10. Fénykép

Sziasztok! Ismét hoztam részt, Zserbókám kedvéért, ha már dolgozott nekem. :) <3 Jó falatozást!

Louis

Én vezettem. Harry egy darabig csendesen ült az anyósülésen, viszont egyszer csak megszólalt.

-  Akkor ti most Zoeval jártok?

-  Tessék? – mondtam, mintha oda se figyelnék.

- Virágszálamnak szólítottad, és megpusziltad. A száján. Akkor azért gondolom… van köztetek valami, nem?

-  Ja, biztos… - nem éppen most szerettem volna megbeszélni ezt a témát, de úgy látszik, vette az adást, mert az út hátralévő részében csendben volt, vagy ha nem, akkor is csak a rádióval énekelt.

Mikor megérkeztünk a helyszínre, Zayn, Liam és Niall már ott volt. Niall valami szendvicset zabált (Zayn szerint már a harmadikat!!), Zayn és Liam pedig beszélgettek. Az interjút gyorsan lezavartuk, mindig ugyan azok a kérdések mennek. Mi pedig szerintem hoztunk a formánkat. Nagyon jól éreztük magunkat, amikor elértünk egy örök kényes részhez.

-          Srácok, van barátnőtök? – kérdezte a riporternő pilláit rebegtetve.

-          Hát, ugyebár Liamnek ott van Danielle. – mondta gyorsan Harry.

-          De úgy tudom, mi többiek szabadok vagyunk. – nevetett Zayn.

-          Akkor ez jó hír a lányoknak! Harry! – fordult Hazza felé. – A tegnapi napon nyilvánosságra került egy olyan kép, melyen a Rythm Queenses Hayleyvel vagy lekapva, egy – valljuk be – eléggé félreérthető pózban.

-          Mi volt abban a félreérthető? – mormogta Harry az orra alatt. – Nem csináltunk semmi olyat, amiről szólhatna a sajtó. Én csak segítettem neki valamiben. A többit majd elmondja Ő, ha akarja. – mondta Harry. A riporternő fintorogva bólintott – nyilván nem ezt várta. Azt várta, hogy tagadjon, hevesen, és abból az jönne le, hogy van köztük valami, de Harry ügyesen nem ezt tette.

-          Hát, köszönöm az interjút, srácok. Hamarosan látni fogjátok a Star.tv-n. Sziasztok! – és már el is tűnt a kis helyiségből. Nagy kő esett le a szívemről!

Hazafelé menet már a többiek is velünk jöttek, csak énekeltünk a kocsiban. Zayn folyamatosan azt ordibálta ’Vas happenin’?, Niall ír akcentussal, orrhangon énekelt, Liam beatboxolt, én fejhangon sikítottam, Hazza pedig normálisan énekelt, de teli torokból. Egyszóval, elvoltunk. Mikor hazaértünk hatalmas zajra lettünk figyelmesek. Valami zene ment, azt egyenlőre nem hallottuk, mi, csak a basszus dübörgő ritmusát. Mikor benyitottunk, megláttuk a táncoló Zoet és Hayleyt, amint a zenére táncolnak és énekelnek. Zoenak tökéletes mozgása teljesen rabul ejtett. Zokniban és még ugyan abban a cuccban, ami rajta volt, mikor elmentünk csúszott végig a padlón, ugyan ezt csinálta Hayley, és teljes harmóniában mozogtak. Aztán elkezdték rázni a hajukat, és mikor megláttak minket, felénk rohantak, és pont, mikor véget ért a dal, lefékeztek előttünk. Mindketten meghajoltak, mire tapsolni kezdtünk.

-          Sziasztok! – csilingelt Zoe. – Milyen volt az interjú?

-          Szokásos. – mondta Niall, miközben a konyha felé robotolt. – Milyen kaja van? – kiabált a hűtőből.

-          Minden féle! Szolgáld ki magad! – kiáltott utána Hays.

-          Te. Jó. Ég! – mondta lassan Liam. Kíváncsian néztünk rá, mire felénk fordította a telefonját.

