One Shot - A mentor ház

Sziasztok! Gondoltam, jövök nektek eggyel, ezért hoztam egy One Shotot. Szerintem ez az eddigi leghosszabb. Bocsi a sok névért, lehet kicsit összezavar titeket. :$ Vélemények? Szerintetek reálisan sikerült leírni a mentorházban történő dolgokat? 

Noémi xXx

Hayley

És igen!! Továbbjutottunk a huszonnégybe is. Tovább jutott még Mark és a Candy lányok is, El, meg Cecilia. Meg persze még tizennyolc más versenyző. Három nap múlva indulunk Malibura, ahol megtudjuk, ki a mentorunk, és ahol előadunk egy dalt, hogy a mentor és a segítője eldöntse, megérdemeljük-e a továbbjutást az élő műsorokba. Innen már rossz lenne kiesni, közel az egyik legfontosabb ponthoz. Visszatérve, három napunk van kiválasztani egy dalt, és begyakorolni. Csütörtökön reggel nyolcra kell a székház elé menni, onnan indulunk a repülőtérre, és onnan Malibuba. Nagyon izgatottak vagyunk, ugyan is még sosem jártunk Európán kívül. Csak Zoe járt egyszer Franciaországban, meg egyszer elmentünk Írországba osztálykirándulás keretein belül.

Csomagolunk. Zoe nagyon optimista, szerinte, ha idáig eljutottunk, akkor már ez is meg lesz. Szerintem itt még ugyan úgy kieshetünk, mint eddig bárhol, és ezután bárhol, szóval ne bízzuk el magunkat. Engem a mentor jobban érdekel. Én Tulisat szeretném, mert én őt jó mentornak tartom, meg, ahogy elnézem, jó fej is, de mivel tavaly az övéi voltak a csapatok, nem nagyon hiszem, hogy idén is ő kapja. Kelly is jó lenne, bár őt nem ismerem annyira így zeneileg, meg úgy semmilyen ügyileg se. Egyet akarok: ne Gary legyen. Nem tudom, talán valami piszkálja a csőrét velünk szemben, mindig beszól valamit. Louis meg… nem tudom. Mindenesetre Maliburól nem tudom eldönteni, melyik mentorhoz kerülünk, hisz bármelyikük vihet minket oda, szóval, majd csütörtökön megtudjuk.

***

Itt ülünk a repülőn, mi, a Candy lányok, három srác, akiket a táborban raktak össze, még a nevükön agyalnak, a Bramanda (Brianna és Amanda, két barátnő), a High-five (öt fiú, akik azt hiszik magukról, ők az új One Direction), és a Bass Team (két lány, két fiú, különböző szólamokban énekelnek). Odaülök a három srác mellé, akik továbbra is tanakodnak, hogy mi legyen a nevük. Az egyiküket úgy hívják, Josh, 21 éves, ő a legidősebb közülük. Manchesteri. Aztán Peter, de azt mondja, hogy hívjam Petenek, ő 20 éves, ő londoni, és végül Jason, 17 éves, a legfiatalabb és egyben a legkomiszabb, ő cardiffi. Nagyon jó fejek mind a hárman, és nagyon barátságosak, nem úgy, mint a másik három csapat. Brianna és Amanda nagyon beképzeltek. Azt hiszik, hogy tökéletesek, és még a nevük is kreatív (egy frászt). A High-five, mint már mondtam, azt képzeli magáról, hogy ők az új 1D, de nem nagy szám az egész csapat, mert a szólamokat nem ismerik. Azt sem értem, ide hogyan jutottak tovább. A Bass Teamesek meg elég jók, de a két csaj nagyon bunkó, és csak locsogni tudnak egész álló nap, a két fiú meg olyan szinten visszahúzódó, hogy csoda, hogy még nem láthatatlanok.

-          Tudom! – kiált fel Jason. – JPJ!

-          JPJ? – szörnyed el Pete és Josh egyszerre.

-          Most mié’? Nektek van jobb ötletetek?

-          Minden ötlet jobb a JPJ-nél.

-          Akkor halljunk egyet.

-          Valami boyzos kéne… - vakargatja az állát Josh.

-          MusicBoyz?

-          Nem.

-          RhytmBoyz?

-          Rythm Queens már van!

-          Kinyírom Plastic Bibebert! Még hogy az 1D-s srácok buzik! – ordít fel Amanda, aki valószínűleg Twitterezett.

-          PLASTICBOYZ! – pattan fel hirtelen Jason, és örömtáncot kezd járni, mint akit megihlettek.

-          Nem is rossz…. – simogatja nem létező kecskeszakállát Pete.

-          Mi vagyunk a PlasticBoyz! Mi vagyunk a PlasticBoyz! – kántál Jason, mire Josh tarkón vágja, és lehuppan a székébe.

-          Ezt miért kellett? – simogatja sajgó testrészét Jas.

-          Mert nem kell állandóan pörögni.

-          De, az élet a pörgésből áll! – ugrik fel újra Jason, de most én nyomom vissza a székébe.

-          Elég legyen, szöszi. Különben is, miért egy ilyen…. Plasztikról nevezitek el magatokat?

-          Azt senkinek nem kell tudni, honnan jött az ötlet. – kacsint Jason pajkosan.

