Életjel

Megrekedtem. Sajnálom. 

A fejemben megannyi nagyszerű ötlet tűnik fel minden nap, és mire oda jussak, hogy leírjam őket: semmi. Tudok írni kb. két mondatot, nem jönnek a szavak. Bámulom a képernyőt, bámulom a billentyűzetet, de semmi. Pontosan tudom, hogy MIT kéne leírni, csak azt nem tudom, HOGYAN. Nincs ötletem, miért van ez. Pedig higgyétek el, napközben, mikor semmi esély nincs arra, hogy gyorsan a gép elé pattanjak, és a fejemben született mondatokat villámsebességgel leírjam olyan helyzetek és leírások jutnak eszembe, hogy néha meg is veregetem a saját vállam. Gondolatban. Na, jó, néha gyakorlatban is. 

De a lényeg, hogy nem direkt csinálom. Nem direkt nem hoztam részt több mint 2 hónapja, hanem mert egyszerűen megnyitom a dokumentumot és... semmi. Ülök, és semmi nem jut eszembe. Megírok egy fél mondatot, és nem tudom folytatni. De nem csak a RQ-val van ez így. Minden (nyilvános és nem nyilvános) történetemnél megfeneklettem. Nem tudok írni. Azt hiszem, ez most tényleg írói válság. Időm lenne, kedvem is lenne, minden megvan hozzá, kivéve a szavak. 

DE! Próbálkozom. Két hónap alatt már megírtam egy - szerintem - vérszegény részt, de úgy voltam vele, nem teszem fel. Be akarom hozni magamat. Legalább négy részt meg akarok még írni, és utána kezdeném el újra hozni a részeket. És így mindig lenne időm is, bizonyos időközönként lenne rész is, de mindez csak akkor, ha még nyáron sikerül behoznom magamat. Szóval, szurkoljatok, és küldjétek az energiát (nem vicc!). 

Más. 

Nem tom, lehet, hogy egyedül vagyok vele, és lehet, hogy nagyképűnek fog hangzani, de én már úgy unom ezeket a semmit sem jelentő díjakat. Ilyen blogger, olyan blogger, és ez még jó is lenne, HA NEM MINDENKI KAPNÁ MEG. Tudom, gondolom azért van, hogy ne legyen sértődés, meg, hogy "Jaj, vele jóba vagyok, neki adom!", de ez engem irritál. Olyan blognak vannak díjai, ami egyszerűen és alpárian fogalmazva szar. Nem tud fogalmazni, a története (legtöbbször fanfiction) már annyira képtelen, hogy lassan a fantasy kategóriába tartozik a "mű", de persze sok ismerőse van, akik agyba-főbe dicsérik és küldik nekik a díjakat. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az én blogom a menő és a király, csak már unom, hogy mindenki csak küldözgeti körbe a díjakat, és vagyok én (a lusta, gonosz bloggernéni), aki leszarja ezt az egészet. 

Olyasmit találtam ki, mint az Oscar-gála. Csak persze nem a filmeket díjaznánk EGY díjjal egy-egy kategóriában, hanem a blogokat, bloggereket, bloggerinákat. És nem csak öt-öt vagy négy-négy jelölt lenne egy kategóriában, hanem bárkire lehetne szavazni, és a végén az nyerne, akinek a legtöbb szavazata van. És nem lenne sértődés. Érdekes, én még nem igen hallottam arról, hogy valaki, aki nem kapott Oscart (khmmm, Leonardo DiCaprio, KHMMM!) hisztizne miatta. Tudomásul kell venni, hogy téged nem tartanak érdemesnek arra a díjra. Ennyi. 

Szóval, ez lenne az én véleményem. Lehet fújolni, meg minden, de ezért (is) nem raktam ki a manapság kapott díjakat, mert már mindenki megkap minden díjat ÖTSZÖR. És tudom, hogy hálásnak kéne lennem, de én már unom. 

Ellenben, szívesen megszervezem ezt az egész Blog-Oscar-cuccost, ha van érdeklődés rá. 

Noémi xxx

II./19. Régi szerelem

Sziasztok! Meghoztam a részt, melyben Spencer Amelia karaktere is megjelenik, kicsit megzavarja a dolgokat, továbbá Harry tervez valamit. Ivettenek pedig nagyon nincs ínyére az új tervezet. 

Noémi xx

Harry

A napok szinte repültek, miközben egyre jobban belemásztunk az újévbe, s az elkötelezettségeink is szaporodni kezdtek. Interjúk, jelenések, fotózások, egyre kevesebbet voltunk otthon, és egyre kevesebbet láthattam Hayleyt. Éppen ezért, hogy bebiztosítsam magam, elhívtam egy vacsorára ma estére. Persze ő azt nem tudja, milyen különlegesre akarom szervezni. Egyelőre úgy tűnik, minden a kezemre játszik, hisz a hó is leesett és fagypont alatt van, és egész délután szabad vagyok, hogy előkészítsem a terepet. Megkértem Niallt is, hogy segítsem nekem, révén, hogy neki sem lesz semmi elfoglaltsága, csak este elmegy majd sörözni egy kicsit.

-          Szóval, mit csináljunk? – kérdezte, amikor megálltam egy befagyott tónál. Értetlenül pislogott, de nem talált semmit, és egy hóval befedett padon kívül tényleg nem sok minden volt ott.

-          Egy tökéletes randi-helyszínt kell összehoznunk, ahol senki sem zavarhat meg minket. – vigyorogtam.

-          Ezért cipeltél el a világ végére egy elhagyatott tóhoz, ami hemzseg a gaztól?

-          Igen. Senki sem tudhat erről a helyről, rajtunk kívül. Ki kell gazolni, és egy téli csodavilágot kell varázsolni ebből a helyből.

-          Remélem, a csaj megéri, mert ha a randi után dobod, én kiheréllek. Lefagyott az orrom! Érted, megkövült a taknyom! – méltatlankodott.

-          Nyugi, Niall, nem lesz szükség kasztrálásra. Szeretem.

-          Ja, csak ez maradjon is így… - motyogta az orra alatt.

-          Na, szóval kezdjünk neki! Ki kell gazolni, aztán tűzifát kell szerezni, és egy védett helyen tüzet rakni. Utána le kell takarítani az asztalt, és odapakolni a kaját. Végül pedig kellenek pokrócok és párnák. – vázoltam a tervet.

-          Te komolyan ki akarsz ülni a hóba?

-          Miért ne? Szerintem romantikus. – rántottam vállat.

Végül beletörődött, és segített. Pakolásztunk, gyomláltunk, egyszóval, partiképessé tettük a helyet. Hat óra után végeztünk, és nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel. A kis hűtőtáska (mely most fűtőtáskaként funkcionált) az asztalon állt, a nagy fa alatt a hóban párnák és pokrócok feküdtek (vízhatlan anyagból, muhahaha!) és itt-ott apró gyertyák égtek (görögtűzből, haha!! na, jó, nem is… de szépen égnek, és nem oltja el őket a hó). Én már fel voltam öltözve, és hamarosan indulok Hayley-ért. Addig Niall itt marad, és vigyáz mindenre. Hmm, most így belegondolva, ő lesz az első, aki megtudja, hogy Hayley-vel randizunk. Na, mindegy.

Zayn

Ma rettenetesen hideg volt, és az sem segített, hogy esett a hó. Waliyhát kellett elkísérnem vásárolni, mert meglátogatott. Egy vásárlás erejéig. Még szerencséje, hogy szeretem.

Végül is örültem, hogy nem kint kellett várnom rá a csontfagyasztó hidegben, és tudtam mozgatni a tagjaimat, de akármennyire is vagyok macsó, egy fehérnemű bolt előtt várni a testvéredet, hogy bevásároljon kicsit zavarba ejtő. De oda se neki.

Próbáltam feltűnésmentesen járkálni (mivel pad nem volt…), miközben próbáltam nem tudomást venni arról, hogy néhány lány kiszúrt, és kuncogva vették tudomásul, hogy egy Victoria’s Secret előtt állok. Kicsit se gáz. Már látom magam előtt a Tumblr képeket…

Ahogy járkáltam, egyszer csak nekem szaladt egy szőke, fiatal lány, szatyrokat tartva a kezében. Mindketten hátratántorodtunk a hirtelen ütközéstől, és azonnal bocsánatot kezdtünk kérni a másiktól, míg nem felismertem a szőke ciklont.

-          Joan…? – kérdeztem elhűlve. Ti is így tennétek, ha első nagy szerelmetek megjelenne előttetek! Nem sokat változott, talán csak szépült. És nőiesedett. Közel sem az a kislány volt már, akivel három éve összejöttem. Megérett.

-          Zayn…? – kérdezte hasonlóan, és kékeszöld szemeit rám emelte. Sokkolt tekintete egyszeriben vidámmá változott, és boldogan ugrott a nyakamba. – Zayn! Istenem, de régen láttalak! Úgy értem, a TV-ben meg az újságokban elég sokszor láttalak azóta, de élőben nem! Istenem, úgy hiányoztál! – szorongatott.

-          Joan… - leheltem, még mindig nem fogtam fel, hogy itt van. Gyönge teste tökéletesen simult az enyémhez, miközben szívem hevesen dobogott. Pont, mint három éve.

