13. Fogadás

Hellosziamizu! Újabb nyalánkság csak itt, csak most, csak nektek! A kommentelés továbbra is áll: 3-4 komment vagy nincs rész! Pusszancs!

Louis

Kora reggel, mikor még Harry és Hayley aludt a lányokkal lent beszélgettem. Megtudtam egy s mást Ivetteről. Például, hogy imádja a kihívásokat, és nem szereti, ha valaki nem hisz benne. Meg olyat is mondott, hogy néha előjön az adrenalin-függősége – ilyenkor pörög, és veszélyesebbnél veszélyesebb dolgokat akar csinálni, de könnyen le lehet állítani, ha elmegy például hullámvasutazni. Utálja a kivit, az ananászt és a narancsot, de imádja a szedret és a mangót. Kedvenc színe a kék, kedvenc állata a puma és imád korán kelni. Persze Zoeval is beszélgettünk ilyenekről. Zo imádja az epret és a málnát, utálja a spárgát – ezzel ki lehet kergetni a világból (ezt nem árt tudni! ;)) -, és imádja a nyulakat. Elmondták, hogy egyikük sem ivott még soha alkoholt, és nem is tervezik.

-          Egyszer apám az orrom alá dugta a pálinkás poharát, – mesélte Ivy. – hogy kóstoljam meg. Én meg egyszerűen kivertem a kezéből. Voltam vagy 14.

Csak hevesen bólogatva figyeltem. Hayleyről is elmondtak ilyen „fontoshogytudd-hogytuddkezelni” dolgokat. Imádja a gyümölcsös dolgokat és a vizet – tehát úszni is. Amikor rossz kedve van, akkor nagyon hisztis, és a legkisebb dologra kiakad. Nem szereti az ijesztő dolgokat, és nagyon ijedős. Viszont imád énekelni – ez az élete. Ezen elmosolyodtam. Igen, Én is ilyesmi elképzelésekkel mentem még „anno” az X-Faktorba. Hogy szólókarrierem lesz, és a világ leghelyesebb pasija leszek – megelőzöm JB-t! De szerintem jobban jártam a srácokkal! Alig, hogy ezeket elmondták felordított valaki.

-          Boldog szülinapot! – nyújtóztatta ki magát Hayley.

-          Kinek van szülinapja? – kérdezte Ivette.

-          Valakinek… valahol… - somolygott Hays. Úgy tűnik, végre végérvényesen jó kedve lett. Ez megmosolyogtatott – nem szerettem, ha egy lány szomorú.

-          Tényleg! – pislogott Zoe.

-          Te hülye! – nevetett Ivy. – Hogy vagy?

-          Egész jól! Ugrálni lenne kedvem! – vigyorgott.

-          Azon segíthetünk! – álltam fel, és felemeltem a derekánál fogva, mire sikoltozni meg nevetni kezdett.

Kivittem az udvarra a trambulinunkhoz (mert igen, ilyenünk is van!) és ledobtam rá. Először meglepetten pislogott, majd amikor felfogta mi van, elkezdett az óriás trambulinunkon ugrálni. Zoeék is rögtön jöttek utánunk, és mindhármunkat felhívott, hogy ugráljunk vele. Én egy pillanatot sem haboztam. Pár pillanat múlva már négyen pattogtunk, mint egy gumilabda, és hangosan nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat!

-          Ti meg mi a fenét csináltok? – kérdezte morcosan Harry, mire mindannyian elestünk ijedtünkben, és egymáson landoltunk. Csak nevettünk az egészen.

-          Hát… - kezdte Hayley levegőért kapkodva, miközben nevetett. – Ugrálunk?

-          Halkabban nem lehetne? – folytatta nyúzott arccal Hazza.

-          Nem! – nyújtotta ki a nyelvét Zoe, mire Harry szem forgatva visszament a házba.

Lepattogtunk a trambulinról, majd mi is követtük Harryt, aki már a konyhában ügyködött, kávét csinált. Hayley lehuppant a kanapéra.

-          Na, mi van, Göndörke, nem bírod a reggeleket? – kacsintott.

-          Ha-ha. – mondta Harry, majd belekortyolt a kávéjába.

-          Szerintem csak a másnaposságot nem bírja. – mosolygott Zoe.

-          Rémlik valami a tegnap estéről? – kérdezte Ivette.

-          Nem sok minden.