***

Itt várunk a parton, hogy mi következzünk. Nagyon idegesek vagyunk! Már volt előttünk a High-five és Bramandáék, viszont azt nem tudni, hogy továbbjutottak-e. Az csak holnap derül ki. Nagyon szeretnénk továbbjutni, mert innen kiesni tényleg szörnyű lenne. Amúgy, nagyon meleg van. Rajtam egy zöld fölső meg egy fekete rövidgatya van, Zo-n egy fehér fölső és magasított derekú rövidgatya, Ivsen pedig egy kék, pántos fölső és farmersort. Még egy fehér kalapot is felvett. De mit vártunk Miamitól? A Királyságban megszoktuk, hogy rossz idő van, de itt ez az átlagos. Hogy leég a haj a fejünkről.

Dermot int, hogy menjünk oda hozzá. Lassan odavánszorgunk hozzá. Mindhármunk kezébe mikrofont ad, és látjuk, ahogy Bramandáék éppen mennek vissza a szállásra. Dermot barátságosan elmosolyodik, majd felküld minket egy lépcsőn keresztül a kis pódiumra, ami előtt napernyő alatt egy-egy koktéllal három ember ül. Az egyik Louis, aki ugye a mentor. A segítői pedig nem mások, mint a Jedward. Igen, az ikrek, akik olyanok, mint két folytonosan pörgő búgócsiga. Most is vigyorognak, mint a tejbe tök, szerintem kilométerhiányuk lehet. Halkan köszönünk nekik. A két fiú integet, miközben beleszürcsölnek a koktéljukba. De tök egyszerre! Oké, ez ijesztő.

A zene elindul, mi pedig belekezdünk. Destiny’s Childs – Survivor. Már említettem, hogy Anya e közben a szám közben segített nekünk nevet kitalálni. Mondhatni, ez az „alapítódalunk”. A szám végén látom, hogy John és Edward elmosolyodik, majd megköszönik az előadást, és lemegyünk Dermothoz.

 - Hogy érzitek, hogy sikerült? – kérdezi.

 - Szerintem egész jól. – bólogat Ivy.

 - Mit gondoltok, tovább juttok?

 - Hát, nagyon szeretnénk. – fésül arrébb egy kósza tincset a füle mögé Zoe.

Ezek után visszamegyünka szállásra, ahol már ott van Brianna és Amanda, valamint Chris, Tom és John, a High-five tagjai. George és Anthony elvileg lement a partra. Mi maradunk a medencénél (mert az is van!).

Hajamat fújja a meleg szellő, miközben Zoe Jasonnal és Kaithlinnel játszik a medencében. Már csak a Bass Team nem érkezett meg a szállásra, őket várjuk. Alissával és Ivsszel ülünk egy-egy napozóágyon, mikor egy kattanást hallok. Gyorsan odapillantok, és látom, hogy Lissa nyomkod valamit a telefonján, majd az enyém a táskámban rezegni kezd.

@LissaCandy: @HaysDarlingCarson élvezi Malibut;)

-          Te szemét! – háborodok fel. – Az engedélyem nélkül fotóztál!

-          Ez van, kiscsillag. – vigyorog Lissa, és egy barna tincset a füle mögé tűr. – A rajongóitok kíváncsiak. – kacsint.

-          Milyen rajongók? Még nem is vetítik a műsort, nem is ismernek minket. – forgatom meg a szemeim.

-          De egy hónap múlva kezdik, és akkor mindenki imádni fog titeket, és kincset fog érni ez a kép.

Végül ráhagyom, mert tudom, ha Alissa valamit kigondol, az úgy van. Ekkor megérkezik a Bass Team is, név szerint Michalka, Andrew, Kristen és Thedore. Mich és Kristen felsőbbrendűen ül le a tőlünk legtávolabb elhelyezkedő ágyakra, míg Andy és Theo leülnek a medence szélére, és beszélgetést próbálnak folytatni Zoeval és Kaithtel, amit Jason nem igen díjaz, mivel egyedül hagyják őt a lányok.

-          És mit adtatok elő? – hallom meg Ivette kérdését, amit valószínűleg Lissának intézett.

-          Mit gondolsz? – mosolyodik el ravaszul a lány. – Candy Man. – böki ki végül, mire én csak lemondóan rázom a fejem. Gondolhattam volna.

-          És, bejön a Jedward? – húzogatom a szemöldököm, utalva arra, hogy ők is és a Jedward is egy ikerpár, akik ráadásul énekelnek.

-          Persze. – nevet Lissa. – Úgy bírtam a vigyori képüket, mikor felmentünk, és meglátták, hogy ikrek vagyunk! Szerintem belénk estek, vagy nem tudom. – dől hátra elégedetten a barna Candy lány, miközben még mindig nevet.

Hirtelen valaki megérinti a vállam, és rám mosolyog. Kristent vélem felfedezni az illetőben, mellette Michalka, mindketten barátságosan mosolyognak, próbálnak belefolyni a beszélgetésbe. Először értetlenül állok a dolgok előtt, hiszen nagyon maguknak valók, eddig hozzánk nem szóltak. Aztán a medence mellett lévő stábból rájövök, hogy csak játszanak. Mich rátámaszkodik a napozóágyam támlájára, míg Kristen Lissáéra. Értetlenül néz rám, mire észrevétlenül a kamerák felé bökök. Hirtelen, mint aki megvilágosodik, eltátja a száját, majd gonosz mosolyra húzza ajkait.

-          Nocsak, nocsak, Krist. Hogy sikerült a mentor ház?

-          Szerintem jól. Ilyen csapat még nem volt az X Factor történetében, mármint, két fiú meg két lány együtt. És én bízom Louisban.

