Happy Easter, lovelies!

Kellemes és napsütéses órákban gazdag húsvéti ünnepeket kívánok (és azt, hogy ti is úgy bűzölögjetek a sok kölnitől, mint én, MUHAHAHA)!

Ez a kép olyan édes:3

Ezt a képet már tavaly is kiraktam. ÍGY REPÜL AZ IDŐ?!

II./18. Sütiszörny

Helló-belló! Meghoztam a részt! Oké, nem sikerült egy utánalévőt befejeznem (...), és mivel ezzel már készen voltam, úgy gondoltam, nem váratlak tovább titeket (ha még fel szoktatok nézni ide). Igazából nem is tudom, mit mondjak a részről, lesznek benne X Factorosok, kis románc, meg mindenféle. Ja, és most jöttem rá, hogy "Cecilia" szerepel a Gleeben (...). 

Noémi xxx

Harry

2013 második napján, azaz január 2-án Hayley korán reggel felhívott. Nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját, s a pulton könyökölve, bárgyún vigyorogva hallgattam csilingelését, miközben arra kért meg, hogy fuvarozzam el őket a belvárosba az X Factor-turné megbeszélésére. Gyorsan belementem, majd elkezdődött a „Tedd le!” „Ne, előbb te tedd le!” párbaj, amit végül Hayley szakított meg azzal, hogy öltöznie kell, és hogy siessek. Még pár pillanatig visszhangzottak bennem a szavai, majd telefonomat az ágyra dobva kezdtem el készülődni, miközben agyam folyamatosan zakatolt. Arról, hogy mióta megismertem Hayleyt csak őt akartam, hogy mennyire megváltoztam az elmúlt egy hónapban, mikor belészerettem. Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy ennyire valaki közelében akarok majd lenni, hallani a hangját, látni a mosolyát és érezni a csókját. Oké, persze, voltam már szerelmes, voltak kapcsolataim, de most teljesen másképpen érzek, mintha a feje tetejére állt volna a világ, és Hayley ha csak rám néz, a szívem úgy robog, mint egy teljes gőzzel száguldó vonat (ezt a hasonlatot!).

Szilveszter este a „pár” pohárka után gátlásaim feloldódtak, és végre hallgattam rá, a szívemre és mindenkire, és megcsókoltam őt. Tökéletes kezdése volt az évnek. És fiú létemre elmondhatom magamról, hogy pillangók repdestek a gyomromban. Még szerencse, hogy emlékeztem rá, nem ütöttem ki magamat annyira.

Pár perc múlva elindultam értük kocsival, s mind a hárman hátulra szálltak be. Zoe felvilágosított arról, hogy melyik épülethez kell menni, majd gázt adva elindultam. Pár perc alatt odaértünk, és a lányok már szálltak is ki a kocsiból, ám Hayley visszafordult azzal a mondattal, hogy „Bent hagytam a telefonomat, menjetek csak, mindjárt megyek utánatok!”. A telefonja tényleg a hátsó ülésen hevert, gondolom direkt hagyta ott, mert miután magához vette, egy rövid csókot nyomott ajkaimra, melytől a pillangók ismét felpörögtek a gyomromban.

-          Mikorra jöjjek értetek? – kérdeztem, hiszen nyilvánvalóan értük kell majd jönni.

-          Elvileg egy órás lesz a megbeszélés, de még lehet, hogy utána egy gyors próbát csinálunk. Szóval, majd hívlak. – mosolygott. – De most megyek. – puszilta meg a szám, majd ellökte magát a kocsitól, és elindult volna befelé, ha valaki meg nem állítja.

-          Várj! Várj, Hayley! – egy lihegő alak futott felé, majd nagy robajjal megállt mellette, és egy X Factorost féltem felfedezni benne. – Késtem?

-          Szerintem nem, mi is most érkeztünk.

A lány csak bólintott, majd együtt bementek az épületbe. Próbáltam felismerni a pöttöm lányt, végül arra jutottam, hogy ő biztos Amelia, aki olyan korán kiesett a versenyből. A lányok már meséltek róla, elvileg egy nagyon életvidám lány, csak néha elkésik innen-onnan… mindenhonnan.