-          Akkor felvilágosítalak! – pattant fel Hayley. Én csak bólogattam, hiszen Ő volt vele. – Lehúztál vagy tíz koktél és még ki tudja hány töményet, majd ezek után táncolni hívtál, és mikor nem mentem, megpróbáltál lesmárolni. – ekkor kikerekedett Harry szeme. – Mikro ellöktelek, akkor pedig elestél, és fetrengeni kezdtél a földön. Felhúztalak, majd Louis hívott téged, de Te persze csak részegen hablatyoltál. Aztán, mikor megbeszéltük Louissal, hogy hazajövünk, akkor kivonszoltalak a parkolóba, ahol elhánytad magad, majd megjöttek a többiek, és elindultunk hazafelé, de útközben megint hánytál. Aztán hazaértünk, és bedobtunk téged az ágyba. Nagyjából ennyi. – mosolygott gúnyosan Hays.

-          Ó… - csak ennyit tudott kinyögni Hazza. Látszott rajta, hogy emlékfoszlányok kezdenek rémleni neki.

-          Hát igen. Nem vagy szép látvány részegen. – csapta össze a tenyerét Hayley.

-          Le… le akartalak… smárolni? – kérdezte lassan Harry.

-          Azért ennyire ne undorodj! – mondta Hayley. – Nekem sem lett volna csókolózni veled, de azért rosszul esik, hogy ennyire örülsz ennek!

-          Nem, nem az, csak… - mondta halkan Harry, de rögtön abba is hagyta. Még emlékszem, amikor pár nappal ezelőtt Zoe rájött, hogy Harry szerelmes Hayleybe.

-          Hagyjuk! – legyintett Hayley, majd odaült Zoeékhoz.

-          Ezt elbasztad. – ütögettem meg Harry vállát, ügyelve arra, hogy a lányok ne hallják, mit beszélünk.

-          Kösz, haver. Tényleg. Ez sokat segít! – morgott.

-          Hé, én csak őszinte vagyok! – emeltem fel a kezeim. Majd visszamentünk a lányokhoz.

-          És ti akkor együtt vagytok Zoeval? – kérdezte tőlem Ivy. Elmosolyodtam.

-          Hát… - vakartam a tarkóm. Ekkor Zoe felpattant, az ölembe vetette magát, és megcsókolt.

-          Ez válasz a kérdésedre? – mondta Ivynek.

-          Ööö… a’szem igen. – nevetett Ivette.

Hayley

Ekkor felvisított egy telefon. Megnézte mindenki a sajátját, de végül Harry vette fel.

-          Halló?! – szólt bele idegesen.

-          Ki az? – suttogta Louis, de Harry leintette.

-          Aha. Aha. Ez szerintem is jó ötlet. – vigyorodott el. – Igen. Igen, persze. Megbeszélem velük. Jó. Oké! Akkor majd holnap hívlak! Csá! – majd letette.

-          Kivel kell megbeszélned mit? – kérdeztem szemöldök húzogatva.

-          Áááh, semmi érdekeset… - rázta a fejét Harry, mire göndör fürtjei is vele mozogtak, de látszott a csibészes mosoly a szája sarkában.

-          Dehogy nem! Van valami! – rángatta Louis. – Meg akarom tudni!

-          Jó! Ha ennyire érdekel, akkor Tom hívott. – mosolygott továbbra is Harry.

-          És?

-          És… azt szeretné, ha készítenénk egy közös dalt…

-          RÉPAÚRRAL? – visított Louis, mire a még mindig az ölében ülő Zoe elnevette magát.

-          Nem! – ütötte vállon Harry barátját. – A szerencsések…

-          Ó, tehát többen vannak azok a kis „szerencsések”. – rajzolta a macskakörmöket az égbe Ivy.

-          …akik dalt készíthetnek a méltán híres One Directionnel…

-          Mondd már! – mosolygott Zoe.

-          A Rythm Queens! – amikor kiejtette a bandánk nevét egy emberként pattantunk fel, és sikoltozva, őrjöngve ugrálni kezdtünk.

-          Ezt nem hiszem el! – visított Zoe. – Ugye ez nem áprilisi tréfa? – kérdezte még mindig pattogva.

-          Nem volt elég a trambulin? – nevetett Loui.

-          Nem tréfa! Tom mondta!

-          Jézusom! – ölelt meg minket Ivy.

-          Ez-ez… ááá! – sikítottam.

A fiúk mosolyogva nézték a reakciónkat és az örömtáncunkat, ahogy egyik helyről pattogtunk a másikra, és visítoztunk. Éppen ekkor jött meg a további 3/5. Mindhármuknak olyan meglepett és ijedt arca volt, hogy az valami nevetséges.

 - Mi a Nando’s folyik itt? – kérdezte meglepetten Niall.

 - Hát az, hogy közös dalunk lesz! – ordítottam, mire Niall megfogta a kezem és velem pattogott. Érdekes látvány lehettünk. Három visítozó lány és egy fiú, akik ugrálnak…

 - Ez komoly? – kérdezte Zayn.

 - Az! Most hívott Tom! – lengette meg a telefonját Harry.

