egyet drága rajongóinknak.

Persze rögtön jöttek a válaszok, hogy remélik, azért még jól vagyok, és nagyon örülnének, ha visszakövetném őket. Egyet-kettőt bekövettem, de többre már nem futotta így is szemernyi erőmből, ezért letettem a készüléket, és lebaktattam a földszintre. Bevánszorogtam a konyhába, és gyorsan fogtam egy szelet kenyeret, hogy megkenjem valamivel, de csak répadzsemet (?) találtam a hűtőben, semmiféle felvágott, vagy bármi más, így inkább fogtam a kenyeret magában, és megettem. Miután végeztem a „tartalmas” reggelimmel, kiléptem a nappaliba, ott viszont senkit sem találtam, csak egy bowling golyót (?), így visszamentem a szobába. Az ajtó előtt Hayley állt. Éppen kopogni készült, mikor mellé léptem, és a vállára tettem a kezem. Valószínűleg nem számított rám, mert ugrott egyet, és gyorsan megperdült a tengelye körül. Arca rémült volt, majd mikor meglátott engem, sóhajtott egyet, majd szemrehányóan nézett rám. Én csak vállat rántottam, és megkérdeztem, mit akart.

-     Anyu hívott, hogy ma hazautazunk. Joe, öm… temetésére. – sütötte le a szemeit, és piszkálgatni kezdte a körmeit. A hír azon része, hogy hazamegyünk, még tetszett is, a második viszont kicsit lelombozott.

-          Mennyi időre? – kérdeztem halkan.

-      A temetés csütörtökön lesz. Anya azt mondta, maradhatunk egy hétig, csak aztán nekik el kell menni valahova. Megkérdezte, akarunk-e menni velük, de most lemondtam. Remélem, nem baj. – mondta, miközben engem fürkészett.

-    Persze, most inkább maradok itthon. – furcsa, az itthon számomra már kétjelentésű. A bristoli otthon, és az itteni, londoni otthon. Fura. – És a fiúk mit szóltak, hogy nem leszünk itt egy hétig?

-   Hát, amikor ezt elmondtam Harrynek, kijelentette, hogy Ők is jönnek. Aztán ezt megosztotta Louisszal, szóval valószínűleg jönnek. Csak még azt nem tudom, hol fognak megszállni, mert azért hotelbe csak ne passzoljuk már be Őket, ha Mi meg otthon lehetünk. – magyarázott, közben pedig ujjaival mutogatott össze-vissza.

Csak bólintottam, majd elindultunk csomagolni. Szinte fel se tűnt, hogy csak két hete lakunk itt, annyira megszokott volt már itt lenni. Viszont Louis még mindig sehol. Már félig kész voltam egy bőrönddel, mikor, mint egy bomba rontott be a szobába Louis. Éppen letérdeltem a bőrönd elé, hogy elrendezgessem a kiválasztott ruhákat, ezért nekem jött, és ledöntött a földre. Arcán hatalmas vigyor csücsült, kék szemei ragyogtak, ahogy rám nézett.

-   Szia, Louis. Milyen volt a reggeled? Miért fekszel rajtam? Miért vigyorogsz? – bombáztam a kérdésekkel, mire csak jobban elvigyorodott, ugyanis nagy részüket nem gondoltam komolyan. Kivéve az utolsót.

-     Szia, Zoe! Kellemes volt, bár nélküled nem ugyan az; mert jól esik; és mert szeretném látni azt a helyet, ahol ilyen Pöttöm Panni lettél.

-      Héj, nem vagyok Pöttöm! Csak alacsonyabb nálad. – nyújtottam ki a nyelvem. – És különben is, nem kell mindig mindenhova velünk jönnötök!

-          Leharapom! – kapott a nyelvem után, mire Én kigurultam alóla, és felpattantam.

-       Majd legközelebb, Tommo! – vigyorogtam, és átmentem a lányok szobájába, mert Ivy még biztosan alszik.

Hayley

A reggeli „incidens” után úgy döntöttem, meglátogatom Blakeéket, akik most pár napig a városban maradnak, mielőtt hazamegyünk. Jobban meg akarom ismerni Mandit, és különben is régen beszélgettem már egy jót a bátyuskámmal, a bőröndökbe pedig már félig-meddig összepakoltam, szóval amiatt sem kell aggódnom. Még a buli napján megtudtam, hogy hol szálltak meg, ezért most oda tartottam. London egyik bájos kis szegletében egy kis vendégházban laktak most, apró kis tuják szegélyezték a fakerítést, és olyan kis erdei házikó feelingje volt. Bementem a kapun, majd az aprócska recepcióhoz lépkedtem. Megmondták, hol van az Ő szobájuk, és lassan felmentem a lépcsőn, remélve, hogy nem zavarok meg semmit.

 - Helló! – mondtam, mikor vettem a bátorságot, és benyitottam.

