2012. március 30., péntek

8. Egy titok...


Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ezt a részt csak később hoztam, deee megvolt az okom rá... legyen elég annyi, hogy négy pólónak nem tudtam ellenállni... ;) Pusszancs! ~



Ivette

Vacsora után mind leültünk az amúgy négyszemélyes (!) kanapéra, és elkezdtünk nézni egy vígjátékot. Nem tudom, mi volt a címe, de nagyon vicces volt, egy folytában nevettünk. Főleg a fiúk beszólásait imádtam, de Zoe már a filmben szereplő poénoktól is a földön fetrengett. Aztán egyszer csak halljuk, hogy valaki beront az ajtón. Mindenki odafordult. Harry állt az ajtóban, valakivel a karjaiban. Szinte azonnal felismertem.
-          Úr Isten, Hayley! – sikítottam.
-          Pszt! Csak alszik. – suttogta Harry.
-          De hát mi történt? – nézett értetlenül Zoe először Harryre, majd Hayleyre, és aztán ránk.
-          Hosszú. Majd holnap elmesélem, de most berakom az ágyába. Zoe, segítenél? – intett a fejével, és máris eltűntek a lépcsőn.
-          Mi történhetett? – kérdeztem halkan.
-          Ötletem sincs. – kulcsolta össze kezeit Louis.
-          Lehet, hogy elájult. A lányok néha elszoktak. – mondta Niall, mire kérdőn ránéztem. – Úgy értem, a lányok olyanok, hogy… öö… izé…
-          Niall barátom, ezt már nem magyarázod ki! – csapott a hátára Liam, és felállt, hogy elmegy haza.
-          Azt hiszem én is megyek. – állt fel Niall is.
-          Megyek, megnézem Harryéket, TÚL sokáig vannak fent. – mormogta Louis. Rövidesen csak ketten maradtunk Zaynnel.
-          Kíváncsi vagyok, mi történhetett velük… úgy értem… Harry… furán viselkedett, az arca olyan… gondoskodónak tűnt, mikor belépett… - gondolkozott hangosan Zayn.
-          Nem tudom… - mondtam, miközben a térdeimre könyököltem, és ott támasztottam az arcom.
-          Nem a pasijával volt randija? Akkor miért Harry hozta haza?
-          Mondom, hogy nem tudom… - morogtam. Idegesített, hogy nem tudtam, mi van.
-          És… te hogy állsz a pasikkal? – húzta ki magát, miközben másfelé tekintgetett. Tipikus jele annak, hogy zavarban van…
-          Őszintén? Sehogy… - fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt.
-          De hát azt hittem, hogy van pasid. Georg, vagy…
-          Gregory. – javítottam ki automatikusan. – Hát… - elmondjam neki? Ne mondjam el neki? – Csak volt. – suttogtam. Éreztem, ahogy a torkomat szorongatja az a bizonyos gombóc, és kitörni készül belőle a sírás. Ezt nem hagyhattam, hogy más is lássa, ezért gyorsan felálltam, de Zayn visszahúzott.
-          Hogy-hogy csak volt? – nézett rám nagy szemeivel. Teljesen elvesztem bennük.
-          Hát... – sütöttem le a szemeimet – Az X-Faktor alatt szakítottunk. Nem vertem nagydobra… de van egy sejtésem, hogy ugyan az történt Hayleyvel, mint ami velem… - ültem le az ölébe. – Greg azért szakított velem, mert félt, hogy megváltoztat a hírnév, és nem foglalkozok majd annyit vele… - éreztem, ahogy egy könnycsepp buggyan ki a szememből, és Zayn óvatosan letörli azt. – Pedig ez egyáltalán nem így volt! – hallottam, ahogy a hangom egyre hisztérikusabbá csap át, és elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy sírni lásson. De ő megfogta az állam, és visszafordította.
-          Én hiszek neked. – mosolygott halványan.
Sírva elnevettem magamat, amikor felkapott, és felvitt a szobámba. Letett az ágyra, és adott egy puszit a homlokomra. Szinte azonnal elnyomott az álom.

Zoe

Segítettem Harrynek berakni az ágyába Zoet, óvatosan betakartuk, majd kimentünk a szobából. Az ajtó előtt kérdőre vontam. Sóhajtott egyet, és belekezdett.
-          Hát, ugye Hayleynek randija volt Jimmyvel – szinte utálattal ejtette ki a nevét. – És… nekem is arra volt dolgom, és láttam, ahogy beszélgetnek, aztán Jimmy mondott valamit Hayleynek, és otthagyta. És Hayley meg sírni kezdett. Én hagytam, hogy kisírja magát, aztán elfáradt, és elaludt. Én pedig hazahoztam. Tömören ennyi.
-          És mit kerestél te ott? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-          Hát, öö, izé... arra volt dolgom. – hebegte. Arca teljesen vörös lett, és a tarkóját vakargatta.
-          Tudtam! – pattogtam. – Tudtam! – sikítottam halkan.
-          Mit?
-          Bele vagy esve Hayleybe! – mutattam rá két kezemmel, és egyfajta örömtáncot kezdtem járni.
-          Ez… nem is igaz… - pirult tovább.
-          Dehogy nem! – énekeltem. Össze-vissza táncikáltam, amikor megjelent Louis.
-          Hát ti?
-          Ne! – suttogta Harry.
-          Harry bele van esve Hayleybe! – énekeltem. Louis csak elvigyorodott, és Harry vállára tette a kezét.
-          És ha igen? – kérdezte morcosan az illető. Csak elmosolyodtam.
-          Akkor mondd meg neki! – mondtam már kicsit halkabban.
-          Most? – fintorgott.
-          Ha nem hagyod aludni, kitekerem a csuklód! – mondtam hirtelen fenyegetve, de azonnal elnevettem magam. – Majd holnap, ha felkelt! Hagyjuk, hadd pihenjen! – majd megfogtam Louis kezét, és lementünk a nappaliba. Zayn és Ivy már nem volt ott, csak pislogtam mi van. Louis maga felé fordított, és a szemembe nézett.
-          Ki hívott vacsoránál? – kérdezte aranyosan.
-          Danny. – sóhajtottam. Arca egy pillanatra elkomorult. – És van egy hírem. – eljátszottam a szomorú kislányt, de a nyakába ugrottam. – SZABAD VAGYOK! – nevettem.
-          Szabad? – nyögte.
-          Mint a madár! – kacsintottam. Erre megcsókolt, és édesen rám vigyorogott.
-          Akkor mostantól mondhatnak barátnőmnek? – mosolygott.
-          Neee, megint rab leszek! – mondtam vinnyogva, de megöleltem, és egy ’Igen!’-t suttogtam a vállába.
Felkapott, és leugrott velem a kanapéra, mire én egy halk sikkantással jeleztem a hirtelen szintváltozást. Louis a szemeimbe nézett, majd lassan megcsókolt. 