 - Ez állat! – bőgte Liam.

Még vagy negyedóráig pattogtunk, mikor Louis lerántott az ölébe, és csikizni kezdett, és Zoe meg Ivy azonnal a segítségemre siettek, de pechünkre a többi fiú is beszállt ismét a csikizésbe. Ezt addig csináltuk, amíg Harry telefonja meg nem rezdült ismét.

-          Tom azt szeretné tudni, benne vagytok-e.

-          Hát persze, hogy persze! – pattogott Zoe.

-          Benne vannak! – mondta a telefonba Harry. – Jó! Oké! Szia!

-          Na?

-          Holnap bejelentjük egy sajtótájékoztatón, és utána autogramosztás! – vigyorgott Harry.

-          Ááá! – visongott Zoe.

-          Fogadás idő! – ordított Louis.

-          Mi van? – kérdezte Ivy.

-          Minden dedikálás előtt kötünk egy fogadást. – mosolygott ördögien Louis, mint aki már tudja, mi is lesz a fogadás témája. – Fogadok, hogy Zoe nem meri holnapra befesteni a haját barnára, és egy hétig barna hajjal élni. – Zoe álla leesett.

-          Ez kihívás akart lenni? – kérdezte szemrehányóan Zoe.

-          Vedd, aminek akarod! A lényeg, ki fogad mellette és ki fogad ellene?

-          Szerintem befesti. Simán! – mondta Zayn, és letett egy napszemüveget az asztalra.

-          Szerintem is. – csatlakozott Liam és odadobott húsz fontot.

-          Én szerintem túl nyuszi. – mondta Harry, és Ő is letett egy húszast.

-          Én is így vélekedek. – mondta Louis, és Ő is tartotta a tétet.

-          Befesti! – mondta Niall, és Ő is ugyan úgy tett, mint a többiek. Ekkor mindannyian ránk néztek.

-          Most az várjátok, hogy mi is beálljunk a fogadásba? – kérdezte Ivy.

-          Az nem lenne fair! Mi ismerjünk Zoet nagyon jól, és különben is, mi segítenénk neki!

-          És nem fogunk erre elpazarolni egy húszast! – nyújtotta ki a nyelvét Ivy.

-          Ha nem, hát nem… - mondta Louis, és gonoszul elvigyorodott. 

12. Bulizzunk!

Na, csáó! :)) Itt a következő rész is! :)) Remélem, elnyeri ez is a tetszéseteket! A legközelebbi részt pedig akkor rakom fel, ha lesz legalább három-négy komment! Pusszcsa! 

Hayley

-          Louis, azonnal tegyél le! – sipákoltam.

-          És ha nem? Bosszút kell állnom azért, mert belöktél minket a vízbe!

-       De az úgy már nem lenne igazságos! Hiszen én csak azért löktelek be titeket, mert ti beledobtatok engem a medencébe!

-          Sajnálom, nem tudsz meggyőzni! – rázta a fejét, miközben vitt a medence felé.

-      Nem gondolod, hogy ez időpocsékolás? Úgy értem, számítok rá, másrészt meg már amúgy s vizes vagyok. És ameddig te itt csesztetsz, engem addig elmehetnénk bulizni is. – mutattam rá, mire letett.

-          Na, jó, meggyőztél! – mosolygott. – De akkor siessetek, ne olyan „lányos öt perc” legyen belőle!

-          Okéka! – nevettem, miközben elindultam. – De csak hogy tudd! – majd felemeltem egy hajtincsemet. – Ez csucsog a víztől! Szóval a hajszárítás idejét ne számold bele!

-          Egyszerűbb lenne, ha levágnád. – csatlakozott Niall is.

-          Álmaidban, törpike! – mondtam, és felrohantam az emeletre.

Először is Zoe segítségével megszárítottuk a hajamat, majd kiválasztottuk a ruháinkat. Zoe rögtön meg is találta azt, amit keresett, egy ruhát, aminek a teteje fehér, nincs pántja és a szoknyarésze barackszínű. Gyorsan kifésülte és felkötötte a haját, kisminkelte magát, és ugrott is a tükör elé. Természetesen a telefonja a kezében volt, és már írt is Twitterre. 

@ZoZoProud Nektek bejön z a ruha? Nekem nagyon! :D Ebben megyünk bulizni! 

