16. Shopping

Na, örülök, hogy amint szóltam, rögtön összegyűlt az a +3 komment! :D A mostanihoz is LEGALÁBB ennyit várok, de persze az se baj, ha kicsit többet kapok ^^ Na, akkor tehát itt a rész, remélem, bejövős! :) Sziókácska! Ui.: nézzétek el, hogy a képeken Zoenak vörös a haja.... jó? :)

Niall

Másnap átmentünk Harryékhez, és együtt, a kanapén néztünk egy sorozatot, akit senki nem ismert, és valami Marie Csuri vagy ki volt benne a főszereplő. Valami tipikus mexikói szappanopera lehetett. De mind olyan fáradtak voltunk, hogy inkább egymáson fetrengve néztük ezt a tömény unalmat. Louis néha megpuszilta Zoe arcát, mire az mosolyogva rápillantott. Olyan aranyosak együtt! Éppen valami pasi akart mondani valamit Csurikának, mikor csöngettek. Mivel senki nem jelezte szándékát, hogy felkelne, ezért felkászálódtam a kanapéról, és az ajtóhoz sétáltam. Az a valaki szüntelenül csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és egy magas, barna hajú lány nézett vissza rám.

-          Ööö, szia. Te ki vagy? – kérdeztem.

-          Nyugi, nem hozzátok jöttem. – lökött arrébb, és belépett.

A kanapén elterülő társaság még nem vette észre, hogy bejött valaki, csak amikor az illető megszólalt.

-       Na, ki jött vissza L.A.-ből? – mosolygott, mire Hayley hátrafordult. Először elkerekedtek a szemei, majd nevetve felugrott.

-          Úr Isten, Nina! – ölelte meg. – Istenem! Úgy hiányoztál!

-          Nina! – ugrott fel Zoe és Ivy is. – Hogy megy a munka?

-          Nagyon jól, most kivettem két nap szabit! – mosolygott Nina is, miközben még mindig rajta csüngtek a lányok. - Zoe, neked megint barna a hajad? - ámuldozott.

-     Hosszú. - mosolygott az illető. 

-          De ugye te nem akarsz ideköltözni? – kérdezte durcásan Harry.

-    Nyugodj meg, már van szobám egy közeli hotelben! – majd a lányok felé fordult. – Gondoltam, elmehetnénk a városba, így, négyen! – mosolygott.

-          Mehetünk mi is? – nézett reménykedve Louis.

-        Ööööö, a négyen mióta kilencen? – kérdezte kicsit sem kedvesen Nina.

-       Csak csöndben követnénk titeket, nem szólnánk be, de menni akarunk, légy szí’! – nyöszörgött Louis.

-  Biztos csatlakozni akartok ehhez a csajos naphoz? – nevetett Zoe. – Shoppingolás, a körömlakkokról való fecsegés, a pasik kielemzése…

-          Te csak ne elemezgess pasikat! – ugrott fel Louis, és a karjaiba zárta Zoet. – Éppen ezért megyünk veletek, hogy vigyázzunk rátok. Tudjátok, milyen emberek járnak az utcákon?

-          Persze, majd négy lányt elkap egy tökrészeg csöves, mi? – fintorgott Nina.

-          Például. – mondta tök komolyan Louis.

-          Ajj, hagyj már! – legyintett Nina, de Zoe megszólalt.

-          Talán igazuk van. Emlékszel Zorróra? – és kibontakozott Louis karjai közül.

-          Zorró? – néztem egy nagyot.

-          Jajj, tényleg, a Zorró! – sikkantotta Hayley.

-          Milyen Zorró? – kérdezte immáron Louis.

-          Szerintetek él az még? – pislogott Ivy.

-          KI AZ A ZORRÓ? – kérdezte idegesen Louis.

-          Nyugi, öcsi! – mondta Nina.

-        Zorró egy alkoholista, vén csöves volt Bristolban. Valami Zeke lehetett a neve, de mindig csak annyit tudott mondani, hogy Zzzzz… - mesélte Zoe.

-          Ezért elneveztük Zorrónak. – folytatta Hayley.

-      Minden csajt követett, és utánuk hörgött. – mondta Ivy, és megpróbálta utánozni a hörgését, mire a lányok röhögni kezdtek.

-          Emlékeztek, amikor ült a kövön, és már tíz méteres távolságból kiszúrt minket? – nevetett Hayley.

-          Mielőtt elütötte egy kocsi? – kérdezte Nina.

-          Aha. Én még tisztán emlékszem mit mondott! – nevetett továbbra is Hayley.

-          Én is! – nevetett Zoe.

-        „Hé, csajok! Nekem sokkal jobb seggem van, mint nektek!” – idéztek egyszerre, de a végét mindketten elröhögték.

-          Megnézném én azt a csövest! – mondta Harry nevetve, de mikor észrevette, hogy mit mondott, kicsit elpirult. Ezzel meg mi van?

-    Akkor megyünk? – kérdezte mosolyogva Nina, mire a lányok csak bólintottak, és felrohantak a szobájukba, gondolom, átöltözni.