Ha már így benne voltam, próbáltam felidézni az összes versenyzőt, és ez jó kis játéknak tűnt, amíg várok a lányokra, hiszen nem volt kedvem sehova se menni. Az ablaküveg pedig sötétített, szóval, ha szerencsém van, nem találnak rám nem kívánatos személyek. Volt Amelia, a lányok, Elenour, Mark, Cecilia… volt egy görög nő, azt hiszem, valami hülye neve van, van az, aki a legelején esett ki, van, ö… Travis, van a Candy Girls, a PlasticBoyz, egy másik srác, akinek szintén nem tudom a nevét, és… még valaki hiányzik. Ja, igen, a vörös kiscsaj, valami Geneva vagy mi. Oké, ez talán mégsem olyan jó játék…

Viszont úgy tűnik elég jól elvoltam vele, mert a kocsiban az óra már fél tízet mutatott, mi pedig kilenc körülre értünk ide. A telefonomon pedig egy jelzés volt, amit gyorsan meg is néztem. Hayley csiripelt.

Hayley Carson @Hayley_RQCarson                                                                           január 2.

@LiaRobertsonFluffy a Sütiszörny. Raaawr.

A képen Amelia vigyorgott egy Sütiszörnyes sapkában, és valahogy nekem a megbeszélésről nem először az ilyesfajta dolgok jutottak eszembe, de végül is mi is mindig elhülyéskedjük őket, szóval nincs nagy gáz. Ismét rezgett a telefonom, viszont ezúttal nem a Twitter, hanem egy SMS érkezett. Kukucs, látlak.;) Ha már itt vagy, nem jössz be? Mindjárt végzünk. xx Oké. KÉT IKSZET RAKOTT A VÉGÉRE! Oké, Styles, nyugi! Kinéztem az ablakon, és szemeimmel Hayleyt kerestem, majd pár emelettel feljebb meg is láttam, ahogy integet, majd eltűnik. Kiszálltam a kocsiból, de mintha csak erre vártak volna, rajongók tűntek elő a semmiből, én meg egy kicsit megijedtem. Hol voltak eddig? Tán a kukákban, mint az a svéd csaj? Mindenesetre ott voltak, és mindegyik aláírást és képet követelt, míg és tyúklépésben próbáltam előre haladni. Aztán hirtelen egy nálam jóval idősebb fickó lépett ki az épületből, és néhány rajongó őt is megrohamozta. Kétségbeesetten néztünk egymásra, noha nem ismertem, és szerintem ő se engem, de végül elrikkantotta magát:

-          Ki akar képet velem?

És mint egy varázsszóra, szinte az összes rajongó otthagyott, ami először kicsit bántotta az egómat, hogy ki ő, aki menőbb nálam, de végül miután rájöttem, hogy nem rángása van, hanem jelzi, hogy meneküljek beszaladtam az épületbe, fel pár lépcsőn, és eltűntem a fanok szemei elől.

Kész labirintus fogadott, nem tudtam, merre tartsak, így kétségbeesetten járkáltam oda vissza, mire egy ismerős alakot véltem felfedezni, és azonnal odarohantam hozzá. A vörös hajú lány volt az X Factorból, akinek G betűvel kezdődik a neve. Ennyi a tudományom. Próbáltam megszólítani, lehetőleg úgy, hogy ne sértsem meg azzal, hogy nem jut eszembe a neve.

-         Szia! – kiáltottam, és nagyon reméltem, hogy nem most fog húsz ember előtűnni a semmiből, és hinni azt, hogy neki köszöntem. A lány megfordult, és őrült vigyor terült el arcán. Kissé megijedtem tőle, de úgy voltam vele, hogy már nincs visszaút. – Öm, tudod, hol van az X Factoros megbeszélés?

-   Szerintem kicsit elkéstél vele, a 2010-es évad már nem aktuális. – nevetgélt magában, mire én eleresztettem egy fura nézést. Nincs jó humora.

-          Aha. De én a 2012-esre jöttem.

-          Hármas ajtó jobbra. – mosolygott kegyesen. Oké, fura ez a csaj.

Bent ismeretlen arcok tömege fogadott. Sehol egy ismerős, mindenhol technikusok, meg minden ilyen féle emberkék, ahhoz képest, hogy a terem maga elég kicsi. Kétségbeesetten kerestem akár Hayleyt, Zoet, Ivettet, vagy bármelyik X Factorost, miközben bizonytalanul haladtam előre. Végül egy sötétkék, szőrös sapit pillantottam meg, és reménykedtem, hogy Amelia még nem döntött úgy, hogy megszabadul tőle. Szerencsém volt, ugyanis valóban a pöttöm lányka feje lapult a sapkában, és éppen az egyik fiúval beszélgetett. Mikor meglátott, hatalmas, meglepett vigyor terült szét arcán, amitől lehetetlenül cukivá vált, és a kis szőrmók sapka a fején sokat rásegített.