Én két ruha között vacilláltam, de végül egy sötétkék, pánt nélküli, nagyon fodros ruhát választottam. A hajamat úgy hagytam, ahogy van, csak kicsit besütöttem a hullámaimat, hogy szebbek legyenek. Én nem fotóztam le magam, még szép, hogy nem! Én is feldobtam egy kis sminket, majd Ivettere néztem. Tanácstalanul álldogált a bőröndje előtt, miközben az állát fogta. Mellé léptem, és bizonytalanul kihúztam egy fekete, pánt nélküli, fodros ruhát. Picit nézte a ruhát, majd elvette tőlem, és Ő is felvette. Kifésülte a haját, majd mikor mind a hárman készen voltunk lelépkedtünk a nappaliba. Már az össze fiú lent volt, kivéve persze Zaynt, aki még a haját igazgathatta valahol. Mikor leértünk hallottuk a fiúk elismerő füttyögéseit.

-          Aszta, de csinosak itt valakik! – bókolt Loui.

-    Köszi, Louis. – mosolygott Zoe, majd elengedett, és kezét Louiséba tette. Olyan aranyosan néztek egymásra, hogy azt hittem, Én olvadok el!

-          Akkor indulhatunk? – vigyorgott Niall és Zayn.

-          Persze! – vágtuk rá a lányokkal egyszerre.

Louis ugrott is előre, hogy kiálljon a garázsból a kocsival, addig mi kilépdeltünk a ház elé. Harry kajánul rám vigyorgott, mire elpirultam, és inkább Ivyt néztem, aki egy elégedett mosollyal nyugtázta, hogy jól nézünk ki. Pár pillanattal később már előttünk állt egy kisbusz, aminek az ajtaján Loui ugrott ki.

-          A Party-furgon előállt! – paskolta meg a kocsi oldalát.

-          Ezzel megyünk? – mutatott a kisbuszra Ivette.

-          Miért, talán baj? – húzogatta a szemöldökét Louis.

-          Menjünk! - kiáltottam.

Louis beszállt előre, mellé végül sorsolással eldöntöttük, és Liam ült. Hátul ültünk mi, többiek. Én Harry és Zoe között ültem, előbbi éppen azzal volt elfoglalva, hogy vicceket meséljen, amiken utóbbi nagyon jókat röhögött. Persze, csak diszkréten, lányosan, marok a száj előtt! Úgy félúton Zayn felordított, hogy ’Vas happenin’?, mire Zoeval elkezdtünk énekelni a „Vas happening? Song”-ot. A fiúk természetesen csatlakoztak, és nevetve énekeltük végig a kis dalt.

Louis

Hallottam Zoe csilingelő nevetését hátulról, és elmosolyodtam. Olyan aranyosan nevet. El sem hiszem, hogy ez a gyönyörű lány az enyém! Kis idő múlva meg is érkeztünk a kiszemelt helyre. Megbeszéltük, hogy mindenkinek be van kapcsolva a telefonja, ha bármi van, hívjuk a másikat, és lehetőleg nem isszuk le magunkat a sárga földig. Együtt mentünk be az épületbe, de Niall, Liam, Harry, Hayley és Ivy szinte azonnal leszakadt tőlünk, és Zayn is hamar elment szívni egy cigit. Hát maradtunk ketten Zoeval. Megfogtam a kezét, mire rám mosolygott. Azonnal elhúztam táncolni, amit Ő örömmel vett, és már a táncparketten voltunk. A gyorsabb számoknál mindketten szétráztuk az agyunkat, de a lassabb, simulósabb daloknál hozzám bújt, és úgy dülöngéltünk. Olyan jó érzés volt! Halkan szuszogott a nyakamba, mire én megpusziltam a homlokát, felnevetett.

-          Mi ilyen vicces? – kérdeztem.

-          Azt csak te tudod, te mókamajszter! – nevetett. – Olyan hihetetlen ez az egész. – suttogta.

-          Mármint?

-    Hát, ez az egész! Hogy… bekerültünk a lányokkal az X-Faktorba, találkoztunk veletek, és… - itt felnézett rám. – Te…

Lágyan megcsókoltam, majd a bárpulthoz sétáltunk. Egy újabb pörgős dal következett. A csapos fiú végigmért minket. Kajánul rávigyorgott Zoera, amit a lány persze nem vett észre, én viszont annál inkább, és szúrós pillantásokat küldtem a srác felé.

-          Mit adhatok? – kérdezte édesen Zoetól.

-          Valami alkoholmenteset. – jött a gyors válasz.

-          És itt jön az a rész, amikor játékpénzzel fizetsz? – nevetett hülyén a srác. Kezd felforrni az agyvizem.

-          Nem. Én halál komolyan gondoltam az alkoholmenteset. De ha ezt nem érted meg… - forgatta a szemeit Zo.

-          Hát csak vizünk van, szépségem.

-          Nem vagyok a szépséged. – grimaszolt Zoe. – A víz jó lesz.

-          És neked? – fordult felém, már sokkal undorodóbb hanggal.

-          Nekem is jó lesz a víz. – mondtam. Ha Zoe sem akkor én sem. Zo rám mosolygott, mire a csapos fiú elénk rakott két vízzel teli poharat. Gyorsan megittuk, majd kifizettem.