2012. március 27., kedd

7. Ami történt, megtörtént...


Sziasztok! :)) Íme, itt a következő rész! Jó étvágyat hozzá!



Hayley

Ott ültem Harry karjaiban, és zokogtam. Óvatosan simogatta a hátamat, miközben folyamatosan azt suttogta a fülembe, hogy „Nyugi! Semmi baj!”. Fejemet a vállába fúrtam, nem akartam, hogy lássa az arcomat. Teljesen ki voltam készülve. Mert én… szeretem Jimmyt… vagyis szerettem. Ezek után nem leszek képes szeretni őt újra.

Harmadik szünet. Ivette, Zoe és én együtt ülünk az udvaron, a padunkon. Mindig is ez volt a mi helyünk, már első óta. Minden szünetben kiülünk ide, és itt beszélgetünk. Aznap is így volt. Éppen azon nevettünk, ahogy Zoe utánozta Mr. Gerisont, és a hajából bajuszt varázsolt – megjegyzem, ekkor még barna haja volt -, amikor odajött Jimmy. Jimmy, aki már régóta tetszik – persze távolról. NAGYON távolról… A lányok először nem vették észre, csak akkor, mikor ráköszöntem.
-          Szia, Jimmy! Mi járatban? – kérdeztem mosolyogva. A mosoly öltöztet. Mosolyogj, MOSOLYOGJ!
-          Sziasztok! Hayley, szeretnék veled beszélni, négyszemközt.
-          Öööö, oké… - mosolyogtam továbbra is, és felálltam. Mikor Ő elindult, akkor egy felfelé mutató ujjat mutattam a lányoknak, és követtem. Az egyik fa mögé sétált, és mikor odaért, megfordult.
-          Szóval, Hayley… régóta figyellek, és… arra lennék kíváncsi, hogy nem lenne-e kedved ma eljönni velem valahova? – mosolygott halványan.
-          De, persze, hogy lenne! – vigyorogtam.
-          Akkor ma este hétre megyek érted. Akkor, majd látlak! Szia! – és már el is ment.
-          Szia… - suttogtam, miközben eszméletlenül és levakarhatatlanul vigyorogtam.

Éreztem, ahogy Harry felemel, ahogy azt suttogja a fülembe, hogy elvisz máshova, mert itt nem biztonságos. Könnyedén cipelt, miközben én folyamatosan sírtam. Éreztem, ahogyan göndör fürtjeit az arcomhoz nyomja, nyugtatásképpen. Aztán éreztem, ahogy lehuppant valahova. Óvatosan körülnéztem, és egy világos kis réten ücsörgött, velem az ölében. Lassan felnéztem rá. Elmosolyodott.
-          Ez a kedvenc helyem. Mindig idejövök, ha valami bajom van. Itt senki se lát. Senki sem ismeri ezt a helyet rajtam kívül. És most már rajtad kívül. – vigyorgott.
-          Miért osztottad meg ezt velem? – pislogtam.
-          Mert neked most szükséged van erre a helyre. – válaszképpen csak megöleltem. Magamba szívtam bódító illatát, és végre sikerült kicsit lenyugodnom. – Megnyugodtál? – kérdezte végül csendesen.
-          Igen, mondjuk. – mosolyogtam halványan.
-          Maradjunk még egy kicsit?
-          Kérlek. – most már jobban elmosolyodtam.
Fejemet a nyakához szorítottam, mire Ő megtámasztotta állát a fejemen. A karomat simogatta, amíg én halkan szuszogtam a nyakába. Láthatólag élvezte, mert kicsit magához szorított – ez nagyon jól esett.
-          Hayley… - szólalt meg végül. Felnéztem rá. A nagy, zöldeskék szemeibe.
-          Igen? – kérdeztem, mikor észrevettem, milyen közel van az arca. Orrunk összeért, és éreztem a leheletét. Szemeit lecsukta, és szinte már reflexből én is ugyanígy tettem. – Harry… - suttogtam a nevét. – Én még… nem tudom… - mondtam lassan, mire csalódottan rám nézett, de azért még magához szorított.
-          Szerintem menjünk. – állt fel velem. Aztán letett, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogjam. És így is tettem.