Először semmi válasz nem jött, ezért alaposabban körül néztem a nem is olyan kicsi szobában. Elegánsan volt berendezve, fa bútorok és berendezések díszítették a szobát, de bekúszott a modernitás is a hatalmas tévével és digitális órával. A szoba egyik felében egy hatalmas, fehér paplanú franciaágy volt, és a mellett volt egy ajtó, gondolom az a fürdőszoba. Beljebb léptem, gondoltam, úgy is szívesen látnak. Ekkor vettem észre, hogy a szoba másik felében egy kis amerikai konyha volt, pici hűtővel és egy kis tűzhellyel, pulttal és bárszékekkel. Hangulatos volt, meg kell hagyni. Ekkor kinyílt a fürdőajtó, és Mandi lépett rajta ki.

-       Ó, szia, Hayley! – köszöntött boldogan. – Blake elment valahova, csak később jön. De mit keresel itt? Nem mintha nem örülnék neked, csak megleptél. Kérsz valamit? Teát, kávét, egy kis reggelit? – hadarta. Picit, úgy tűnt zavarban volt.

-          Nem kérek semmit, köszi. Csak azért jöttem, hogy beszélgessünk, megismerjük egymást kicsit. Ha már a bátyám barátnője vagy…

-          Ja, persze, persze. – mondta zavartan, és leültünk a kanapéra. – Miről szeretnél beszélgetni?

-   Hát… nem tudom, elmondhatom-e ezt neked, de igazából ez egy olyan dolog… amiben nem kérhetem a legjobb barátnőim segítségét, mert… egyszerűen nem. – kezdtem neki.

-   Nekem tudod, hogy elmondhatod. Bennem megbízhatsz. Tudod, mint hetedikben, mikor Mrs. Jenkins…

-       Tudom. – nevettem. Majd mikor vettem egy mély levegőt, és lehajtottam a buksim, hogy tudjam a csodaszép körmeimet tanulmányozni, belekezdtem. – Na, szóval, amit mondani akartam… tudod, van egy srác, és…

-      Tudom. – mondta halál nyugodtan, mire felkaptam a fejem, és meredten bámulok rá. – Láttam, hogy nézel Harryre. – szuper. Ennyire egyértelmű lenne?

-          Na, igen… - mondom, és újra az ujjaimat kezdem fürkészni. – És hát… ezzel úgy önmagában még nem is lenne semmi gond… mármint lenne, mert… érted, de… van egy csaj, aki… neki tetszik. – bököm ki végül. – Cindy… - olyan utálattal ejtem ki a nevét, olyan undorral, hogy azon magam is meglepődök. – És bár még nem láttam… nem hiszem, hogy felvehetem a versenyt vele. Mert Mi Harryvel… csak barátok vagyunk. – a hangom megremegett, és vennem kellett egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam. – És ezzel igazából nincs is semmi baj. – Hát már hogyne volna?! – ordította egy belső hang a fejemben, de gyorsan elhessegettem. – Csak attól félek, összejönnek, és…

-    Nem akarod elveszíteni. – mosolygott barátságosan Mandi. Vonásai lágyak voltak, és amolyan megértő anyuka vagy barátnő tekintete volt most. Közelebb kúszott hozzám, és megfogta a kezeimet, hogy abbahagyhassam a marcangolásukat. – Figyelj, Hayley. Elmondom, mi a problémád, három szóba burkolva. – felnéztem rá, és a hatalmas, zöldes szemeit kezdtem bámulni. – Te szerelmes vagy. És jelenleg féltékeny is. De ez teljesen normális. Az lenne a legjobb, ha elmondanád neki.

-   De Én nem akarom tönkretenni a barátságunkat! – mondtam kétségbeesve, mire Mandi megszorította a kezeim.

-          Figyelj. Mit gondolsz, Én Blakekel úgy jöttem össze, hogy szerelem első látásra, és happy end? Nem. Barátok voltunk. Nagyon jó barátok. Aztán mindketten elkezdtünk érezni valamit a másik iránt. Igazad van abban, hogy egy jó barátságot nehéz feláldozni egy lehetséges szerelemért, de ha igazán szoros a kötelék, ez meg se kottyan majd a kapcsolatnak.

Lehunytam a szemeim, és magam elé képzeltem a képet. Hisz ma is, a konyhában, majdnem megcsókolt, a szülinapomon is majdnem elcsattant egy csók, és mindig úgy néz rám. Hogy lehettem ilyen vak?! Mondjuk, simán kitelik tőlem. A „titkos-szülinap” hadműveletből sem sejtettem semmit. Sóhajtottam egyet, majd felálltam. Ránéztem Manire, aki most lágyan mosolygott, szemei csillogtak, és az apró szeplőivel is tökéletesnek tűnt. Kitártam a karjaimat, mire Ő is felállt, és megölelt. Régen nem voltunk ennyire jóban, inkább csak egy-két szót váltottunk egymással, de most, hogy eltelt pár év, és végre kicsit jobban megismerhettem, már biztos vagyok benne, hogy Blake a tökéletes lányt választotta. Pedig alig idősebb nálam, és mégis, milyen jó tanácsokat ad, és milyen gondoskodó, megértő, nem az a kicsapongó alkoholista ribanc, aki a korosztályunk nagy része.