-          És mesélj, nincs egyikőtöknek sem esetleg egy picike szerelmi afférjuk a másikkal? – húzza össze mosolyogva a szemeit Alissa, mire Kristen kicsit eltátja a száját, és elpirul. – Csak mert ez így fura.

-          Hát, izé… - kezd bele Michalka, mire Kristen lepisszegi. – Mi most… mennénk. – mondja végül, és gyorsan távoznak.

Elnevetjük magunkat, mire egy operatőr odajön hozzánk, és szól, hogy készítenék az interjúkat, öltözzünk fel, és menjünk. Kihívjuk a pancsikoló Zot a medencéből, és felvesszük a ruháinkat (mert ugyan azt kell felvenni, amiben felléptünk). Zoe haja még vizes, ezért gyorsan megszárítjuk, én kiengedem az enyémet, és indulunk az interjúra.

-          Meséljetek az otthoni életetekről! – utasít az operatőr, mire Zoe belekezd.

-          Hát, otthon, Bristolban rengeteg barátunk van, akik támogatnak minket ebben az egész show-bizniszben. Meg persze a szüleink és a testvéreink is, bár nekem nincs. – nevet halkan Zo. – Nekünk ez az életünk. – mondja pár szóval később. – És, ha most nem jutunk tovább, az nagyon fog fájni. Mi a lehető legtöbbet nyújtottuk, reméljük, elegendő lesz.

-          Köszönjük lányok. Még készítünk pár felvételt rólatok, üljetek le, és gondolkozzatok el, mi lenne, ha kiesnétek. Csak gondoljátok el, jó?

Bólintunk, majd leülünk a kispadra. Bennem már sokszor feljött, hogy mi van, ha kiesünk. Hisz, ez az, amit szeretünk csinálni, én mást nem tudnék. Az éneklésen kívül semmihez sem értek, viszont a lányok nélkül nem vagyok hajlandó csinálni. Igazából, ha nem énekelnék, nem tudom, mit csinálnék. Talán utcaseprő lennék…

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy Zoe átkarol, és egy könnycsepp hagyja el a szemeit. A hátát kezdem simogatni, míg Ivs a karját cirógatja. Zoenak nagyon élénk a fantáziája, és nagyon bele tudja magát élni a dolgokba.

-          Köszönjük, jó volt! – csendül fel a gyártásvezető hangja, majd elmennek.

Ekkor észrevesszük, hogy már besötétedett, ezért visszatérünk a szállásra. Mindenki megy a saját szobájába aludni, de én nem tudok. Az ideg és az izgalom fent tart, éberen bámulom a falakat, és hallgatom, ahogy Ivette és Zoe már nyugodtan szuszog. Sorsdöntő nap lesz a holnapi.

***

Mi következünk. Louis most minket szólít fel. Most derül ki, hogy visz-e minket az élő műsorba, avagy nem. Szívem a torkomban dobog, ahogy leülünk Louisszal szembe a fotelba. Louis arca komoly, miénk pedig szerintem kicsit ijedt. 

-          Lányok. Ti vagytok a mezőnyben az egyik kedvenceim. Nagyon jól énekeltek, jó a stílusotok, a külsőtök, és nagyszerű emberek is vagytok, nem utolsó sorban. Egyedül attól félek, hogy túl sok lenne lelkileg nektek ez a verseny, mert olyan fiatalok és ártatlanok vagytok még. Nektek a családotok mellett a helyetek, ezért azt mondom, menjetek haza… - ekkor a tekintetem elhomályosul. Vége? Ennyi volna? Érzem, ahogy egy könnycsepp felszántja a bőröm, és úgy érzem, menten összeesek. – Menjetek haza, és újságoljátok el otthon, hogy a legjobbak között vagytok, mert jöttök velem az élő showba! – Zoe hirtelen felpattant, és sikítozni kezd. Kisebb fáziskéséssel pedig én és Ivs is felocsúdunk, és csoportos ölelésben részesítjük a mentorunkat. Most már az öröm miatt hullatjuk a könnyeket. – Szóval lányok, lehengereljük a nézőket és a többi mentort?

-          Igen! – mondjuk nevetve, majd egy utolsó ölelés után nevetve szaladunk le Dermothoz.

-          Jézusom, Istenkém, Mamám! – csipogja Zoe.

-          Továbbjutottunk! – csatlakozok hozzá.

-          Gratulálok, lányok! Találkozunk az élő showban! – mondja kurtán Dermot, majd elenged minket.

-          Ezt nem hiszem el, továbbjutottunk! – visítozok Zoeval.

Ekkor egy stábtag a kezembe nyomja a szponzorral ellátott telefonomat, megkeresem benne Anyu számát, és tárcsázok. Alighogy kattan a készülék, mindhárman beleordítjuk, hogy „Továbbjutottunk!”. Anyu sikítozni kezd, mi pedig csak ugrálunk. Ez egy nagy kaland kezdete.

II./12. Vacsora Carsonéknál

Sziasztok!

Sajnálom, hogy mindig ilyen soká sikerül hozni a részt, tényleg. :( Lehet, hogy csak havonta tudom majd hozni a részeket, de én igyekszem oké? Addig is, Zayn kicsit mesél, vacsorázunk egyet Carsonéknál, és Hayleyék halálra rémülnek. 

Cheerios! xx

Zayn

Mikor „hazafelé” mentünk, megkértem Liamet, hogy kicsit maradjunk le a többiektől, hogy beszélgethessek vele. Liam mindig midnenre tudja a megoldást. Ha pedig nem, akkor az ügy nem megoldható. Ez ilyen egyszerű. Szóval, mint mindig, most is az ő tanácsát kértem.