-          Jesszusom, sokkal magasabb vagy, mint régen! Téged nyújtanak, vagy mi? – nevetett. Ő sem volt alacsony, sőt, a magasság különbség kisebb volt közöttünk, mint legutóbb.

-          Te is nőttél. – nyögtem ki nagy nehezen. – És gyönyörű lettél. – fogtam meg óvatosan a kezeit, mire ő zavarban nézett rám. Láttam rajta, hogy kattog az agya, csak azt nem tudtam, miért. Azt is láttam, hogy boldog, hogy újra láthat, csak úgy, ahogy én is az vagyok, de fél is valamitől. – Mi a baj? – kérdeztem halkan, mire csak megrázta a fejét, és elmosolyodott.

-          Mi lenne, ha nem itt beszélgetnénk, ahol mindenki ránk figyel, hanem eljönnél hozzám? – vetette fel, én pedig boldogan mondtam igent. Manapság túl keszekusza volt minden körülöttem, és jól esett volna egy kis beszélgetés. Joan pedig mindig tudta, mit kell tennie, túl jól ismert.

A kis lakás a belvárosban volt, a harmadik emeleten. Ízléses berendezése volt, ez teljesen illet Joan stílusára. Vintage dolgok figyeltek be innen-onnan, virágminták és bőr kiegészítők elegáns keveréke borított be mindent. Joan csinált nekem teát, majd mindketten leültünk a kanapéra. Egy darabig csak arról beszélgettünk, mi történt velük az elmúlt években – pontosabban inkább én beszéltem, hiszen nekem több dolgot kellett tisztáznom a pletykák miatt, mint neki. Ő is mesélt pár dolgot, például, hogy egyetemre jár, és hogy nemrég költözött az új lakásba. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem is értem, mit beszél, csak néztem, ahogyan mozognak az ajkai, azok a csábos ajkai, amiket úgy kívántam, én pedig óvatosan araszolni kezdtem felé. Végül lehunytam szemeimet, és már azon voltam, hogy megcsókoljam, mikor megszólalt.

-          Zayn… ne…

-          Miért ne? – kérdeztem, miközben lassan kinyitottam a szemeimet. Tudtam, éreztem, hogy még mindig szeret, vagyis ez nem lehet az oka. Valami más. Csak tudnám, mi!

-          Zayn, én… nekem barátom van. – mondta végül, nekem pedig a szívem összeszorult. Barátja van? De végül is, hogy gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű lányra nem csapnak le a fiúk? Hiszen ő tökéletes, minden férfi álma, és a srác, akivel együtt van, nagyon szerencsés. De még nem hagyta abba, újra levegőt vett, és folytatta. – Sőt… a múlt héten el… el is jegyzett. Zayn, el vagyok jegyezve. – Szemeim hatalmasra tágultak, hirtelen elfogott a csalódottság és a féltékenység, s azonnal felpattantam.

-          Ho-hogy mi?! Hogy el vagy jegyezve?! De hisz még csak 19 éves vagy, és, és…

-          Tudom, de… - vágott közbe, miközben lassan felállt. Még ilyen állapotban is kivettem formát idomait, melyek egykor az enyéim voltak. De most már a… jegyeséi. – szeretem Nathant, és vele úgy érzem, le tudnám élni az életem. Ne érts félre, - fogta meg az arcom, és maga felé fordította a fejem, mikor elnéztem az ablak irányába, hogy ne lássa, mennyire kikészít ez az egész. Ha eddig nem lett volna elég zavaros minden, most már tényleg az. – még téged is nagyon szeretlek, de… tudom, hogyha most ott hagynám őt, akkor örök életemben bánnám. És Zayn… tudom, hogy megtalálod majd az igazit. – nézett mélyen a szemeimbe. Azt is tudom, hogy tetszik most neked valaki.

-          Honnan…? – hűltem el.

-          Valaki kikotyogta. Lényeg a lényeg, szerintem aranyosak lennétek együtt, annak ellenére, hogy most még foglalt.

-          Mindig is hihetetlenül jól informált voltál. – ráztam a fejem. Csak most vettem észre a fényes gyűrűt az ujján, melytől csak még jobban összefacsarodott a szívem. – De nincs esélyem nála, és úgy néz ki, már Perrienél se. – fogtam bele a bánatom megosztásába. – És tudod, mi a legrosszabb? Hogy ott van Liam és Dani, Louis és Zoe, Harry meg bármikor összejöhet Hayleyvel, Niallnek meg úton van a „hercegnője”, én meg… a volt barátnőm nem akarja újrakezdeni, Ivettenek van pasija, életem nagy szerelme pedig rövidesen férjezett lesz. És… ez kicsit fáj. – gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit akárhogy is próbáltam visszatartani, megszökött.

-          Zaynie, mindketten változtunk. – búgta Joan. – Te egy sármos szívtipró lettél. – mosolyodott el. – Én pedig már nem vagyok az a cserfes fruska, aki minden szavadon csüngött. Attól még szeretlek. Csak már egy kicsit másképpen.

-          De most kisétálsz az életemből. – a hangom fojtott volt, mert még mindig a könnyekkel küszködtem.

-          Tévedsz. Mindig itt leszek neked, ígérem. És, ha gondolod, eljöhetsz az esküvőre. Sőt, szeretném, ha eljönnél! Nathan is biztos örülne neki!

-          Cöhh, azt kétlem. – motyogtam.

-          Már sokat meséltem róla neked, és szerinte neked köszönhetem, hogy ma ilyen vagyok. És szerintem is. Ha te nem lettél volna, nem lennék az, aki.

Megöleltem. Nem beszéltünk utána, csak szorítottuk egymást, érezve a másik közelségét, tudván, hogy szükségünk van a másikra. Jól esett ismét magamba szívni az illatát, mely egy cseppet sem változott. Mandula és cseresznyevirág. Friss és üde. A kedvencem.

Ivette

Ha égő ólomba mártott vasbilloggal égetnének egy jelet az oldalamba, miközben a pokol legmélyebb bugyrában sülök, az is elviselhetőbb lenne a mostani kínomnál. Futottam. 10 km-t. Futógépen. Meghalok.

Lia elküldött minket edzeni a lányokkal, hogy formába lendüljünk az újév örömére. Szerintem nem gondolta át. Az egy dolog, hogy Hayley meg Zoe bírja ezt, hiszen Hays focizott, Zoe meg alapból hiperaktív, de én nem bírom az edzéseket. A tesi tanár is mindig nyaggatott, hogy ugyan, fussak már, de sosem futottam. Csakhogy most Lia szerint jobban fogom érezni magam, meg minden, és a lányok is meggyőztek. De legközelebb nem megyek. Én még egyszer ilyen kínt nem bírok ki!

Továbbá Lia talált még ki más dolgokat is, hogy népszerűsítsük magunkat, meg, hogy szebbek legyünk (ez kicsit fájt, de no problemo!). Kérte, hogy csináljunk Instagramot (ami nem privát, mert Hayleynek volt egy), és naponta legalább háromszor tweeteljünk Twitterre. És bármilyen rossz napunk is van, ne legyünk bunkók a rajongókkal (ja, igen, mert múltkor figyelembe se vettem őket, miközben kávéért mentem, mert egy élőhalott voltam…). Valamint havonta beiktat nekünk időpontokat körmöshöz, fodrászhoz, kozmetikushoz, és kéthetente meg kell látogatnunk Janet, aki hivatalosan is a stylistunk. Ja, és Lia azt is mondta, hogy kicsit hanyagoljuk most a fiúkat, legalábbis ne mutatkozzunk velük sokat, hanem pihenjünk, mert folyamatosan stúdiózni is kell. Sőt, adott is mindenkinek egy-egy programtervet a következő hétre. Fantasztikus, nem?

Íme:

Rythm Queens programterv 2013. 01. 07. – 2013. 01. 13.

Hétfő

9.00-10.00 edzés a teremben

10.00-13.00 pihenő, ebéd

13.00-16.00 stúdió

16.00-19.00 X Factor turnégyakorlás

Kedd

8.30-9.30 edzés a teremben

9.30-12.30 pihenő, ebéd

12.30-13.00 interjú a Daily magazinnak

13.00-15.00 stúdió

15.00-16.00 pihenő, rajongókkal való találkozás

16.00-19.00 X factor turnégyakorlás

Szerda

9.00-10.00 edzés a teremben

10.00-13.00 pihenő, ebéd

13.00-17.00 X Factor turnégyakorlás

Csütörtök

14.00-18.00 stúdió

18.00-21.00 díjátadó

Péntek

9.00-10.00 edzés a teremben

10.00-12.30 pihenő, ebéd

12.30-15.30 stúdió

15.30-16.20 Teen Pop magazinnak interjú

Szombat

11.00-14.00 fotózás a Teen Pop magazinnak

Vasárnap

Pihenő nap!

Ilyen lesz ez a szuper hetünk! Legalább a szombat és a vasárnap egész jó lesz. A fotózások nem annyira szörnyűek. Amúgy most a pihenőn vagyunk, és utána egytől négyig stúdiózás lesz. Már felvettünk négy egész dalt, amik teljesen kész vannak. Iszonyatosan fárasztó órákon keresztül énekelni, de Lia szerint meg kell szoknunk, ha majd már lesznek koncertjeink.