-          Harry? Harry Styles? – kérdezte, mire beszélgetőpartnere is felém fordult. A fiú kék szemű volt, magas, és szintén nagyon ismerős. Hogy ne nézzen teljesen hülyének, hogy őt bámulom, de meg se mukkanok, kinyögtem egy ’Igent’-t. – Istenem, Hayley már mesélte, milyen vagy élőben, de igaza volt, téged látni kell! – kacarászott, engem pedig meglepett, hogy Hayley mesélt rólam, bár lehet, hogy a lány kérte őt. – Amelia Robertson. – nyújtotta parányi kezét, amit gyengéden megráztam.

-        Jason Christian. – nyújtotta most kezét a fiú, aki szerintem még nálam is magasabb volt, de még mindig nem tudtam, hogy az X Factoron belül honnan ismerős. Mivel látta a zavarodottságot az arcomon, kedvesen hozzátette. – PlasticBoyz. – Bennem pedig felvillant a kis égő, hogy TÉNYLEG! Oké, Harry, hivatalosan szenilissé nyilvánítható vagy.

-          Ha a lányokat keresed, akkor Iv éppen eltűnt, Zoe éppen kiakad azon, hogy Cec mennyire kedves lett, Hayley pedig telefonál. – csipogta Amelia. Csak bólintottam, ezzel megköszönve neki az információt, és azonnal Hayley után kutattam. Nem vették zokon.

Hayley

A megbeszélés és a gyors próbának nem nevezhető valami, amit műveltünk után úgy döntöttem, hogy felhívom Blaket, mivel őt még nem sikerült elérnem Szilveszter óta. Amit mondjuk, nem csodálok. Ha én Blake lennék, és egy olyan barátnőm lenne, mint Mandi, akkor én is kikapcsolnám a telefonom.

Mikor beleszólt a telefonba, álmos volt a hangja (És ez még rímelt is! Na, ki a király?), és szinte láttam magam előtt, ahogy elterül az ágyon a kék, cowboyos pizsamájában.

-          Mit akarsz, Hugi?

-       Nos, úgy terveztem, hogy boldogságos újévet kívánok az én egyetlen és nagyszerű bátyámnak, de úgy hallom, nincs kedve velem beszélgetni.

-          Ne hülyéskedj! Amúgy neked is B.Ú.É.K.

-          Otthon vagy, vagy már a koliban?

-      Egyik helyen se. – elképzeltem magam elé azt a tipikus, csibészes vigyorát, és fogadni mertem volna, hogy egyszeriben felélénkült.

-          Akkor?

-     Elhoztam Mandit egy kirándulásra a Nagy Almába, és egy hotelben vagyunk. – szinte láttam, ahogy perverzül húzogatja a szemöldökét, de ezt inkább figyelmen kívül hagytam. Nem érdekel, ahogy ők… ketten… fúj.

-          Van valami apropója a kiruccanásnak?

-          Ma van Mandi szülinapja. Nem említettem volna?

-          Nem, drága Blakey, ezt a picinke információt elfelejtetted megosztani velem. – még csak ajándékot sem vettem! Mandinek! Akit ugyan alig egy hónapja ismerek, de már sokat segített nekem, és ő is ott volt a bulimon, és hetedikben osztálytársak voltunk, meg minden, és…

-   Nyugi, eredetileg ide sem akart eljönni, mert nem akarja, hogy bárki is költsön rá. Csak aztán meggyőztem. – végül is annyiban hagytam, és eldöntöttem, hogyha Mandivel legközelebb találkozunk, első dolgom lesz elvinni vásárolni. Ez a minimum!