-          Mi a baj? – nézett rám a nagy, barna, őszinte szemeivel, én pedig rögtön éreztem, hogy a titkom biztonságban lesz.

-          Hát tudod… ma Ivs olyan… furán viselkedett velem. És úgy értem… tudod… nem zavart különösebben, sőt még jól is esett, csak fura, hogy eddig nem, aztán kimentek a mosdóba, és rögtön ilyen lett… de nekem valahogy jól esett ez az egész, és kurvára nem tudom, mi van, pedig nagyon szeretném! – daráltam le végül. Jól esett elmondani Liamnek.

-          Szerelmes vagy Ivettebe? – tátotta el a száját Liam. Szemei kikerekedtek, és meg is állt. Én is így tettem, majd gyorsan magyarázkodni kezdtem.

-          Nem, csak… bejön. Tetszik. Tudod, lájkolom. – mutogattam az ujjaimmal.

-          És mi van Perrievel? Őt nem „lájkolod”? – kaparta a macskakörmöket a levegőbe.

-          Dehogy nem! Csak hát, tudod, már mondtam… hogy nem tudom, mi van most velünk. Mindkettőnknek fontos a banda, de mindketten túl maximalisták vagyunk. És igen, Liam, tudom, hogy Ivsnek is van bandája, képzeld rájöttem. De… talán az, hogy látom, Zoenak és Lounak is megy, talán ezért, de… nem tudom! Liam segíts! – suttogtam halkan, miközben a fejemet fogtam.

-          Konkrétan mit is mondott Perrie, amikor elkezdtetek „szünetelni”?

-          Azt, hogy a banda fontosabb most neki, és tudja, hogy nekem is, és kicsit „pihennünk” kéne, amíg leülepednek kicsit a dolgok.

-          Értem. És miből gondolod, hogy Ivettevel más lenne? Úgy értem, az ő szekerük is most indul majd be, és attól, hogy Zoeéknak sikerült, attól még nektek nem biztos, hogy fog. Zoe és Louis két kelekótya alak, akik egymásra találtak, de ti… őszintén kimondom: ti mindketten fafejűek vagytok. Csak úgy, mint pl. Harry és Hays. – húzta össze szemöldökeit Liam. – Együtt vagy most Perrievel? – némán nemet intettem a fejemmel. – Bejön Ivette? – most egy igent. – És Perrie nem akar most kapcsolatot, ugye? – ismét nem. – Ivynél nem tudjuk, az igaz, de nem szeretném, ha elkövetnétek azt a hibát, amit Hayley meg Harry. Jó?

Csak bólintottam egyet, és próbáltunk észrevétlenül visszasétálni a többiekhez. Ekkor feltűnt, hogy Ivette sehol. Elöl ott volt Zoe és Louis, mögöttük Nina, Hayley, Niall meg Harry, rögtön mögöttük Blake, Jasmine és Camille. De Ivette sehol. Lassan körülkémleltem, hátha csak kidobott valamit egy kukába, vagy hasonlók, és mikor hátranéztem, láttam, hogy már közeledik. De nem egyedül. Ott volt mellette Gregory. És mindketten mosolyogtak. És fogták egy más kezét.

Hayley

Ivs, mielőtt bementek volna Niallel és Liammel a házukba, mellém pattant, és a fülembe sutyorgott valamit, amitől leesett az állam. Reagálni sem volt időm, egy pillanatra eltűnt a hátam mögött, majd szinte bepattogott a házukba. Csak bambán álltam, és néztem az ajtójukat, ahol pár pillanattal ezelőtt még Liam és Niall integetett, hogy majd holnap reggel találkozunk. Egy kéz érintette a vállam, és én oldalra kaptam a fejem. Zoe volt az.

-          Jössz? – kérdezte halkan.

Nyilván rájött, hogy Ivs nem a semmitől lett ilyen boldog hirtelen, és ha kicsit is szemfüles volt, akkor láthatta őket együtt. Végignéztem a társaságon, csak Zoe és Louis állt mellettem, kézen fogva, a többiek már elöl jártak.

-          Persze. – bólintottam, és elindultam mellettük.

Tudtam, hogy ezt az egészet meg kell beszélnem Zoeval és Ivyvel, minél hamarabb, szóval, nem törődve azzal, hogy Louis fiú, beszélni kezdtem, hiszen Zo úgyis megosztaná barátjával ezeket az információkat. Louis csendben figyelt, akkor sem kérdezett semmit, mikor láthatólag nem értett valamit, ezért én és Zoe nyugodtan megbeszélhettük az ügyet.

-          Egy valamit nem értek. – szólalt meg a végén Louis. – Oké, igazából sokat nem, de azt főleg nem, hogy miért fogadta őt vissza Iv?

-          Ezt csak ő tudja. Majd holnap megbeszéljük vele is.

-          És akkor miatta csődültetek a WC-be?

-          Igen.

-          Oké, most már nagyjából világosak a dolgok. – bólintott Louis, éppen akkor, mikor Zoeék háza elé értünk.

Zoe, Louis és Zayn csöndben bementek a házba, mi pedig négyen folytattuk utunkat haza – én, Nina, Blake és Harry. Nina éppen valakivel beszélgetett telefonon, Blake és Harry pedig a fociról és a híres életről dumáltak. Hogy miért érdeklik ezek a témák Blaket, azt nem tudom.

