One Shot - A mentor ház

Sziasztok! Gondoltam, jövök nektek eggyel, ezért hoztam egy One Shotot. Szerintem ez az eddigi leghosszabb. Bocsi a sok névért, lehet kicsit összezavar titeket. :$ Vélemények? Szerintetek reálisan sikerült leírni a mentorházban történő dolgokat? 

Noémi xXx

Hayley

És igen!! Továbbjutottunk a huszonnégybe is. Tovább jutott még Mark és a Candy lányok is, El, meg Cecilia. Meg persze még tizennyolc más versenyző. Három nap múlva indulunk Malibura, ahol megtudjuk, ki a mentorunk, és ahol előadunk egy dalt, hogy a mentor és a segítője eldöntse, megérdemeljük-e a továbbjutást az élő műsorokba. Innen már rossz lenne kiesni, közel az egyik legfontosabb ponthoz. Visszatérve, három napunk van kiválasztani egy dalt, és begyakorolni. Csütörtökön reggel nyolcra kell a székház elé menni, onnan indulunk a repülőtérre, és onnan Malibuba. Nagyon izgatottak vagyunk, ugyan is még sosem jártunk Európán kívül. Csak Zoe járt egyszer Franciaországban, meg egyszer elmentünk Írországba osztálykirándulás keretein belül.

Csomagolunk. Zoe nagyon optimista, szerinte, ha idáig eljutottunk, akkor már ez is meg lesz. Szerintem itt még ugyan úgy kieshetünk, mint eddig bárhol, és ezután bárhol, szóval ne bízzuk el magunkat. Engem a mentor jobban érdekel. Én Tulisat szeretném, mert én őt jó mentornak tartom, meg, ahogy elnézem, jó fej is, de mivel tavaly az övéi voltak a csapatok, nem nagyon hiszem, hogy idén is ő kapja. Kelly is jó lenne, bár őt nem ismerem annyira így zeneileg, meg úgy semmilyen ügyileg se. Egyet akarok: ne Gary legyen. Nem tudom, talán valami piszkálja a csőrét velünk szemben, mindig beszól valamit. Louis meg… nem tudom. Mindenesetre Maliburól nem tudom eldönteni, melyik mentorhoz kerülünk, hisz bármelyikük vihet minket oda, szóval, majd csütörtökön megtudjuk.

***

Itt ülünk a repülőn, mi, a Candy lányok, három srác, akiket a táborban raktak össze, még a nevükön agyalnak, a Bramanda (Brianna és Amanda, két barátnő), a High-five (öt fiú, akik azt hiszik magukról, ők az új One Direction), és a Bass Team (két lány, két fiú, különböző szólamokban énekelnek). Odaülök a három srác mellé, akik továbbra is tanakodnak, hogy mi legyen a nevük. Az egyiküket úgy hívják, Josh, 21 éves, ő a legidősebb közülük. Manchesteri. Aztán Peter, de azt mondja, hogy hívjam Petenek, ő 20 éves, ő londoni, és végül Jason, 17 éves, a legfiatalabb és egyben a legkomiszabb, ő cardiffi. Nagyon jó fejek mind a hárman, és nagyon barátságosak, nem úgy, mint a másik három csapat. Brianna és Amanda nagyon beképzeltek. Azt hiszik, hogy tökéletesek, és még a nevük is kreatív (egy frászt). A High-five, mint már mondtam, azt képzeli magáról, hogy ők az új 1D, de nem nagy szám az egész csapat, mert a szólamokat nem ismerik. Azt sem értem, ide hogyan jutottak tovább. A Bass Teamesek meg elég jók, de a két csaj nagyon bunkó, és csak locsogni tudnak egész álló nap, a két fiú meg olyan szinten visszahúzódó, hogy csoda, hogy még nem láthatatlanok.

-          Tudom! – kiált fel Jason. – JPJ!

-          JPJ? – szörnyed el Pete és Josh egyszerre.

-          Most mié’? Nektek van jobb ötletetek?