-          Mit akarsz csinálni? – kérdeztem Zoet.

-          Pihenjünk egy kicsit. Fáradt vagyok. – mondta lassan.

-          Oké. Gyere, ott egy pad. – mutattam.

Leültem, majd Ő az ölembe ült. Óvatosan hozzám bújt, és halkan szuszogott. A haját simogattam, amikor arra eszméltem fel, hogy belepuszilt a nyakamba. Enyhe bizsergés futott rajtam át, majd hagytam, hogy folytassa. De nem folytatta. Mosolyogva, csukott szemmel borult a mellkasomra, miközben átölelt. Rápillantottam az órámra. Hajlani egy. Biztos fáradt már. Előkaptam a mobilom, és felhívtam Hazzat.

-          Halló? – szólt bele el-elcsukló hangon.

-          Basszus, Harry, te mennyit ittál?

-          Hát… pár pohárkával. – mondta lassan. Hallottam valami zörejt, majd egy ismerős hangot.

-          Louis, te vagy az? – kérdezte Hayley.

-          Igen. Mennyit ivott ez a szerencsétlen? – kérdeztem.

-          Hát… pontosan nem tudom, de elég sokat. Szerintem haza kéne vinnünk.

-     Pont ezért hívlak. Gyűjtsd össze a többieket, és találkozunk a parkolóban, jó?

-     Egy hót részeg Harryvel az oldalamon? Akkor holnap estig itt maradunk. – mondta gyorsan.

-       Akkor összegyűjtöm Én a többieket, te csak vidd ki! – mondtam, majd letettem a telefont.

A többiek szerencsére még viszonylag józanok voltak, így Ők is hamar odaértek a parkolóba, ahol már egy Harry-tócsa állt a kocsi alatt. Hazza alig állt a lábán, majdnem ráesett az Őt tartó Hayleyre.

 - Hál’ Istennek, itt vagytok! Már nem bírom sokáig. – nyögte Hays.

 - Ez hogy tudta magát így leinni? – nézte a dülöngélő Harryt Zayn. Benne is volt egy kis pia, de azért Ő még tudta kicsoda is Ő.

 - Nem tudom! Azt még láttam, amikor az első koktélt megitta, aztán azt mondta, kimegy vécére, de mire visszaért, addigra már teljesen elázott! – tájékoztatott minket Hayley.

Valahogy beültettük Harryt a buszba, majd, mivel Én nem ittam, én vezettem haza is. Félúton Zoe kétségbeesetten kiabálni kezdett, hogy álljunk meg, mert Harry ide fog hányni, és valóban. Ahogy megálltunk, és kilöktük az ajtón megint összehányta magát. Guszta volt. Aztán végül is hazáig bírta. Otthon felvittük a szobájába, majd, mivel mindegyik srácban volt némi pia, ezért hazavittem őket is. 

Kellemes húsvétot! :D

Drága picikéim! :3 Ha olvassátok ezt, tudnotok kell, hogy NAGYON SZERETLEK TITEKET! <3 Már ha alapból olvassátok az oldalt, és szeretitek a történetet. Ha nem, akkor csak annyit mondanék, hogy nőjön fölöttetek egy meteor árnyéka! :D

ZoZo-nyuszi. :3

11. PARTY TIME!

Sziasztok halacskáim! Meghoztam a részt! :DD Szerintem eléggé szar lett, és fura, deee... rész, nem? :P XD

Zoe

Niall még mindig nem kelt fel a földről, ezáltal én sem tudtam, ugyanis rajtam feküdt, elég csálén. Nevetve sikítoztam, hogy szálljon már le rólam, amíg Louis próbált megszabadítani az ír manótól. Ekkor megcsörrent a telefonom, és valamilyen kicsavart mozdulattal elvettem a telefonomat. Ivette hív – jelezte a telefonom. Intettem a srácoknak, hogy fontos. Megnyomtam a Fogadás gombot, és a fülemhez tartottam a készüléket.

-          Zoe! Kérlek, segítened kell! Nagyon ki vagyok készülve! – sírta Ivy a telefonba.

-          Hova menjek? – kérdeztem halkan.

-          Gyere a közeli Starbucksba. Siess, kérlek! – mondta sírva, majd letette.