Mikor elköszöntünk, éreztem, hogy valaki lyukat néz a hátamba, ezért megfordultam, és ki állt velem szemben? Nem, nem Mary Poppins. Harry. Göndör fürtjeiről azonnal felismerhető jelenség. Szinte láttam, ahogy próbál óvatos lenni, nehogy valaki meglássa, akinek nem kéne, és közben persze, hogy nehogy olyankor viselkedjen velem felettébb félreérthetetlen módon, amikor ilyen nyilvánosnak nem nevezhető, de forgalmas helyen vagyunk. Szóval csak bámultuk egymást, talán percekig is, mikor egyszer csak egy Zoe ugrott elém, hadonászva, rikácsolva, hogy beszéltem-e már a verseny óta Ceciliaval. Csak megráztam a fejem, nemleges válasszal. Ezután arról kezdett csipogni, hogy Cecilia – hihetetlen, de – kedves lett, és tök jól el lehet vele beszélgetni, és hogy ő ezt nem érti, és hogy azonnal menjek, és nézzem meg a saját szememmel. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Zoe Herkulest megszégyenítő erővel húz egy pont felé, miközben én le vagyok fagyva, és nem értem mi van, Harry pedig hasonló állapotban maradt ott, ahol eddig is volt. Mikor Zoe végre elengedte a kezem, kellett néhány másodperc, míg visszaállt az egyensúlyom, s csak ez után az igen veszélyes és komoly procedúra után voltam hajlandó Zoera nézni, aki most már csendesebben próbált rávenni, hogy beszéljek Ceciliaval.

-          Nem értem, mi olyan meglepő azon, hogy tudok kedves is lenni. – mondta lassan Cec.

-          Mert tulajdonképpen nem voltál a verseny alatt egy hárpia, igaz? – válaszolt Zo hasonló hanglejtéssel.

-          Oké, igaz, olyankor kicsit előtör belőlem a versenyszellem…

-          Kicsit?! – csipogott Zoe.

-          De attól még tudok kedves is lenni. Bármilyen nehéz is elhinni. – mondta cseppet sem szemrehányóan.

-        És ezt el is hisszük. – mondtam gyorsan, mielőtt Zoe valami gonoszat vághatott volna. rá. Nem tudom, mi ütött belé (azaz de, a kezem, mert megütöttem, hogy csendben maradjon). – Amúgy említetted, hogy már dolgozol az albumodon, meg egy dalon. Hogy megy? – érdeklődtem kedvesen, miközben Zoera sandítottam, aki elugrabugrált valahova.

-         Igen, az első dalom címe már meg is van. Over The Clouds. Igazából arról szól, hogy mindenki azt hiszi, hogy egy szívtelen dög vagyok – igen, főleg miattunk, mert mindig piszkáltunk, upsz… -, ebben a dalban pedig benne van a történetem.

-         Amúgy sajnálom a tréfákat. Nem akartuk, hogy rossz legyen neked, vagy, hogy ellened fordítsunk bárkit is, csak le akartuk valahogy vezetni a feszültséget. – szabadkoztam azonnal, hiszen így Cec nem is olyan szörnyű, sőt, egész kedves.

-        Semmi gond, sőt, meg is érdemeltem őket, ha nem szúrtatok volna ki velem néha, talán annál is jobban elszálltam volna. Szóval, köszi. – mosolygott, majd meglepetésemre MEGÖLELT. És jól esett.

A turné másfél hét múlva indul. Mindenki egy dalt ad elő, illetve majd egy közöset is. Mi a Proud Maryt választottuk, mert az élő műsorok alatt az sikerült a legjobban – Louis szerint legalábbis. Az első helyszín a londoni O2 aréna lesz, utána megyünk a többi városba. Bristolba is elmegyünk, az ottani arénába, és már megígértük szinte mindenkinek, hogy körbevezetjük őket a városon. De oda majd csak február közepe felé jutunk. 

One Shot: X Factor - Első élő show

Haligali!

Több, mint egy hónapnyi csúszás után sem résszel jelentkezem, hanem egy one shot folytatással, amin már régóta dolgozom, s végül sikerült befejezni (talán attól kaptam löketet, hogy tegnap délután megjött az új telefonom^^). Igazából sok mindent nem tudok mondani róla, olvassátok el, írjátok le a véleményeteket (már ha még jártok errefelé...) és igyekszem hozni a 18. részt is. Emellett azt is elhinteném most itten, hogy mielőtt hozom a következő fejezetet, megpróbálom megírni az utána következőt is, és ezt majd fenntartani, így talán többször tudok majd részt hozni egy hónapban(csakhogy nekem semmi se jön össze...).

Amúgy egyik unalmas pillanatomban létrehoztam a lányok aláírását, nem biztos, hogy valami jók és hű-de-egyediek, de ha valakit érdekel, akkor lefotózom őket. Valamint tessék mindenhol a fülemet rágni  hogy írjak! :D És ha esetleg kiakadok, az se tántorítson el, csak mutassátok meg nekem ezt a kérést!^^ 

Amúgy igen, ízlik a narancsom, amit éppen eszek. ˇ^ˇ És az is biztos, hogy már normális se vagyok...