Szóval, bár ott voltak a többiek, mégis egyedül baktattam a hideg, téli utcán, csizmában és kabátban, mikor egyszer csak esni kezdett a hó. Úgy értem, a HÓ! Oké, december 13.-a körül ez már elvárható, de tavaly is például csak január vége felé esett (azaz már idén). Az apró pihék ráhullottak a hajamra és a kabátomra, majd rögtön elolvadtak. Nulla fok körül lehetett, ezért a hópelyhek rögtön elolvadtak, ahogy a földhöz értek, csak a hidegebb tárgyakon maradtak meg pár percig. Harry rám nézett, és elmosolyodott, majd kitátotta száját, és hagyta, hogy a hó beleszálljon. Blake mellém lépett, és átölelte a derekam, majd egy puszit nyomott a hajamba.

Megérkeztünk. Bementünk a házba, ahol jóleső meleg fogadott. Apa cipője már az előszobában állt, szóval gyorsan kibújtam a cipőből és a kabátból, és a nappaliba rohantam. Apu ott ült a kanapén. Mellé ugrottam, és megöleltem. Visszaölelt. Nina és Blake is bejött a szobába, mindketten megölelték Aput. Harry csak kínosan vigyorogva állt a nappali küszöbén, tarkóját vakarva, mikor Apa felé fordult.

-          Te vagy a vendég? – húzta fel egyik szemöldökét, mire Harry behúzta a nyakát, de bólogatott egyet. – Gyere, ülj le fiam, minden vendéget szívesen látunk! – mosolyodott el Apu.

-          Köszönöm. – ült le az egyik fotelba Harry immáron őszintén mosolyogva. – Amúgy a nevem Harry Styles. Nem tudom, ismeri-e…

-          Tudom, te vagy az egyik fiú a One Directionből. Tudok ám én egyet s mást! – rötyörészett Apu. – Én Philip Carson vagyok. – nyújtotta kezét, majd kezet ráztak.

-          Vacsora! – kiáltott be a szobába Anyu.

Mindenki elfoglalta a helyét, csak Harry állt kétségbeesetten nézelődve, hogy hova tudna leülni. Apu ült az asztalfőn, Anyu a jobbján, Anyu mellett Nina, Blake a balján, mellette pedig én. Harry végül leült a másik asztalfőre. Anyu sült húst csinált párolt zöldségekkel, sült krumplival. Mindenki szedett magának, és enni kezdtünk. Blakekel szokásunk, hogyha sült krumpli van, akkor azzal szórakozunk. Ezzel általában az őrületbe kergetjük anyáékat. Blake most fogta a krumplikat, és várat kezdett belőlük építeni. Nina csak sóhajtott egyet – tudta, mi következik. Ekkor én fogtam a leghosszabb krumplit, és kivettem az építményéből. Blake úgy nézett rám, mintha meg tudna ölni, mire én elmosolyodtam, és bekaptam a krumplit. Blake mérgesen eltátotta a száját, míg én sunyin mosolyogtam.

Anyu már előre látta, mi lesz ebből, ezért bejelentette, hogy a vacsorának vége, mindenki menjen a maga helyére, azaz Blake is a szobájába, Nina is a szobájába, én is a szobácskámba, Harry pedig a vendégszobába. Blake szobája és a vendégszoba a földszinten volt, míg Nináé és az enyém az emeleten. Blakekel azért kerültünk külön emeletre, mert folyton nyúzzuk egymást, mondjuk így se jobb, mert az ő szobája felett van az enyém, és mindig direkt hangosan trappolok a feje felett, de ez a testvéri szeretet. Neki meg van egy seprűje, amivel fel tud kopogni, szóval ennyi.

Plusz még azért jó, hogy Ninával egy emeleten „lakunk”, mert mindig átsurranunk a másik szobájába őrültködni. Főleg most, hogy végre egy házban alszunk. Legutóbb például divatbemutatót tartottunk, lefotózgattuk egymást idiótábbnál idiótább szerelésekben, aztán feltettük őket Twitterre. Most sem volt ez másképp. Elővettem a dugi-nasijaimat (amiket a szekrényemben tartok, mert ott Anya sosem turkál), és átvittem egy párat Ninához. Csöndben kellett közlekedni, mert Anyuék mindent meghallanak, ami Nina szobáján kívül történik. Nina már pizsamában várt. Mellesleg én is pizsamában voltam. Kezemben a chips, a csoki és a szénsavas gyümilé. Nővérem berakta a DVD-lejátszóba a Nagyfiúkat, ami a kedvenc filmem. Akárhányszor képes vagyok megnézni egy nap! Elindult a film, és már az összes poénon előre nevettem, mert kívülről tudtam az egész filmet. Egyszer csak kopogtak. Megfagyott bennünk a vér. Egymásra néztünk Ninával, majd gyorsan lekapcsoltuk a filmet, a nyomokat eltüntettük, és halkan sikítozva Nina bebújt az ágyába, én pedig a szekrényébe, és vártuk a halált. Még sose kaptak rajta minket, szóval most rendesen megijedtünk. Hallottam, hogy valaki belép, lába alatt nyikorgott a padló, ahogy Nina ágya felé közelített. Kilestem a két szekrényajtó közötti résen, de csak egy sötét alakot láttam, még a körvonalai is homályosak voltak. Aztán láttam, hogy egyre közeledik felém, azaz a szekrény felé. Elkezdtem remegni, és vártam a legrosszabbat. Mikor kinyílt a szekrényajtó összeszorítottam a szemeim, és kisebbre húztam magam, de kíváncsiságom győzött, és kinyitottam a szemeim. 

