II./11. - Greg

Sziasztok! Itt az új rész (U DON'T SAY?!), tudom, hogy soká, és tényleg sajnálom, de remélem, elnyeri a tetszéseteket. 

Noncsi xXxX

Hayley

Később Cameron és Bors is csatlakozott hozzánk, majd Blake és Mandi is. Mivel tizenöten nem elég jó dolog az utcákon mászkálni, ezért beültünk egy kávézóba. Viszont ott csak egy max. tíz férőhelyes asztalt találtunk, amihez odatoltunk még egy négyszemélyeset, és így nagyjából elfértünk. Mondjuk, a pincérek nem nézték jó szemmel, hogy össze-vissza tologatjuk az asztalokat meg a székeket, de istenem! Nagy társaságnak nagy hely kell! Mindenki rendelt magának valamit, majd Mandi lelépett, mert a húgával tervezett közös programot, és ha nem siet, akkor elkésik. Szépen sorban elköszöntünk tőle, és mivel több lett a hely, Nina átült Harry és Ivs közül közém és Cam közé, mondván, Harry túl perverz, és az idősebb csajokra bukik. Harry erre besértődött, és csak szürcsölgette a kávéját, majd megjegyezte, hogy nekik saját turmixuk is van a Milkshake cityben, miért nem odamentünk?

-          Azért, Harry, mert ez a mi törzshelyünk. Csak máskor nem voltunk ennyien. – rántottam vállat, és tovább kortyolgattam a forró csokimat.

-      Előttetek is max. csak kilencen voltunk, és akkor mindig elfértünk itt. – folytatta Zoe, mire Louis egy „Akkor mégis mit keresünk itt?!” drámakirálynős kiáltással felállt, de nem tudott semerre se menni, mert egyik oldalról a fal, a másik oldalról pedig Zoe, Liam, Zayn, Harry, Ivy és Jas akadályozta. Mikor ezt észrevette, kicsit durcásan leült.

-          Amúgy Bristol tök szép. – terelte a témát Zayn. Hát igen. Körbejártuk a város nevezetességeit velük (kicsit se néztek minket hülyének, ennyi tinit egy rakáson…), megnéztük a katedrálist (a fiúk élvezettel visszhangoztak odabent, amit az emberek nem néztek jó szemmel…), a főteret (rohangálás 4ewa), bementünk az összes plázába, ajándékboltba, és mindenhova, ahol a fiúk megálltak. Végül betereltük őket ide, hogy nyugodjanak le végre, pihenjünk.

-      Bár nem olyan szép, mint London. - heherészett Harry, mire megkértem Ivyt, hogy üsse tarkón. Barátnőm pedig készségesen teljesítette kérésemet. Erre a göndör feljajdult, és csúnyán nézett rám.

-          És amúgy milyen volt az X Factor? Arról még nem is beszéltünk. – nézett rám Cameron.

-          Hát, jó volt. – vigyorogtam.

-          Bővebben?

-          Nagyon jó volt.

-          Hayley…

-      Oké! Szóval. Szinte mindenkivel összebarátkoztunk, jó mentorunk volt, énekeltünk, továbbjutottunk, stb. stb. stb. – daráltam le neki.

-      Harry soha az életbe nem tudna ilyen gyorsan beszélni! – röhögött fel Niall, mire a társaság is nevetni kezdett. Harry csak még jobban bedurcázott.

-          Bazd. Meg. – nyögte Ivette, és hirtelen felpattant az asztaltól, magával húzva engem is, mivel csak én voltam a szélen. Behúzott a lánymosdóba, majd miután meggyőződött róla, hogy senki nem volt ott, beszélni kezdett. – Greg itt van.

-      Itt? – néztem körül a helyiségben. Tudom, komoly helyzet, meg minden, de ilyenkor a legjobb elviccelni. Ivy csak őrülten pislogott rám. – Oké, értem. És akkor? Elvileg túl vagy rajta, nem?

-          Épp ez az, hogy nem! Legalábbis a nagy újratalálkozásra még nem állok készen! – a mondat végét elhalkította, mert hirtelen nyílt az ajtó, de csak Zoe jött utánunk. – Ő pedig már biztos összejött valakivel, és ha meglát, az orrom alá dörgöli, én azt nem bírnám ki! Főleg, hogy… - megint nyílt az ajtó, és Jasmine kukucskált be rajta.