Amúgy kérdés, ki szokta elolvasni a bevezetőt? Senki? Gondoltam...

Puxa: Noémi

Ui.: Kicsit sok lett a ruha, de elszabadultam...

Zoe

Már csak egy hét az első élő showig!! Louis nagyon jó mentor, sokat segít, és a másik két csapat ellenére is rengeteget foglalkozik velünk, tanácsokat ad, és nem mellesleg egy jó haver is vált belőle, olyan pótapa-nagybátyó féleség (pedig nem mai csirke! vagy… kakas, vagy…. hagyjuk). És amúgy a másik két csapatot is nagyon jól választotta ki! A Candy lányok is tovább jutottak velünk, valamint a három srác, a PlasticBoyz. Voltunk már csapatépítő-tréningen is a múlt héten, méghozzá egy kalandparkban, ahol a csapatmunka nagyon fontos volt, és nagyon jól éreztük magunkat! Tele voltunk védőfelszerelésekkel, és nagyon király dolgokat próbálhattunk ki! Én például bunji-jumpingoltam is!

És akkor vissza az élő showra. Most vasárnap van, az adás pedig szombaton lesz. Most még szabadon választott dalt kell előadni, és elég sokáig tanakodtunk, hogy mi is legyen az a dal. Volt itt már rengeteg variáció, Adele, Pink, sőt, még Lady Gaga is, de végül egy klasszikus, és Louis szerint testhezálló dalt választottunk, ami Tina Turnertől a Proud Mary. Először zongoránál gyakoroltunk, majd alapra, utána mentünk a koreográfushoz, Tomhoz, aki amúgy nagyon jó fej, és szintén sokat segít, és csak dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk.

***

El kellett készítenünk az első videó naplónkat. Ebben le kell ülni valahova, és legalább tíz percen át beszélni az X Factorról. Azt mondták, nem kell kiöltözni, csak valami egyszerűt vegyünk fel, a kezünkbe adták a kamrát, és indula-mandula. Hays felvett egy pirosastopot fekete gatyával, én egy fekete topot, rá egy szürke pulcsit, szinténfekete nadrággal, Ivs pedig egy fekete felsőt és fehér gatyát vett fel. Már kiderült a nézők számára is, hogy kik kerültek be, és küldtek kérdéseket. Miután arról beszélgettünk, hogy milyen jó volt bekerülni az élő műsorba, jöttek a kérdések.

-          ZuZuBee97 kérdezi, hogy mit tennénk, ha a produkciónk közben megtámadnának minket az űrlények. – olvasta fel Hayley, és egy elég fura fejet vágott. – Ő, gondolom… sikítanánk?

-          Én énekelnék tovább. – mondta Iv.

-  Én sikítozva rohannék el, hogy „ÚRISTEN, MEGTÁMADTAK AZ ALIENEK, SEGÍTSÉG, AAAAH!”. Igen, kb. így. – kiabáltam.

-          Iv, én nem hiszem, hogy te nem kezdenél el őrülten ordítani és futni! – csattant fel Hays.

-          Na, jó, talán lekocognék a színpadról…

-          Miközben ordítasz.

-          Nem szoktam ordítani! Sokat…

-          Mi a kedvenc színünk? Én imádom a fehéret és a kéket! – sipítottam nevetve.

-          Kitaláljátok, melyikünk szereti a lilát? – kérdezte Hays. – Ez a csajszi! – mutogatott magára, miközben egyhelyben táncikált.

-          Nekem a… sötétkék, azt hiszem.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések után leadtuk a kamerát, és mentünk próbálni. Louis nagyon elégedett volt, ezért azt mondta, hogy legközelebb már csak holnap, azaz szombaton lesz próba.

Amúgy még a hét elején volt X Factor fotózás, valamint kisfilmkészítés. Rám egy flitteres tetejű, fehér aljú ruhát adtak, Ivettere egy kék, hosszú ujjú ruhát, Hayleyre pedig egy egyszerű,lila ruhát egy fekete csizmával. Az X Factoros háttér előtt kellett állni, sétálni, forogni, pörögni, és mindent megcsinálni, amit kértek, ebből csinálják majd meg a kisfilmeket.