Zoe

Mikor leértünk már a fiúk is készen voltak, és mindenki kipattogott az ajtón. Nina kocsijában szerencsére nagyjából elfértünk mindannyian, mondjuk nekem Loui ölébe kellett ülnöm, amit mondjuk nem bántam, Harrynek meg végig kellett feküdni a társaságon. Nina és Hayley elöl ültek ketten.

-          Mindenki kényelmesen elfér? – kérdezte hátrafordulva Nina.

-          Hát hogy kényelmesen, az kérdéses. De elférünk. – mondta Niall, akinek az ölében volt Harry feje, és most Ő édesen pislogott rá, majd a fiú nyakához nyúlt, és cuppogni kezdett. Niall undorodva húzódott el.

-          Ne velem buzulj!

-       De hát Loukám már foglalt! Larry Stylinson meghalt! – imitált sírást, mire elmosolyodtam. – Megszületett Narry Storan! Gyere ide, Niall-bébi! – cuppogott tovább Harry.

-     Fúj! Húzzál innen, Te perverz állat! – tolta el Harry fejét. – Zoe, csinálj valamit! – fordult kétségbeesetten felém.

-          Nem-nem! Zoe itt marad! – mondta Louis, és lágyan a nyakamba csókolt.

-          Hagyjátok már abba! Így nem tudok koncentrálni! – morgott Nina.

-          Azt hittem, neked a véredben van a vezetés. – nyújtotta ki a nyelvét Hayley.

Az út további része csöndben telt, ami azért is volt fura, mert ilyen még nem volt. Persze, a fiúk féltek Ninától, főleg, hogy még Louisnál is négy évvel idősebb volt, szóval inkább hallgattak rá. Egy hatalmas plázánál álltunk meg, és Nina elégedetten sóhajtva állította le a motort a parkolóban. Hátra szólt, hogy megérkeztünk, és valami csodával határos módon kiszálltunk a kocsiból. Visszamászni lesz érdekes! A lányokkal rögtön bementünk az első cipőboltba nézelődni. A fiúk nyögdécselve jöttek be, és vártak türelmesen vagy egy órát, amíg mi a cipőket nézegettük. Végül, amikor már csak az első boltból is fejenként két szatyorral jöttünk ki, Louis sápítozni kezdett.

-          Minek ennyi cipő?

-          Fiú vagy, nem érted. Ha tehetnéd, az ezer éves csukádban szaladgálnál ide-oda, nem? – mondta Nina.

Louis végül csendben maradt, és csak tűrte ezt az egészet. Bementünk egy H&M-be is, aztán még vagy tíz ruhaboltba, a szatyrokat pedig a fiúk készségesen vitték. Persze, vágták a pofákat egy-egy újabb szatyor láttán, de még mindig féltek Ninától. Gyorsan eltelt a nap. Nina szomorúan nézett.

-          Ó, már is vége?

-        Ó, hál’ Istennek! – nyögte Louis, akinek a kezében már vagy húsz szatyor volt – és ez csak az enyém volt.

-     Azért ne örülj ennyire! Holnap folytatás! – vigyorgott. – Viszont most vissza kell mennem a hotelbe, fáradt vagyok.

-          De azért még hazaviszel minket? – emelte fel Hayley pár szatyrát Harry.

-     Igen. Ha lefotóztok minket! – mosolygott Nina. Liam ledobta a szatyrokat, és elővette a telefonját. Gyorsan beálltunk, és katt, kész is.

-          Kész. – mosolygott Liam.

 -      Add ide! – kapott érte Hayley, hogy megnézze. – Ó, ez jó kép lett! – mosolygott. – Beléphetek a telódon Twitterre? – nézett kiskutya szemekkel.

-          Persze, csak ne felejts el kilépni! – kacsintott Liam.

Aztán Nina hazavitt minket, majd Liam, Zayn és Niall a saját kocsijukkal hazamentek. Louis és Harry nyögdécselve vitték be a cuccainkat az ajtón.

-          Hogy bírtok ti ennyit vásárolni? – kérdezte lihegve Loui.

-          Két szó. – mosolygott Hayley.

-          Lányok vagyunk! – mondtuk egyszerre, mire Harry és Louis felsóhajtott.

-          Jó tudni! – jött oda hozzám Louis, és megcsókolt.

Ivy és Hayley felment a szobájukba, meg gondolom fürdeni, Harry meg ment a konyhába, hogy igyon egyet. Louis még mindig csókolt, keze a csípőmre tévedt, és belevigyorgott a csókba. Én hátulról beletúrtam a hajába, mikor hirtelen felkapott, és nekilökött a falnak.

-          Louis… és ha Harry…? – nem hagyta, hogy befejezzem.

-          Kit érdekel, amíg itt vagy? – mondta, és tovább csókolóztunk.

-          Fiatalok, ne itt! – nevetett Harry, mire Louis elengedett, és felszöktem a szobánkba.

Nevetve vetődtem a Hayleyvel közös ágyunkra, mire a rajta ülő Hays meglepetten felém pillantott. Már pizsamában volt. Én csak intettem a fejemmel, és úgy, ahogy voltam betakaróztam, és lefeküdtem aludni.