18. Kalandok és hírek

Sziasztok! :)) Meghoztam, mint látjátok! Kellemes olvasást, Pupákok! :)

Harry

Lassan Ivy is felébredt, és öten néztük a tévét a kanapén, várva a fiúkat. Kisvártatva meg is érkeztek, de nem egyedül. Az ajtón át jött Nina is. A lányok azonnal felpattantak ülőhelyzetükből, és megint körbeölelték.

-          Mehetünk? – kérdezte izgatottan Nina.

-          Persze! Hova? – vigyorgott Zoe.

-          Az meglepetés. – mosolygott sunyin Nina. – De ha lehet, a fiúk most ne jöjjenek.

-          Naaa! – nyavalygott Lou.

-          Nem tanultál a tegnapi esetből?

-          De… na, jó, hagyjuk. – legyintett lemondóan, és visszahuppant mellém a kanapéra. – Harry, ugye te itt maradsz velem, drága, egyetlen mackóm? – és hozzám dörgölőzött.

-          Hé! Csikiz a hajad! – nyafogtam.

-          Pedig azt a tiéd szokta. – mosolygott, és felém csücsörített. Követtem a példáját.

-          Na, szerintem mi menjünk! – mondta undorodva Nina, és kiment az ajtón. – Jöttök? – szólt vissza a lányoknak.

-         Mindjárt! – kiáltotta Zoe, és a lányok felmentek gyorsan átöltözni. Apropó, már visszafestette a haját vörösre. Nyertek. Sajnos. Igazságtalanság! Mikor Zoe lejött egy csókot nyomott Lou szájára. – Majd jövök.

-          Ne hagyj itt! – nyávogta Louis, de a lányok már elmentek.

-          És akkor ma pasi napot tartunk? – csapta össze két tenyerét Liam, mire kuncogtam egyet.

-          Gondolom. – mondtam még mindig vigyorogva. Aztán eszembe jutott Lou és Zoe.

Olyan jó nekik, hogy boldogok. Ahogy egymásra néznek, ahogy szeretik egymást. Kár, hogy Hayley semmit jelét nem adja annak, hogy tetszenék neki. Én meg persze a tetejébe még mindent elszúrok azzal, amiket csinálok. Legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben. Mi ütött belém? Eddig még sosem voltam ilyen. Egy lánynál sem. Soha. De Hayley más. Mintha… áá, nem, biztos nem. Vagy igen? Én… szerelmes lennék Hayleybe? Nem tudom, még sosem voltam szerelmes. Úgy igazán. Akkor hát lehet, hogy ez az? Hayley teljesen elvarázsol. Befészkelődik a gondolataimba, és nem hagy nyugodni. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, csak azt, hogy magam mellett akarom tudni. Azt akarom, hogy a közelemben legyen, hogy engem illessen azokkal a gyönyörű pillantásaival. De ez nagy valószínűséggel álom marad.

-          Mi van haver? – kérdezte Loui, mikor már nem az ölemben fetrengett, hanem mellettem ült. Biztos látta, hogy elgondolkoztam.

-          Semmi, semmi. – mondtam halkan.

-          Aha, persze, tudod, kinek hazudj!

-          Jó, megadom magam. Hayleyről gondolkoztam. – emeltem fel a kezeim, mire az eddig Zaynnel csevegő Liam és Niall is felém fordult.

-          Hogy mi? – kérdezte Liam meglepve. – Csak nem…?

-          Szerelmes vagy Hayleybe? – fejezte be a gondolatot Niall.

-          Nem tudom. Én… Nem szeretnék erről beszélni. – fontam össze magam előtt a karjaim, és elkezdtem a szőnyeget pásztázni. Szép fehér…

-          Mióta? – kérdezte Zayn. Sóhajtottam egyet.

-          Amióta megláttam.

-    Hát, haver… akkor ez szerelem. – csapott a vállamra Liam. – Gratulálok, kinőttél a nőcsábász korszakodból.

-      De ha egyszer Ő semmit sem érez irántam? – kérdeztem, mire mindannyian úgy néztek Rám, mintha embert öltem volna.

-          Még hogy nem érez semmit irántad? Haver… - kezdett bele Niall. – Te tiszta hülye vagy!

-          Tessék?

-          A vak is látja, hogy bejössz neki. Tök piros, amikor a közeledben van. – magyarázta Zayn.