***

Megvolt az utolsó próba, most készülődünk az első élő showra. Janice, a sminkes csajszi éppen a szemeimet festi ki, készülve a dalunkra. Azt mondta, egy egyszerű sminkem lesz, amivel mégis különlegesen fogok kinézni a kis farmer-szettemben a csizmácskával és apólóval, amit kaptam. Egy másik sminkes, Joanny készíti elő Hayst, Ivy pedig még Odettenél van, aki a stylist, és éppen azon töprengenek, hogy a fekete felső legyen fehér nadrággal, vagy a fehér felső fekete nadrággal. Már mindkét szettet megnézték a színpadon, de nem tudtak dönteni.

-          Istenem, Iv, akkor bökj rá az egyikre! – csattan fel Dette, mire barátnőm csukott szemmel kezd kapálózni, és véletlenszerűen rábök afehér nadrágos verzióra. Odette egy hatalmasat sóhajt, majd Ivette kezébe nyomja a ruhákat, hogy öltözzön fel.

Időközben megérkeznek a Candy lányok is, már teljesen készen, és nagyon szexisen, hiszen Christina egyik legújabb dalát fogják előadni, a Your Bodyt. Mindkettejük haja loknikban hullik alá, Lissán még egy kalap is van. Kaithlinn őrülten vigyorog, hiszen feltett szándéka, hogy egy kis részt a cenzúrázatlan verzióból is énekel (ami úgy szól, hogy „All I wanna do is f*ck your body”), és hiába mondjuk neki, hogy nagy bajba kerül, ha ezt teszi, csak azért is állítja, hogy az eredeti szöveget fogja énekelni. Lissa kicsit tart tőle, hogy tényleg meg fogja tenni, mondjuk ő még a táncos fiúktól is tart, akik nem kicsit intimen fognak velük táncolni. Meg még attól is fél, hogy elrontja a dalt vagy a szöveget, és ő meg véletlenül énekel f*ckot. Plusz még utolsó előttiek is, szóval dupla félelem van benne, hogy olyan sokáig kell várni. Kaith persze csak örül neki, hisz szerinte a végére marad a legjobb.

Alighogy ezt megemlíti, belép az öltözőbe Jason, akin egy fekete zakó van, meg egy sötét farmer, fehér inggel. Mikor rákérdezünk, hol vannak a csapattársai, annyit mond „Még készülődnek. Rosszabbak, mint a lányok.”.

-          Unalmas őket bámulni, ahogy minden szálat tökéletesre akarnak belőni, pedig Lara már végzett velük. – Lara az egyik fodrász a sok közül. És amúgy tényleg, Pete és Josh hajának mindig tökéletesnek kell lennie. Ha nem, begurulnak. – Azt nézni, ahogy ti szarakodtok itt, az még jobb elfoglaltság. Ti legalább szépek vagytok. – kacsint Jas.

-          Köszi. Asszem. – mondja Iv, mikor kilép a paraván mögül, ahol öltözött. Leül a Janice előtti székbe, mivel én már végeztem, és a szobában lévő kanapén terpeszkedek az ikrekkel. – Amúgy csak mondom, hogy Louis keresett titeket, hogy beszélni akar valamiről veletek.

-          És?

-          Megkérte, hogy szóljak.

-          Hát, köszi. – mondja Jason, semmi jelét se mutatva annak, hogy ő esetleg el akarna menni az öltözőből.

-          Jason, ez utalás volt. – folytatja Ivette.

-          Tudom. – vigyorodik el csibészesen a fiatal srác, majd mikor Ivy gonoszan ránéz, vállat von, és végül kilép a helyiségből.

Tovább folytatjuk a beszélgetést a mai adásról, mindenki egyre idegesebb, mikor meghalljuk, hogy a műsor elindult, Dermot hangja cseng mindenhol, ahogy bejelenti a mentorokat. Kétségbeesve nézünk össze, a gyomrom összeszorul kicsit, még ha nem is mi kezdünk, hanem Gina. Ő a Strongert énekli. Hallani lehet, ahogy egy pár cipő idegesen elkopog az ajtó előtt, és egy vöröses hajzuhatagot is látni lehet elsuhanni. Gina rohan a színpad mögé.