Gyorsan felpattantam a földről, mivel időközben Louis sikeresen lefejtette rólam Niallt, és felrohantam az emeletre. Gyorsan felkaptam egy fehér ruhát, egy topánt, megfésülködtem, felkaptam a táskám, és már rohantam is ki a házból. Hallottam, ahogy Louis még utánam kiabál, de most Ivette a legfontosabb. Egyszer majdnem elcsapott egy kocsi, de az Ő hibája volt! Piros lámpánál át akart hajtani! Végül megérkeztem a Starbucksba, ahol viszont sehol sem találtam barátnőmet. Aggódva pillantottam körbe, mikor megláttam egy földre dobott papírpoharat. Össze volt firkálva, az volt írva rá, hogy „Gyere a sikátorba!” Oké, ez alapjáraton elég ijesztően hangzik, de tudtam, hogy ezt Ivette üzente, szóval minden aggály nélkül odamentem. Hirtelen a nyakamba ugrott valaki.

-          Jézusom, Zoe! Úgy örülök, hogy itt vagy! Én… én annyira kikészültem… - zokogott.

-          Csss! Nyugi, semmi baj! – csitítgattam, miközben a hátát simogattam. – Mi történt?

-          Zayn felhozta ezt az egész Greg témát, és… és… én nem bírtam. – sírt.

-          Ezért tűntél el? – kérdeztem halkan.

-          Igen… - suttogta. Hallottam a hangján, hogy egy kicsit lenyugodott. – Nem akartam, hogy lássanak kiakadni. Ugye nem tudnak semmit? – kérdezte reménykedve.

-          Nem, nem hiszem. – mondtam halkan.

-          Az jó. – szipogta. – Hogy festek? – kérdezte fájdalmasan mosolyogva.

-          Ha lemossuk az elfolyt sminket, akkor jól. – mosolyogtam most már én is.

Miután kicsit rendbe szedtem Ivettet, hazamentünk. Az ajtóban Louis rögtön a nyakamba ugrott azzal, hogy nehogy még egyszer elmerjek így rohanni. Ivette már rég bement, mikor Louis még az ajtóban ölelt, és hátulról óvatosan a hajamba túrt, a tarkómnál fogva húzott magához. Keze a derekamon pihent, és bár bárki lekaphatott volna minket így az ajtóban, engem nem zavart ez a helyzet. Felőlem bárki megláthat így, nem érdekel.

-          Úgy aggódtam érted! – suttogta.

-          Nincs semmi bajom. – mondtam mosolyogva.

-          Miért rohantál úgy el?

-          Majd egyszer elmondom. Nevettem, és kibontakoztam az öleléséből.

Bementünk, ahol Ivette már feltűnésmentesen nevetgélt Hayleyvel, és már a fiúk sem bámultak minket. Hayley ekkor felpattant. Kezébe vette a telefonját, és elindította az Up All Nightot. Rögtön felhúzta Harryt és Niallt, hogy táncoljanak vele, és persze én is rögtön ugrottam, húztam magammal Louist, és Liam, Zayn és Ivette is hamar beszállt. Együtt ordibáltuk a szöveget, ugráltunk a kanapén, az asztalon, mindenhol. Hayley éppen azt énekelte, hogy „Katy Perry’s on replay, she’s on replay!” az asztalon, mikor megcsúszott a lába, és ha Harry nem kapja el, biztos egy hatalmasat zakózik. Persze mindenki gyorsan abba hagyta, amit csinált, és felé fordult, hogy megtudják, jól van-e, amire persze ő egy legyintéssel válaszolt.

-          Persze, semmi bajom. – mosolygott.

-          Nagyon megijedtünk! – mondta Liam.

-          Jaj, még ha le is estem volna, akkor mi van? – forgatta a szemeit Hayley. Jaj, ne…. Ez a senkinek se kellek duma, elindult…

-          Hayley Cara Carson! Most hagyd ezt abba! – mondta Ivy.

-          Már mit? – kérdezte flegmán.

-          Ismerlek én annyira, hogy tudjam, mire akar ez kimenni! Oké, tudom, ki vagy akadva, de attól még nem kéne ilyen hirtelen hangulatváltozásaidnak lenni! Ne hidd, hogy nem vagy fontos senkinek se! Kapásból tudok mondani tizenegy, ismétlen, TIZENEGY embert, akinek fontos vagy!

-          Na, ugyan kiknek? – fújtatta a még mindig Harry karjaiban pihenő Hayley.

-          Én, Zoe, Louis, Harry, Zayn, Niall, Liam, anyud, apud, Blake és Nina. Meg persze még másnak is biztos. – forgatta szemeit Ivette.

Hayley csak sóhajtott egyet, majd kiugrott Hazza karjaiból, Ivyre pillantott, majd lassan felsétált a szobába. Remek. Már megint megcsináltuk.

Hayley

Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót. Ökölbe szorítottam a kezem, és a szájamhoz emeltem azt. Erősen beleharaptam, hogy levezessem a feszültséget. Idegesen rúgtam bele az ágy lábába, amitől persze csak nekem lett rosszabb, mert most már a lában is fájt. Hisztérikusan bőgni kezdtem, mikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó, és bevágódik rajta valaki. Fel se néztem, mert tudtam ki az.