Aztán lesz ma X Factor próba is. Maga a turné január végén kezdődik, Londonban. Egy hónapig ismét össze leszünk zárva az X Factorosokkal, de nem nagy probléma. Hiányoznak is egy kicsit.

Úgy, mint Greg is. Múlthét óta nem láttam, mert hazament. Végül is, nem maradhat itt örökre. De nagyon hiányzik. A nevetése, a haja, a zöld szemei… És egyre jobban tolerálja a feladataimat. Nem vág pofákat, vagy ilyesmi, csak mosolyog, és elenged. És ezért nagyon hálás vagyok.

Bella is nagyon hiányzik. Imádom a húgomat, csak sajnos egyre kevesebb időt tudok vele tölteni. Mikor a múltkor felhívtam őket, és beszéltem vele, azt mondta, nagyon szeretne találkozni Niallel, mert nagyon szereti őt, és vicces. Megígértem neki, hogy egyszer majd elhozom őt Londonba, és játszhat a fiúval. 

Díjjjjacska

 Danke shön B.!:) 

a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Kérdések:
1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Talán a V,mint Viktória (VicTORious) című sorozat a Nickelodeonon. Nagyon szeretem, és persze a lányokat is, akik játszanak benne. Imádom a szövegüket, a hangjukat és a kinézetüket. :) Továbbá nagy Directioner vagyok. 

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább? 

A lányok közül is leginkább Hayleyvel, talán mert olyan szeretnék lenni, mint ő (kinézetre és belsőre is egyaránt). Ő sokkal magabiztosabb, mint én, és kicsit viccesebb is. ._.

3. Számodra mit jelent az írás?

Kiírom magamból, amit gondolok (ezért van 1000+1 írásom...). Éppen ezért, ha semmi használhatót nem gondolok, nem tudok írni se. 

4. Mi volt az első történet, amit írtál?

Hú, tudnék mesélni. xd Első blogom Twilightos volt, és Renesmee-s és Jacobos volt, de az első kis történetemet egy egérről és egy kislányról írtam. xd

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Dühöngök. xd Próbálok magamból kicsikarni valamit, de ez általában nem szokott összejönni (és, mivel manapság nagyon monotonok a hétköznapjaim, az ihlettelenség gyakran előfordul... vagy éppen másra lesz ihletem [amikből több millió novellát tudnék írni, de persze csak elképzelni tudom őket, leírni már nem]).

Küldöm Brinek!:D

Happy Easter, lovelies!

Kellemes és napsütéses órákban gazdag húsvéti ünnepeket kívánok (és azt, hogy ti is úgy bűzölögjetek a sok kölnitől, mint én, MUHAHAHA)!

Ez a kép olyan édes:3

Ezt a képet már tavaly is kiraktam. ÍGY REPÜL AZ IDŐ?!

II./18. Sütiszörny

Helló-belló! Meghoztam a részt! Oké, nem sikerült egy utánalévőt befejeznem (...), és mivel ezzel már készen voltam, úgy gondoltam, nem váratlak tovább titeket (ha még fel szoktatok nézni ide). Igazából nem is tudom, mit mondjak a részről, lesznek benne X Factorosok, kis románc, meg mindenféle. Ja, és most jöttem rá, hogy "Cecilia" szerepel a Gleeben (...). 

Noémi xxx

Harry

2013 második napján, azaz január 2-án Hayley korán reggel felhívott. Nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját, s a pulton könyökölve, bárgyún vigyorogva hallgattam csilingelését, miközben arra kért meg, hogy fuvarozzam el őket a belvárosba az X Factor-turné megbeszélésére. Gyorsan belementem, majd elkezdődött a „Tedd le!” „Ne, előbb te tedd le!” párbaj, amit végül Hayley szakított meg azzal, hogy öltöznie kell, és hogy siessek. Még pár pillanatig visszhangzottak bennem a szavai, majd telefonomat az ágyra dobva kezdtem el készülődni, miközben agyam folyamatosan zakatolt. Arról, hogy mióta megismertem Hayleyt csak őt akartam, hogy mennyire megváltoztam az elmúlt egy hónapban, mikor belészerettem. Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy ennyire valaki közelében akarok majd lenni, hallani a hangját, látni a mosolyát és érezni a csókját. Oké, persze, voltam már szerelmes, voltak kapcsolataim, de most teljesen másképpen érzek, mintha a feje tetejére állt volna a világ, és Hayley ha csak rám néz, a szívem úgy robog, mint egy teljes gőzzel száguldó vonat (ezt a hasonlatot!).

Szilveszter este a „pár” pohárka után gátlásaim feloldódtak, és végre hallgattam rá, a szívemre és mindenkire, és megcsókoltam őt. Tökéletes kezdése volt az évnek. És fiú létemre elmondhatom magamról, hogy pillangók repdestek a gyomromban. Még szerencse, hogy emlékeztem rá, nem ütöttem ki magamat annyira.

Pár perc múlva elindultam értük kocsival, s mind a hárman hátulra szálltak be. Zoe felvilágosított arról, hogy melyik épülethez kell menni, majd gázt adva elindultam. Pár perc alatt odaértünk, és a lányok már szálltak is ki a kocsiból, ám Hayley visszafordult azzal a mondattal, hogy „Bent hagytam a telefonomat, menjetek csak, mindjárt megyek utánatok!”. A telefonja tényleg a hátsó ülésen hevert, gondolom direkt hagyta ott, mert miután magához vette, egy rövid csókot nyomott ajkaimra, melytől a pillangók ismét felpörögtek a gyomromban.

-          Mikorra jöjjek értetek? – kérdeztem, hiszen nyilvánvalóan értük kell majd jönni.

-          Elvileg egy órás lesz a megbeszélés, de még lehet, hogy utána egy gyors próbát csinálunk. Szóval, majd hívlak. – mosolygott. – De most megyek. – puszilta meg a szám, majd ellökte magát a kocsitól, és elindult volna befelé, ha valaki meg nem állítja.

-          Várj! Várj, Hayley! – egy lihegő alak futott felé, majd nagy robajjal megállt mellette, és egy X Factorost féltem felfedezni benne. – Késtem?

-          Szerintem nem, mi is most érkeztünk.

A lány csak bólintott, majd együtt bementek az épületbe. Próbáltam felismerni a pöttöm lányt, végül arra jutottam, hogy ő biztos Amelia, aki olyan korán kiesett a versenyből. A lányok már meséltek róla, elvileg egy nagyon életvidám lány, csak néha elkésik innen-onnan… mindenhonnan.

Ha már így benne voltam, próbáltam felidézni az összes versenyzőt, és ez jó kis játéknak tűnt, amíg várok a lányokra, hiszen nem volt kedvem sehova se menni. Az ablaküveg pedig sötétített, szóval, ha szerencsém van, nem találnak rám nem kívánatos személyek. Volt Amelia, a lányok, Elenour, Mark, Cecilia… volt egy görög nő, azt hiszem, valami hülye neve van, van az, aki a legelején esett ki, van, ö… Travis, van a Candy Girls, a PlasticBoyz, egy másik srác, akinek szintén nem tudom a nevét, és… még valaki hiányzik. Ja, igen, a vörös kiscsaj, valami Geneva vagy mi. Oké, ez talán mégsem olyan jó játék…

Viszont úgy tűnik elég jól elvoltam vele, mert a kocsiban az óra már fél tízet mutatott, mi pedig kilenc körülre értünk ide. A telefonomon pedig egy jelzés volt, amit gyorsan meg is néztem. Hayley csiripelt.

Hayley Carson @Hayley_RQCarson                                                                           január 2.

@LiaRobertsonFluffy a Sütiszörny. Raaawr.

A képen Amelia vigyorgott egy Sütiszörnyes sapkában, és valahogy nekem a megbeszélésről nem először az ilyesfajta dolgok jutottak eszembe, de végül is mi is mindig elhülyéskedjük őket, szóval nincs nagy gáz. Ismét rezgett a telefonom, viszont ezúttal nem a Twitter, hanem egy SMS érkezett. Kukucs, látlak.;) Ha már itt vagy, nem jössz be? Mindjárt végzünk. xx Oké. KÉT IKSZET RAKOTT A VÉGÉRE! Oké, Styles, nyugi! Kinéztem az ablakon, és szemeimmel Hayleyt kerestem, majd pár emelettel feljebb meg is láttam, ahogy integet, majd eltűnik. Kiszálltam a kocsiból, de mintha csak erre vártak volna, rajongók tűntek elő a semmiből, én meg egy kicsit megijedtem. Hol voltak eddig? Tán a kukákban, mint az a svéd csaj? Mindenesetre ott voltak, és mindegyik aláírást és képet követelt, míg és tyúklépésben próbáltam előre haladni. Aztán hirtelen egy nálam jóval idősebb fickó lépett ki az épületből, és néhány rajongó őt is megrohamozta. Kétségbeesetten néztünk egymásra, noha nem ismertem, és szerintem ő se engem, de végül elrikkantotta magát:

-          Ki akar képet velem?

És mint egy varázsszóra, szinte az összes rajongó otthagyott, ami először kicsit bántotta az egómat, hogy ki ő, aki menőbb nálam, de végül miután rájöttem, hogy nem rángása van, hanem jelzi, hogy meneküljek beszaladtam az épületbe, fel pár lépcsőn, és eltűntem a fanok szemei elől.

Kész labirintus fogadott, nem tudtam, merre tartsak, így kétségbeesetten járkáltam oda vissza, mire egy ismerős alakot véltem felfedezni, és azonnal odarohantam hozzá. A vörös hajú lány volt az X Factorból, akinek G betűvel kezdődik a neve. Ennyi a tudományom. Próbáltam megszólítani, lehetőleg úgy, hogy ne sértsem meg azzal, hogy nem jut eszembe a neve.

-         Szia! – kiáltottam, és nagyon reméltem, hogy nem most fog húsz ember előtűnni a semmiből, és hinni azt, hogy neki köszöntem. A lány megfordult, és őrült vigyor terült el arcán. Kissé megijedtem tőle, de úgy voltam vele, hogy már nincs visszaút. – Öm, tudod, hol van az X Factoros megbeszélés?

-   Szerintem kicsit elkéstél vele, a 2010-es évad már nem aktuális. – nevetgélt magában, mire én eleresztettem egy fura nézést. Nincs jó humora.

-          Aha. De én a 2012-esre jöttem.

-          Hármas ajtó jobbra. – mosolygott kegyesen. Oké, fura ez a csaj.

Bent ismeretlen arcok tömege fogadott. Sehol egy ismerős, mindenhol technikusok, meg minden ilyen féle emberkék, ahhoz képest, hogy a terem maga elég kicsi. Kétségbeesetten kerestem akár Hayleyt, Zoet, Ivettet, vagy bármelyik X Factorost, miközben bizonytalanul haladtam előre. Végül egy sötétkék, szőrös sapit pillantottam meg, és reménykedtem, hogy Amelia még nem döntött úgy, hogy megszabadul tőle. Szerencsém volt, ugyanis valóban a pöttöm lányka feje lapult a sapkában, és éppen az egyik fiúval beszélgetett. Mikor meglátott, hatalmas, meglepett vigyor terült szét arcán, amitől lehetetlenül cukivá vált, és a kis szőrmók sapka a fején sokat rásegített.

-          Harry? Harry Styles? – kérdezte, mire beszélgetőpartnere is felém fordult. A fiú kék szemű volt, magas, és szintén nagyon ismerős. Hogy ne nézzen teljesen hülyének, hogy őt bámulom, de meg se mukkanok, kinyögtem egy ’Igent’-t. – Istenem, Hayley már mesélte, milyen vagy élőben, de igaza volt, téged látni kell! – kacarászott, engem pedig meglepett, hogy Hayley mesélt rólam, bár lehet, hogy a lány kérte őt. – Amelia Robertson. – nyújtotta parányi kezét, amit gyengéden megráztam.

-        Jason Christian. – nyújtotta most kezét a fiú, aki szerintem még nálam is magasabb volt, de még mindig nem tudtam, hogy az X Factoron belül honnan ismerős. Mivel látta a zavarodottságot az arcomon, kedvesen hozzátette. – PlasticBoyz. – Bennem pedig felvillant a kis égő, hogy TÉNYLEG! Oké, Harry, hivatalosan szenilissé nyilvánítható vagy.

-          Ha a lányokat keresed, akkor Iv éppen eltűnt, Zoe éppen kiakad azon, hogy Cec mennyire kedves lett, Hayley pedig telefonál. – csipogta Amelia. Csak bólintottam, ezzel megköszönve neki az információt, és azonnal Hayley után kutattam. Nem vették zokon.

Hayley

A megbeszélés és a gyors próbának nem nevezhető valami, amit műveltünk után úgy döntöttem, hogy felhívom Blaket, mivel őt még nem sikerült elérnem Szilveszter óta. Amit mondjuk, nem csodálok. Ha én Blake lennék, és egy olyan barátnőm lenne, mint Mandi, akkor én is kikapcsolnám a telefonom.

Mikor beleszólt a telefonba, álmos volt a hangja (És ez még rímelt is! Na, ki a király?), és szinte láttam magam előtt, ahogy elterül az ágyon a kék, cowboyos pizsamájában.

-          Mit akarsz, Hugi?

-       Nos, úgy terveztem, hogy boldogságos újévet kívánok az én egyetlen és nagyszerű bátyámnak, de úgy hallom, nincs kedve velem beszélgetni.

-          Ne hülyéskedj! Amúgy neked is B.Ú.É.K.

-          Otthon vagy, vagy már a koliban?

-      Egyik helyen se. – elképzeltem magam elé azt a tipikus, csibészes vigyorát, és fogadni mertem volna, hogy egyszeriben felélénkült.

-          Akkor?

-     Elhoztam Mandit egy kirándulásra a Nagy Almába, és egy hotelben vagyunk. – szinte láttam, ahogy perverzül húzogatja a szemöldökét, de ezt inkább figyelmen kívül hagytam. Nem érdekel, ahogy ők… ketten… fúj.

-          Van valami apropója a kiruccanásnak?

-          Ma van Mandi szülinapja. Nem említettem volna?

-          Nem, drága Blakey, ezt a picinke információt elfelejtetted megosztani velem. – még csak ajándékot sem vettem! Mandinek! Akit ugyan alig egy hónapja ismerek, de már sokat segített nekem, és ő is ott volt a bulimon, és hetedikben osztálytársak voltunk, meg minden, és…

-   Nyugi, eredetileg ide sem akart eljönni, mert nem akarja, hogy bárki is költsön rá. Csak aztán meggyőztem. – végül is annyiban hagytam, és eldöntöttem, hogyha Mandivel legközelebb találkozunk, első dolgom lesz elvinni vásárolni. Ez a minimum!

Mikor elköszöntünk, éreztem, hogy valaki lyukat néz a hátamba, ezért megfordultam, és ki állt velem szemben? Nem, nem Mary Poppins. Harry. Göndör fürtjeiről azonnal felismerhető jelenség. Szinte láttam, ahogy próbál óvatos lenni, nehogy valaki meglássa, akinek nem kéne, és közben persze, hogy nehogy olyankor viselkedjen velem felettébb félreérthetetlen módon, amikor ilyen nyilvánosnak nem nevezhető, de forgalmas helyen vagyunk. Szóval csak bámultuk egymást, talán percekig is, mikor egyszer csak egy Zoe ugrott elém, hadonászva, rikácsolva, hogy beszéltem-e már a verseny óta Ceciliaval. Csak megráztam a fejem, nemleges válasszal. Ezután arról kezdett csipogni, hogy Cecilia – hihetetlen, de – kedves lett, és tök jól el lehet vele beszélgetni, és hogy ő ezt nem érti, és hogy azonnal menjek, és nézzem meg a saját szememmel. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Zoe Herkulest megszégyenítő erővel húz egy pont felé, miközben én le vagyok fagyva, és nem értem mi van, Harry pedig hasonló állapotban maradt ott, ahol eddig is volt. Mikor Zoe végre elengedte a kezem, kellett néhány másodperc, míg visszaállt az egyensúlyom, s csak ez után az igen veszélyes és komoly procedúra után voltam hajlandó Zoera nézni, aki most már csendesebben próbált rávenni, hogy beszéljek Ceciliaval.

-          Nem értem, mi olyan meglepő azon, hogy tudok kedves is lenni. – mondta lassan Cec.

-          Mert tulajdonképpen nem voltál a verseny alatt egy hárpia, igaz? – válaszolt Zo hasonló hanglejtéssel.

-          Oké, igaz, olyankor kicsit előtör belőlem a versenyszellem…

-          Kicsit?! – csipogott Zoe.

-          De attól még tudok kedves is lenni. Bármilyen nehéz is elhinni. – mondta cseppet sem szemrehányóan.

-        És ezt el is hisszük. – mondtam gyorsan, mielőtt Zoe valami gonoszat vághatott volna. rá. Nem tudom, mi ütött belé (azaz de, a kezem, mert megütöttem, hogy csendben maradjon). – Amúgy említetted, hogy már dolgozol az albumodon, meg egy dalon. Hogy megy? – érdeklődtem kedvesen, miközben Zoera sandítottam, aki elugrabugrált valahova.

-         Igen, az első dalom címe már meg is van. Over The Clouds. Igazából arról szól, hogy mindenki azt hiszi, hogy egy szívtelen dög vagyok – igen, főleg miattunk, mert mindig piszkáltunk, upsz… -, ebben a dalban pedig benne van a történetem.

-         Amúgy sajnálom a tréfákat. Nem akartuk, hogy rossz legyen neked, vagy, hogy ellened fordítsunk bárkit is, csak le akartuk valahogy vezetni a feszültséget. – szabadkoztam azonnal, hiszen így Cec nem is olyan szörnyű, sőt, egész kedves.

-        Semmi gond, sőt, meg is érdemeltem őket, ha nem szúrtatok volna ki velem néha, talán annál is jobban elszálltam volna. Szóval, köszi. – mosolygott, majd meglepetésemre MEGÖLELT. És jól esett.

A turné másfél hét múlva indul. Mindenki egy dalt ad elő, illetve majd egy közöset is. Mi a Proud Maryt választottuk, mert az élő műsorok alatt az sikerült a legjobban – Louis szerint legalábbis. Az első helyszín a londoni O2 aréna lesz, utána megyünk a többi városba. Bristolba is elmegyünk, az ottani arénába, és már megígértük szinte mindenkinek, hogy körbevezetjük őket a városon. De oda majd csak február közepe felé jutunk. 

One Shot: X Factor - Első élő show

Haligali!

Több, mint egy hónapnyi csúszás után sem résszel jelentkezem, hanem egy one shot folytatással, amin már régóta dolgozom, s végül sikerült befejezni (talán attól kaptam löketet, hogy tegnap délután megjött az új telefonom^^). Igazából sok mindent nem tudok mondani róla, olvassátok el, írjátok le a véleményeteket (már ha még jártok errefelé...) és igyekszem hozni a 18. részt is. Emellett azt is elhinteném most itten, hogy mielőtt hozom a következő fejezetet, megpróbálom megírni az utána következőt is, és ezt majd fenntartani, így talán többször tudok majd részt hozni egy hónapban(csakhogy nekem semmi se jön össze...).

Amúgy egyik unalmas pillanatomban létrehoztam a lányok aláírását, nem biztos, hogy valami jók és hű-de-egyediek, de ha valakit érdekel, akkor lefotózom őket. Valamint tessék mindenhol a fülemet rágni  hogy írjak! :D És ha esetleg kiakadok, az se tántorítson el, csak mutassátok meg nekem ezt a kérést!^^ 

Amúgy igen, ízlik a narancsom, amit éppen eszek. ˇ^ˇ És az is biztos, hogy már normális se vagyok...

Amúgy kérdés, ki szokta elolvasni a bevezetőt? Senki? Gondoltam...

Puxa: Noémi

Ui.: Kicsit sok lett a ruha, de elszabadultam...

Zoe

Már csak egy hét az első élő showig!! Louis nagyon jó mentor, sokat segít, és a másik két csapat ellenére is rengeteget foglalkozik velünk, tanácsokat ad, és nem mellesleg egy jó haver is vált belőle, olyan pótapa-nagybátyó féleség (pedig nem mai csirke! vagy… kakas, vagy…. hagyjuk). És amúgy a másik két csapatot is nagyon jól választotta ki! A Candy lányok is tovább jutottak velünk, valamint a három srác, a PlasticBoyz. Voltunk már csapatépítő-tréningen is a múlt héten, méghozzá egy kalandparkban, ahol a csapatmunka nagyon fontos volt, és nagyon jól éreztük magunkat! Tele voltunk védőfelszerelésekkel, és nagyon király dolgokat próbálhattunk ki! Én például bunji-jumpingoltam is!

És akkor vissza az élő showra. Most vasárnap van, az adás pedig szombaton lesz. Most még szabadon választott dalt kell előadni, és elég sokáig tanakodtunk, hogy mi is legyen az a dal. Volt itt már rengeteg variáció, Adele, Pink, sőt, még Lady Gaga is, de végül egy klasszikus, és Louis szerint testhezálló dalt választottunk, ami Tina Turnertől a Proud Mary. Először zongoránál gyakoroltunk, majd alapra, utána mentünk a koreográfushoz, Tomhoz, aki amúgy nagyon jó fej, és szintén sokat segít, és csak dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk.

***

El kellett készítenünk az első videó naplónkat. Ebben le kell ülni valahova, és legalább tíz percen át beszélni az X Factorról. Azt mondták, nem kell kiöltözni, csak valami egyszerűt vegyünk fel, a kezünkbe adták a kamrát, és indula-mandula. Hays felvett egy pirosastopot fekete gatyával, én egy fekete topot, rá egy szürke pulcsit, szinténfekete nadrággal, Ivs pedig egy fekete felsőt és fehér gatyát vett fel. Már kiderült a nézők számára is, hogy kik kerültek be, és küldtek kérdéseket. Miután arról beszélgettünk, hogy milyen jó volt bekerülni az élő műsorba, jöttek a kérdések.

-          ZuZuBee97 kérdezi, hogy mit tennénk, ha a produkciónk közben megtámadnának minket az űrlények. – olvasta fel Hayley, és egy elég fura fejet vágott. – Ő, gondolom… sikítanánk?

-          Én énekelnék tovább. – mondta Iv.

-  Én sikítozva rohannék el, hogy „ÚRISTEN, MEGTÁMADTAK AZ ALIENEK, SEGÍTSÉG, AAAAH!”. Igen, kb. így. – kiabáltam.

-          Iv, én nem hiszem, hogy te nem kezdenél el őrülten ordítani és futni! – csattant fel Hays.

-          Na, jó, talán lekocognék a színpadról…

-          Miközben ordítasz.

-          Nem szoktam ordítani! Sokat…

-          Mi a kedvenc színünk? Én imádom a fehéret és a kéket! – sipítottam nevetve.

-          Kitaláljátok, melyikünk szereti a lilát? – kérdezte Hays. – Ez a csajszi! – mutogatott magára, miközben egyhelyben táncikált.

-          Nekem a… sötétkék, azt hiszem.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések után leadtuk a kamerát, és mentünk próbálni. Louis nagyon elégedett volt, ezért azt mondta, hogy legközelebb már csak holnap, azaz szombaton lesz próba.

Amúgy még a hét elején volt X Factor fotózás, valamint kisfilmkészítés. Rám egy flitteres tetejű, fehér aljú ruhát adtak, Ivettere egy kék, hosszú ujjú ruhát, Hayleyre pedig egy egyszerű,lila ruhát egy fekete csizmával. Az X Factoros háttér előtt kellett állni, sétálni, forogni, pörögni, és mindent megcsinálni, amit kértek, ebből csinálják majd meg a kisfilmeket.

***

Megvolt az utolsó próba, most készülődünk az első élő showra. Janice, a sminkes csajszi éppen a szemeimet festi ki, készülve a dalunkra. Azt mondta, egy egyszerű sminkem lesz, amivel mégis különlegesen fogok kinézni a kis farmer-szettemben a csizmácskával és apólóval, amit kaptam. Egy másik sminkes, Joanny készíti elő Hayst, Ivy pedig még Odettenél van, aki a stylist, és éppen azon töprengenek, hogy a fekete felső legyen fehér nadrággal, vagy a fehér felső fekete nadrággal. Már mindkét szettet megnézték a színpadon, de nem tudtak dönteni.

-          Istenem, Iv, akkor bökj rá az egyikre! – csattan fel Dette, mire barátnőm csukott szemmel kezd kapálózni, és véletlenszerűen rábök afehér nadrágos verzióra. Odette egy hatalmasat sóhajt, majd Ivette kezébe nyomja a ruhákat, hogy öltözzön fel.

Időközben megérkeznek a Candy lányok is, már teljesen készen, és nagyon szexisen, hiszen Christina egyik legújabb dalát fogják előadni, a Your Bodyt. Mindkettejük haja loknikban hullik alá, Lissán még egy kalap is van. Kaithlinn őrülten vigyorog, hiszen feltett szándéka, hogy egy kis részt a cenzúrázatlan verzióból is énekel (ami úgy szól, hogy „All I wanna do is f*ck your body”), és hiába mondjuk neki, hogy nagy bajba kerül, ha ezt teszi, csak azért is állítja, hogy az eredeti szöveget fogja énekelni. Lissa kicsit tart tőle, hogy tényleg meg fogja tenni, mondjuk ő még a táncos fiúktól is tart, akik nem kicsit intimen fognak velük táncolni. Meg még attól is fél, hogy elrontja a dalt vagy a szöveget, és ő meg véletlenül énekel f*ckot. Plusz még utolsó előttiek is, szóval dupla félelem van benne, hogy olyan sokáig kell várni. Kaith persze csak örül neki, hisz szerinte a végére marad a legjobb.

Alighogy ezt megemlíti, belép az öltözőbe Jason, akin egy fekete zakó van, meg egy sötét farmer, fehér inggel. Mikor rákérdezünk, hol vannak a csapattársai, annyit mond „Még készülődnek. Rosszabbak, mint a lányok.”.

-          Unalmas őket bámulni, ahogy minden szálat tökéletesre akarnak belőni, pedig Lara már végzett velük. – Lara az egyik fodrász a sok közül. És amúgy tényleg, Pete és Josh hajának mindig tökéletesnek kell lennie. Ha nem, begurulnak. – Azt nézni, ahogy ti szarakodtok itt, az még jobb elfoglaltság. Ti legalább szépek vagytok. – kacsint Jas.

-          Köszi. Asszem. – mondja Iv, mikor kilép a paraván mögül, ahol öltözött. Leül a Janice előtti székbe, mivel én már végeztem, és a szobában lévő kanapén terpeszkedek az ikrekkel. – Amúgy csak mondom, hogy Louis keresett titeket, hogy beszélni akar valamiről veletek.

-          És?

-          Megkérte, hogy szóljak.

-          Hát, köszi. – mondja Jason, semmi jelét se mutatva annak, hogy ő esetleg el akarna menni az öltözőből.

-          Jason, ez utalás volt. – folytatja Ivette.

-          Tudom. – vigyorodik el csibészesen a fiatal srác, majd mikor Ivy gonoszan ránéz, vállat von, és végül kilép a helyiségből.

Tovább folytatjuk a beszélgetést a mai adásról, mindenki egyre idegesebb, mikor meghalljuk, hogy a műsor elindult, Dermot hangja cseng mindenhol, ahogy bejelenti a mentorokat. Kétségbeesve nézünk össze, a gyomrom összeszorul kicsit, még ha nem is mi kezdünk, hanem Gina. Ő a Strongert énekli. Hallani lehet, ahogy egy pár cipő idegesen elkopog az ajtó előtt, és egy vöröses hajzuhatagot is látni lehet elsuhanni. Gina rohan a színpad mögé.

***

Amelia következik. Egy csodás ruhában áll a színpad közepén, és énekli a Beautifult. A mentora, Gary elégedetten mosolyog, Kelly szemeiben könnyek csillognak. Lia tényleg gyönyörűen énekel, szinte biztos vagyok benne, hogy ma simán tovább jut. Mi már hátul állunk, készen arra, hogy Lia legtipegjen a színpadról és elindítsák a kisfilmünket. Mikor ez megtörténik, közvetlenül a szétnyíló ledfal mögé kell lépnünk, ahonnan félig meddig még látni is lehet a filmünk részleteit.

-          Ez valóban egy álom, ami most úgy néz ki, valóra válhat. – mondom az interjúban végszóként, a fények egy pillanatra lekapcsolódnak, majd újra fel, és a zene elindul.

A fal szétnyílik, így mindenki láthatja, hogy ott állunk egymás mellett, miközben Iv elkezd énekelni. Mikor a tömeg felismeri a dalt, elkezdenek tapsolni, közben a táncosok pedig lassan előkúsznak. Mikor Ivs része véget ér, Zoe folytatja, mint egy átvéve a stafétát, miközben néhány vokálos segíti őt. A fülemben lévő kis hangszóróban persze szól a dal, hogy a visszhangtól ne tévesszem el. Én következem. A dal az elején még lassabb, majd mikor az én soraim és véget érnek, felgyorsul. Eddig a ledfal előtt álltunk, de most ütemre előre lépkedünk, egyre jobban felszabadulva, a zenére ringatózva, mozogva, amit a közönség sikításokkal és tapssal jutalmaz. Lapos talpú csizmámnak hála könnyedén tudok rohangálni, ahogy Tom is kérte, Hayleynek és Ivsnek viszont már nehezebb dolga van a magas sarkúkkal. Mindenesetre éneklünk, és táncoljuk a betanított kis koreográfiánkat, és én már tisztára élvezem az egészet, mikor vészesen közeledünk az utolsó hangokhoz. Végül a zene elhalkul, a közönség pedig tapsolni kezd. Valaki fütyül is. Nagyon jó érzéssel tölt el az egész. A lányokba karolok, úgy várjuk, hogy az emberek elcsöndesedjenek, és meghallgathassuk a mentorok véleményét. Tulisa kezdi.

-          Lányok, már értem, miért szeretlek titeket annyira! Olyan showt csináltatok, hogy az valami fantasztikus! És nagyon jól állt nektek ez a dal! Louis, eddig nagyon jók a csapataid! – fordul a mentorunk felé, mire az csak elégedetten elmosolyodik. – Hogy egyenként is mondjak valamit: Zoe, imádlak, szeretlek, te vagy az én kis vörös hajú törpém; Hayley, iszonyatosan jól mutatsz a színpadon; Ivette, te pedig egyre jobban érzed magad. Most láttam, hogy igazán boldog voltál! Így kell ezt! Imádtam!

-          Tulisa megint túlpörgött. – heherészik Gary. – De amúgy tényleg jó volt. – ennyit mond, a közönség pedig tapsol.

-          Hát csajszikáim… - kezd bele Kelly. – Ez szupi volt, táncolhatnékom támadt. – kezd el táncikálni a székében. – Irigykedek Louisra, a csapatok nagyon jók az idén. Csak úgy, mint a fiaim! – emeli fel a mutató ujját, és körbe tekint a mentortársain.

-          Lányok, én büszke vagyok rátok! Pontosan azt tettétek, amit beszéltünk, sőt, még többet! Nagyon ügyesek voltatok, és szerintem érezhető a fejlődés a válogató, sőt, még a mentorház óta is! És csak ismételni tudom magam, nagyon büszke vagyok rátok!

-          Rythm Queens. – jön fel mellénk Dermot. – Csupa pozitív dolgot kaptatok, Kellynek még táncolhatnékja is támadt. És Zoe. Tulisa vörös hajú törpéje? – a megnevezésen elmosolyodok, és csak vigyorogva bólogatok. Tulisa nagyon jó fej, még ha nem is ő a mentorunk. – Hát oké, ti tudjátok. Azt szerintem viszont önök is tudják, hogyha ezeket a csodálatos lányokat továbbra is látni szeretnék hétvégente, akkor szavazni kell rájuk, amit a számunkon meg is tehetnek! – majd elmondja az elérhetőségeinket, valamint a kódunkat, ami a 06-os, mivel most, az első élő műsorban hatodikként léptünk fel. Mikor befejezi a mondókáját, letotyogunk a színpadról, hogy helyet adjunk Elenournak. Még egy gyors sok sikert-pacsira futja, majd El is bekészül a színpad mögé.

***

Az este további részében mindenki produkcióját végig izguljuk, már akié még maradt. Utánunk El a Bleeding Loveot énekli, mindenki imádja, a mentorok agyon dicsérik. Mikor leér hozzánk, mindegyikünket végigölelgeti, majd leül közénk. Elt Tim követi, a Sweet Dreams-szel, őt pedig Cecilia a Russian Roulette-tel. A mentorok mindkettejükkel meg vannak elégedve. Ezt követően Travis szambázik fel a színpadra, hogy néhány csinos táncos lánnyal előadja a You Can Leave Your Hat Ont. A női rajongók kikészülnek, sikítoznak, Tulisa még el is játssza, hogy elájul, amit a közönség nevetésekkel díjaz.  Travis után jönnek végre a Candy lányok, és Kaith végül nem énekli a cenzúrázni való verziót a színpadon, gondolom megijedt egy kicsit. A végén egymással háttal állnak, és az utolsó ütemnél mindketten egyszerre lehajtják a fejüket, így lesz még hatásosabb a produkció. Tulisa végképp kijelenti, hogy a csapatok idén nagyon jók, és hogy Louis nagyon jól választott. Louis erre csak elégedetten kihúzza magát. 

-          Nagyon szexisek voltatok. – bólogat Kelly, mint egy őrült. Úgy tűnik, ma a mentorok jó kedvűek.

Végül Lewis lép színpadra a Don’t Stop Me Now-val, szegénynek vagy tízszer körbe kell rohannia a színpadot, és a végére teljesen kifogy belőle a szusz. A mentorok őt is dicsérik, és Dermot meg is jegyzi, hogy ma egy negatívum se hangzott el, és hogy nehéz lesz eldönteni, kit küldjenek haza. A show mára véget ér, holnap folytatódik az extra produkciókkal és a szavazással.

***

Hayleyvel elbűvölve nézzük Beyoncét, ahogy az I Was Heret énekli, néha apró, nyikkanó hangokat adunk ki, Liaval egyetemben. Miután a díva befejezi az előadást, és felénk sétál, teljesen epekedve pislogunk rá, miközben ő ránk mosolyog. Ez felteszi a pontot az i-re, szinte nyáladzani kezdünk, viszont rögtön újra a monitorok felé fordítjuk a fejünket, mert most Emeli Sandé lép színpadra, s én kihasználva az alkalmat Beyoncé után kocogok Hayleyvel, és tapintatosan próbálunk egy képet kérni. Mosolyogva pózol egy fotóra, majd intenek neki, hogy menjen, elmormol nekünk egy „Hajrá!”-t, majd megy is. Mi Haysszel eufórikus állapotba kerülve slattyogunk vissza a lihegőbe, éppen időben, mert Mikey szól, hogy készüljünk fel, mert előadjuk a közös produkciót, ami a Don’t Stop The Music (az én ruhám, Haysé és Ivsé). Végigtáncolva a produkciót, jól érezve magunkat, még utoljára így együtt éneklünk, majd gyorsan levonulunk a színpadról. Dermot elindítja az utolsó egy percet, a szívem pedig hevesen kezd dobogni, ahogy a másodpercek peregnek. Kiszólít minket mentorainkkal a színpadra, s én kezeimet idegesen kulcsolom össze a lányokéval. Mellénk állnak a Candy Girls és a PlasticBoyz is. Dermot lassan sorolni kezdi a továbbjutókat. Továbbjut El, Cec, Mark, a Candy lányok, Helena, Lewis, Gina, Amelia, négyen maradunk, mi, a PlasticBoyz, Tim és Travis.

-          És aki már biztos nem párbajozik… az a Rythm Queens! – sikítva ugrok Hayley nyakába, majd Ivset is magamhoz szorítom, Lousit is, végül pedig egy-egy gyors ölelést adok a fiúknak is, és gyorsan lepattogok a színpadról. Közben persze szorítok a fiúknak, főleg Plasticéknek, de a másik kettőnek is, és érzem, hogy kemény párbaj lesz.

Végül Tim távozik a műsorból, jól megszorongatjuk. Igazából még senki sem sír, csak kicsit szomorúak vagyunk. Tim nagyon felelősség teljes volt, ő tartott rendet a házban, el fog szabadulni a pokol. De ő csak annyit mondott mindig, hogy várja már Andrea, a barátnője, és örül, hogy énekelhetett itt. 

II./17. Az új év első napja

Sziasztok. Gondolom, mindenki utál, hogy ilyen ritkán hozom a részeket (BOCSIIIIII!), de remélem a rész tartalma - még, ha rövid is maga a rész - tetszeni fog nektek. :) A Harley rajongók, úgy gondolom, örülhetnek, míg az esetleges Zivette fanok nem annyira, a Zoeis fanok részére pedig továbbra is vannak a párral kis pillanatok. :) Írjátok meg a véleményeteket! 

Más téma. Ma lesz az Euróvíziós Dalfesztivál magyar elő-elődöntője, azaz a Dal ma kezdődik meg. Ti kinek szurkoltok? Én Pál Déneséknek, keresztes Ildinek meg Giginek, de van még néhány, ami/aki bejön, és az élő előadások alatt lehet, megváltozik a véleményem. Annyi biztos, hogy negyed kilencre beülök a TV-m elé popcornnal, bodza-szörppel és kókuszgolyóval, és élvezem az adást.:D 

Megint más. Gondoltam csinálok nektek egy képet a történetben már felmerült ill. előforduló párokról. (A Givette [világ leghülyébb shipper neve] azért nincs rajta, mert sehol sem találok róluk PS-s képet, én meg nem tudok csinálni, bocsi.:$) Mint látjátok, van egy kérdőjeles kép, ugyanis még lesz egy párunk, de az majd csak a következő évadban. És ez úton bejelentem, hogy lesz harmadik évad is! :D De addig a történetben még legalább két hónap van, szóval nyugi. :) Ti melyik párost szeretitek a legjobban?

Noémi xxx

Hayley

Január elseje. Az új év első napja. És átlagos fiataloknál a kijózanodás napja. Ami egyet jelent a másnapossággal. Én mondjuk nem voltam az, hál’ Istennek, de Harold – aki a buli után felvitt magához – eléggé. Alighogy hazaértünk, ledőlt az ágyra, és azonnal bevágta a szunyát. Még horkolt is! Én csak ledőltem a „régi ágyamba”, a vendégszobában, és aludtam egy keveset, de így is hamarabb keltem fel, mint Harry, és így tudtam neki kávét, narancslevet és fájdalomcsillapítót előkészíteni. Aztán leültem tévézni. Amit még észrevettem, az az, hogy se Louis se Zoe nincs sehol, szóval valószínűleg Louis nálunk tengeti az idejét.

Harold tizenegy körül kelt fel, de olyan bekómált fejjel, hogy még én is megijedtem tőle. Komolyan, úgy nézett ki, mint aki lealudta a szempillaspirálját. Elvette a fejfájás csillapítót meg a narancslevet, és leült mellém (egy szál gatyóban, khm, khm). Én csak néztem a TV-t, amiben éppen egy reggeli beszélgetős műsor ment Taylor Swifttel (ááá, kicsit sem utalás – a szerk.). Harry, miután megitta a gyümölcslevet, és kicsit hatott a gyógyszer kikapcsolta a tévét, és felém fordult.

-          Akkor…? – hagyta függőben a mondatot.

-          Akkor… Most mi…?

-          Járunk? – bizonytalanság 4ewa!

-          Gondolom. Mármint, ha… te is akarod. – kínos egy beszélgetés, de ez van. Próbáltam minél magabiztosabbnak, és kicsit nemtörődömnek tűnni, hogy ne legyek könnyen kapható, de Harry is valahogy így gondolkodhatott, mert ugyan úgy tett, mint én.

-          Hát… ha neked az úgy jó, akkor…

-          Oké. – a világ legértelmesebb és legcukibb beszélgetése. Se.

-          Öm, köszi a gyógyszert. Rám fért. – igazgatta a haját, ahogy egy LÁNY csinálná, ha zavarban van.

-          Nincs mit szivi. – mondtam elbambulva, ugyan is egy kosz az asztalon elvonta a figyelmemet.

-          És… tudod… eljönnél velem valahova? Mondjuk egy vacsira…?

-          Persze, Styles. – mosolyodtam el. – De én most hazamegyek, mert veled ellentétben én nem aludtam sokat, szóval, ha megbocsájtasz… - álltam fel, és kisaszzéztam az ajtóhoz.

Harry követett, segített felvenni a kabátom, majd biztosított róla, hogy tiszta a levegő. Mikor elköszöntem volna tőle egy öleléssel kezeivel átölelte a derekamat, és puha ajkait az enyémekre helyezte. Nem volt se vad, se szenvedélyes, csupán egy egyszerű kis búcsúcsók volt.

-          Hmm, tényleg olyan jó, mint amire emlékeztem. – vigyorodott el cinkosan, majd újra lehajolt, hogy megcsókolhasson.

-          Emlékszel te egyáltalán valamire? – nevettem.

-          Hát, arra igen, hogy nagyon jól esett végre ezt tenni. – mondta, majd újra megcsókolt.

-          Így sosem érek haza. – suttogtam.

-          Nem is baj. – rázta a fejét Harry.

-          Csitt, Harold!

Végül csak sikerült elindulnom a szállingózó hóban, gyalog persze, mert az a négy utca nincs messzire. Útközben volt időm gondolkodni, rólam, Harryről, rólunk. mert hát, volt miről. Most, hogy tulajdonképpen együtt vagyunk, mindenképpen. Nagyon régen vártam már erre, régebben, mint bárki gondolná. Oké, bevallom, hogy bár volt pasim, álmodoztam Harryről, de akkor még személyesen nem ismertem, persze. Harry volt a plátói szerelmem, az elérhetetlen, a tökéletes pasi. Hihetetlenül rajongtam érte, de természetesen tudtam, hogy sosem válhat valóra, hiszen ő sztár, nem is akármilyen, én pedig csak egy lány Bristolból. Nem sok volt a lehetőség. Aztán mikor jelentkeztünk az X Factorba szinte meg se fordult a fejemben az, hogy így még akár találkozhatok is vele, csak akkor, mikor már jócskán benne voltunk az élő adásokban. Zoe hívta fel rá a figyelmem, mikor Simon Cowell meglátogatott minket, hogy megnézze, hogy halad az itthoni adás. És Cowell köztudottan a fiúk mentora volt, és a mai napig segíti őket mindenben. Mikor ez szóba került, akkor csiripelte el Zo, hogy így még akár személyesen is megismerhetem plátói szerelmemet. Persze ezt akkor mondta, mikor csak mi voltunk ott, azért elég ciki lett volna. Akkor már tényleg rápörögtem a témára, Louisnak próbáltam elhinteni, hogy milyen jó is lenne találkozni velük, mire ő mindig csak annyit válaszolt, hogy egyszer úgy is fellépnek majd, akkor találkozhatok velük. Aztán, mikor kiestünk kicsit elszomorodtam, hogy lehet, nem találkozok vele, illetve velük olyan hamar, mint szeretném. És aztán, bumm! Szembe jött velem az utcán. Mondjuk bátorság is kellett, hogy ismét meg merjem szólítani. Oké, már egyszer találkoztam vele, egy kép erejéig, de nekem az nem volt elég. Telhetetlen voltam. Ezért, mikor egy pöppnyi esélyt is láttam arra, hogy ő lehet az, odarohantam hozzá, és rákérdeztem. Mákom volt. Ráadásul már ő is ismert engem, azaz minket, és valamiért Fortuna mellém állt, és a dolgok felgyorsultak. Egy hét alatt annyi minden történt velem, mint az előtt egy hónap alatt.

Valahol mindig is éreztem, hogy Harry többet érez irántam, de szerintem nem akartam elhinni, hiszen még a versenyt sem fogtam fel, nem tudtam elhinni, hogy én már egy híres ember lettem, és nem csak Hayley Carson vagyok Bristolból. Még mindig nehéz felfogni.

Befordultam az utcába, ahol a házunk volt, készen a kidőlt Louis látványára. Bár próbálja tartani azt az új elvét, hogyha Zoe nem iszik, ő sem fog, de ez valahogy nem jött be neki, és Zot sem zavarja, ha iszik, éppen ezért tegnap rendesen lenézett a pohár fenekére. Már a fellépésükkor kicsit ingatagon mozgott Ivs szerint, de utána még ivott pár pohárral, üveggel, dézsával, és egy „kicsikét” részeg volt.

Apropó Ivette, hívtak a lányok, miután Harry elaludt, hogy hova tűntem, mi van velem, én pedig felvilágosítottam őket, hogy jól vagyok, csak felugrottam egy régiebbi ismerősömhöz segíteni. Na, igen, kis hazugság, de nem tehetek róla, mert ha Zoenak elmondok valamit, azt tuti, hogy másnap visszahallom valakitől – jelen esetben Louistól a legvalószínűbb. Régen az ilyen dolgokat mindig Dannynek mondta el, ő pedig előszeretettel nevetett néha rajtam, ezért én meg előszeretettel vertem pofán néha. Nem viccelek, egy párszor lekevertem neki, ami után nevetett még egy kicsit, majd abbahagyta. Jimmy ilyenkor mindig átölelt, és büszkén elmosolyodott. Ahhh, váltsunk témát.

Beléptem a kertajtón, és feltotyogtam a pár lépcsőfokon, majd benyitottam. Louis csakugyan nálunk volt, kócos hajjal, szintén kicsit másnaposan. Zoe ápolgatta. Vitte neki a kávét, a pirítóst, a teát, mindent megcsinált neki, cserébe Lou olyan volt, mint egy dörgölőzős kismacska.

-          Ugye tudod, hogy ezért én nagyon szeretlek? – kérdezte tőle szinte percenként, és mindig valahol megpuszilta vörös hajú barátnőmet, mire az felkuncogott. Nagyon édesek voltak együtt.

-          Halihó! – kiáltottam be. Minden fej felém fordult, jelen esetben kettő, mivel Ivette sehol se volt. Zoe elvigyorodott, ahogy meglátott, majd felém szalad és megölelt. Louistól csak egy elhaló, nyögésbe fulladt „Hello”-ra futotta, de teljesen megértettem. – Rossz dolog a másnaposság, mi? – paskoltam meg a vállát. Csak elgyengülve bólintott egyet. – Az erő legyen veled, barátom. – mondtam, mire a fiú alig hallhatóan felhorkant.

-          Na, merre jártál? – pislogott Zoe, miközben felpattant a konyhapultra.

-          Mondtam, csak egy ismerősömnek segítettem, most költözött Londonba, és egyedül töltötte a Szilvesztert. Úgy gondoltam, legalább az Új Évet ne kezdje egyedül, ezért felugrottam hozzá, és segítettem neki kipakolni. – Hazugság, de hogy átgondoltam! A kis okos fejemmel!

-          Hú, és helyes a pasi? – kacsintott Zo.

-          Nagyon, főleg, hogy lány, de tényleg helyes pasi. – nevettem. – És gondolom, tudni szeretnéd a nevét, nos, az Cynthia. – egy Cynthia nevű ismerősöm se volt, de ezt nem tudhatta.

-          Volt osztálytárs? – tippelt.

-          Aha. – bólogattam. Cynthia, üdv az ismertségi körömben!

-          Amúgy Lia úgy öt perce hívott. – mondta Zoe félig a hűtőbe bújva reggeli után kutatva. - Azt mondta, hogy készülődjünk, mert valami degenerált álltat elsején, azaz ma akar velünk interjút készíteni. Ja, és mellesleg boldog Új Évet kíván, és puszil. – fordult újra felém.

-          Interjú? – nyögtem fel. Bár az interjúkat valamennyire szerettem, az Új Év első napján a hátam közepére se kívántam volna ezt a tevékenységet.

ZoZo csak bólogatott, miközben a saját pirítósát majszolta, amire egy kevés vajat kent. Felvilágosított, hogy Lia egy fél óra múlva jön értünk, addig hívjam fel Ivettet, hogy jöjjön haza, és reggelizzek meg, majd öltözzek fel. Mikor Zoe végzett, úgy kezdett el viselkedni, mint egy tyúkanyó, mindenkit utasított, hogy mit tegyen, felhívatta velem Ivset, aki, mint kiderült, hajnalban átment a Londonban tartózkodó Greghez, hogy jöjjön haza, Louist pedig hazaküldte, hogy otthon lábadozzon – amit először a fiú nem nézett jó szemmel, de miután rámutattam, hogy ha hallgat Zoera, akkor jobban jár, elment. Elkezdtük válogatni a ruhákat, a sminkeléssel és a hajunkkal nem foglalkoztunk sokat, úgy is lesz ott egy csapat, aki rendbe hoz minket. Már, ha január 1-jén reggel fél tizenegykor dolgoznak.

Egy féle óra múlva már hárman ültünk egy kanapén, velünk szemben egy középkorú nő mikrofonnal a kezében, mellette pedig egy operatőr. Időközben rájöttünk, hogy a StarTV-nek, egy internetes oldalnak adunk interjút, és a hölgyet Melanie Brakernek hívják.

-          Szóval, lányok, így, az újév első napján üdvözöllek titeket. Hogy telt a Szilveszter? – mosolygott kedvesen.

-          Nagyon jól, voltunk egy ilyen hírességeknek való buliban, tökre új volt az egész, egy csomó emberrel találkoztunk. – mondta gyorsan Ivette.

-          Nos, a képeken úgy tűnik, gyönyörűek voltatok, és jól éreztétek magatokat. Fáradtak vagytok még, vagy már átlendültetek a holtponton?

-          Igen, tényleg nagyon jól éreztünk magunkat. Ami pedig a fáradtságot illeti, már valamennyire felébredtünk. – mosolyogtam most én.

-          A hírek szerint már belekezdtetek az új albumotok munkálataiba, ami ugye egyben az első is lesz. Milyen a munka?

-          Nagyszerű, bár sokat nem mondhatunk még róla, de nagyon jó érzés, hogy a saját dalainkat énekeljük fel a stúdióban. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus lesz az, ha majd a saját dalainkat vesszük fel! – csipogott most Zoe.

-          Várható valamikor egy koncertetek esetleg?

-          A napokban fog indulni egy rövid X Factor turné, ahol néhány, a műsorban elhangzott dalt adunk majd elő. Már nagyon várjuk! Illetve az album megjelenése után indulunk egy kisebb turnéra is majd, így hárman, de az még messze van, sajnos.

-          Értem. Nos, gondolom megszoktátok, hogy minden interjúban szó esik a szerelmi életetekről, és ez most sem lesz másképpen. Kezdjük Zoeval, hiszen úgy tudom, egyedül neki van barátja közületek. Hogy vagytok Louisval?

-          Nagyon jól megvagyunk, köszönjük. – vigyorodott el Zo.

-          Hogy fogadod az utálókat?

-          Hát szerencsére belőlük kevesebb van, mint azokból, akik támogatnak minket, de akkor is néha kicsit rosszul esik, ha olyanokat írnak, hogy nem érdemlem meg Louist, vagy, hogy csak a hírnevéért vagyok vele. Pedig ezek nem igazak!

-          Tényleg nem. – helyeseltem. – Nagyon szeretik egymást, és szerintem az a világ legnagyobb hülyesége, hogy Zoe csak a hírnév miatt van vele. Zo sosem volt olyan, aki kihasznál másokat.

-          Ha már nálad a szó. Hayley, veled mi van? Van valami helyes pasi a láthatáron?

-          Az mindig van. – nevettem. – De komolyra fordítva a szót, egyelőre nincs senkim. De persze ez változhat. – kacsintottam.

-          Ivette? Úgy tudom, te is szingli vagy, hiszen nem rég szakítottál a volt fiúddal. Azóta sikerült találni valakit? – ó, ha tudnád…

-          Nem, még mindig egyedül vagyok. – zárta le röviden Iv.

-          Értem. Nos, most jön pár kérdés a rajongóktól…

Ivette

Az interjú után a lányokat hátrahagyva visszamentem az Atlantic Hotelben megszállt Greghez. Ott folytattuk, ahol Hayley telefonálása megzavart minket. Apró csókokat lehelt ajkaimra, miközben óvatosan a derekamat cirógatta. Azt szerettem Gregben, hogy bár az én világom nagyon távol állt tőle, mégis minden azzal kapcsolatos dolgot teljes mértékben elfogadott, és szeretett engem. Greg volt az első pasim, és nagyon megviselt, mikor szakítottunk. Először másodikban találkoztunk, de akkor még nem érdekelt különösebben, csak mikor elhívott a téli bálra, s én Hays noszogatására belementem. Azután jöttünk össze. Azt pedig mindig is tudtam, hogy nincs oda a sztárvilágért, de az komolyan meglepett és megrémített, mikor kiakadt azon, hogy a lányokkal jelentkeztünk az X Factorba. A verseny alatt rengetegszer beszéltünk, de mindig azt mondta, hogy ezt az egészet körülöttem nem tudja kezelni. Szakítottunk. És ez rányomta a bélyegét a későbbi teljesítményemre. Szörnyen éreztem magam, miután először párbajoztunk, magamat okoltam, hiába bizonygatták a lányok, hogy ez nincs így. Aztán újra összejöttünk három hét szünet után, bár a világ úgy tudja, szingli vagyok. És egyszer mindenképpen fel kell vállalnunk a publikum előtt a kapcsolatunkat.

-          Greg. – szólaltam meg, mikor úgy gondoltam, megosztom ezt vele. – Szeretnék kérdezni valamit.

-          Mondd. – nézett mélyen a szemeimbe.

-          Ma is felhoztak egy interjúban, de azt mondtam, szingli vagyok. Nem tudom, meddig tagadhatom még.

-          Azt szeretnéd, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat? – csak óvatosan bólintottam. – Iv, tudod, hogy én nem bírom ezt az egész felhajtást.

-          Tudom, de egy idő után nem mehetnénk sehova se, és szeretném, hogy mindenki tudná, hogy nem vagyok szabad préda.

-          Még beszélünk róla. – jelentette ki kicsivel később.

Estére hazamentem, ám nem csak Zot és Hayst találtam álunk, hanem a One Direction 3/5-ét. Harry, Lopuis és Niall nálunk tanyázott, ismét. Louis és Zoe szokás szerint turbékoltak, míg Hays, Harry és Niall valami vacsora félét próbált összehozni. Harry és Hayley gyanúsan sokszor váltottak pillantásokat, és értek „véletlenül” egymáshoz. Hallottam a Cynthiás sztorit, de nem veszem be. Tudom, hogy végre alakul köztük valami. Ami pedig Niallre vonatkozik… kéne már neki egy barátnő.

Mivel álmos voltam, kijelentettem, hogy elmegyek aludni, és ezt mindenki elfogadta (még jó…). Szó szerint beájultam az ágyba ruhástól, és fel sem keltem reggelig.