26. Finálé - ÉVADZÁRÓ

Hát igen, eljutottunk idáig is. :) Íme az évadzáró, azaz az első évad utolsó része. Kérlek titeket, hogy aki olvassa a történetemet, az írjon egy véleményt az egész első évadról, legyen az negatív vagy pozitív. Nos, ebben a részben gondolom lesznek meglepetések, amik következményeire viszont csak a második évadban derül fény. Továbbá, dizájnváltás lesz (Én személy szerint az várom a legjobban ^^), és mint már írtam, új szereplők lépnek színre. Minden ki fog a maga idejében derülni. Köszönöm azoknak, akik az első évadban velem voltak és olvasták a sztorimat, köszönöm a kommentelőknek, remélem, számuk a második évadra gyarapodni fog! :D Na, mindegy, nem szövegelek tovább, jó olvasást az első évad utolsó fejezetéhez. 

Ivy

Követtük Mikeyt egy hatalmas folyosón, majd megállt egy ajtó előtt. Intett, hogy menjünk be. Hayley lenyomta a kilincset, és megpillantottuk Louist. Éppen Tulisaval beszélgetett, és háttal állt nekünk. Tulisa pár másodpercen belül észrevett, és elmosolyodott.

-          Sziasztok, lányok! – jött felénk, és megölelt minket.

-          Hali! – nevettem.

-         Lányok! – jött oda Loui is. – Nagyon büszke vagyok Rátok! Rengeteget fejlődtetek, ugye tudjátok?

-   Ők már hova fejlődjenek? – kérdezte mosolyogva Tulisa. – Jaj, lányok, úgy sajnáltam, hogy kiestetek. – igen, Louis mellett Ő is ránk voksolt, ezért döntöttek a nézői szavazatok. – És, sikerült már menedzsert találni?

-          Igen, már dolgozunk is egy dalon. De psszt, ez titok! – nevetett Zoe.

-          Lányok! – bukkant fel Mikey az ajtóban. – Fodrász, sminkes, stylist. Most.

-    Egy pillanatot még, Mikey! – intett a srácnak. – Szóval, lányok. Valaki nagyon akar találkozni veletek!

-          Hú, kik? – kérdezte izgatottan Zoe.

-          Az meglepetés. Holnap jönnek Londonba, most… máshol vannak.

-          Louis, most már tényleg! – szólt Mikey újra.

Intett, hogy mehetünk, és mentünk is először a fodrász-szobába. Tina, a fodrászcsaj elmosolyodott, mikor meglátott minket, és azonnal intett a segédeinek, hogy vegyenek minket kezelésbe. Tina most az én hajamat csinálta, Penelopé Hayleyét, Lea pedig Zoeét. Hayley és az Én hajamat besütötték és színes tincseket festettek a hajunkba, Zoeét meg kivasalták, raktak fel ránk sminket, és elküldtek öltözni. Rám egy fekete, nem tudom, valami furi, karnál átlátsztó anyagú felsőt és egy fekete szoknyát adtak, fekete nadrággal, Hayleyre pedig egy korallszín, rojtos aljú felsőt, egy barnás dzsekit, és egy egyszerű farmert. Zoera pedig egy rózsaszín pólót, szürkés, elöl gombos bolerót, és egy fekete csőnacit adtak. És bár még csak délután négy óra volt (amit nem is értek, hogy telt el ilyen gyorsan), mondták, hogy maradjunk az öltözőben, és várjunk a jelre. Közben egy kisebb stáb odajött meginterjúvolni minket.

-          És, kinek szurkoltok? – kérdezte Keith.

-     Igazából Markot és Elt is nagyon szeretjük, nekünk lényegében már mindegy, ki nyer. – mondta mosolyogva Hayley.

-          Mit éreztetek, mikor kiesetek?

-          Természetesen szomorúak voltunk, mikor kiestünk, mert ki nem az? De… nem is olyan rossz az a negyedik hely. – mosolyogtam most Én.

-       Még véget sem ért az X-Faktor, már hallani híreket arról, hogy készül az új dalotok, és dolgoztok egy albumon is. Igaz ez?

-      Dalon dolgozunk, de albumon egyelőre még nem gondolkozunk. Nincs még dal, ugyanis. – nevetett Zoe.

-          Köszönjük, lányok. Egyébként, fantasztikusan néztek ki ma.

-          Köszönjük.

Máris öt óra van. A rajongók kezdenek szállingózni az épület elé. Hétkor kezdődik a finálé. Éppen a büféből jöttem vissza egy üveg ásványvízzel, mikor pisszegést hallottam. Nem vettem tudomásul, biztos nem nekem szólt, ha meg igen, akkor sem törődök vele. De még egyszer pisszegett valaki, és még egyszer, és még egyszer, míg meg nem fordultam, és szembe találtam magam Zaynnel. Csoki barna szemei végigjáratták maguk rajtam, majd az arcomon állapodtak meg. A haja, mint mindig, most is tökéletesen állt, ajkai óvatos mosolyra húzódtak. Nem voltam vele kettesben azóta, hogy… szóval, azóta.

-          Szia. – mondta.

-          Szia. – válaszoltam halkan.

-          Csinos vagy.

-          Köszi. Te is… öhm… a te hajad is jó.

-          Köszi. Izgulsz már?

-          Nem. Te?

-          Nem. Annyira nem. – igen, király kis tőmondatos beszélgetés. Ilyenekre vágyik az ember.