-          Minden ötlet jobb a JPJ-nél.

-          Akkor halljunk egyet.

-          Valami boyzos kéne… - vakargatja az állát Josh.

-          MusicBoyz?

-          Nem.

-          RhytmBoyz?

-          Rythm Queens már van!

-          Kinyírom Plastic Bibebert! Még hogy az 1D-s srácok buzik! – ordít fel Amanda, aki valószínűleg Twitterezett.

-          PLASTICBOYZ! – pattan fel hirtelen Jason, és örömtáncot kezd járni, mint akit megihlettek.

-          Nem is rossz…. – simogatja nem létező kecskeszakállát Pete.

-          Mi vagyunk a PlasticBoyz! Mi vagyunk a PlasticBoyz! – kántál Jason, mire Josh tarkón vágja, és lehuppan a székébe.

-          Ezt miért kellett? – simogatja sajgó testrészét Jas.

-          Mert nem kell állandóan pörögni.

-          De, az élet a pörgésből áll! – ugrik fel újra Jason, de most én nyomom vissza a székébe.

-          Elég legyen, szöszi. Különben is, miért egy ilyen…. Plasztikról nevezitek el magatokat?

-          Azt senkinek nem kell tudni, honnan jött az ötlet. – kacsint Jason pajkosan.

***

Itt várunk a parton, hogy mi következzünk. Nagyon idegesek vagyunk! Már volt előttünk a High-five és Bramandáék, viszont azt nem tudni, hogy továbbjutottak-e. Az csak holnap derül ki. Nagyon szeretnénk továbbjutni, mert innen kiesni tényleg szörnyű lenne. Amúgy, nagyon meleg van. Rajtam egy zöld fölső meg egy fekete rövidgatya van, Zo-n egy fehér fölső és magasított derekú rövidgatya, Ivsen pedig egy kék, pántos fölső és farmersort. Még egy fehér kalapot is felvett. De mit vártunk Miamitól? A Királyságban megszoktuk, hogy rossz idő van, de itt ez az átlagos. Hogy leég a haj a fejünkről.

Dermot int, hogy menjünk oda hozzá. Lassan odavánszorgunk hozzá. Mindhármunk kezébe mikrofont ad, és látjuk, ahogy Bramandáék éppen mennek vissza a szállásra. Dermot barátságosan elmosolyodik, majd felküld minket egy lépcsőn keresztül a kis pódiumra, ami előtt napernyő alatt egy-egy koktéllal három ember ül. Az egyik Louis, aki ugye a mentor. A segítői pedig nem mások, mint a Jedward. Igen, az ikrek, akik olyanok, mint két folytonosan pörgő búgócsiga. Most is vigyorognak, mint a tejbe tök, szerintem kilométerhiányuk lehet. Halkan köszönünk nekik. A két fiú integet, miközben beleszürcsölnek a koktéljukba. De tök egyszerre! Oké, ez ijesztő.

A zene elindul, mi pedig belekezdünk. Destiny’s Childs – Survivor. Már említettem, hogy Anya e közben a szám közben segített nekünk nevet kitalálni. Mondhatni, ez az „alapítódalunk”. A szám végén látom, hogy John és Edward elmosolyodik, majd megköszönik az előadást, és lemegyünk Dermothoz.

 - Hogy érzitek, hogy sikerült? – kérdezi.

 - Szerintem egész jól. – bólogat Ivy.

 - Mit gondoltok, tovább juttok?

 - Hát, nagyon szeretnénk. – fésül arrébb egy kósza tincset a füle mögé Zoe.

Ezek után visszamegyünka szállásra, ahol már ott van Brianna és Amanda, valamint Chris, Tom és John, a High-five tagjai. George és Anthony elvileg lement a partra. Mi maradunk a medencénél (mert az is van!).