***

Amelia következik. Egy csodás ruhában áll a színpad közepén, és énekli a Beautifult. A mentora, Gary elégedetten mosolyog, Kelly szemeiben könnyek csillognak. Lia tényleg gyönyörűen énekel, szinte biztos vagyok benne, hogy ma simán tovább jut. Mi már hátul állunk, készen arra, hogy Lia legtipegjen a színpadról és elindítsák a kisfilmünket. Mikor ez megtörténik, közvetlenül a szétnyíló ledfal mögé kell lépnünk, ahonnan félig meddig még látni is lehet a filmünk részleteit.

-          Ez valóban egy álom, ami most úgy néz ki, valóra válhat. – mondom az interjúban végszóként, a fények egy pillanatra lekapcsolódnak, majd újra fel, és a zene elindul.

A fal szétnyílik, így mindenki láthatja, hogy ott állunk egymás mellett, miközben Iv elkezd énekelni. Mikor a tömeg felismeri a dalt, elkezdenek tapsolni, közben a táncosok pedig lassan előkúsznak. Mikor Ivs része véget ér, Zoe folytatja, mint egy átvéve a stafétát, miközben néhány vokálos segíti őt. A fülemben lévő kis hangszóróban persze szól a dal, hogy a visszhangtól ne tévesszem el. Én következem. A dal az elején még lassabb, majd mikor az én soraim és véget érnek, felgyorsul. Eddig a ledfal előtt álltunk, de most ütemre előre lépkedünk, egyre jobban felszabadulva, a zenére ringatózva, mozogva, amit a közönség sikításokkal és tapssal jutalmaz. Lapos talpú csizmámnak hála könnyedén tudok rohangálni, ahogy Tom is kérte, Hayleynek és Ivsnek viszont már nehezebb dolga van a magas sarkúkkal. Mindenesetre éneklünk, és táncoljuk a betanított kis koreográfiánkat, és én már tisztára élvezem az egészet, mikor vészesen közeledünk az utolsó hangokhoz. Végül a zene elhalkul, a közönség pedig tapsolni kezd. Valaki fütyül is. Nagyon jó érzéssel tölt el az egész. A lányokba karolok, úgy várjuk, hogy az emberek elcsöndesedjenek, és meghallgathassuk a mentorok véleményét. Tulisa kezdi.

-          Lányok, már értem, miért szeretlek titeket annyira! Olyan showt csináltatok, hogy az valami fantasztikus! És nagyon jól állt nektek ez a dal! Louis, eddig nagyon jók a csapataid! – fordul a mentorunk felé, mire az csak elégedetten elmosolyodik. – Hogy egyenként is mondjak valamit: Zoe, imádlak, szeretlek, te vagy az én kis vörös hajú törpém; Hayley, iszonyatosan jól mutatsz a színpadon; Ivette, te pedig egyre jobban érzed magad. Most láttam, hogy igazán boldog voltál! Így kell ezt! Imádtam!

-          Tulisa megint túlpörgött. – heherészik Gary. – De amúgy tényleg jó volt. – ennyit mond, a közönség pedig tapsol.

-          Hát csajszikáim… - kezd bele Kelly. – Ez szupi volt, táncolhatnékom támadt. – kezd el táncikálni a székében. – Irigykedek Louisra, a csapatok nagyon jók az idén. Csak úgy, mint a fiaim! – emeli fel a mutató ujját, és körbe tekint a mentortársain.

-          Lányok, én büszke vagyok rátok! Pontosan azt tettétek, amit beszéltünk, sőt, még többet! Nagyon ügyesek voltatok, és szerintem érezhető a fejlődés a válogató, sőt, még a mentorház óta is! És csak ismételni tudom magam, nagyon büszke vagyok rátok!

-          Rythm Queens. – jön fel mellénk Dermot. – Csupa pozitív dolgot kaptatok, Kellynek még táncolhatnékja is támadt. És Zoe. Tulisa vörös hajú törpéje? – a megnevezésen elmosolyodok, és csak vigyorogva bólogatok. Tulisa nagyon jó fej, még ha nem is ő a mentorunk. – Hát oké, ti tudjátok. Azt szerintem viszont önök is tudják, hogyha ezeket a csodálatos lányokat továbbra is látni szeretnék hétvégente, akkor szavazni kell rájuk, amit a számunkon meg is tehetnek! – majd elmondja az elérhetőségeinket, valamint a kódunkat, ami a 06-os, mivel most, az első élő műsorban hatodikként léptünk fel. Mikor befejezi a mondókáját, letotyogunk a színpadról, hogy helyet adjunk Elenournak. Még egy gyors sok sikert-pacsira futja, majd El is bekészül a színpad mögé.