-          Minden rendben? Kicsit fura, hogy így eltűntetek.

-          Persze! Kinéznél, hogy Greg mit csinál? – kérdeztem halkabban. Jas csak bólintott, és megnézte.

-          Rendel.

-          Itt fogja fogyasztani?

-          Honnan tudjam, csak azt látom, hogy a pultnál vár.

-          Biztos az új csajának vesz kávét. – szipogta Ivs.

-          Hagyjál már az új csajával! Honnan veszed, hogy van? – rivalltam rá.

-          Biztos szerzett már magának!

-          Hogy szerzett volna?

-          Csajok, minden oké? – jött most már Nina is. Két lépéssel mögötte trappolt Camille.

-          Mi ez, WC-kupaktanács?

-          Greg itt van. – suttogta Ivy, és gyorsan berántotta a maradék két lányt a mosdóba, mert elvileg Greg erre fordult.

-          És pontosan mi is a baj ezzel? Szakítottatok, túl vagytok rajta…

-          Épp ez az, hogy még nem vagyok túl rajta!

-          Szerintem ez a mosdó túl kicsi ennyi lánynak egyszerre… - motyogta Zoe elbambulva.

-          Lányok, minden oké? Egyikőtök sem jött vissza. – kiabált az ajtón túlról Louis.

-          Persze! – vágtuk rá kórusban.

-          Mi történt? Csak nem…? – szinte láttam a képét, ahogy visszafojtja a nevetését, mert valami NAGYON perverzre gondol.

-          Louis, hagyd a perverz elképzeléseidet, és mondd a fiúknak, hogy mindjárt megyünk. – szóltam ki neki, majd hallottuk, ahogy ellépked.

-          És akkor most mi lesz? – kérdezte értetlenül Jas.

-          Mi lenne? Kimegyünk, és megisszuk végre a kávénkat. Kihűl a moccachinom! – toporgott Cam.

-          Ne legyél már a kávéddal elfoglalva! – pirított rá Nina.

-          Emberek! Tömegnyomor! – kiáltottam.

Szépen lassan kioldalogtunk a WC-ből, pardon, mellékhelyiségből, ügyelve arra, hogy Ivy a legkevésbé se legyen feltűnő. Visszaült mindenki a helyére, majd, mintha mi sem történt volna, iszogattuk tovább a kávénkat. Camille persze nem örült, mert kihűlt a moccachinoja.

Ivette

Nem elvitelre kérte. Itt itta meg. És egyedül volt. Egymagában ült egy asztalnál, és szürcsölgette a kávéját. A szívem nagyot dobbant. Bár elvileg közös megegyezés alapján szakítottunk, nem bírtam elfelejteni. Én szeretem Greget. És éppen ezért, nem tudnék vele barátként találkozni, főleg, hogy Zayn meg folyton bekavar itt nekem. Mármint, nagyon bejön nekem ő is, meg minden, de… vele nem tudnék hosszútávon megmaradni. Úgy értem… na, jó, akkor készítsünk egy Hayley-féle listát. Ha nem tudunk dönteni valamiről, akkor készítünk egy listát. Elővettem egy tollat és egy szalvétát, és körmölni kezdtem.

Zayn

1.      Tetszik. Ez nem vitás.

2.      Mindketten zenészek vagyunk, megértjük egymást ilyen ügyekben, bla bla bla…

3.      Nagy valószínűséggel én is bejövök neki!?

4.      Cigizik. Nem szeretem a cigizős srácokat.

5.      Elvileg kavar a Little Mixes Perrievel.

6.      Kissé egoista.

7.      Érdekli, mi van velem. Asszem.

8.      Nincs több ötletem.

Greg

1. Szeretem. Úgy értem nagyon.
2. Nem szereti, sőt, elutasítja a popzenét, így valószínűleg a mi zenénk se jön be neki. Csak a hip-hopot szereti.
3. Már nem szeret. És ez eléggé biztos sajnos.
4. Nem cigizik.
5. Nem tudom, van-e barátnője.
6. Fél percet tölt a hajával. Vagy még annyit se.
7. Bár elvileg barátok vagyunk, a szakítás óta semmi nem történt. Egy chates beszélgetés se! Egy SMS se, semmi!