-          Bőbeszédű vagy. – hajrá Ivy, így kell ezt!

-          Csak annyira, amennyire Te.

-          Direkt nem akarsz velem mélyebben belefolyni egy témába? – húzta fel az egyik szemöldököm.

-          Most is azt csinálom. Belefolytunk a témába, hogy milyen bőbeszédűek vagyunk. Nem elég?

-       Én valami tartalmasabbra gondoltam. Tudod. Időjárás. Világbéke. – kezdtem el sétálni, miközben mutogattam. – Kiskutyák. Hajzselé. Robotok. A futurisztikus társadalom…

-          Valahogy egyik téma sem vonz. – mosolyodott el még jobban.

-          Üvegházhatás?

-          Nem.

-          Világvége?

-          Negatív.

-          A számítógépek átveszik a hatalmat?

-          Te aztán pozitív egy személyiség vagy!

-          Mondták már. – ittam egy kortyot a vizemből.

-          Kaphatok? – mutatott az üvegemre. – Kiszáradt a torkom.

-          Ennyitől?

-          Nem. Előtte is szomjas voltam, csak megláttalak, gondoltam, beszélgethetnénk.

-          Nesze. – nyújtottam neki.

-       Kutyának meg tessék. – nevetett, és lehúzta az üvegem felét. – Tudod… ez most olyan, mint ha csókolóztunk volna. – kikerekedtek a szemeim.

-          Mi?

-        Nyugi, csak vicceltem. Bár tény, hogy hasonlított hozzá. – kacsintott. Éreztem, ahogy vér szökik az arcomba.

-          Az üvegemnek semmi köze nincs semmiféle csókhoz!

Aztán már csak azt vettem észre, hogy Zayn ajkai az enyémeken vannak. Enyhe cigi szaga volt, de jelenleg jobban lefoglalt nyelvének és ajkainak puhasága. Teljesen elvette az eszemet, közelebb vontam magamhoz, és beletúrtam a hajába, míg Ő a derekamat ölelte át. Bele sem gondoltam a következményekbe, csak csókoltam, és hagytam, hagy csináljon velem, amit akar. Aztán valahogy elszakadtunk egymástól, Én pedig zavarodottan néztem a szemeibe.

-    De ennek igen. – vigyorgott. Ajkait megint enyémekre helyezte VOLNA, ha Én ki nem tépem magam a karjai közül, és el nem szaladok.

-          Most hagyj békén. – kiáltottam, miközben csak futottam, azt sem tudom merre.

Egy ajtót láttam magam előtt, gyorsan kilöktem, és az utcán találtam magam, pontosabban egy sikátorféleségben, pont jó volt ahhoz, hogy kicsit leüljek és kiszellőztessem a fejem.

Hayley

Már Ivy is előkerült, kiderült semmi baja, csak sétált. Bár kicsit zaklatottnak tűnt, ezt betudtam a sok stressznek, ami manapság éri. Dermot bejelentette, hogy kezdődik a Finálé. A mi számunkkal kezdődött, így mindenki felvonult, és előadtuk a dalt. A végén a közönség felállva tapsolt, mi pedig mind meghajoltunk. Elkezdődött a finálé. Igazából elmondani nem lehet, milyen jó volt. El és Mark is mindent beleadott. Aztán jöttek a fiúk. Elkezdődött a dal, Liam pedig énekelt. Aztán jött Harry része, és a refrén. Pattogtak, mint a gumilabda, össze-vissza. Aztán jött Zayn szólója. Ivy itt már nem a színpadot nézte, hanem a cipőjét, vagy a padlót. Csak nincs valami közöttük? De mi Zoeval elkezdtünk bulizni, mint két őrült, és nemsoká csatlakozott hozzánk Kaith, Lissa, Gina és Lia is. Láttuk, hogy egy pillanatra vett minket a kamera, hogy milyen jól bulizunk a backstageben, de utána megint a fiúk mentek. Jött Harry híres-neves szólója, ami mondjuk a refrén mélyebb verziója, de kit érdekel. Szóval, az a rész, amit ma a próbán nekem, igen, NEKEM énekelt. Bár lehet, hogy csak képzeltem. Biztos, tuti. Mármint, egy ilyen srác, mint Harry miért figyelne fel rám? Oké, haverok vagyunk, de azért értitek… és megint…. Megint úgy éreztem, hogy bár nem nézett a szemembe, de… nekem énekel. Beteges vagyok, mi? Szörnyű… és mégis. Jól esik csupán azt gondolni, hogy érek neki valamennyit.

-       That’s what makes you beautiful.- énekelte utolsó sorát Harry, majd vigyorogva ordítottak egy-egy köszönjüköt.

-      One Direction! – ment a színpadra Dermot. – Hú, srácok, ti aztán tudtok valamit. Szóval ez volt a…

-         Dermot, várnál egy kicsit? – szólalt meg Louis.

-         Öööö, persze. – mondta zavarodottan Dermot.

-         Szóval, kedves rajongók. Bizonyára tudjátok, hogy pár hete szakítottam Eleanorral… - kezdett bele Louis, és én éreztem, mit fog mondani… A tömegből hangos fújozások hallatszódtak, nyílván nem kedvelték Eleanort ezért a tettéért. – És, hát… eléggé magam alatt voltam akkor. De… most van egy bejelenteni valóm…