-          Hagyj békén! – mondtam.

-          Dehogy hagylak! – mondta Ő, pont, akire nem számítottam. Megfogta a lábamat, és elkezdett húzni.

Kétségbeesetten kapaszkodtam az imént bántalmazott ágylábba, miközben próbáltam elérni, hogy Louis végre elengedje a lábamat, és békén hagyjon. Folyamatosan sikoltoztam, és ordibáltam, mert tökre nem érdekelt, mit gondolnak most rólam a lent ácsorgók. Ahhoz képest, hogy Louis fiú, én meg lány, nem bírt velem egykönnyen. Ugyan az ágytól el tudott húzni, de az ajtófélfába keservesen kapaszkodtam, szinte belemélyesztettem körmeimet a puha fába, és nem hagytam magamat. Louis segítséget kért, és Liam illetve Niall igyekezett fel a lépcsőn. Liam megragadta a másik lábamat, elérve, hogy ne rúgkapáljak, Niall pedig a kezeimet fejtette le az ajtóról. Tiltakozva rángatóztam, miközben vittek le a lépcsőn, egyenesen az udvarba. Jé, van udvaruk?! Cipeltek az egész kerten át, mikor megálltak. Egy csillogó vizű medence lőtt álltunk. Bár tudtam mire készülnek, most jobban lefoglalt a gondolat, hogy „Basszus, van medencéjük?! Mit nem tudok még??!!” Aztán éreztem, ahogy himbálnak, és az vízben kötök ki. Más ember ilyenkor kétségbeesetten próbálna feljönni a felszínre, de most engem hidegen hagyott. Megvártam, amíg leérek a medence aljára (ami kb. 2m-es mélységben volt), pihentem egy kicsit, hadd kapjanak frászt, majd hirtelen fellöktem magam, és mint egy delfin, magasra kiugrottam a vízből. Látni kellett volna azokat az arcokat! Louis, Niall és Liam rémült arcát, Harry és Zayn szinte kétségbeesett képét, és Zoe meg Ivette görcsösen rángatózó testét. Tudták, hogy ez lesz. Számítottak rá. Náluk ezt a trükköt már sokszor bevetettem. Szinte már megszokták. Kihasználva a pillanatnyi „fagyást” gyorsan kimásztam a partra, és sorra belelökdöstem a fiúkat a medencébe. Természetesen Ivy és Zoe gyorsan bemenekültek a házba, ahogy én is tettem volna, csak túlságosan vizes voltam, és nehéz. Meztelen talpamon éreztem az aszfalt kemény kavicsait, és mikor meghallottam az eszeveszett káromkodásokat, gyorsabbra vettem az iramot. Beértem a házba, és mit sem törődve azzal, hogy csavarni lehetne belőlem a vizet, felrohantam az emeletre, és dörömbölni kezdtem a szobaajtónkon.

-          Ki az? – kérdezte félve Zoe.

-          A fogtündér! Ugyan ki? – nevettem.

Résnyire kinyitotta az ajtót, hogy meggyőződjön arról, hogy egyedül vagyok, majd gyorsan beengedett.

-          Szerintem barikádozzunk. – nevettem.

Gyorsan az ajtó elé toltuk mindhármunk éjjeliszekrényét, illetve a bőröndjeinket. Az ablaknál Ivy állt őrt. Pár perc múlva kemény öklök kezdtek csapkodni a nyílászárónkon.

-          Azonnal engedjetek be! Ez nagyon nem vicces! – ordította Louis.

-          Szerintünk az! – ordítottam ki.

Úgy röhögtem, mint egy röhögőhörcsög (igen, jól olvastátok! :’D – a szerk.), miközben a fiúk dörömböltek az ajtón. Aztán abbamaradt a zavargás, és csend lett. Gyanús csend. Pár perccel később Ivy felsikoltott.

-          Az ablaknál! – ordított, és gyorsan becsukta azt. A drágáim, hát nem megpróbálnak felmászni az ablakon? Mintha nem számítanánk rá.

-          Most mit tegyünk? – kérdeztem még mindig nevetve.

-          Nekem van egy ötletem. – csillant fel Zoe szeme.

