II./11. - Greg

Sziasztok! Itt az új rész (U DON'T SAY?!), tudom, hogy soká, és tényleg sajnálom, de remélem, elnyeri a tetszéseteket. 

Noncsi xXxX

Hayley

Később Cameron és Bors is csatlakozott hozzánk, majd Blake és Mandi is. Mivel tizenöten nem elég jó dolog az utcákon mászkálni, ezért beültünk egy kávézóba. Viszont ott csak egy max. tíz férőhelyes asztalt találtunk, amihez odatoltunk még egy négyszemélyeset, és így nagyjából elfértünk. Mondjuk, a pincérek nem nézték jó szemmel, hogy össze-vissza tologatjuk az asztalokat meg a székeket, de istenem! Nagy társaságnak nagy hely kell! Mindenki rendelt magának valamit, majd Mandi lelépett, mert a húgával tervezett közös programot, és ha nem siet, akkor elkésik. Szépen sorban elköszöntünk tőle, és mivel több lett a hely, Nina átült Harry és Ivs közül közém és Cam közé, mondván, Harry túl perverz, és az idősebb csajokra bukik. Harry erre besértődött, és csak szürcsölgette a kávéját, majd megjegyezte, hogy nekik saját turmixuk is van a Milkshake cityben, miért nem odamentünk?

-          Azért, Harry, mert ez a mi törzshelyünk. Csak máskor nem voltunk ennyien. – rántottam vállat, és tovább kortyolgattam a forró csokimat.

-      Előttetek is max. csak kilencen voltunk, és akkor mindig elfértünk itt. – folytatta Zoe, mire Louis egy „Akkor mégis mit keresünk itt?!” drámakirálynős kiáltással felállt, de nem tudott semerre se menni, mert egyik oldalról a fal, a másik oldalról pedig Zoe, Liam, Zayn, Harry, Ivy és Jas akadályozta. Mikor ezt észrevette, kicsit durcásan leült.

-          Amúgy Bristol tök szép. – terelte a témát Zayn. Hát igen. Körbejártuk a város nevezetességeit velük (kicsit se néztek minket hülyének, ennyi tinit egy rakáson…), megnéztük a katedrálist (a fiúk élvezettel visszhangoztak odabent, amit az emberek nem néztek jó szemmel…), a főteret (rohangálás 4ewa), bementünk az összes plázába, ajándékboltba, és mindenhova, ahol a fiúk megálltak. Végül betereltük őket ide, hogy nyugodjanak le végre, pihenjünk.

-      Bár nem olyan szép, mint London. - heherészett Harry, mire megkértem Ivyt, hogy üsse tarkón. Barátnőm pedig készségesen teljesítette kérésemet. Erre a göndör feljajdult, és csúnyán nézett rám.

-          És amúgy milyen volt az X Factor? Arról még nem is beszéltünk. – nézett rám Cameron.

-          Hát, jó volt. – vigyorogtam.

-          Bővebben?

-          Nagyon jó volt.

-          Hayley…

-      Oké! Szóval. Szinte mindenkivel összebarátkoztunk, jó mentorunk volt, énekeltünk, továbbjutottunk, stb. stb. stb. – daráltam le neki.

-      Harry soha az életbe nem tudna ilyen gyorsan beszélni! – röhögött fel Niall, mire a társaság is nevetni kezdett. Harry csak még jobban bedurcázott.

-          Bazd. Meg. – nyögte Ivette, és hirtelen felpattant az asztaltól, magával húzva engem is, mivel csak én voltam a szélen. Behúzott a lánymosdóba, majd miután meggyőződött róla, hogy senki nem volt ott, beszélni kezdett. – Greg itt van.

-      Itt? – néztem körül a helyiségben. Tudom, komoly helyzet, meg minden, de ilyenkor a legjobb elviccelni. Ivy csak őrülten pislogott rám. – Oké, értem. És akkor? Elvileg túl vagy rajta, nem?

-          Épp ez az, hogy nem! Legalábbis a nagy újratalálkozásra még nem állok készen! – a mondat végét elhalkította, mert hirtelen nyílt az ajtó, de csak Zoe jött utánunk. – Ő pedig már biztos összejött valakivel, és ha meglát, az orrom alá dörgöli, én azt nem bírnám ki! Főleg, hogy… - megint nyílt az ajtó, és Jasmine kukucskált be rajta.

-          Minden rendben? Kicsit fura, hogy így eltűntetek.

-          Persze! Kinéznél, hogy Greg mit csinál? – kérdeztem halkabban. Jas csak bólintott, és megnézte.

-          Rendel.

-          Itt fogja fogyasztani?

-          Honnan tudjam, csak azt látom, hogy a pultnál vár.

-          Biztos az új csajának vesz kávét. – szipogta Ivs.

-          Hagyjál már az új csajával! Honnan veszed, hogy van? – rivalltam rá.

-          Biztos szerzett már magának!

-          Hogy szerzett volna?

-          Csajok, minden oké? – jött most már Nina is. Két lépéssel mögötte trappolt Camille.

-          Mi ez, WC-kupaktanács?

-          Greg itt van. – suttogta Ivy, és gyorsan berántotta a maradék két lányt a mosdóba, mert elvileg Greg erre fordult.

-          És pontosan mi is a baj ezzel? Szakítottatok, túl vagytok rajta…

-          Épp ez az, hogy még nem vagyok túl rajta!

-          Szerintem ez a mosdó túl kicsi ennyi lánynak egyszerre… - motyogta Zoe elbambulva.

-          Lányok, minden oké? Egyikőtök sem jött vissza. – kiabált az ajtón túlról Louis.

-          Persze! – vágtuk rá kórusban.

-          Mi történt? Csak nem…? – szinte láttam a képét, ahogy visszafojtja a nevetését, mert valami NAGYON perverzre gondol.

-          Louis, hagyd a perverz elképzeléseidet, és mondd a fiúknak, hogy mindjárt megyünk. – szóltam ki neki, majd hallottuk, ahogy ellépked.

-          És akkor most mi lesz? – kérdezte értetlenül Jas.

-          Mi lenne? Kimegyünk, és megisszuk végre a kávénkat. Kihűl a moccachinom! – toporgott Cam.

-          Ne legyél már a kávéddal elfoglalva! – pirított rá Nina.

-          Emberek! Tömegnyomor! – kiáltottam.

Szépen lassan kioldalogtunk a WC-ből, pardon, mellékhelyiségből, ügyelve arra, hogy Ivy a legkevésbé se legyen feltűnő. Visszaült mindenki a helyére, majd, mintha mi sem történt volna, iszogattuk tovább a kávénkat. Camille persze nem örült, mert kihűlt a moccachinoja.

Ivette

Nem elvitelre kérte. Itt itta meg. És egyedül volt. Egymagában ült egy asztalnál, és szürcsölgette a kávéját. A szívem nagyot dobbant. Bár elvileg közös megegyezés alapján szakítottunk, nem bírtam elfelejteni. Én szeretem Greget. És éppen ezért, nem tudnék vele barátként találkozni, főleg, hogy Zayn meg folyton bekavar itt nekem. Mármint, nagyon bejön nekem ő is, meg minden, de… vele nem tudnék hosszútávon megmaradni. Úgy értem… na, jó, akkor készítsünk egy Hayley-féle listát. Ha nem tudunk dönteni valamiről, akkor készítünk egy listát. Elővettem egy tollat és egy szalvétát, és körmölni kezdtem.

Zayn

1.      Tetszik. Ez nem vitás.

2.      Mindketten zenészek vagyunk, megértjük egymást ilyen ügyekben, bla bla bla…

3.      Nagy valószínűséggel én is bejövök neki!?

4.      Cigizik. Nem szeretem a cigizős srácokat.

5.      Elvileg kavar a Little Mixes Perrievel.

6.      Kissé egoista.

7.      Érdekli, mi van velem. Asszem.

8.      Nincs több ötletem.

Greg

1. Szeretem. Úgy értem nagyon.
2. Nem szereti, sőt, elutasítja a popzenét, így valószínűleg a mi zenénk se jön be neki. Csak a hip-hopot szereti.
3. Már nem szeret. És ez eléggé biztos sajnos.
4. Nem cigizik.
5. Nem tudom, van-e barátnője.
6. Fél percet tölt a hajával. Vagy még annyit se.
7. Bár elvileg barátok vagyunk, a szakítás óta semmi nem történt. Egy chates beszélgetés se! Egy SMS se, semmi!

Arra jutottam, hogy nem jutottam semmire. Mert bár Zaynnek több pozitívum jutott, de én Greget SZ-RE-TEM. És ez így van rendjén. Harry megpróbálta elolvasni, mit írtam a szalvétára, ezért gyorsan összegyűrtem, és eldugtam a táskámba. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Ő volt az. Mármint Greg, nem Harry. A szívem egy pillanatra kihagyott, majd felvettem egy műmosolyt, és felálltam, hogy megölelhessem, mint egy „barátot”.

-          Ivs, hogy vagy? – vigyorgott édesen, miközben leült közénk.

-          Köszi, jól, és te? – próbáltam nem túl feltűnőem tanulmányozni az arcát, és nem elpirulni, mert az normál esetben nem én vagyok. Nagyon nem.

-          Én is jól vagyok, holnap kezdek.

-          Kezdesz mit?

-          Ja, itt fogok dolgozni. – ide se jövünk többet. – És ti, csajok? Mi volt veletek? A válogatót még láttam, de aztán sajnos szombatonként nem értem rá.

-          Negyedikek lettünk. – mondta Hayley hűvösen. Sosem bírta Gregben, hogy a hip-hopon kívül minden zenei formát elutasít.

-          Értem. Ja, meg hallottam Zoe, hogy szakítottatok Jimmyvel. Mi történt?

-          Már nem volt ugyan az, mint régen. És már mást szeretek, nem őt. – válaszolt Zo is ugyan olyan hűvösen. Tudom, nem kéne szeretnem, de ezt nem én döntöm el.

Még ott volt velünk, beszélgettünk minden féléről, mikor elhatároztam, hogy féltékennyé teszem. Nála az beválik, mert elég féltékeny típus. Viszont Harryre nem mászhatok rá, ezért valahogy sikerült elérnem, hogy Zayn mellém kerüljön. Akkor most vagy soha!

Ha Zayn mondott valamit, csak rámosolyogtam, legyen az bármi, igyekeztem sokszor rápillantani, közelebb húzódni hozzá, és láttam, hogy Greg nem igen tud mit kezdeni a helyzettel. Mikor végül Cam úgy döntött, hogy ideje hazamenni, a többiek is egyet értettek vele, szóval elindultunk hazafelé. Éppen szedtem össze a cuccaim, mikor Greg megkérdezte, hogy tudnánk-e beszélni egy kicsit. Éreztem, hogy a vér az arcomba száll, de követtem egy eldugott helyre.

-          Ivs, én… - kezdte.

-          Igen? – néztem rá.

-          Tudod… emlékszem, mit mondtam. Hogy… nem bírnám kezelni ezt az egész hűhót körülöttetek, de… rájöttem, hogy nélküled sem bírnám… Ivette, én…. Még mindig szeretlek. – nem bírtam válaszolni. Csak egy dolog kattogott az agyamban: SZERET! SZERET! MÉG MINDIG SZERET! És mielőtt ezt ki is mutathattam volna, Greg ajkait az enyémekre helyezte, és megcsókolt. Pont úgy, mint rég. Hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz, majd levegőhiány miatt szétváltunk. – Megbocsájtasz nekem?