Arra jutottam, hogy nem jutottam semmire. Mert bár Zaynnek több pozitívum jutott, de én Greget SZ-RE-TEM. És ez így van rendjén. Harry megpróbálta elolvasni, mit írtam a szalvétára, ezért gyorsan összegyűrtem, és eldugtam a táskámba. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Ő volt az. Mármint Greg, nem Harry. A szívem egy pillanatra kihagyott, majd felvettem egy műmosolyt, és felálltam, hogy megölelhessem, mint egy „barátot”.

-          Ivs, hogy vagy? – vigyorgott édesen, miközben leült közénk.

-          Köszi, jól, és te? – próbáltam nem túl feltűnőem tanulmányozni az arcát, és nem elpirulni, mert az normál esetben nem én vagyok. Nagyon nem.

-          Én is jól vagyok, holnap kezdek.

-          Kezdesz mit?

-          Ja, itt fogok dolgozni. – ide se jövünk többet. – És ti, csajok? Mi volt veletek? A válogatót még láttam, de aztán sajnos szombatonként nem értem rá.

-          Negyedikek lettünk. – mondta Hayley hűvösen. Sosem bírta Gregben, hogy a hip-hopon kívül minden zenei formát elutasít.

-          Értem. Ja, meg hallottam Zoe, hogy szakítottatok Jimmyvel. Mi történt?

-          Már nem volt ugyan az, mint régen. És már mást szeretek, nem őt. – válaszolt Zo is ugyan olyan hűvösen. Tudom, nem kéne szeretnem, de ezt nem én döntöm el.

Még ott volt velünk, beszélgettünk minden féléről, mikor elhatároztam, hogy féltékennyé teszem. Nála az beválik, mert elég féltékeny típus. Viszont Harryre nem mászhatok rá, ezért valahogy sikerült elérnem, hogy Zayn mellém kerüljön. Akkor most vagy soha!

Ha Zayn mondott valamit, csak rámosolyogtam, legyen az bármi, igyekeztem sokszor rápillantani, közelebb húzódni hozzá, és láttam, hogy Greg nem igen tud mit kezdeni a helyzettel. Mikor végül Cam úgy döntött, hogy ideje hazamenni, a többiek is egyet értettek vele, szóval elindultunk hazafelé. Éppen szedtem össze a cuccaim, mikor Greg megkérdezte, hogy tudnánk-e beszélni egy kicsit. Éreztem, hogy a vér az arcomba száll, de követtem egy eldugott helyre.

-          Ivs, én… - kezdte.

-          Igen? – néztem rá.

-          Tudod… emlékszem, mit mondtam. Hogy… nem bírnám kezelni ezt az egész hűhót körülöttetek, de… rájöttem, hogy nélküled sem bírnám… Ivette, én…. Még mindig szeretlek. – nem bírtam válaszolni. Csak egy dolog kattogott az agyamban: SZERET! SZERET! MÉG MINDIG SZERET! És mielőtt ezt ki is mutathattam volna, Greg ajkait az enyémekre helyezte, és megcsókolt. Pont úgy, mint rég. Hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz, majd levegőhiány miatt szétváltunk. – Megbocsájtasz nekem? 

Már komolyan szégyenlem magam. A Twitcam nem akart elindulni, annyit írt ki, hogy Camera In Use, de nem mutatott képet, elindítani se tudtuk, utána próbáltuk a Ustreamet, de az meg mindig lefagyott, és szenvedtünk az egésszel egy órát. Sajnálom, mi is tökre ki voltunk akadva, már felkészültünk lelkiekben, hogy Twitcamot csinálunk, de a technika megint ellenünk volt. :// Sajnálom...

Noémi XxXx

Bejelentés

Sziasztok! 

Tudom, mondtam már egy párszor, hogy lesz Twitcam, amin lehet kérdezgetni, de sosem jött össze... Hát, most nagyon úgy néz ki, hogy össze fog!:D Ma kettő után átmegyek barátnőmhöz, Evelinhez, és 14:455ó körül el fogjuk kezdeni a Twitcamot, addig megoldunk minden problémát, és felkészülünk lélekben!:D Vigyázat, hülyeség alert! :D Lehet kérdezni (csak nem biztos, hogy válaszolok/válaszolunk), megjegyzést tenni, vagy akár csak nézni, de légyszi, majd adjatok életjeleket!:D 

Figyeljétek a Twitterünket: @juhanoe08 és @EvelinKordik , majd kirakjuk a linket. :) 

Noémi XxXx

II./10. Szoba + nosztalgia

Hát sziasztok. Tudom, nagyon gyengus rész lett, de a suli teljesen leszipkáz. :// Még csak két hét telt el, és máris úgy érzem, mintha hónapok óta járnék suliba egyhuzamban... Na, de mindegy.