Odaállt az ablakba, megnézte, ki jön föl elsőnek. Louis volt elöl, utána Zayn, majd Niall, Harry és Liam. Zoe könnyedén kinyitotta az ablakot, és láttuk Louis ujjait a párkányon. ZoZo angyalian pislogott Louisra, mire az egy pillanatra komiszul elmosolyodott, majd ezt a mosolyt felvette Zo is, és gyorsan az ablakért nyúlt, hogy becsukja azt ismét. Lou nyilván rájött, hogy bemászni ennyi idő alatt már nem tud, az ujjait meg úgy tűnik túlontúl szerette, mert a következő pillanatban hangos kiáltozásokkal és káromkodásokkal kevert puffanás sorozatot hallottunk. Összepacsiztunk Zoeval, majd kinéztünk az ablakon, hogy mi van velük. Egymáson feküdtek, jajgatva és káromkodva, miközben igyekeztek felkelni, és megsemmisítő pillantásokat vetettek az ablak felé. Hirtelen ötlettől felindulva kimásztam az ablakon, és a kupacra ugrottam, mire az alattam lévő fiúk halkan nyikkantak egyet, és a kártyavár ismét összedőlt. Hallottam, ahogy Louis puffog alattam, hogy miért csinálom ezt, de erre én csak felpattantam, és sikítva menekülni kezdtem. Már majdnem bent voltam a házban, mikor valaki megfogta a derekamat, és felemelt. 

Na, figyu...!

Megint gonosz leszek, nem részt hozok. MUHAHAHAHA!!! XĐ De csak azért nem, mert alkotói válságban vagyok. Ezt értsétek úgy, hogy minden máshoz van ötletem, ihletem, ehhez most pont nincs. Vagyis a további dolgokra van, csak most egy gyors átvezetőt kéne írni, egy adag ürüléket pedig nem akarok kiadni a kezeim közül... remélem megértetek, és igyekszem minél hamarabb hozni a rész(eke)t. [EKE!!! XD] Tudom, hogy már valószínűleg a nemlétező tökötök tele van azzal, hogy nem olvashatjátok a nagyszerű sztorimat [aha, persze, álmodj, Orbit... :D], de ígérem, hogy SIETEK!

Orbit voltam, pusszancs. <3

Új blog!

Nyugi, nem akarok teljesen újat kezdeni ezt elfeledve, abbahagyva, dehogy is! :D Csupán megjött az ihlet egy új sztorihoz, és gondoltam, bemutatom nektek.

http://heonlybreaksya.blogspot.com/

Keila Alison Tomlinson egy átlagos, Donchasteri lány. Vagy mégsem? Van egy húga, Maddie, és egy bátyja Louis. Igen, Louis Tomlinson. Híres bátyja a bandájával pár hétre visszatér a gyökereihez, ahol meglepve tapasztalja, hogy már nem csak a környék, de testvérei is jócskán megváltoztak. És ezt nem csak Ő veszi észre... mi lesz még ebből?

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Ma megtekintettem az oldal statisztikáit, és meglepődve tapasztaltam az eredményeket, amelyeket most megosztok veletek!

1. Eddig legtöbben a második részt néztétek, olvastátok el, ezt követi az első, majd a harmadik és szorosan mögötte a negyedik. Nagyon örülök, hogy bejönnek a részek! :) 

bejegyzés

2. Twitter 2012.03.19., 4 megjegyzés 104 Oldalmegjelenítés

1. Egy út 2012.03.17. 91 Oldalmegjelenítés

3. Meglepetés! :) 2012.03.22. 47 Oldalmegjelenítés

4. Édes élmények 2012.03.24. 41 Oldalmegjelenítés

6. Múlandó szerelem... 2012.03.26., 2 megjegyzés 40 Oldalmegjelenítés

5. A döntés 2012.03.25. 38 Oldalmegjelenítés

7. Ami történt, megtörtént... 2012.03.27. 36 Oldalmegjelenítés

8. Egy titok... 2012.03.30., 2 megjegyzés 31 Oldalmegjelenítés

9. Fájdalom 2012.04.01. 22 Oldalmegjelenítés

10. Fénykép 2012.04.02., 2 megjegyzés 21 Oldalmegjelenítés

Oldalak

Egy kicsit a lányokról... 2012.03.17. 90 Oldalmegjelenítés

Tartalom 2012.04.02. 70 Oldalmegjelenítés

2. Az oldalt nem csak Magyarországon, de az USAban, Szerbiában és Belgiumban is megnyitották igen sokszor! A számokat elnézve valószínűleg nem csak véeltlen kattintásokról van szó, szóval ez nekem nagyon jól esik, hogy akár külföldön élő magyarok, vagy csak magyarul értő emberek olvassák a blogomat! Nagyon szépen köszönöm! :)

Magyarország 1 326 Egyesült Államok 39 Szerbia 38 Belgium 35 Svédország 4 Németország 3 Oroszországi Föderáció 3 Románia 2 Franciaország 1 Szlovákia 1

Imádlak titeket! :D <3

Viszont továbbra is megszeretnélek kérni Titeket, hogy adjatok magatokról életjeleket! Kommenteket, vagy akár egy "Tök jó! :D"-t a Chatbe, bármit! 

Orbit voltam. :)