-          Ezt honnan veszitek? – néztem fel árjuk.

-          Csak rá kell nézni. Ha nem éppen téged stíröl, akkor elpirulva bámul valami mást. – mondta Liam.

-          Szóval szerintetek…

-      Ő is beléd van zúgva, csak még fél. Hiszen… nem rég szakítottak vele. És tart attól, hogy ugyan így végződik. Meg hát, valljuk be… eddig nem voltak valami tartós kapcsolataid. – folytatta Liam.

-          És mit tegyek? – kérdeztem halkan, szinte suttogva.

-          Valld be neki, öcsi. Tudom, hogy nehéz, de ez az egyetlen megoldás. Itt most a finom rávezetések nem jók. – vigyorgott Niall.

-     És ne azt mondd, hogy tetszik neked, hanem az igazat. Hogy szereted. De csak óvatosan, nehogy elijeszd! – kapcsolódott be Louis is a beszélgetésbe.

-       Kösz srácok. – mondtam egy hangyafosnyi idő után. – Azt hiszem, tényleg így kéne tennem. Csak… kicsit parázok.

-          Ezt tök természetes. – veregette meg a vállamat Liam. – De ne idegeskedj. Csak jól sülhet el.

Hayley

(eközben a város másik részén)

Nina vitt minket a kocsijával. Most Zoe ült mellé előre, mi egy sorral hátrébb. Egész úton bolondoztunk, végre nem voltak itt a fiúk. Aranyosak, de valahogy feszélyezve érzem magam néha közöttük. De most csak nyomtuk a kis rappünket, amit már kiskorunk óta énekelünk.

 „You know I flaunt ya, ’cuz girl I really want  ya, and you’re lookin’ nice, got me cooler than a bag of ice, now freeze, freeze, freeze… now go! Drop it fast and move it real slow. Hooooo, what? You smell so fruity, I’m a pirate, you’re my booty…”

Aztán Nina megállt a kocsival.

-          Hát, itt vagyunk!

-          Ááááá, egy vurstli! – kiáltott fel Zoe.

-          Bizony! Na, csajok, fogaljuk el ezt a helyet! – csapta össze két tenyerét Nina.

Nagyon jól szórakoztunk egész nap. Egy csomó mindenre felültünk, bolondoztunk, vattacukrot zabáltunk, és képeket készítettünk, amik persze azonnal mentek Twitterre. 

Olyan jó volt Ninával lenni! Így négyen verhetetlen csapat vagyunk! Aztán már este nyolc volt, és Nina azt mondta, most már menjünk haza.

-          De én nem akarok haza menni! – nyavalygott Zoe, mint egy kicsi lány.

-          Nem érdekel! Megyünk! – néha Nina olyan tud lenni, mint egy szigorú anyuka….

Haza is mentünk. Az ajtóban Louis letámadott minket.

-          Aha, szóval, ha mi is ott vagyunk, akkor cipekedni kell, de ha nem, akkor játszotok, mi? Felháborító!

-          Louis, nyugodj már le! Csajos napot akartunk. És különben is. Ti csak zavartatok volna minket abban, hogy jól érezzük magunkat. – Louis már szólásra nyitotta volna a száját, mikor Nina vett egy mély levegőt és újból megszólalt. – Zoe, kérlek, ülj le, mondani akarok valamit.

-          Ehhez miért kell leülni? – nézett Zoe.

-          Csak ülj le, kérlek! – Zoe leült. – Szóval… Olivia (Zoe anyukája – a szerk.) megkért, hogy mondjak el neked valamit… és tudom, hogy ezt nem nekem kéne elmondanom, és hogy utálni fogsz, hogy nem mondtam el hamarabb, csak értsd meg, jót akartam neked. – kezdet Nina bűnbánó hangon.

-          Nina, nem értelek. – mondta kétségbeesett arccal Zoe.

-          Zoe… - mondta Nina, most már könnyekkel küszködve. – Joe… pár napja meghalt.

-          Hogy… mi? – kérdezte Zoe, és hirtelen könnyek kezdtek folyni a szeméből.

-          Zoe, én sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de…

Zoe egyszerűen felállt, és felment az emeletre. Mindenki le volt sokkolva. Louis csak ült ott értetlenül, Ivy pedig éppen Nina bűntudatrohamát próbálta lefékezni, tehát Én mentem fel Zoeért.