8. Egy titok...

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ezt a részt csak később hoztam, deee megvolt az okom rá... legyen elég annyi, hogy négy pólónak nem tudtam ellenállni... ;) Pusszancs! ~

Ivette

Vacsora után mind leültünk az amúgy négyszemélyes (!) kanapéra, és elkezdtünk nézni egy vígjátékot. Nem tudom, mi volt a címe, de nagyon vicces volt, egy folytában nevettünk. Főleg a fiúk beszólásait imádtam, de Zoe már a filmben szereplő poénoktól is a földön fetrengett. Aztán egyszer csak halljuk, hogy valaki beront az ajtón. Mindenki odafordult. Harry állt az ajtóban, valakivel a karjaiban. Szinte azonnal felismertem.

-          Úr Isten, Hayley! – sikítottam.

-          Pszt! Csak alszik. – suttogta Harry.

-          De hát mi történt? – nézett értetlenül Zoe először Harryre, majd Hayleyre, és aztán ránk.

-          Hosszú. Majd holnap elmesélem, de most berakom az ágyába. Zoe, segítenél? – intett a fejével, és máris eltűntek a lépcsőn.

-          Mi történhetett? – kérdeztem halkan.

-          Ötletem sincs. – kulcsolta össze kezeit Louis.

-          Lehet, hogy elájult. A lányok néha elszoktak. – mondta Niall, mire kérdőn ránéztem. – Úgy értem, a lányok olyanok, hogy… öö… izé…

-          Niall barátom, ezt már nem magyarázod ki! – csapott a hátára Liam, és felállt, hogy elmegy haza.

-          Azt hiszem én is megyek. – állt fel Niall is.

-          Megyek, megnézem Harryéket, TÚL sokáig vannak fent. – mormogta Louis. Rövidesen csak ketten maradtunk Zaynnel.

-          Kíváncsi vagyok, mi történhetett velük… úgy értem… Harry… furán viselkedett, az arca olyan… gondoskodónak tűnt, mikor belépett… - gondolkozott hangosan Zayn.

-          Nem tudom… - mondtam, miközben a térdeimre könyököltem, és ott támasztottam az arcom.

-          Nem a pasijával volt randija? Akkor miért Harry hozta haza?

-          Mondom, hogy nem tudom… - morogtam. Idegesített, hogy nem tudtam, mi van.

-          És… te hogy állsz a pasikkal? – húzta ki magát, miközben másfelé tekintgetett. Tipikus jele annak, hogy zavarban van…

-          Őszintén? Sehogy… - fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt.

-          De hát azt hittem, hogy van pasid. Georg, vagy…

-          Gregory. – javítottam ki automatikusan. – Hát… - elmondjam neki? Ne mondjam el neki? – Csak volt. – suttogtam. Éreztem, ahogy a torkomat szorongatja az a bizonyos gombóc, és kitörni készül belőle a sírás. Ezt nem hagyhattam, hogy más is lássa, ezért gyorsan felálltam, de Zayn visszahúzott.

-          Hogy-hogy csak volt? – nézett rám nagy szemeivel. Teljesen elvesztem bennük.

-          Hát... – sütöttem le a szemeimet – Az X-Faktor alatt szakítottunk. Nem vertem nagydobra… de van egy sejtésem, hogy ugyan az történt Hayleyvel, mint ami velem… - ültem le az ölébe. – Greg azért szakított velem, mert félt, hogy megváltoztat a hírnév, és nem foglalkozok majd annyit vele… - éreztem, ahogy egy könnycsepp buggyan ki a szememből, és Zayn óvatosan letörli azt. – Pedig ez egyáltalán nem így volt! – hallottam, ahogy a hangom egyre hisztérikusabbá csap át, és elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy sírni lásson. De ő megfogta az állam, és visszafordította.

-          Én hiszek neked. – mosolygott halványan.

Sírva elnevettem magamat, amikor felkapott, és felvitt a szobámba. Letett az ágyra, és adott egy puszit a homlokomra. Szinte azonnal elnyomott az álom.

Zoe

Segítettem Harrynek berakni az ágyába Zoet, óvatosan betakartuk, majd kimentünk a szobából. Az ajtó előtt kérdőre vontam. Sóhajtott egyet, és belekezdett.

-          Hát, ugye Hayleynek randija volt Jimmyvel – szinte utálattal ejtette ki a nevét. – És… nekem is arra volt dolgom, és láttam, ahogy beszélgetnek, aztán Jimmy mondott valamit Hayleynek, és otthagyta. És Hayley meg sírni kezdett. Én hagytam, hogy kisírja magát, aztán elfáradt, és elaludt. Én pedig hazahoztam. Tömören ennyi.

-          És mit kerestél te ott? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-          Hát, öö, izé... arra volt dolgom. – hebegte. Arca teljesen vörös lett, és a tarkóját vakargatta.

-          Tudtam! – pattogtam. – Tudtam! – sikítottam halkan.

-          Mit?

-          Bele vagy esve Hayleybe! – mutattam rá két kezemmel, és egyfajta örömtáncot kezdtem járni.

-          Ez… nem is igaz… - pirult tovább.

-          Dehogy nem! – énekeltem. Össze-vissza táncikáltam, amikor megjelent Louis.

-          Hát ti?

-          Ne! – suttogta Harry.

-          Harry bele van esve Hayleybe! – énekeltem. Louis csak elvigyorodott, és Harry vállára tette a kezét.

-          És ha igen? – kérdezte morcosan az illető. Csak elmosolyodtam.

-          Akkor mondd meg neki! – mondtam már kicsit halkabban.

-          Most? – fintorgott.

-          Ha nem hagyod aludni, kitekerem a csuklód! – mondtam hirtelen fenyegetve, de azonnal elnevettem magam. – Majd holnap, ha felkelt! Hagyjuk, hadd pihenjen! – majd megfogtam Louis kezét, és lementünk a nappaliba. Zayn és Ivy már nem volt ott, csak pislogtam mi van. Louis maga felé fordított, és a szemembe nézett.

-          Ki hívott vacsoránál? – kérdezte aranyosan.

-          Danny. – sóhajtottam. Arca egy pillanatra elkomorult. – És van egy hírem. – eljátszottam a szomorú kislányt, de a nyakába ugrottam. – SZABAD VAGYOK! – nevettem.

-          Szabad? – nyögte.

-          Mint a madár! – kacsintottam. Erre megcsókolt, és édesen rám vigyorogott.

-          Akkor mostantól mondhatnak barátnőmnek? – mosolygott.

-          Neee, megint rab leszek! – mondtam vinnyogva, de megöleltem, és egy ’Igen!’-t suttogtam a vállába.

Felkapott, és leugrott velem a kanapéra, mire én egy halk sikkantással jeleztem a hirtelen szintváltozást. Louis a szemeimbe nézett, majd lassan megcsókolt.