Mint látszik, újabb díjat kaptam, méghozzá Jennytől! :D Nagyon szépen köszönöm. <3

Szabályok:

1. Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról!

2. A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

3. A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

4. 11 blognak tovább kell küldeni!

Nincs visszaadás/jelölés!

1. 11 dolog magamról:

1. Nagyon szeretek énekelni.
2. Kedvencem a McDonald's-os Texas Bacon burger:D
3. Barátnőim neve: Panka, Detti, Evelin és Marcsi:D
4. Szörnyen lusta vagyok.
5. Jó angolos vagyok.
6. Imádok hülyéskedni és barátkozni!:D
7. Barna hajam és barna szemeim vannak. :D
8. I love 1D :D ♥
9. Az osztályban nem vagyok népszerű, de annyira nem is bánom.
10. Ötödik éve vagyunk együtt az osztállyal, és már kurvára semmi nem hoz lázba minket:'D 
11. Nagyon szeretnék egyszer kiutazni Londonba!:D 

2. 11 kérdés Bitől:) :

1. Mitől szántad rá magad a blog írásra? Nem tudom.... mindig is írogattam, és egyszer rátaláltam a blogspotra, asszem még 2008-ban... 
2. A szüleid tudják hogy írsz vagy olvasták már a története(i)d? Szerintem tudják, mert mindig nézik a monitorom, hogy írok, de mindig elkattintok xD És nem olvasták, dehogy :'D
3. Ki a kedvenced a One Direction-ből? Hmmmm... kedvencemnek Louist mondom, de mindegyik srácot napról napra jobban szeretem! :D 
4. Hol élnél szívesen? London vagy New York! :D De még talán Budapesten is. :)
5. Barátok közt vagy Jóban rosszban? Jóban rosszban! :D Én inkább TV2-s vagyok, csak az X-faktort szoktam nézni az RTL-en. 
6. Van testvéred? Van, egy öcsém! :D
7. Olvasol más blogot 1D-sen kívül? Manapság annyira nem :'D 
8. Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az? Hogy híres legyek világszerte, ezáltal ismerjen az 1D is! :D 
9. Melyik sztárral randiznál szívesen? Mivel Louis foglalt, és én nagyon szeretem az Elounor párost, ezért... HARRY STYLES:D De egy PSY-os randira is elmennék, és járnánk a Gangnam Stylet XD
10. Olvasod valamelyik blogom? Aha:D
11. Szereted Justin Biebert? Nemmm >.<

3. A jelöltnek 11 kérdést kell feltennie!

Lusta vagyok, bocsi, de nem akarom senkinek tovább küldeni, ez van, lustaság átka. >.< 

Itt az oldal hivatalos Facebook oldala: http://www.facebook.com/RytmQueensTrueStars :D Gyűljenek a lájkok! :D

Akkor akiknek küldöm a díjt:

FantasyGirl
Annie
Lady Alexa
MinnieMouse

Award

A díjat nagyon szépen köszönöm Ari:)-nak! :D 

1. Köszönd meg a díjat annak,akitől kaptad!

Még egyszer köszönöm! :D

2.Válaszolj ezekre a kérdésekre!

- Hogyan pattant ki a fejedből a történet?

Őszintén? Már nem is tudom. Talán egyszer, mikor hallgattam egy dalt a Victoriousból, és közben az egyik 1D-s csoportban nézelődtem. :')

- Mi inspirált a történet megírására?

Én ha szeretek valamit, arról írok!:D Volt már Twilightos sztorim, Jedwardos, sima vámpíros.... most az 1D a szerelmem, és arról írok!:D 

- Ki a kedvenc szereplőd? Miért?

Hayley, Zoe és Ivs! :D Mindhárom lányt nagyon szeretem, más-más okok miatt, és eljtuottam addig, hogy most már nem csak én, de a barátnőm is a tévében ha látja a V, mint Viktóriát, akkor felordít, hogy "OTT VAN HAYLEY/IVETTE/ZOE!". De a fiúkat is naaaaagyon szeretem, meg igazából az összes karaktert, végül is, én vagyok a teremtőjük *büszkefej*

-Mit szeretsz legjobban a történetedben? Miért?

A humoromat XD Oké, ez kicsit egósan hangzott, de ez van:P Bírom a párbeszédkézségem, vagy miacsodám is. 

3.) Küld el annyi írónak, amennyinek csak akarod, és írd le, hogy mit szeretsz bennük a legjobban!

Most hadd ne írjam le, de ígérem, amint hazaérek (mert most megyek el), leírom őket!:D

II./11. - Greg

Sziasztok! Itt az új rész (U DON'T SAY?!), tudom, hogy soká, és tényleg sajnálom, de remélem, elnyeri a tetszéseteket. 

