Ivette
És már robogunk is újra London
felé. Ezt nem hiszem el! Zo rábeszélt mindenkit, hogy mennyünk vissza Londonba,
persze, azt már csak „zárójelben” jegyezte meg, hogy a fiúkhoz is benézhetnénk.
Szerintem – és Hays szerint is – teljesen belezúgott Louisba. Csak egy a
probléma: van pasija! És ahogy tudom, nagyon szereti Dannyt. Érzem, hogy ennek
még rossz vége lesz! De ez most nem is lényeg! Csak bámultam ki az ablakon,
ugyanis kora reggel volt, mindenki csicsikált még. Én már csak arra vágytam,
hogy végre odaérjünk Londonba, és elterülhessek valamelyik ágyon a hotelben…
Álljunk csak meg!
-
Zoe! – böktem meg, mire ő egy halk nyögéssel válaszolt.
– Zoe! – most már lökdöstem.
-
Mi van? – nyögött elhalóan.
-
Ugye lefoglaltad a hotelszobákat?
-
Mi? – kérdezte lassan. Ajj, Istenem, de reggel van még
neki!
-
Szoba. Hotel. Ágy. Mi. Van? – kérdeztem.
-
Ööööööö… a’sszem nincs.
-
Szuper. És megmondanád, hogy akkor hol fogunk aludni? –
kérdeztem kicsit hangosabban, mire Hayley megmozdult.
-
Majd lerendezem, csak hagyj… - mondta lassan, de rögtön
el is aludt. Király. Majd ő elintézi. Persze.
Nyugtalanul fordultam vissza az
ablakhoz. Eszembe jutott a pár hónappal ezelőtt, mikor először mentünk
Londonba. Az X-Faktor válogatásra…
Szívem hevesen dobog, ahogy megkapom a számom. Úgy éreztem, mindjárt
elájulok. Sosem voltam izgulós fajta, de most nagyon parázok. Zoe egy csomag
kekszet rágcsál – általában ezt csinálja, ha ideges; Hays pedig a haját tekergeti,
és az ajkát harapdálja – szintén rossz szokás. Hárman jöttünk, szülők nélkül,
kisebb költségvetés. Szólítanak minket. Remegve állok fel az eddigi helyemről,
és belekarolok a lányokba. Belépünk a színfalak mögé, ahol elmondják, mit hogy
csináljunk, aztán már fent is vagyunk a színpadon.
-
Helló! – köszön
halványan mosolyogva Louis. Mindannyian visszaköszönünk neki. – Rythm Queens.
Mit hoztatok?
-
A Lady
Marmaladeot. – mosolyog Zoe. A közönség bátorítóan felbődül. Elindul a dal. Zoe
kezd.
He met Marmalade, down in old Moulin
Rouge, stunnin’ her stuff, from the street… She said, ’Hello, hey, yo… you
wanna give it a go?’
Aztán sorra bekapcsolódtunk. Hallottam, ahogy a közönség tapsolt,
füttyög, és sikít. Csodás érzés volt. Mindannyian teljesen beleéltük magunkat
az egészbe. Az utolsó hangokra teljesen felszabadulok. Ez van, vége. A közönség
elismerően tapsol, Zoe a szájához emeli kezét, amiben a mikrofon van, így
próbálja elfojtani sírását. Hayley fáradtan veszi a levegőt, de magabiztosan
áll. Én meg… hozom a formám. Csak nézem a mentorokat, ahogy véleményeznek
rólunk… „Nagyon fiatalok vagytok még, és mégis… eszeveszett jó hangotok van!”
És elhangzik három igen. Csak azt veszem észre, hogy mindketten a nyakamba
ugranak, és nevetnek. A közönség tapsol és sikítozik, el sem hiszem az egészet.
Amint kimegyünk, mi is elkezdünk sikoltozni. Továbbjutottunk!
Emlékeimből az zökkentett ki,
hogy megálltunk. Hayley pislogva ébredt fel, Zoe nagyot ásított. Reggel nyolc
van. Túl korán! Komótosan szálltunk
ki, de hogy hol, az meglepett. Zoe apja vigyorogva jött elénk, segített
kipakolni a bőröndjeinket. Kíváncsian néztem Zoera. Ugyanis a fiúk háza előtt
álltunk. Azoké a fiúké előtt. Megeresztett
egy fáradt mosolyt, majd bőröndjét maga után húzva az ajtóhoz lépdelt.
Becsöngetett. Hosszú percekig semmi. Már azt hittük, nincsenek is itthon, mikor
Louis feje kandikált ki az ajtó mögül.
-
Zoe! – ugrott a nyakába. – Ezt nem hiszem el, ti itt?
Hát nem mentetek haza?
-
Én is örülök, hogy látlak Louis! – szólalt meg Hayley.
Louis a megjegyzésre elvigyorodott.
-
Hazamentünk, de visszajöttünk. – nevetett Zo.