Hajamat fújja a meleg szellő, miközben Zoe Jasonnal és Kaithlinnel játszik a medencében. Már csak a Bass Team nem érkezett meg a szállásra, őket várjuk. Alissával és Ivsszel ülünk egy-egy napozóágyon, mikor egy kattanást hallok. Gyorsan odapillantok, és látom, hogy Lissa nyomkod valamit a telefonján, majd az enyém a táskámban rezegni kezd.

@LissaCandy: @HaysDarlingCarson élvezi Malibut;)

-          Te szemét! – háborodok fel. – Az engedélyem nélkül fotóztál!

-          Ez van, kiscsillag. – vigyorog Lissa, és egy barna tincset a füle mögé tűr. – A rajongóitok kíváncsiak. – kacsint.

-          Milyen rajongók? Még nem is vetítik a műsort, nem is ismernek minket. – forgatom meg a szemeim.

-          De egy hónap múlva kezdik, és akkor mindenki imádni fog titeket, és kincset fog érni ez a kép.

Végül ráhagyom, mert tudom, ha Alissa valamit kigondol, az úgy van. Ekkor megérkezik a Bass Team is, név szerint Michalka, Andrew, Kristen és Thedore. Mich és Kristen felsőbbrendűen ül le a tőlünk legtávolabb elhelyezkedő ágyakra, míg Andy és Theo leülnek a medence szélére, és beszélgetést próbálnak folytatni Zoeval és Kaithtel, amit Jason nem igen díjaz, mivel egyedül hagyják őt a lányok.

-          És mit adtatok elő? – hallom meg Ivette kérdését, amit valószínűleg Lissának intézett.

-          Mit gondolsz? – mosolyodik el ravaszul a lány. – Candy Man. – böki ki végül, mire én csak lemondóan rázom a fejem. Gondolhattam volna.

-          És, bejön a Jedward? – húzogatom a szemöldököm, utalva arra, hogy ők is és a Jedward is egy ikerpár, akik ráadásul énekelnek.

-          Persze. – nevet Lissa. – Úgy bírtam a vigyori képüket, mikor felmentünk, és meglátták, hogy ikrek vagyunk! Szerintem belénk estek, vagy nem tudom. – dől hátra elégedetten a barna Candy lány, miközben még mindig nevet.

Hirtelen valaki megérinti a vállam, és rám mosolyog. Kristent vélem felfedezni az illetőben, mellette Michalka, mindketten barátságosan mosolyognak, próbálnak belefolyni a beszélgetésbe. Először értetlenül állok a dolgok előtt, hiszen nagyon maguknak valók, eddig hozzánk nem szóltak. Aztán a medence mellett lévő stábból rájövök, hogy csak játszanak. Mich rátámaszkodik a napozóágyam támlájára, míg Kristen Lissáéra. Értetlenül néz rám, mire észrevétlenül a kamerák felé bökök. Hirtelen, mint aki megvilágosodik, eltátja a száját, majd gonosz mosolyra húzza ajkait.

-          Nocsak, nocsak, Krist. Hogy sikerült a mentor ház?

-          Szerintem jól. Ilyen csapat még nem volt az X Factor történetében, mármint, két fiú meg két lány együtt. És én bízom Louisban.

-          És mesélj, nincs egyikőtöknek sem esetleg egy picike szerelmi afférjuk a másikkal? – húzza össze mosolyogva a szemeit Alissa, mire Kristen kicsit eltátja a száját, és elpirul. – Csak mert ez így fura.

-          Hát, izé… - kezd bele Michalka, mire Kristen lepisszegi. – Mi most… mennénk. – mondja végül, és gyorsan távoznak.

Elnevetjük magunkat, mire egy operatőr odajön hozzánk, és szól, hogy készítenék az interjúkat, öltözzünk fel, és menjünk. Kihívjuk a pancsikoló Zot a medencéből, és felvesszük a ruháinkat (mert ugyan azt kell felvenni, amiben felléptünk). Zoe haja még vizes, ezért gyorsan megszárítjuk, én kiengedem az enyémet, és indulunk az interjúra.

-          Meséljetek az otthoni életetekről! – utasít az operatőr, mire Zoe belekezd.