Louis

Zoeval csak csókolóztunk, eltelhettek percek, órák, napok… nem számított. Csak Ő és Én. Átkaroltam a derekát, és közelebb húztam magamhoz. Egyik tenyeremet az arcára érintettem, és lágyan simogatni kezdtem. Arra eszméltem fel, hogy Zayn pattog fel a lépcsőn, hogy menjünk le vacsorázni, mert Niall most nagyon kitett magáért – egyedül rendelt csirkét nyolc személyre a Nando’sból! Csoda! Ám mikor leértünk, kicsit csonka volt a csapat.
-          Hol van Hayley és Harry? – kérdezte Zoe.
-          Hayleynek randija van Jimmyvel. – somolygott Ivy. – Harry meg elment valahova.
-          De nekik is marad csirke! – mondta immáron tele szájjal drága ír barátom.
-          Azt te csak gondolod! Ahogy téged ismerlek… - sóhajtotta Liam.
-          És mit csináltatok eddig? – kérdezte szemöldök húzogatva Ivette.
-          Se… - vágtam volna rá, de Zoe megelőzött.
-          Beszélgettünk. – mosolygott. Úgy tűnik, Ivy értett a szóból, mert annyiban hagyta.
Elkezdtünk enni, és jóízűen beszélgettünk, mikor felvisított Zoe telefonja. Ijedten rezzent össze a hirtelen hangja, majd kihalászta a zsebéből, és intett, hogy ez fontos, fel kell vennie. Kíváncsian néztem utána, és kicsit elidőztem a hátán. Nem lejjebb! A fehér, könnyed anyag lassan sodródott utána, miközben felviharzott a lépcsőn. Mi, többiek, folytattuk az evést. Pár perc múlva nyugodtan, mégis vidámabban ült le közénk, és folytatta Ő is az evést. Lopva rám mosolygott, szóval valami engem is érintő hír lehet. De mi?

2012. március 26., hétfő

6. Múlandó szerelem...


Sziasztok megint! :))) Egy újabb részt hoztam nektek! :D Remélem, ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, de most már ha lehet, kérnék kommenteket! :)) Akár chaten is jó lesz, csak legyen vé-le-mény-nyil-vá-ní-tás! :) Addig is itt ez a rész, amiben igen csak kavarodnak a dolgok, remélem, tetszeni fog! 
(A videónál tessék elnézni a neveket, és tessék odaképzelni azt, hogy Zoe meg Ivy xD)

Hayley

Miután Zoe elment megmosakodni, Ivyvel egyedül maradtunk. Ekkor megcsörrent a telefonom. Ivy elmosolyodott, majd kiment. A kijelzőn Jimmy neve jelent meg.
-          Szia, édes! – vettem fel a telefont.
-    Szia! Képzeld, hallottam, hogy megint Londonban vagy. Micsoda véletlen, én is! Mit szólnál, ha találkoznánk, mondjuk a London Eyenál, most?
-          Repülök! – nyújtottam el a szót, és közöltem vele, hogy indulok.
Rohantam a bőröndhöz, hogy magamra vegyek valami csinosat. Végül egy lila, buggyos felső mellett döntöttem, amit megfejeltem egy lila, bőrhatású dzsekivel, és átkötöttem mell alatt egy kék öv-szalaggal. Felvettem mellé még egy farmert, és egy fekete tűsarkút. Kicsit beletúrtam a hajamba, hogy dúsabb legyen, és lementem. Lent volt Harry, Ivy, Liam és Zayn, Niall a konyhában kotorászott, Louis valószínűleg fent volt a szobájában. Mondjuk, a történtek után nem is csodálom! Mikor leértem, éreztem magamon Harry tekintetét. Ivy bátorítóan elmosolyodott.
-          Hú, de csini valaki! – mondta elismerően barátnőm.
-          Köszi! – vigyorogtam, miközben pukedliztem.
-          És hova ilyen csinos, hölgyem? – kérdezte szemöldök húzogatva Harry.
-      Jimmy Londonban van! – mondtam, miközben összekulcsolt kezeimet kifeszítettem magam előtt. Láttam, hogy Harry tekintete kicsit elszomorodik. – Elhívott a London Eyehoz, és ez az első randik az X-Faktor óta, szóval… - mosolyogtam. Ivy is elmosolyodott.
-          Szerencsés az a srác! – sóhajtotta Zayn, de elnevette magát.
-          Ezt most bóknak vegyem? – ráncoltam a homlokom.
-      Indulj, mert elkésel. Ahogy mindig szoktad! – célzott Ivette, mire sértődötten kitátottam a számat, és kivágtattam.
Még hallottam, ahogy Ivy Zaynnel kuncog, de már nem is figyeltem: mentem a London Eyehoz!

Harry

Bassza meg! Hayley randizni megy a hapijával! A London Eyehoz! London egyik legromantikusabb helyére! A kis szerencsés! Nem tudja, hányan lennének a helyében! Például én. Amikor Hayley lejött, egyszerűen lefagytam. Olyan gyönyörű volt, az arca, a haja, egyszerűen az egész lány, hogy az lehetetlen. De valahogy rontott az összhatáson az, hogy Jimmy vagy ki miatt öltözött így ki.