-          Köszönök mindent, Mandi. – mondtam, mikor elengedtük egymást.

-          Tudod, hogy hozzám bármikor fordulhatsz. – mosolygott.

-          Blake nagyszerűen választott. – mosolyogtam Én is, majd elbúcsúztunk egymástól.

Hazafelé menet elhatároztam, hogy megmondom Harrynek, hogy szeretem. Végül is, mit veszíthetek? Mandinek teljesen igaza van. Szerintem elég jó a kapcsolatunk ahhoz, hogy ha esetlegesen Ő nem viszonozza az érzéseimet (ami remélem, nem igaz), akkor továbbra is jó barátok maradjunk.

Ivette

Éreztem, hogy valami apró birizgálja az orrom és a számat. Nos, bármennyire is apró volt, elég hatásos, ugyanis legmélyebb álmaimból keltett fel. De a szemeimet kinyitni, illetve akár csak megmoccanni már tényleg nem volt kedvem. A dolog vagy az illető viszont még mindig nem adta fel, lökdösött, taszigált, kiabált, de nem ért el túlzott hatást vele. Éppen azon voltam, hogy mindennemű próbálkozása ellenére ismét álomba szenderüljek, mikor elcsippentettem egy aprócska párbeszédet.

-          Nem segítenél? – hallatszott Zoe kérlelő hangja valaki felé, aki feltehetőleg az ajtóban állt.

-    Nem. – mondta Ő, mire villámgyorsan felkaptam a fejem, szemeim kitágultak, és rögtön Őt kerestem.

Igazam volt, ott állt, nekitámaszkodva az ajtófélfának, ajkait csibészes félmosolyra húzva, engem fixírozva. Még mindig nem tudom hova tenni a viselkedését. Én nem ilyennek ismertem meg. Nem ilyennek, hogy lekapja egy ismerősét, és ennyire kihasználja, hogy vonzó. Mert az, ezt nem is tagadom. Még Greg sem vonzott ennyire, soha.

-          De gyorsan felébredtél. – jegyezte meg félig játékosan, félig gúnyosan, mire vágtam egy grimaszt, és kipattantam az ágyból.

Ekkor esett le, hogy az Én pizsamám egy fehér trikóból és egy fehér rövidnadrágból áll, szóval nem takar sokat. Kihívóan felnéztem Zaynre, majd kacéran elvigyorodtam. Ha harc, hát legyen harc! Ő csak nyelt egyet, miközben a mosoly leolvadt az arcáról, és végigpásztázott tetőtől talpig. 

-          Ivy, ma megyünk haza. – mondta Zoe, kizökkentve minket egymás bámulásából.

-          Hogy mi?! – fordultam felé.

-      Nem örökre, nyugi. – paskolta meg a vállam Zo, és a bőröndöm felé tolt. – Már elkezdtem bepakolni neked, de innen te fojtatod. Még magamnak is be kell pakolni.

Zayn eddigre már kiment a szobából, így fellélegezhettem. Elkezdtem összepakolászni a dolgaimat…

***

Mikor már Hayley bőröndjét is levittük, mert valamiért még mindig nem ért haza, és Mi bepakoltunk neki, és már a fiúk is készen álltak, csak Hayst vártuk. Már elkezdtünk bepakolászni a kocsiba, ugyanis Louis visz minket egy turné busszal (?), és mindenki stoppolta magának a helyeket. Hayley is rövidesen megérkezett, megköszönte nekünk, hogy bepakoltunk helyette, és már indultunk is volna, amikor valaki kiabálni kezdett.

-          Jaj, ne rajongók, Louis, induljunk! – kiabált Niall.

-          Nem, Ő nem rajongó. Olyan, mintha… - mondta Harry, de az illető a nyakába ugrott.

Hosszú, fekete haja volt, viszont elég alacsony volt, szőrme kabátot viselt és magas sarkú csizmát. Harry először meglepődött, de aztán mosolyogva ölelte vissza. Hayleyre néztem, akinek az arcára kiült az undor, az utálat, a kétségbeesés, az értetlenség és a szomorúság ördögi keveréke. Szemeibe könnyek gyűltek, és gyorsan bemászott a buszba, mielőtt valaki sírni látná. Hirtelen gyilkolhatnékom lett. Célpont: a filigrán lány, aki éppen Harryt ölelgeti.