-          Hát, otthon, Bristolban rengeteg barátunk van, akik támogatnak minket ebben az egész show-bizniszben. Meg persze a szüleink és a testvéreink is, bár nekem nincs. – nevet halkan Zo. – Nekünk ez az életünk. – mondja pár szóval később. – És, ha most nem jutunk tovább, az nagyon fog fájni. Mi a lehető legtöbbet nyújtottuk, reméljük, elegendő lesz.

-          Köszönjük lányok. Még készítünk pár felvételt rólatok, üljetek le, és gondolkozzatok el, mi lenne, ha kiesnétek. Csak gondoljátok el, jó?

Bólintunk, majd leülünk a kispadra. Bennem már sokszor feljött, hogy mi van, ha kiesünk. Hisz, ez az, amit szeretünk csinálni, én mást nem tudnék. Az éneklésen kívül semmihez sem értek, viszont a lányok nélkül nem vagyok hajlandó csinálni. Igazából, ha nem énekelnék, nem tudom, mit csinálnék. Talán utcaseprő lennék…

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy Zoe átkarol, és egy könnycsepp hagyja el a szemeit. A hátát kezdem simogatni, míg Ivs a karját cirógatja. Zoenak nagyon élénk a fantáziája, és nagyon bele tudja magát élni a dolgokba.

-          Köszönjük, jó volt! – csendül fel a gyártásvezető hangja, majd elmennek.

Ekkor észrevesszük, hogy már besötétedett, ezért visszatérünk a szállásra. Mindenki megy a saját szobájába aludni, de én nem tudok. Az ideg és az izgalom fent tart, éberen bámulom a falakat, és hallgatom, ahogy Ivette és Zoe már nyugodtan szuszog. Sorsdöntő nap lesz a holnapi.

***

Mi következünk. Louis most minket szólít fel. Most derül ki, hogy visz-e minket az élő műsorba, avagy nem. Szívem a torkomban dobog, ahogy leülünk Louisszal szembe a fotelba. Louis arca komoly, miénk pedig szerintem kicsit ijedt. 

-          Lányok. Ti vagytok a mezőnyben az egyik kedvenceim. Nagyon jól énekeltek, jó a stílusotok, a külsőtök, és nagyszerű emberek is vagytok, nem utolsó sorban. Egyedül attól félek, hogy túl sok lenne lelkileg nektek ez a verseny, mert olyan fiatalok és ártatlanok vagytok még. Nektek a családotok mellett a helyetek, ezért azt mondom, menjetek haza… - ekkor a tekintetem elhomályosul. Vége? Ennyi volna? Érzem, ahogy egy könnycsepp felszántja a bőröm, és úgy érzem, menten összeesek. – Menjetek haza, és újságoljátok el otthon, hogy a legjobbak között vagytok, mert jöttök velem az élő showba! – Zoe hirtelen felpattant, és sikítozni kezd. Kisebb fáziskéséssel pedig én és Ivs is felocsúdunk, és csoportos ölelésben részesítjük a mentorunkat. Most már az öröm miatt hullatjuk a könnyeket. – Szóval lányok, lehengereljük a nézőket és a többi mentort?

-          Igen! – mondjuk nevetve, majd egy utolsó ölelés után nevetve szaladunk le Dermothoz.

-          Jézusom, Istenkém, Mamám! – csipogja Zoe.

-          Továbbjutottunk! – csatlakozok hozzá.

-          Gratulálok, lányok! Találkozunk az élő showban! – mondja kurtán Dermot, majd elenged minket.

-          Ezt nem hiszem el, továbbjutottunk! – visítozok Zoeval.

Ekkor egy stábtag a kezembe nyomja a szponzorral ellátott telefonomat, megkeresem benne Anyu számát, és tárcsázok. Alighogy kattan a készülék, mindhárman beleordítjuk, hogy „Továbbjutottunk!”. Anyu sikítozni kezd, mi pedig csak ugrálunk. Ez egy nagy kaland kezdete.