Zayn valószínűleg észrevette a mélázásom, mert oldalba lökött. Ránéztem. Szemében kíváncsiság csillogott. Leintettem, hogy majd később mondom el. Visszatértem a magam elé bámuláshoz. A tudat, hogy akár már most csókolózhatnak… Harry, ezt verd ki a fejedből! Nem haragudhatsz sem rá, sem a srácra, végül is a pasija… De akkor is… szívem szerint utána mennék és… Várjunk csak! Miért ne? Mintha ha arra járnék! Mintha csak arra lenne dolgom! Harry, te zseni! Követem őket! És egy rossz pillanatban „véletlenül” észreveszem őket. Pattantam is fel, és mit sem törődve a többiekkel, kivágtattam az ajtón. A lehető leggyorsabban oda kell érnem. Innen ugyan látni az óriáskereket, de eljutni oda elég macerás. Hát fogtam egy taxit, és bemondtam neki hova vigyen. Hosszú percekig csak ültem az autóban, feszülten, a gondolataimba merülten, mikor egyszer csak lefékezett, hogy megérkeztünk. Gyorsan kifizettem a taxit, és kipattantam. Szemeimmel Hayleyt kerestem – mivel a pasiját nem ismerem -, de sehol se volt. És mi van, ha felültek az óriáskerékre? Akkor nekem végem. Meg kell akadályoznom ezt az egészet! Jó, tudom, gonosz dolog, amit tenni akarok, de én… szeretem őt! Tekintetem még egyszer végigsiklott a tömegen, de semmi. Aztán mégis! Észrevettem Hayleyt, ahogyan édesen mosolyog, mellette egy srác. Hát fele olyan jóképű sincs, mint én! De ha Hayleynek tetszik… ki vagyok én, hogy az útjába álljak? Egyszer csak megálltak, a srác megfogta Hayley kezeit. Nyilván mondani szeretne neki valamit. Istenem, csak ne kérje meg a kezét! Na, jó, ezt még én sem gondoltam komolyan… Hays szeme kíváncsiságtól csillogott, a srác arcán viszont valami furcsát véltem felfedezni. Kétségbeesés? Talán bűntudat? Mit tett, megcsalta? Ha igen, kitekerem a nyakát! A fiú mondott valamit. Hayley először figyelmesen követte, de aztán arca egyre inkább eltorzult, elgondolkozóvá vált. Elengedte a srác kezét, pár percig a földet nézte, majd visszanézett a fiúra. Mintha azt kérdezte volna „Miért?”, de a srác csak komoran motyogott valamit. És otthagyta. Egyedül. Hayley sokkolva állt még mindig ugyan ott, ahol az a szemét hagyta… Már nem érdekelt, hogy nem kéne itt lennem. Odarohantam hozzá, pont időben, hogy elkapjam a karját, mielőtt térdre rogyna. Zihálni kezdett. Arcát belefúrta a vállamba, és sírni kezdett.
-          Hayley, mi a baj? – kérdeztem kétségbeesetten.
-          Jimmy… - kezdte halkan nyögve a sírástól.
-          Mit tett az a szemét?
-          Szakított velem…

Zoe

Már egészen megnyugodtam, és úgy döntöttem, holnap szakítok Dannyvel. Azért csak holnap, mert azt írta az SMS-emre, hogy ma nem ér rá, majd holnap. De holnap már nem engedem kibújni ez alól, megbeszéljük! Addig is Ivyvel úgy döntöttünk, hogy mi is belekezdünk a híres UStreamekbe, szóval élőben jelentkezünk a rajongóinknak. Már ha vannak. Felmentünk a szobába, és bekapcsoltam a laptopomat. Regisztráltunk az oldalra, és el is kezdtük az egészet.

Egész végig ökörködtünk, énekeltünk, nagyon jól éreztük magunkat. A rajongók is nagyon aranyosak voltak, csupa olyanokat írtak, hogy „Szeretünk benneteket!” meg „Olyan szépek vagytok!”, nagyon jól esett. Hirtelen Niall hangját hallottuk, aki vacsorázni hívott minket. Kelletlenül álltunk fel az ágyról, és mondtam Ivynek, hogy menjen le, én addig kikapcsolom a gépemet. Így is tettem, és mikor kiléptem az ajtón, Louissal találtam szembe magam.
-          Figyelj, Zoe, gondolkoztam, és… - de nem hagytam, hogy befejezze, megcsókoltam.
-          Te figyelj! – mondtam, mikor szétváltunk. – Holnap szakítok Dannyvel.
-          De hát miért? Azt mondtad, szereted. – grimaszolt.
-          De közben rájöttem valamire… - mosolyogtam.
-          És mégis mire?
-          Hogy mást szeretek. – mondtam, és megint megcsókoltam. 



Jimmy és Hayley az X-Faktor előtt egy baseball meccsen.


2012. március 25., vasárnap

5. A döntés

Na, sziasztok! Egy újabb rész, és ebben végre "elhangzik" a "smárolás" szó. Tehát Zoe döntés előtt áll, ebben barátnői segítenek neki. De vajon Louis mit gondol? Hamarosan kiderül :'D
Louis

Követtem Zoet a fürdőbe, ahol ő lemosta a maradék száraz csokit a hasáról, én pedig az arcomról. Egész végig édesen vigyorgott. Vörös haja lágyan omlott vállára, és egyszer csak kibukott belőlem a kérdés.
-          Miért festetted vörösre a hajad? – láthatólag meglepte a kérdés, mert először pislogott egy párat, aztán elmosolyodott.
-          Danny – tudod, a barátom – azt mondta, hogy sokkal jobban állna a vörös, és… igaza lett!
-          De ugye szereted? – néztem rá.
-          Aha, szerintem is jól áll nekem a vörös…
-          Mármint Dannyt, vagy kit. – mondtam halkan.
-          Hát… persze, hogy igen. – nézett. Láttam a szemén, hogy habozott ezt elmondani.
-          Miért hezitáltál? – kérdeztem, miközben közelebb húzódtam hozzá, ösztönösen tett egy lépést hátra.
-          Én nem hezitáltam. – mondta dacosan.
-          Van valami, amit nem mondasz el?
-          Miért érdekel ez téged? – kérdezett vissza ridegen. Ez nem vall rá, tehát rejteget valamit.
-          Mert, izé… csak… - vakartam a tarkómat. Nem, nem ez az ideális pillanat, hogy elmondjam neki, mit érzek iránta.
-          Louis, én most mennék. – próbált túljutni rajtam, de nem hagytam.
Egészen a falig nyomtam, és láttam a rémületet a szemében. El akar menekülni a problémái elől. De nem engedtem. Egyre közelebb értem hozzá, ajkai remegtek, és ez olyan kívánatossá tették egész lényét, hogy nem bírtam türtőztetni magamat. Ajkaimat gyorsan az övéire nyomtam, és éreztem, nem tiltakozott. Óvatosan kinyitotta a száját, mire nyelveinket összekulcsoltuk, miközben átöleltem a derekát, ő pedig a nyakamat. Éreztem édes illatát, és édes ízét a számban. Néhány hajszála gyengéden csikizte az arcomat, de most el voltam foglalva valami mással. Hátulról beletúrt a hajamba, amivel csak még jobban felizgatott. Ajkai egyre csak falták enyéimet, mikor kipattant a szeme, és elszakadt tőlem. Arca ijedt és bűnbánó volt. Azonnal kifutott a fürdőből, és hallottam, ahogy csapódik egy ajtó. Akkor ezt most elszúrtam, vagy nem?

