7. Ami történt, megtörtént...

Sziasztok! :)) Íme, itt a következő rész! Jó étvágyat hozzá!

Hayley

Ott ültem Harry karjaiban, és zokogtam. Óvatosan simogatta a hátamat, miközben folyamatosan azt suttogta a fülembe, hogy „Nyugi! Semmi baj!”. Fejemet a vállába fúrtam, nem akartam, hogy lássa az arcomat. Teljesen ki voltam készülve. Mert én… szeretem Jimmyt… vagyis szerettem. Ezek után nem leszek képes szeretni őt újra.

Harmadik szünet. Ivette, Zoe és én együtt ülünk az udvaron, a padunkon. Mindig is ez volt a mi helyünk, már első óta. Minden szünetben kiülünk ide, és itt beszélgetünk. Aznap is így volt. Éppen azon nevettünk, ahogy Zoe utánozta Mr. Gerisont, és a hajából bajuszt varázsolt – megjegyzem, ekkor még barna haja volt -, amikor odajött Jimmy. Jimmy, aki már régóta tetszik – persze távolról. NAGYON távolról… A lányok először nem vették észre, csak akkor, mikor ráköszöntem.

-          Szia, Jimmy! Mi járatban? – kérdeztem mosolyogva. A mosoly öltöztet. Mosolyogj, MOSOLYOGJ!

-          Sziasztok! Hayley, szeretnék veled beszélni, négyszemközt.

-          Öööö, oké… - mosolyogtam továbbra is, és felálltam. Mikor Ő elindult, akkor egy felfelé mutató ujjat mutattam a lányoknak, és követtem. Az egyik fa mögé sétált, és mikor odaért, megfordult.

-          Szóval, Hayley… régóta figyellek, és… arra lennék kíváncsi, hogy nem lenne-e kedved ma eljönni velem valahova? – mosolygott halványan.

-          De, persze, hogy lenne! – vigyorogtam.

-          Akkor ma este hétre megyek érted. Akkor, majd látlak! Szia! – és már el is ment.

-          Szia… - suttogtam, miközben eszméletlenül és levakarhatatlanul vigyorogtam.

Éreztem, ahogy Harry felemel, ahogy azt suttogja a fülembe, hogy elvisz máshova, mert itt nem biztonságos. Könnyedén cipelt, miközben én folyamatosan sírtam. Éreztem, ahogyan göndör fürtjeit az arcomhoz nyomja, nyugtatásképpen. Aztán éreztem, ahogy lehuppant valahova. Óvatosan körülnéztem, és egy világos kis réten ücsörgött, velem az ölében. Lassan felnéztem rá. Elmosolyodott.

-          Ez a kedvenc helyem. Mindig idejövök, ha valami bajom van. Itt senki se lát. Senki sem ismeri ezt a helyet rajtam kívül. És most már rajtad kívül. – vigyorgott.

-          Miért osztottad meg ezt velem? – pislogtam.

-          Mert neked most szükséged van erre a helyre. – válaszképpen csak megöleltem. Magamba szívtam bódító illatát, és végre sikerült kicsit lenyugodnom. – Megnyugodtál? – kérdezte végül csendesen.

-          Igen, mondjuk. – mosolyogtam halványan.

-          Maradjunk még egy kicsit?

-          Kérlek. – most már jobban elmosolyodtam.

Fejemet a nyakához szorítottam, mire Ő megtámasztotta állát a fejemen. A karomat simogatta, amíg én halkan szuszogtam a nyakába. Láthatólag élvezte, mert kicsit magához szorított – ez nagyon jól esett.

-          Hayley… - szólalt meg végül. Felnéztem rá. A nagy, zöldeskék szemeibe.

-          Igen? – kérdeztem, mikor észrevettem, milyen közel van az arca. Orrunk összeért, és éreztem a leheletét. Szemeit lecsukta, és szinte már reflexből én is ugyanígy tettem. – Harry… - suttogtam a nevét. – Én még… nem tudom… - mondtam lassan, mire csalódottan rám nézett, de azért még magához szorított.

-          Szerintem menjünk. – állt fel velem. Aztán letett, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogjam. És így is tettem.

Louis

Zoeval csak csókolóztunk, eltelhettek percek, órák, napok… nem számított. Csak Ő és Én. Átkaroltam a derekát, és közelebb húztam magamhoz. Egyik tenyeremet az arcára érintettem, és lágyan simogatni kezdtem. Arra eszméltem fel, hogy Zayn pattog fel a lépcsőn, hogy menjünk le vacsorázni, mert Niall most nagyon kitett magáért – egyedül rendelt csirkét nyolc személyre a Nando’sból! Csoda! Ám mikor leértünk, kicsit csonka volt a csapat.

-          Hol van Hayley és Harry? – kérdezte Zoe.

-          Hayleynek randija van Jimmyvel. – somolygott Ivy. – Harry meg elment valahova.

-          De nekik is marad csirke! – mondta immáron tele szájjal drága ír barátom.

-          Azt te csak gondolod! Ahogy téged ismerlek… - sóhajtotta Liam.

-          És mit csináltatok eddig? – kérdezte szemöldök húzogatva Ivette.

-          Se… - vágtam volna rá, de Zoe megelőzött.

-          Beszélgettünk. – mosolygott. Úgy tűnik, Ivy értett a szóból, mert annyiban hagyta.

Elkezdtünk enni, és jóízűen beszélgettünk, mikor felvisított Zoe telefonja. Ijedten rezzent össze a hirtelen hangja, majd kihalászta a zsebéből, és intett, hogy ez fontos, fel kell vennie. Kíváncsian néztem utána, és kicsit elidőztem a hátán. Nem lejjebb! A fehér, könnyed anyag lassan sodródott utána, miközben felviharzott a lépcsőn. Mi, többiek, folytattuk az evést. Pár perc múlva nyugodtan, mégis vidámabban ült le közénk, és folytatta Ő is az evést. Lopva rám mosolygott, szóval valami engem is érintő JÓ hír lehet. De mi?