Most éppen a kis köntöskémben (ami nem is az enyém, hanem anyué) ülök a gép előtt, mert fázok, és megírtam az utolsó sorokat is a részhez. Sajnálom, ha ez nem lett olyan jó, de nem tudok eleget aludni, és ez mindenre ki hat. Nem akarok panaszkodni itt nektek, vagy ilyesmi, de tudnotok kell, hogy bár ma aludhattam, ameddig akartam, mégis fáradt vagyok. Még egyszer bocsánat. 

Ui.: Amúgy tudtok valami Live Chates oldalt? Mert ha igen, akkor ott majd lehet, szerveznék egy ilyen beszélgetést veletek, és lehet kérdezgetni. :) 

Noémi XxXx

Hayley

Nyilván nem gondoltam át ezt a cselekedetemet, mármint, Harry meg az én szobám. Nem, biztos nem gondoltam át…. Ugyan is régen (meg azért még most is, csak már másképp) nagy One Direction rajongó voltam, olyan szinten, hogy a falam 1D poszterekből állt. Más poszterem nem is volt, csak 1D, meg még egy Katy Perry valahol a fiúk között, de az is kicsi. Gyorsan Harryre pillantottam, őrülten vigyorgott és pattogott, szerintem hiperventillált, vagy nem tudom. Óvatosan megérintettem a vállát.

-          Ő, Harry…? Jól vagy?

-          NEM IS TUDTAM, HOGY DIRECTIONER VAGY! – vinnyogott.

-          Ő, de az vagyok. Olyasmi. Ez miért ilyen nagy szám? – húztam fel a szemöldököm.

-          ALUDHATOK ITT?! – kérdezte még ugyan olyan hangerővel, mire befogtam a száját, mert nem kéne, hogy az alanti nappaliban ülők esetleg meghallják.

-          Kussolsz! – rivalltam rá, szinte reflexszerűen, ugyanis Blake száját is így fogom be mindig, ha be akar köpni. – És nem, nem alszol itt, mert 1. velem nem aludhatsz egy helységben, mert apum kibelez. Szó szerint. 2. fogadjunk, egész éjjel a saját arcképeidet bámulnád a falakon, és vinnyognál.

-          De…

-          Ha nem maradsz normális, akkor húzz a vendégszobába, Styles!

-          Oké, nyugi van. Csak…

-          Semmi csak! Lenyugszol!

Harry ekkor behúzta a nyakát, és elhallgatott. Ekkor jobban szemügyre vette a szobámat. A falaim kékek voltak, volt egy ablakom, amin átlátszó anyagú fehér függöny volt, volt egy ágyam, egy íróasztalom, egy szekrényem, egy tévém, és egy csomó hely a szőnyegem ülni, bulizni, meg azon cselekvésekre, amiket egyedül szoktam néha csinálni a szobámban (gondolok itt az éneklésre, táncolásra, álmodozásra). Megfeledkezve arról, hogy vendégem van, jólesően végignyúltam az ágyamon, és sóhajtottam egyet. Az ágyam a legpuhább a világon. Lecsuktam a szemeim, és relaxáltam kicsit. De nem sokáig, mert megcsörrent a telefonom. Megszólalt Florence + The Machine Spectrum című dala. Ránéztem a kijelzőre. Cam hívott. Camille Nina egyik nagyon jó barátnője, ezáltal nekünk is, amúgy 23 éves, de iszonyatosan pörgős csaj. Camille amúgy a Harvardra jár, mert nagyon okos, de most hazaengedik (mert amúgy koleszos), mert nemsokára kezdődik majd a téli szünet is, és a professzora volt olyan kedves, hogy pár napot leigazol neki. Jó fej.

-          Csajszi! – üvöltött bele a telefonba.

-          Cam! – követtem a példáját.

-          Ti már megérkeztetek? Nekem most fog befutni a vonatom, hazacuccolok, aztán elmehetnénk a városba. Mit szólsz?