Zoe

Ezt nem hiszem el! Louis… megcsókolt! És én hagytam magam… ezt nem hiszem el. A sírás kerülgetett az ágyamon, miközben – jobb ötlet híján – SMS-t írtam Hayleynek. Lassan rám tör a pánikroham! Zaklatottan vettem a levegőt, és a hajamba túrtam. Nem, nem, nem, nem, NEM! Nem tehettem ezt Dannyvel! Hiszen szeretem! Szeretem? Hát persze, hogy szeretem! Bár, mióta bekerültünk az X-Faktorba, nem beszéltünk. Pedig én hívtam, de mindig lerázott egy „Dolgom van, bocsi.” SMS-sel. Egy idő után belefáradtam. Én mindig szerettem őt, de mióta nem beszéltünk, úgy érzem, ez elmúlt… Elővettem azt a képet, amin ketten vagyunk, pár nappal azelőtt, mielőtt beköltöztünk a házba.
Jó, nem csak mi ketten vagyunk rajta, hanem Nina és Ivy is, de nem számít. A kép nélkül már szinte nem is emlékeznék az arcára. A házban töltött idő alatt szinte teljesen elfelejtettem Őt, csak néhány kósza gondolatomban maradt meg. Viszont Louis… vele nagyon jól érzem magamat, és egyszerűen vonz. Mint a mágnes. De, hogy csak így, minden figyelmeztetés vagy előjel nélkül lesmárol (vééééégre XD szerk.). Ez… hihetetlen. Kopogtak. Hayley és Ivette jött be, olyan „Mi történt?” arccal. Nagyon sóhajtottam, és intettem nekik, hogy üljenek le… Elmeséltem az egészet.
-          És akkor most mi van? – kérdezte kíváncsian Hays.
-          Nem tudom… - nyögtem kelletlenül. – Én… szeretem Dannyt… azt hiszem…
-          Hiszed vagy tudod? – húzta fel a szemöldökét Ivy.
-          Nem tudom. – gördült ki egy könnycsepp a szememből.
-          Naaa, nyugi! – öleltek meg egyszerre. Olyan jól esett elmondani nekik, velük mindent megbeszélhetek.
-          De van még valami. – mondta lassan Hays. – Louisnak elvileg van barátnője, valami Elenor, nem?
-          Hát, elvileg már nincs. Legalábbis Zayn lent azt mondta nekem, hogy tegnap szakított vele, szóval megint szabad. – vázolta a helyzetet Ivette.
-          Akkor most mi lesz?
-          Nem tudom. – sírtam.
-          Egyszerűen kideríthetjük! Vegyél elő egy fecnit és egy tollat! – utasított Ivy. Így tettem. – Minden kérdésemre azt a nevet írd, aki először eszedbe jutott a két fiú közül. Kezdhetjük? – válaszul bólogattam. – Ki nevettetett meg legutoljára? – Ez egyértelműen Louis, lent, úgy negyed órája, tehát Louis. Felnéztem, jelezve, hogy folytathatja. – Ki mellett lehetsz önmagad? Az első, aki eszedbe jut! – először Louis jutott eszembe, aztán a lányok. Öööö, akkor ez Louis? – Kivel érezted magad utoljára a legfelemelőbben? – ez megint Louis… ajj, ez nem igaz! – Ha valami történne, kihez rohannál először? – ez megint Louis.
-          Jó, hagyjuk abba, azt hiszem, ez már egyértelmű. – nevettem. Végignéztem a papíromon. Louis neve négyszer volt leírva a papírra az én „gyönyörű” írásommal. Sóhajtottam. – Akkor szerintetek szakítsak Dannyvel? – néztem rájuk.
-          Hát, minden jel arra utal, hogy vele már nem érzed jól magad. De Louissal igen. És megérdemled, sőt, Ő is, hogy boldogak legyetek! Szóval, szerintem, igen. – mosolygott Hayley.
-          Rendben. Szerintetek bunkóság lenne telefonon? – kérdeztem.
-          Hát, talán egy kicsit. De azért minél hamarabb rendezzétek ezt le, Ne nyújtsátok sokáig, mert annál jobban fájni fog!
Hát küldtem egy SMS-t Dannynek, hogy beszélnünk kell, sürgősen…

2012. március 24., szombat

4. Édes élmények


Helló, emberek! :) Na, elég érdekes lett a mai rész! :) Nem tudom, hogy jött ez, nagyon sok változtatáson esett át a cselekmény, valamiért le akartam írni a "smárolás" szót, de úgy éreztem, korai lenne még, viszont az elkövetkezendő részekben lesznek "smárok". Ígérem! ;) Addig is fény derül Zoe egyik "titkára", Louisnak pedig édes élményben lehet része. <3