-
Nem lehet élni nélkülünk, ugye? – húzogatta a
szemöldökét Lou.
-
Hidd el, meglennénk nélkületek is. – vigyorogtam
önelégültem. Szeretem húzni az emberek agyát. Kivéve persze a csajokét.
-
És mi ez a sok bőrönd itt? – sikkantott fel Lou.
-
Ideköltöznénk, ha nem baj! – mosolygott bájosan Zoe. És
már tudtam a választ.
-
Hát persze, hogy nem baj! Gyertek. – intett Louis. –
Hazza! Van három ideiglenes lakótársunk! – ordított.
Semmi válasz. Lou intett, hogy
felmegy az emeletre, és lehozza „Hazzat”, addig helyezzük csak kényelembe
magunkat. Zoe és Hayley levágódott a kanapéra, és egymásra dőlve próbáltak
aludni. Akkor én mit szóljak? Én egész úton ébren voltam! Leültem a bőröndömre,
és néztem a lányokat. Ekkor egy hatalmas puffanásra lettünk figyelmesek, mire
mindannyian a hang felé fordítottuk a fejünket. Majd egy eszeveszett üvöltést
hallottunk, mire Zoe és Hays is felébredt. Ijedten pislogtak körbe,
valószínűleg nem értették, mi van. A következő pillanatban Louis rohant le
vihorászva valami morcos, reggeli monstrum elől, ami, gondolom, Harry volt.
Fáradtan morgott egyet, és felénk intett. Csak egy hosszú, barna mackónaci volt
rajta, semmi más. Hayley csak nézte izmos felsőtestét, kicsit elmerengett.
Csettintettem egyet, mire felém kapta fejét, és szégyenlősen elvigyorodott.
-
’Reggelt! – motyogta Harry.
-
Neked is drágám! – ölelte meg Lou Harryt.
-
Hát ti? – nézett ránk.
-
Itt fogunk lakni veletek! – pattant fel Zoe.
-
Ugh. És mégis meddig? – vakarta a tarkóját „Hazza”.
-
Látom, örülsz. – eresztettem meg egy grimaszt.
-
Hát azt még nem tudjuk pontosan, de egy hétig biztosan.
– mosolygott Zo.
-
Maradjatok örökre! – visított Lou.
-
Az kéne még! – nevetett Hays.
-
Gyertek, megmutatom a szobátokat! – ragadta meg Zo
kezét Loui. Hayleyvel vigyorogva összenéztünk.
Követtük Louist, fel a lépcsőn,
az emeletre, ahol benyitott egy hatalmas szobába. Közepén egy franciaágy
terpeszkedett, és volt még egy egyszemélyes ágy mellette. Elegánsan volt
berendezve, de mégis üres volt. Még!
-
Stip-stop a franciaágy! – ugrott az említett tárgyra
Zo.
-
Enyém a másik fele! – huppant mellé Hayley.
-
Ne már, csajok, esélyem se volt. – nevettem.
-
Legközelebb gyorsabb leszel. – nyújtotta ki a nyelvét
Zoe.
-
Akkor hagyom, hogy kicuccoljatok. Addig puszikaaaa… -
és Loui el is tűnt az ajtóban…
Harry
Lesokkoltam. Hayley itt van. Oké, nem egyedül, de az már haladás, hogyha a szemben lévő szobában van, a két barátnőjével, nem? Ajj, Harry, te perverz mániákus! Hallani lehetett az önfeledt kacarászásukat a szobából. Hallottam, ahogy rezeg a telefonom – valaki írt Twitterre. Megnéztem.
@HaysDarlingCarson Megérkeztüüünk egy titkos helyre, ami mostantól ideiglenes otthonunk lesz. Ez itt ZoZo, csííííz! ;) |
Elmosolyodtam. Zoe egy kis
szőrmókot tartott a kezében, valószínűleg valami alvós állatka. Éreztem, ahogy
Louis nekem ugrik, hogy megnézhesse, mi van Zoeval. A képet látva
elvigyorodott. Teljesen belezúgott Zoeba. Tegnap is egész végig csak róla
dumált, már nagyon kiidegelt minket! Pár perc múlva lejöttek a lányok.
-
Na, akkor mit csináljunk? – kérdezte Zoe.
-
Osszuk meg a fantörpikus hírt a többiekkel! – visított
Lou.
-
Ilyen korán szerintem még alszanak. Ahogy én is
aludnék! – morogtam. Hayley ebben a pillanatban rám nézett, és minden haragom
elszállt, helyén izgalom maradt.
-
Mit szólnátok, ha rendeznénk egy karaoke-partit? –
vetette fel az ötletet Ivette.
-
Jóóóóóó! – nevetett Répakirályfi.
-
Szóljak a többieknek? – mosolygott Hayley. Loui csak
bólintott.
-
INGULJON A PARTY!!! – ordítottak egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése