II./13. - Temetés

Sziasztok! 

Ez a rész most rövidebb lett, viszont így hamarabb tudtam hozni. Igazából már nem tudtam volna nyújtani, és szerintem elég rosszra sikerült. Bocsi. 

Noémi xXx

Hayley

Egy zölden világító szempárral találtam szembe magam.

-          Harry? – suttogtam, mire Nina is felült.

-          Harold?

-          Mit csinálsz te a szekrényben? – kérdezte Harry, egyenesen a szemembe nézve.

-          Én, izé, ööö… én csak… bújócskáztunk. Gratulálok, megtaláltál! – erőltettem egy nevetést, de még mindig remegtem a félelemtől. Bár tudtam, hogy elmúlt a „veszély”, a testemnek még meg kellett nyugodnia.

-          Bújócskáztatok? – ráncolta a homlokát göndörke.

-          Mi ezen olyan meglepő? – kérdezte fapofával Nina.

-          Nem gondoltam, hogy egy 18 meg egy 24 éves lány este 11-kor bújócskázik.

-          És miért vagy itt?

-          Ja, mert nevetéseket hallottam. Felettem vagytok. Áthallatszik. – éreztem, hogy elpirulok. Rajtakaptak!

-          És netán zavart?

-          Kicsit hangosak voltatok, én pedig aludni próbáltam. Ú, ez, de furán hangzott. – vakarta meg a tarkóját.

-          Egyszerűen perverz vagy. – vágtam rá.

Ezek után Harry még egy darabig szemezett velem, majd vállat vont, és kiment a szobából. Ninával itt egyeztünk meg, hogy amikor vendég van itt, soha többé nem csinálunk ilyen estét. Gyorsan visszaosontam a szobámba, és próbáltam aludni, de nem ment. Szerintem beleégett a retinámba Harry két gyönyörű szép szeme. De tudom, hogy nem lenne helyes vele lennem, hisz ő Harry Styles! Úgy értem, múltkor láttam az újságban, hogy egy év alatt elvileg több mint 400 csajjal volt éjszaka! Az azért durva. Na, szóval, én nem bírnám, ha csak egy nehezen becserkészhető, egyéjszakás kaland lennék neki. Netán kettő. Végül aztán a nagy gondolkozásban mégis sikerült elaludnom.

***

Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Megnéztem, és ez állt a képernyőn: 2012. 12. 14. 8:30 Kelj fel, temetés! Ekkor elszomorodtam, és rájöttem, miért is jöttünk ide. Rosszkedvvel felkeltem, és kivettem a bőröndömből egy fekete ruhát, egy magas sarkút, és egy fekete kabátot, mivel hideg van kint. Felvettem még egy bőrszínű harisnyát is. Emberivé varázsoltam magam, majd lementem a lépcsőn. A többiek már lent vártak, csupa feketében. Zoen egy egyszerű fekete ruha volt, egy keresztes nyaklánccal, Ivsen meg egy csipkés ujjú ruha, csizmával és egy körsállal. Louis Zoet karolta át, míg Zo hozzábújt, és úgy próbált lenyugodni. A hangulat nagyon lehangoló volt, majd mikor végre Harold is leért, mindenki felállt, és elindultunk a temetőbe. Magát a szertartást nem részletezném, mert már én is a sírás határán voltam, csak Zoe miatt tartottam magam – most erősnek kell lennünk. Akkor viszont én sem tudtam visszatartani a könnyeket, mikor Zoe odament a frissen hantolt sírhoz, és azt suttogta:

-          Nagyon szeretlek Apa.

Ő is és én is elkezdtünk sírni. Blake állt mellettem, így az ő vállába bújtam, hogy elrejtsem, hogy sírok. Louis odament Zoehoz, és óvatosan felhúzta a sírtól, mire Zoe megölelte, és úgy sírt tovább. Louis lassan elhúzta onnan, hogy megnyugtathassa. A további dolgokról nem számolnék be, túl szívfájdító.

Louis

Már hazaértünk a temetésről. Szívszorító látvány látni, ahogy a barátnőd sír. Az ágyán ültünk, és míg ő a könnyeket hullatta, addig én a haját cirógattam. Az ölemben feküdt, és már vagy tíz perce csak sírt, miközben elhalóan próbálta mesélni az emlékeit az apjáról, de végül mindig könnyekbe fulladt. Az ujjaim közé vettem egy vörös tincsét, és tekergetni kezdtem.

-          Zoe. – szólaltam meg végül halkan, mire a válasz csak egy halk „Hm?” volt. – Nagyon szeretlek. – folytattam, mire felemelte a fejét, és láthattam elgyötört arcát. A fekete szempillaspirálját lesírta, orra és szemei duzzadtak és pirosak voltak. Közelebb vontam magamhoz, és dúdolni kezdtem neki az új dalunkat, amit még senki sem hallott. - I won't let these little things slip out of my mouth, But if i do, it's you, oh it's you, they add up to, I'm in love with you and all these little things. – itt Zoe elmosolyodott, és jobban hozzám bújt. - You cant go to bed without a cup of tea and maybe that's the reason that you talk in your sleep – itt halkan felnevetett. - And all those conversation are the secrets that I keep though it makes no sense to me…

-          Lou, ez a dal gyönyörű. Tiétek?

-          Igen. Ed írta. – pusziltam meg a homlokát.

-          Beszélek álmomban? – kérdezte imádnivalóan összezavarodottan, mire halkan kuncogtam egyet.

-          Nem. – biztosítottam. – Viszont édesen szuszogsz.

-          Te figyeled, ahogy szuszogok? – nézett rám, és egy mosollyal nyugtáztam, hogy sikerült vele elfelejtetni a rosszkedvét. Válaszul pedig csak magamhoz öleltem, és szorítottam. – Én is szeretlek, Louis. – mondta végül.

Ezek után úgy döntöttünk, hogy míg a többiek átmentek Hayleyékhez közös mozizásra, addig mi itt maradunk. Zoe hamar elaludt az ölemben, gondolom eléggé kimerült. Olyasmiket mormogott még félálomban, hogy nagyon szerettem volna az apját, és ő is engem, és hogy nagyon szeret engem, én meg csak simogattam a fejét, hadd pihenjen. 

Hayley

Ivette

Zoe