Noncsi xXxX

Hayley

Később Cameron és Bors is csatlakozott hozzánk, majd Blake és Mandi is. Mivel tizenöten nem elég jó dolog az utcákon mászkálni, ezért beültünk egy kávézóba. Viszont ott csak egy max. tíz férőhelyes asztalt találtunk, amihez odatoltunk még egy négyszemélyeset, és így nagyjából elfértünk. Mondjuk, a pincérek nem nézték jó szemmel, hogy össze-vissza tologatjuk az asztalokat meg a székeket, de istenem! Nagy társaságnak nagy hely kell! Mindenki rendelt magának valamit, majd Mandi lelépett, mert a húgával tervezett közös programot, és ha nem siet, akkor elkésik. Szépen sorban elköszöntünk tőle, és mivel több lett a hely, Nina átült Harry és Ivs közül közém és Cam közé, mondván, Harry túl perverz, és az idősebb csajokra bukik. Harry erre besértődött, és csak szürcsölgette a kávéját, majd megjegyezte, hogy nekik saját turmixuk is van a Milkshake cityben, miért nem odamentünk?

-          Azért, Harry, mert ez a mi törzshelyünk. Csak máskor nem voltunk ennyien. – rántottam vállat, és tovább kortyolgattam a forró csokimat.

-      Előttetek is max. csak kilencen voltunk, és akkor mindig elfértünk itt. – folytatta Zoe, mire Louis egy „Akkor mégis mit keresünk itt?!” drámakirálynős kiáltással felállt, de nem tudott semerre se menni, mert egyik oldalról a fal, a másik oldalról pedig Zoe, Liam, Zayn, Harry, Ivy és Jas akadályozta. Mikor ezt észrevette, kicsit durcásan leült.

-          Amúgy Bristol tök szép. – terelte a témát Zayn. Hát igen. Körbejártuk a város nevezetességeit velük (kicsit se néztek minket hülyének, ennyi tinit egy rakáson…), megnéztük a katedrálist (a fiúk élvezettel visszhangoztak odabent, amit az emberek nem néztek jó szemmel…), a főteret (rohangálás 4ewa), bementünk az összes plázába, ajándékboltba, és mindenhova, ahol a fiúk megálltak. Végül betereltük őket ide, hogy nyugodjanak le végre, pihenjünk.

-      Bár nem olyan szép, mint London. - heherészett Harry, mire megkértem Ivyt, hogy üsse tarkón. Barátnőm pedig készségesen teljesítette kérésemet. Erre a göndör feljajdult, és csúnyán nézett rám.

-          És amúgy milyen volt az X Factor? Arról még nem is beszéltünk. – nézett rám Cameron.

-          Hát, jó volt. – vigyorogtam.

-          Bővebben?

-          Nagyon jó volt.

-          Hayley…

-      Oké! Szóval. Szinte mindenkivel összebarátkoztunk, jó mentorunk volt, énekeltünk, továbbjutottunk, stb. stb. stb. – daráltam le neki.

-      Harry soha az életbe nem tudna ilyen gyorsan beszélni! – röhögött fel Niall, mire a társaság is nevetni kezdett. Harry csak még jobban bedurcázott.

-          Bazd. Meg. – nyögte Ivette, és hirtelen felpattant az asztaltól, magával húzva engem is, mivel csak én voltam a szélen. Behúzott a lánymosdóba, majd miután meggyőződött róla, hogy senki nem volt ott, beszélni kezdett. – Greg itt van.

-      Itt? – néztem körül a helyiségben. Tudom, komoly helyzet, meg minden, de ilyenkor a legjobb elviccelni. Ivy csak őrülten pislogott rám. – Oké, értem. És akkor? Elvileg túl vagy rajta, nem?

-          Épp ez az, hogy nem! Legalábbis a nagy újratalálkozásra még nem állok készen! – a mondat végét elhalkította, mert hirtelen nyílt az ajtó, de csak Zoe jött utánunk. – Ő pedig már biztos összejött valakivel, és ha meglát, az orrom alá dörgöli, én azt nem bírnám ki! Főleg, hogy… - megint nyílt az ajtó, és Jasmine kukucskált be rajta.

-          Minden rendben? Kicsit fura, hogy így eltűntetek.

-          Persze! Kinéznél, hogy Greg mit csinál? – kérdeztem halkabban. Jas csak bólintott, és megnézte.

-          Rendel.

-          Itt fogja fogyasztani?

-          Honnan tudjam, csak azt látom, hogy a pultnál vár.

-          Biztos az új csajának vesz kávét. – szipogta Ivs.

-          Hagyjál már az új csajával! Honnan veszed, hogy van? – rivalltam rá.

-          Biztos szerzett már magának!

-          Hogy szerzett volna?

-          Csajok, minden oké? – jött most már Nina is. Két lépéssel mögötte trappolt Camille.

-          Mi ez, WC-kupaktanács?

-          Greg itt van. – suttogta Ivy, és gyorsan berántotta a maradék két lányt a mosdóba, mert elvileg Greg erre fordult.

-          És pontosan mi is a baj ezzel? Szakítottatok, túl vagytok rajta…

-          Épp ez az, hogy még nem vagyok túl rajta!

-          Szerintem ez a mosdó túl kicsi ennyi lánynak egyszerre… - motyogta Zoe elbambulva.

-          Lányok, minden oké? Egyikőtök sem jött vissza. – kiabált az ajtón túlról Louis.

-          Persze! – vágtuk rá kórusban.

-          Mi történt? Csak nem…? – szinte láttam a képét, ahogy visszafojtja a nevetését, mert valami NAGYON perverzre gondol.

-          Louis, hagyd a perverz elképzeléseidet, és mondd a fiúknak, hogy mindjárt megyünk. – szóltam ki neki, majd hallottuk, ahogy ellépked.

-          És akkor most mi lesz? – kérdezte értetlenül Jas.

-          Mi lenne? Kimegyünk, és megisszuk végre a kávénkat. Kihűl a moccachinom! – toporgott Cam.