Hayley

A kép egy kb. egy éves kép volt. Még akkor készült, amikor a fiúk nagyon „kezdők” voltak. És ott voltam én. Niallel, Zaynnel és Harryvel. Mindenki érdek feszítve bámulta, mikor Zoe felsipított.

 - Mikor találkoztál velük? Hol voltunk akkor mi? – mutatott a telefonra.

 - Ööö, as’szem egy éve. És ti pont aznap mentetek el vidámparkba, és engem otthon hagytatok, EGYEDÜL, szóval ne rinyálj! Elmentem valahova, és ott találkoztam velük. Nagy cucc. – mondtam flegmán, pedig belül büszkeség töltött el. Ezt már el is felejtettem.

Zoe felháborodottan hápogott egy sort, majd elvonult valahova. A fiúk értetlenül néztek rá. Én csak vállat rántottam, és leültem a kanapéra.

Hogy tehettek velem ilyet?! Ez már komolyan gonoszság. És csak azért, mert én még csak 16 vagyok, nem tizenhét. Grr… Ilyenkor utálom őket! Csak azért, mert még egy hónapom hátra van… És anya nem enged el… De Ők csak azért is elmennek! Nehogy már egy kis szolidaritás is legyen, NEM! Éppen magamban morfondírozok, mikor észreveszek egy göndör fejet. Kicsit arrébb hajolok, hogy jobban szemügyre vehessem az illetőt, hogy csakugyan az-e akire gondolok. És Ő az. Gyorsan előkotrom a telefonomat, és megindulok felé. Észreveszem, hogy nincs egyedül. Ott van mellette az ír szőke srác, és Zayn is. Magabiztosságom, ami eddig is a béka feneke alatt volt, most még mélyebbre száll – talán már a pokol bugyrainál járunk. Amint odaérek, halkan megszólalok.

-          H-helló! – hátrafordulnak. – A nevem Hayley, és azt szeretném kérdezni, hogy nem lenne-e gond, ha csinálnék veletek egy képet.

-          Persze, hogy nem gond. – mosolyodik el Harry. - Gyere! – tárja ki egyik karját, hogy oda menjek. Int egy lánynak. – Elenor, csinálnál rólunk egy képet?- egy feltűnően csinos lány lép elénk, és elveszi a telefonom. Megmutatom, mivel lehet fényképezni, majd Harry int a másik két srácnak, hogy jöjjenek ők is. Egy gyors vigyor, egy kattanás, és már kész is a fotó. – Már kész is! – mosolyog továbbra is.

-          Köszi! Tényleg, nagyon, köszi. – vigyorgok zavaromban.

Mindannyian elmosolyodnak, aztán már mennek is tovább. Én csak állok az utca közepén, levakarhatatlan mosollyal az arcomon, miközben még meg is köszönöm a lányoknak, hogy itt hagytak. Hisz van képem az 1D-s srácokkal!

Az emléken elmosolyodtam, mire a srácok megkérdezték, min vigyorgok. Elmeséltem nekik az egész sztorit, mire Harry tekintete egy pillanatra elkomorul, gondolom, próbál visszaemlékezni, aztán hirtelen felugrik.

-          Tényleg! – nyújtja el a szót. – Már emlékszem!

-          Tényleg? – kérdezem nevetve. – Na, milyen királyság már! A nagy Harry Styles emlékszik arra, hogy én, a piti kis rajongó, Hayley Carson kb. egy éve odamentem hozzá, és kértem egy képet! – vigyorogtam.

Harry csak durcás fejet vágott, aztán elkezdett csikizni. A többi fiú is beszállt a csikizésembe, mire persze elkezdtem sikoltozni, hogy „Ez nem ér! Zoe, segíts!” Vörös hajú barátném le is jött, és rávetette magát a legközelebb lévő emberre, speciel Niallra, mire az hátravágódott, és már egy emberrel kevesebb ügyködött a kínzásomon. Aztán éreztem, hogy valakinek a combjába rúgtam, az is gyorsan kiszállt. Végül mindenki abbahagyta a csikizést, mire felszabadultam sóhajtottam egyet.

-          Örülök, hogy végre jó a kedved. – mosolygott Harry.

-          Hát, tudod, HAZZA – hangsúlyoztam a nevet. – Én is.