Zoe

Hayleyvel felhívtuk Zaynt, Liamet és Niallt, hogy átjöjjenek bulizni. Természetesen teljesen felpörögtek, és szinte rögtön itt voltak. Harry még mindig álmosan fetrengett hol itt, hol ott, pedig már délután 1 van! De mi, többiek teljesen belelendültünk a buliba. Együtt énekeltünk, táncoltunk, és össze-vissza ökörködtünk. Aztán egyszer előkerült Hays fotóalbuma. Egy csomó régi képpel… nem értettem sose, miért szereti kinyomtatni és egy könyvbe ragasztani a képeinket, de ha neki ez a jó…

-          Ez Zoe? – visított fel Louis egy képnél. Igen, én voltam az… még barna hajjal… de nem szeretem azokat a képeket!
-          Igen, ő! – mosolygott Hays.
-          De nem szeretem ezeket a képeket, lapozzunk! – kaptam az album felé. – Óóó, itt van Nina és én! – nevettem fel a kép láttán. Szép idők…

-          Nem tűnt fel nektek, hogy mindig képeket nézegetünk rólatok? – húzta fel a szemöldökét Liam.
-          Dehogynem! De egyszerűen imádom a fényképeinket mutogatni! – nyújtotta ki a nyelvét Hayley.
-          Istenem! – takartam el a szemeim. – Még egy barna kép! – sóhajtottam.

-          Nem értem mi bajod van, úgy is tök szép vagy! – mosolygott Louis. Erre elpirultam. Ilyet még nem mondtak nekem – még Danny se. Mi több, Ő javasolta a hajszínváltást.
-          Köszi. – nevettem zavaromban. – De nekem jobban bejön a vörös. – kacsintottam.
-          Tényleg, Ninaval mi van? – szólalt meg hirtelen Ivy.
-          Nem tudom, még mielőtt mentünk volna az X-Faktorba elment LA-be… elvileg…
-          És mit csinál ott? – nézett Hayleyra Harry. Valami volt a nézésében, valami… talán… na, ne! Harry… belezúgott… HAYLEYBE?!
-          Színészkedik és modellkedik. – adott egyenes választ barátnőm.
-          KICSIAKARÁS! – ordított Loui, és rám ugrott, ránk Niall, és a többiek.
-          Naaa, srácok… nem kapok levegőt! – nevettem fulladozva.
-          Még él! Nincs még valaki, aki szétnyomná? – nyögte Lou. Csak nevettem – már amennyire tudtam.
-          Oké, gyerekek, szerintem mindenkiből kinyomtuk már a kinyomnivalót. – sóhajtott Ivy. – Zayn, leszállnál rólam?
-          Persze. – Zayn volt legfelül, utána Ivy, Liam, Niall, Hayley, Harry, Louis és legalul Én. Mikor kiszabadultam, vettem egy hatalmas levegőt.
-          Szabadsáááág! – nyújtóztattam ki a tagjaimat.
-          És most mit csináljunk? – nézett körbe Zayn.
-          Felesz-vagy-mersz? – néztem kacéran.
-          Én benne vagyok! – csapott a combjára Louis.
Elkezdtük a játékot.

Louis

Mivel Zoe találta ki a játékot, Zoe kezdett. Pörgetett egy üveget, és Harryre nézett az üveg szája. Hazza elvigyorodott.
-          Harry, felelsz, vagy mersz? – kérdezte mosolyogva Zoe.
-          Természetesen merek.
-          Akkor… - nyújtotta el a szót. – Mondjuk… Harry, járj „szexi táncot” nekünk! – vigyorgott gonoszan.
-          Oké. – rántotta meg a vállát „szerelmem”.
Felvonult a szobába, mi meg csak néztük. Zoe összevigyorgott Hayleyvel, mikor is Harry lejött a Mr. Bombasticra a szobából. Tekergette a csípőjét, és egyre szabadult meg a ruháitól – először csak a felsőt vette le, utána már a gatyáját is elkezdte lassan levenni…
-          Rendben, elég lesz! – mondta a nevetéstől fuldokolva Zoe. – Te jössz, Mr. Bombastic.
-          Áááááá, Ivette! – mosolyodott el Hazza, mikor Ivynél állt meg az üveg szája. – Mondjuuuk…
-          Hé, még nem is mondtam, mit csinálok! Amúgy, felelek.
-          Óóóó, ne már… - szontyolodott el egy pillanatra Harry. – Tehát felelsz… ki jön be legjobban a bandából? – vigyorgott ördögien.
-          Ez nem ér, van pasim! – tette keresztbe kezeit a sértett.
-          Akkor merned kell. – kacagott gonoszan Harry.
-          Jó, akkor, mondjuk… Zayn és Liam. És persze, Te, Harry. – ezt már egészen más hangnemben mondta, mintha csak meg akart volna felelni Hazza elvárásainak.
-          Tudtam én! – mosolygott.
Ivette pörgetett, Niallre ment, Niall nem ehetett két órán keresztül. Aztán csak jöttek az őrültebbnél őrültebb feladatok, például, hogy Liam emeljen fel két lányt egyszerre (természetesen nem bírta el mindkettőjüket), aztán Zoenak mindenki arcára kellett egy puszit adnia, Zaynnek Ivette ujjáról kellett lenyalni a tejszínhabot, Hayleynek pedig meg kellett innia Niall szörnyű-koktélját minden féléből. Szóval, már a sokadik pörgetés volt. Hayley pörgetett, és rám mutatott az üveg. Mertem.
-          Hmmm, Loui… nyalj csoki szirupot Zoe hasáról!
-          Tessék? – nevetett zavartan Zoe.
-          Biztos vagy te ebben, Hayley? – nevetett gúnyosan Harry.
-          Igen, bízom Zoe tisztálkodási szokásaiban. – vigyorgott. – Amúgy Louis! Csak érzékien! – kacsintott, mire éreztem, ahogyan elpirulok, de mentem a csoki szirupért a konyhába.
Zoet, bár tiltakozott, sikerült lefekteti a földre, és felhúzni a pólóját. Odaadtam Hayleynek a szirupot, mire kinyitotta, és telefröcskölte vele ZoZo hasát. Zoe halkan felnevetett, ahogy a hideg szirup a bőréhez ért, majd Ivette intett, hogy kezdjem, és mindet nyaljam le. Picit megijedtem. PICIT?! A csaj hasáról, aki eléggé erősen bejön, mindenki szeme láttára kell csokit nyalnom. Hát, ez „az első közös élmények szerzése” nem éppen úgy alakul, ahogy terveztem. Lassan hajoltam Zoe hasa felé, néha-néha felnevetett egy kicsit, majd mikor egészet közel értem, elkezdtem lenyalni a csokit onnan, mire a többiek nevetni és füttyögni kezdtek. Zoe hasa fel-le ugrált a nevetéstől, így elérte, hogy az egész arcom csokis lett. Hallottam az olyan megjegyzéseket, hogy „Ezt fel kell venni! Ugye veszi valaki?” és „Nyaljad Loui!”. Éreztem, ahogy egyre vörösebb leszek a csoki réteg alatt, de szerencsére (vagy nem?!) a csoki lassan eltűnt ZoZo hasáról. Az ileltő nevetve kelt fel, majd kijelentette, hogy megy lemosni a maradékot. Vele mentem, ugyanis az én arcom is csupa csoki volt. 