***

Az este további részében mindenki produkcióját végig izguljuk, már akié még maradt. Utánunk El a Bleeding Loveot énekli, mindenki imádja, a mentorok agyon dicsérik. Mikor leér hozzánk, mindegyikünket végigölelgeti, majd leül közénk. Elt Tim követi, a Sweet Dreams-szel, őt pedig Cecilia a Russian Roulette-tel. A mentorok mindkettejükkel meg vannak elégedve. Ezt követően Travis szambázik fel a színpadra, hogy néhány csinos táncos lánnyal előadja a You Can Leave Your Hat Ont. A női rajongók kikészülnek, sikítoznak, Tulisa még el is játssza, hogy elájul, amit a közönség nevetésekkel díjaz.  Travis után jönnek végre a Candy lányok, és Kaith végül nem énekli a cenzúrázni való verziót a színpadon, gondolom megijedt egy kicsit. A végén egymással háttal állnak, és az utolsó ütemnél mindketten egyszerre lehajtják a fejüket, így lesz még hatásosabb a produkció. Tulisa végképp kijelenti, hogy a csapatok idén nagyon jók, és hogy Louis nagyon jól választott. Louis erre csak elégedetten kihúzza magát. 

-          Nagyon szexisek voltatok. – bólogat Kelly, mint egy őrült. Úgy tűnik, ma a mentorok jó kedvűek.

Végül Lewis lép színpadra a Don’t Stop Me Now-val, szegénynek vagy tízszer körbe kell rohannia a színpadot, és a végére teljesen kifogy belőle a szusz. A mentorok őt is dicsérik, és Dermot meg is jegyzi, hogy ma egy negatívum se hangzott el, és hogy nehéz lesz eldönteni, kit küldjenek haza. A show mára véget ér, holnap folytatódik az extra produkciókkal és a szavazással.

***

Hayleyvel elbűvölve nézzük Beyoncét, ahogy az I Was Heret énekli, néha apró, nyikkanó hangokat adunk ki, Liaval egyetemben. Miután a díva befejezi az előadást, és felénk sétál, teljesen epekedve pislogunk rá, miközben ő ránk mosolyog. Ez felteszi a pontot az i-re, szinte nyáladzani kezdünk, viszont rögtön újra a monitorok felé fordítjuk a fejünket, mert most Emeli Sandé lép színpadra, s én kihasználva az alkalmat Beyoncé után kocogok Hayleyvel, és tapintatosan próbálunk egy képet kérni. Mosolyogva pózol egy fotóra, majd intenek neki, hogy menjen, elmormol nekünk egy „Hajrá!”-t, majd megy is. Mi Haysszel eufórikus állapotba kerülve slattyogunk vissza a lihegőbe, éppen időben, mert Mikey szól, hogy készüljünk fel, mert előadjuk a közös produkciót, ami a Don’t Stop The Music (az én ruhám, Haysé és Ivsé). Végigtáncolva a produkciót, jól érezve magunkat, még utoljára így együtt éneklünk, majd gyorsan levonulunk a színpadról. Dermot elindítja az utolsó egy percet, a szívem pedig hevesen kezd dobogni, ahogy a másodpercek peregnek. Kiszólít minket mentorainkkal a színpadra, s én kezeimet idegesen kulcsolom össze a lányokéval. Mellénk állnak a Candy Girls és a PlasticBoyz is. Dermot lassan sorolni kezdi a továbbjutókat. Továbbjut El, Cec, Mark, a Candy lányok, Helena, Lewis, Gina, Amelia, négyen maradunk, mi, a PlasticBoyz, Tim és Travis.

-          És aki már biztos nem párbajozik… az a Rythm Queens! – sikítva ugrok Hayley nyakába, majd Ivset is magamhoz szorítom, Lousit is, végül pedig egy-egy gyors ölelést adok a fiúknak is, és gyorsan lepattogok a színpadról. Közben persze szorítok a fiúknak, főleg Plasticéknek, de a másik kettőnek is, és érzem, hogy kemény párbaj lesz.

Végül Tim távozik a műsorból, jól megszorongatjuk. Igazából még senki sem sír, csak kicsit szomorúak vagyunk. Tim nagyon felelősség teljes volt, ő tartott rendet a házban, el fog szabadulni a pokol. De ő csak annyit mondott mindig, hogy várja már Andrea, a barátnője, és örül, hogy énekelhetett itt.