-          Nekem oké, majd szólok a többieknek is. Jast is hívod? – Jasmine Nins másik barátnője, és ugye a miénk is. Jas kicsit visszahúzódóbb, de jól ismert társaságban ugyan olyan hülye, mint Camille. Amúgy Jas is huszonnégy, mint Nina, és mindhárman osztálytársak voltak a közép suliban, onnan ismerik egymást.

-          Aha, persze, bár nem tudom, ő hazaért-e már. – Jasmine Magyarországon jár egy suliba, nyelvtanulás céljából ment, plusz nagyon érdekli a kultúra.

-          Oké, akkor összegyűjtöm a többieket. Hol találkozzunk?

-          Pláza?

-          Megyünk!

Letette. Megkerestem gyorsan Zayn, majd Liam számát, és szóltam nekik, hogy jöjjenek át, mert megyünk a városba. Miután ezt elintéztem, Harryre pillantottam, aki valószínűleg nem nagyon értette, mi folyik itt. Közelebb léptem hozzá, a füléhez nyomtam a telefonom, és elindítottam a csengőhangomat. A hangerőre összerándult, és arrébb ugrott.

-          Aú! Ezt miért kellett?

-          Mert jól esett.

-          Gonoooosz. – sziszegett.

-          Nemis. – utánoztam.

-          Deis.

-          Nemis.

-          Deis.

-          Nemis!

-          Deis!

-          HAROLD!

-          He? Deis.

-          Ez az én szobám, az én váram, szóval itt az van, amit én mondok. Vili?

-          Milyen Vili? Vilmos herceg? Miért becézed?

-          Vili, mint világos. – csaptam a homlokomra.

-          Miért bántod magad? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

-          Mert fárasztó vagy.

-          Nemis. – vigyorodott el pimaszul.

-          Abbahagyod! Vagy levágom a kunkori kis fürtjeid! – fenyegettem.

-          Nem! – visított a fejét tapogatva.

-          Húzz le a kertbe és várd a többieket. Bemegyünk a városba.

Harry kisprintelt a szobámból, és gondolom a házból is, túlságosan féltette a milliókat érő hajzuhatagát. Végre hagyhattam elszabadulni a gondolataimat, emlékeimet.

Ma átjönnek Nina barátnői, valami Camille meg Jasmine. Könnyű megjegyezni őket, mert virágnevűek. Értitek… Kamilla, jázmin… mindegy. A lényeg, hogy Nina osztálytársai, és mindhárman a menő végzősök közé tartoznak. Még nem láttam őket, csak Nins mesélt róluk, hogy milyen jó fejek, meg viccesek, és hogy már mesélt nekik rólam, és nagyon meg akarnak ismerni. Nem értem, miért akarna engem bárki is megismerni… mármint bármelyik végzős…

Ivy már két napja beteg, és fertőző, szóval az anyukája nem engedi, hogy meglátogassuk, a házit is csak neki adhatjuk oda. Zoe átjött hozzánk, a szokásos szerda délutáni „tanulós-partira”, ami abból áll, hogy vígjátékokat nézünk. Ivette is velünk szokott lenni, de engedélyt kaptunk a filmnézésre, bár nélkülöznünk kell őt. Ma terítéken a Távkapcs és a Gagyi mami. Zoe hangosan röhög a vicceken, elejti a kezében lévő popcorn szemeket, míg én halkabban nevetek, és óvintézkedés gyanánt kevesebb adag kukoricát veszek ki a tálból. Imádom ezt a filmet. És tanulsága is van! Becsüld meg azt, amid van, mert bármikor elvesztheted.

Nyílik az ajtó, három lány jön be a házba, nevetgélve. Ninát rögtön felismerem, a kis pöttöm, már magasabb vagyok nála, egy centivel. Mögötte egy szőke és egy sötétbarna hajú lány, gondolom, ők Camille és Jasmine. Mikro meglátnak minket, még szélesebben elmosolyodnak. A szőke lány megindul felénk, és lehuppan a kanapéra.

-          Sziasztok, csajszik! Camille vagyok.

-          Hayley. – nyögöm ki meglepetten, majd így tesz Zo is.

-          Hasonlítotok. – fordul Nina felé, aki csak mosolyogva megforgatja a szemét, majd ő is leül közénk. Így tesz a maradék lány is, aki – kizárásos alapon – Jasmine lehet.

-          Néha túlságosan is. – mondjuk egyszerre, mire én egy fura grimaszt vágok, Nináék meg elnevetik magukat.

-          Én amúgy Jasmine vagyok. De csak Jas. – mosolyodik el Jasmine, majd a képernyőt kezdi bámulni.

-          Mi jót néztek? – szólal meg Nina.

-          Távkapcs.

-          Ú, az jó film! – pacsizik össze velem Camille, és máris szimpatikusnak találom. Mármint… aki a Távkapcsot szereti, rossz ember nem lehet! – Az a kedvenc részem, mikor tüzel a kutya. – nevet.

-          Jaj, Cam, te perverz. – nevet vele Jasmine.

-          Amúgy mi úgy gondoltunk a lányokkal, hogy csajos estét tartunk. Jöttök ti is? – pislant ránk Nina, mi pedig ravaszul összenézünk Zoeval. Már vártuk, mikor kérdezik meg.

-          Persze! – üvöltjük egyszerre.

Felmegyünk Nina szobájába, ahol nővérem előveszi az összes sminkcuccát, majd mind az öten lehuppanunk a szőnyegre. Jasmine Zoe haját kezdi el begöndöríteni, Nina és Camille pedig az én arcomat festik ki, közben csacsognak, olyan dolgokról, amiknek felét nem értem, mert javarészt az osztályukról van szó. Például, hogy Martin fejre esett a szünetben, és aztán elkezdte énekelni a You can leave your hat ont, majd mikor bement a tanár, neki kezdte el rázni. Végül bevitték a kórházba, ahol kiderült, hogy kisebb agyrázkódása van. Meg arról is szó esett, hogy mindjárt itt a végzős bál, és hogy Camot elhívta Beck, Ninát meg Jasminet még senki, de szerezni fognak maguknak párt. Én csak figyelmesen hallgattam, és titokban reméltem, hogy mi is ilyen jóban leszünk majd a lányokkal tizennyolc éves korunkra.

És bejött. Tizennyolc évesek vagyunk, és még mindig ugyan olyan jóban vagyunk. Bár tény, hogy azóta sokkal szorosabb lett köztünk a kötelék, és nem csak a banda miatt. Mindent megbeszélünk (sőt, olyan is van, hogy nem kell), pillantásokból megértjük egymást, néha még azt is megérzem, hogyha valami baj van velük. Ó, most eszembe jutott más is!

Bent vagyunk a teremben. Én Jimmyvel ülök, előttünk Zoe és Ivy egymás mellett. A fejem rá van hajtva Jimmy vállára, úgy figyelem, ahogy Robin, az egyik osztálytársam felel. Azaz, felelni próbál. Csak habog össze-vissza, a tanár már nagyon ki van rá akadva, ezért leülteti, egyes. Robin sírva fakad. Zoe hátrapillant a válla mögött, és sunyin elmosolyodik. Tudom, mire gondol. Aprót bólintok, jelezvén, hogy benne vagyok.

Óra után aztán odamegyünk Robinhoz. Szemei még mindig vörösek, szipog, a haját babrálja, és jelenleg egyedül van, mert Tiffany kiment szünetre. Mikor odaállunk mellé, felnéz ránk.

-          Mit akartok? – kérdezi csendesen. Zoe és Iv rám néznek, majd bólintok, jelezvén, hogy indulhat.

-          Ooooo… Don’t worry! Ooooo… Be Happy! – énekeljük neki a dalocskát. Eleinte megrökönyödve néz ránk, de utána megnyugszik, és a végére halványan elmosolyodik.

-          Köszönöm, lányok. Már jobban vagyok. Csak nehéz lesz elmondani Anyuéknak…

-          Énekelnetek kéne. – jön oda Karen. - Mármint, úgy normálisan. Tehetségkutatóban. Vagy valahol. – erre elmosolyodom. Mi már eldöntöttük, hogy megyünk az X Factorba, csak még senki nem tud róla.

-          Majd megpróbáljuk. – mondom végül mosolyogva, és a lányokkal visszaülünk a helyünkre.

-          Ez szép volt tőletek. – mondja Jimmy, és megpuszilja a homlokom.

Válaszként csak mosolygok, és odabújok hozzá.

Észre se vettem, hogy Nina kiabált nekem, hogy menjünk. Gyorsan megráztam a fejem, hogy észhez térjek, majd kiléptem a szobám ajtaján.