2012. március 22., csütörtök

3. Meglepetés! :)


Ivette

És már robogunk is újra London felé. Ezt nem hiszem el! Zo rábeszélt mindenkit, hogy mennyünk vissza Londonba, persze, azt már csak „zárójelben” jegyezte meg, hogy a fiúkhoz is benézhetnénk. Szerintem – és Hays szerint is – teljesen belezúgott Louisba. Csak egy a probléma: van pasija! És ahogy tudom, nagyon szereti Dannyt. Érzem, hogy ennek még rossz vége lesz! De ez most nem is lényeg! Csak bámultam ki az ablakon, ugyanis kora reggel volt, mindenki csicsikált még. Én már csak arra vágytam, hogy végre odaérjünk Londonba, és elterülhessek valamelyik ágyon a hotelben… Álljunk csak meg!
-         Zoe! – böktem meg, mire ő egy halk nyögéssel válaszolt. – Zoe! – most már lökdöstem.
-         Mi van? – nyögött elhalóan.
-         Ugye lefoglaltad a hotelszobákat?
-         Mi? – kérdezte lassan. Ajj, Istenem, de reggel van még neki!
-         Szoba. Hotel. Ágy. Mi. Van? – kérdeztem.
-         Ööööööö… a’sszem nincs.
-         Szuper. És megmondanád, hogy akkor hol fogunk aludni? – kérdeztem kicsit hangosabban, mire Hayley megmozdult.
-         Majd lerendezem, csak hagyj… - mondta lassan, de rögtön el is aludt. Király. Majd ő elintézi. Persze.
Nyugtalanul fordultam vissza az ablakhoz. Eszembe jutott a pár hónappal ezelőtt, mikor először mentünk Londonba. Az X-Faktor válogatásra…

Szívem hevesen dobog, ahogy megkapom a számom. Úgy éreztem, mindjárt elájulok. Sosem voltam izgulós fajta, de most nagyon parázok. Zoe egy csomag kekszet rágcsál – általában ezt csinálja, ha ideges; Hays pedig a haját tekergeti, és az ajkát harapdálja – szintén rossz szokás. Hárman jöttünk, szülők nélkül, kisebb költségvetés. Szólítanak minket. Remegve állok fel az eddigi helyemről, és belekarolok a lányokba. Belépünk a színfalak mögé, ahol elmondják, mit hogy csináljunk, aztán már fent is vagyunk a színpadon.
-         Helló! – köszön halványan mosolyogva Louis. Mindannyian visszaköszönünk neki. – Rythm Queens. Mit hoztatok?
-         A Lady Marmaladeot. – mosolyog Zoe. A közönség bátorítóan felbődül. Elindul a dal. Zoe kezd.
He met Marmalade, down in old Moulin Rouge, stunnin’ her stuff, from the street… She said, ’Hello, hey, yo… you wanna give it a go?’
Aztán sorra bekapcsolódtunk. Hallottam, ahogy a közönség tapsolt, füttyög, és sikít. Csodás érzés volt. Mindannyian teljesen beleéltük magunkat az egészbe. Az utolsó hangokra teljesen felszabadulok. Ez van, vége. A közönség elismerően tapsol, Zoe a szájához emeli kezét, amiben a mikrofon van, így próbálja elfojtani sírását. Hayley fáradtan veszi a levegőt, de magabiztosan áll. Én meg… hozom a formám. Csak nézem a mentorokat, ahogy véleményeznek rólunk… „Nagyon fiatalok vagytok még, és mégis… eszeveszett jó hangotok van!” És elhangzik három igen. Csak azt veszem észre, hogy mindketten a nyakamba ugranak, és nevetnek. A közönség tapsol és sikítozik, el sem hiszem az egészet. Amint kimegyünk, mi is elkezdünk sikoltozni. Továbbjutottunk!