-          Ne legyél már a kávéddal elfoglalva! – pirított rá Nina.

-          Emberek! Tömegnyomor! – kiáltottam.

Szépen lassan kioldalogtunk a WC-ből, pardon, mellékhelyiségből, ügyelve arra, hogy Ivy a legkevésbé se legyen feltűnő. Visszaült mindenki a helyére, majd, mintha mi sem történt volna, iszogattuk tovább a kávénkat. Camille persze nem örült, mert kihűlt a moccachinoja.

Ivette

Nem elvitelre kérte. Itt itta meg. És egyedül volt. Egymagában ült egy asztalnál, és szürcsölgette a kávéját. A szívem nagyot dobbant. Bár elvileg közös megegyezés alapján szakítottunk, nem bírtam elfelejteni. Én szeretem Greget. És éppen ezért, nem tudnék vele barátként találkozni, főleg, hogy Zayn meg folyton bekavar itt nekem. Mármint, nagyon bejön nekem ő is, meg minden, de… vele nem tudnék hosszútávon megmaradni. Úgy értem… na, jó, akkor készítsünk egy Hayley-féle listát. Ha nem tudunk dönteni valamiről, akkor készítünk egy listát. Elővettem egy tollat és egy szalvétát, és körmölni kezdtem.

Zayn

1.      Tetszik. Ez nem vitás.

2.      Mindketten zenészek vagyunk, megértjük egymást ilyen ügyekben, bla bla bla…

3.      Nagy valószínűséggel én is bejövök neki!?

4.      Cigizik. Nem szeretem a cigizős srácokat.

5.      Elvileg kavar a Little Mixes Perrievel.

6.      Kissé egoista.

7.      Érdekli, mi van velem. Asszem.

8.      Nincs több ötletem.

Greg

1. Szeretem. Úgy értem nagyon.
2. Nem szereti, sőt, elutasítja a popzenét, így valószínűleg a mi zenénk se jön be neki. Csak a hip-hopot szereti.
3. Már nem szeret. És ez eléggé biztos sajnos.
4. Nem cigizik.
5. Nem tudom, van-e barátnője.
6. Fél percet tölt a hajával. Vagy még annyit se.
7. Bár elvileg barátok vagyunk, a szakítás óta semmi nem történt. Egy chates beszélgetés se! Egy SMS se, semmi!

Arra jutottam, hogy nem jutottam semmire. Mert bár Zaynnek több pozitívum jutott, de én Greget SZ-RE-TEM. És ez így van rendjén. Harry megpróbálta elolvasni, mit írtam a szalvétára, ezért gyorsan összegyűrtem, és eldugtam a táskámba. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Ő volt az. Mármint Greg, nem Harry. A szívem egy pillanatra kihagyott, majd felvettem egy műmosolyt, és felálltam, hogy megölelhessem, mint egy „barátot”.

-          Ivs, hogy vagy? – vigyorgott édesen, miközben leült közénk.

-          Köszi, jól, és te? – próbáltam nem túl feltűnőem tanulmányozni az arcát, és nem elpirulni, mert az normál esetben nem én vagyok. Nagyon nem.

-          Én is jól vagyok, holnap kezdek.

-          Kezdesz mit?

-          Ja, itt fogok dolgozni. – ide se jövünk többet. – És ti, csajok? Mi volt veletek? A válogatót még láttam, de aztán sajnos szombatonként nem értem rá.

-          Negyedikek lettünk. – mondta Hayley hűvösen. Sosem bírta Gregben, hogy a hip-hopon kívül minden zenei formát elutasít.

-          Értem. Ja, meg hallottam Zoe, hogy szakítottatok Jimmyvel. Mi történt?

-          Már nem volt ugyan az, mint régen. És már mást szeretek, nem őt. – válaszolt Zo is ugyan olyan hűvösen. Tudom, nem kéne szeretnem, de ezt nem én döntöm el.

Még ott volt velünk, beszélgettünk minden féléről, mikor elhatároztam, hogy féltékennyé teszem. Nála az beválik, mert elég féltékeny típus. Viszont Harryre nem mászhatok rá, ezért valahogy sikerült elérnem, hogy Zayn mellém kerüljön. Akkor most vagy soha!

Ha Zayn mondott valamit, csak rámosolyogtam, legyen az bármi, igyekeztem sokszor rápillantani, közelebb húzódni hozzá, és láttam, hogy Greg nem igen tud mit kezdeni a helyzettel. Mikor végül Cam úgy döntött, hogy ideje hazamenni, a többiek is egyet értettek vele, szóval elindultunk hazafelé. Éppen szedtem össze a cuccaim, mikor Greg megkérdezte, hogy tudnánk-e beszélni egy kicsit. Éreztem, hogy a vér az arcomba száll, de követtem egy eldugott helyre.

-          Ivs, én… - kezdte.

-          Igen? – néztem rá.

-          Tudod… emlékszem, mit mondtam. Hogy… nem bírnám kezelni ezt az egész hűhót körülöttetek, de… rájöttem, hogy nélküled sem bírnám… Ivette, én…. Még mindig szeretlek. – nem bírtam válaszolni. Csak egy dolog kattogott az agyamban: SZERET! SZERET! MÉG MINDIG SZERET! És mielőtt ezt ki is mutathattam volna, Greg ajkait az enyémekre helyezte, és megcsókolt. Pont úgy, mint rég. Hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz, majd levegőhiány miatt szétváltunk. – Megbocsájtasz nekem?