Emlékeimből az zökkentett ki, hogy megálltunk. Hayley pislogva ébredt fel, Zoe nagyot ásított. Reggel nyolc van. Túl korán! Komótosan szálltunk ki, de hogy hol, az meglepett. Zoe apja vigyorogva jött elénk, segített kipakolni a bőröndjeinket. Kíváncsian néztem Zoera. Ugyanis a fiúk háza előtt álltunk. Azoké a fiúké előtt. Megeresztett egy fáradt mosolyt, majd bőröndjét maga után húzva az ajtóhoz lépdelt. Becsöngetett. Hosszú percekig semmi. Már azt hittük, nincsenek is itthon, mikor Louis feje kandikált ki az ajtó mögül.
-         Zoe! – ugrott a nyakába. – Ezt nem hiszem el, ti itt? Hát nem mentetek haza?
-         Én is örülök, hogy látlak Louis! – szólalt meg Hayley. Louis a megjegyzésre elvigyorodott.
-         Hazamentünk, de visszajöttünk. – nevetett Zo.
-         Nem lehet élni nélkülünk, ugye? – húzogatta a szemöldökét Lou.
-         Hidd el, meglennénk nélkületek is. – vigyorogtam önelégültem. Szeretem húzni az emberek agyát. Kivéve persze a csajokét.
-         És mi ez a sok bőrönd itt? – sikkantott fel Lou.
-         Ideköltöznénk, ha nem baj! – mosolygott bájosan Zoe. És már tudtam a választ.
-         Hát persze, hogy nem baj! Gyertek. – intett Louis. – Hazza! Van három ideiglenes lakótársunk! – ordított.
Semmi válasz. Lou intett, hogy felmegy az emeletre, és lehozza „Hazzat”, addig helyezzük csak kényelembe magunkat. Zoe és Hayley levágódott a kanapéra, és egymásra dőlve próbáltak aludni. Akkor én mit szóljak? Én egész úton ébren voltam! Leültem a bőröndömre, és néztem a lányokat. Ekkor egy hatalmas puffanásra lettünk figyelmesek, mire mindannyian a hang felé fordítottuk a fejünket. Majd egy eszeveszett üvöltést hallottunk, mire Zoe és Hays is felébredt. Ijedten pislogtak körbe, valószínűleg nem értették, mi van. A következő pillanatban Louis rohant le vihorászva valami morcos, reggeli monstrum elől, ami, gondolom, Harry volt. Fáradtan morgott egyet, és felénk intett. Csak egy hosszú, barna mackónaci volt rajta, semmi más. Hayley csak nézte izmos felsőtestét, kicsit elmerengett. Csettintettem egyet, mire felém kapta fejét, és szégyenlősen elvigyorodott.
-         ’Reggelt! – motyogta Harry.
-         Neked is drágám! – ölelte meg Lou Harryt.
-         Hát ti? – nézett ránk.
-         Itt fogunk lakni veletek! – pattant fel Zoe.
-         Ugh. És mégis meddig? – vakarta a tarkóját „Hazza”.
-         Látom, örülsz. – eresztettem meg egy grimaszt.
-         Hát azt még nem tudjuk pontosan, de egy hétig biztosan. – mosolygott Zo.
-         Maradjatok örökre! – visított Lou.
-         Az kéne még! – nevetett Hays.
-         Gyertek, megmutatom a szobátokat! – ragadta meg Zo kezét Loui. Hayleyvel vigyorogva összenéztünk.
Követtük Louist, fel a lépcsőn, az emeletre, ahol benyitott egy hatalmas szobába. Közepén egy franciaágy terpeszkedett, és volt még egy egyszemélyes ágy mellette. Elegánsan volt berendezve, de mégis üres volt. Még!
-         Stip-stop a franciaágy! – ugrott az említett tárgyra Zo.
-         Enyém a másik fele! – huppant mellé Hayley.
-         Ne már, csajok, esélyem se volt. – nevettem.
-         Legközelebb gyorsabb leszel. – nyújtotta ki a nyelvét Zoe.
-         Akkor hagyom, hogy kicuccoljatok. Addig puszikaaaa… - és Loui el is tűnt az ajtóban…


Harry

Lesokkoltam. Hayley itt van. Oké, nem egyedül, de az már haladás, hogyha a szemben lévő szobában van, a két barátnőjével, nem? Ajj, Harry, te perverz mániákus! Hallani lehetett az önfeledt kacarászásukat a szobából. Hallottam, ahogy rezeg a telefonom – valaki írt Twitterre. Megnéztem.

@HaysDarlingCarson Megérkeztüüünk egy titkos helyre, ami mostantól ideiglenes otthonunk lesz. Ez itt ZoZo, csííííz! ;) 

Elmosolyodtam. Zoe egy kis szőrmókot tartott a kezében, valószínűleg valami alvós állatka. Éreztem, ahogy Louis nekem ugrik, hogy megnézhesse, mi van Zoeval. A képet látva elvigyorodott. Teljesen belezúgott Zoeba. Tegnap is egész végig csak róla dumált, már nagyon kiidegelt minket! Pár perc múlva lejöttek a lányok.
-         Na, akkor mit csináljunk? – kérdezte Zoe.
-         Osszuk meg a fantörpikus hírt a többiekkel! – visított Lou.
-         Ilyen korán szerintem még alszanak. Ahogy én is aludnék! – morogtam. Hayley ebben a pillanatban rám nézett, és minden haragom elszállt, helyén izgalom maradt.
-         Mit szólnátok, ha rendeznénk egy karaoke-partit? – vetette fel az ötletet Ivette.
-         Jóóóóóó! – nevetett Répakirályfi.
-         Szóljak a többieknek? – mosolygott Hayley. Loui csak bólintott.
-         INGULJON A PARTY!!! – ordítottak egyszerre.