20. Újságcikk

Sziasztok! Meghoztam a huszadik, azaz a HUSZADIK részt! Sokat dolgoztam rajta, Louis része pedig direkt lett rövidebb, nem akarok mindent egybe rakni! :) Az újságcikk pedig remélem Számotokra is mond újat, sokat kutakodtam a Wikipédián, hogy minél több valóságalapja legyen a lányok múltjának. Ami pedig a kommenteket illeti: öt-hat komment, és hozom az új részt; de jól esne, ha bővebb, jobban kifejtett hozzászólást kapnék, nem csak egy "Szia. Tetszik. Siess." izével, hanem például úgy ,mint az előző résznél Jenni. :) Amint ez megvan, írom a következő részt!

Hayley

-          Nézzétek, mit találtam! – rontott be a nappaliba Niall.

-          Egy szupermodellt? – sipákolt Louis – akinek megjegyzem, most éppen Zoeval kéne kezdeni valamit, végtére is a barátja, vagy mi.

-          Nem, hanem…

-          Akkor nem érdekel. – visított tovább, és visszafordult Zaynhez és Liamhez.

-          Pedig ez érdekelhet titeket. – mutatott Rám és Ivyre. A kezembe nyomta azt az izét.

-          Egy újság, veletek a címlapon? – húztam fel a szemöldököm.

-          Nem az a lényeg! – hadonászott. – Vagyis az is, de lapozz bele. Tizenkettedik oldal.

Engedelmesen belelapoztam a magazinba, és kicsit meghökkentem. Oké, „kicsit meghökkentem”? TELJESEN LEDÖBBENTEM! Egy cikk volt. RÓLUNK! A többiek is hirtelen mind körém gyűltek. Mutatom:

Rythm Queens – az új üdvöskék

Az immáron Nagy-Britannia szerte ismert és közkedvelt lánycsapat teljesen belopta magát mindenki szívébe. De vajon mennyit tudunk ezekről a bájos tehetségekről? Most kiderül.

Ivette: A sötét hajú, sápadt szépség a banda legidősebb és egyben legkomolyabb tagja. Hangja mezzoszoprán szólamú. Ivette Wilson néven született a délnyugat angliai Bristolban 1994. április 29-én. Tizenegy éves korától a Bristol Gimnázium tanulója. Járt az iskolai énekkarba, majd 2011. június 25-én megjelent az X-Faktor londoni válogatásán a formáció többi tagjával, ahol négy igennel továbbjutottak. Ivette a házban szakított addigi barátjával telefonon – bár erről az esetről még nem nyilatkozott, így nem biztos a forrás. Jelenleg úgy tudjuk szingli. Húga, Bella Wilson (7) jelenleg a bristoli előképzőbe jár.

Zoe: Zoe Proud 1994. július 4-én született, Newportban, a család csak két évvel később költözött Bristolba. Zoe szintén a Bristol Gimnáziumba járt, ahol tagja volt a helyi drámacsoportnak és énekkarnak. Hangja szoprán és mezzoszoprán. Ivettevel és Hayleyvel együtt jelentkezett az X-Faktorba, ahol továbbjutottak, majd negyedikként végeztek. Zoe úgy költözött be a házba, hogy barátja, Danny megígértette vele, hűséges lesz, ám pár szemtanú szerint néha igen kellemes pillanatokat töltött el a szintén versenyző Markkal, de mindvégig tagadták, hogy bármi több lenne köztük barátságnál. Viszont volt barátja megerősítette, hogy pár napja szakítottak a lánnyal, így úgy tűnik, Zoe is szabad.

Hayley: Hayley Carson, született Hayley Cara Carson-Hamilton, 1994. december 11-én született, így a banda legfiatalabb tagja. Szintén Bristolban látta meg a napvilágot, a család harmadik gyerekeként. Bátyja, Blake (24) és Nina (22) jelenleg mindketten az USAban tartózkodnak, s míg Nina színész- és modellkedik Los Angelesben, addig Blake jogot tanul New Yorkban. Hayley szintén a Bristol Gimnázium tanulója volt, ahol járt énekkarra és – meglepően – labdarúgásra, melyből azonban tizennégy éves korában kilépett. Az idei X-Faktorba bandájával, a Rythm Queenssel jelentkezett, ahol tovább is jutottak, és egész szép helyezést értek el. Úgy tudjuk, nemrégiben szakított eddigi barátjával, Jim Boltonnal, és bár elég félreérthető képek kerültek napvilágra Róla és a One Directionból ismert Harry Stylesről (17), mindketten tagadták kapcsolatukat, és megmagyarázták a képeket, úgy fest, az ifjú lány is még szingli. De ki tudja, meddig?

James Blunt lecsap

James (19), a Sick Games nevű csapat frontembere kijelentette: neki erősen bejön az X-Faktor beli szépség. „Szerintem Hayley gyönyörű lány, nagyon szép hangja van, és pontosan az esetem. Szeretem a barna hajú lányokat, akik okosak, és persze nem utolsó sorban csinosak is.” – nyilatkozta az énekes. „Annyit üzennék neki, hogy szívesen megismerném, és hogy bármikor felhívhat!” – hát, úgy tűnik, James komolyan gondolja a dolgot, ugyanis Twitter-fiókjára is kiírta a következőt: @JamesBluntOfficial: Tegnap láttam Hayleyt az utcán. Nagyon csinos volt – mint mindig ;) – nekünk nagyon úgy tűnik, hogy a fiatal zenész srácnak bejön a barna szépség. De vajon mit gondol róla Hayley?

Mocskos paraszt! Azt gondolom. Istenem, csak nézzetek már rá a képre! Zsíros a haja, undorító borostája van, és kábé mintha részeg lenne. Fúj! Na, de van még tovább!

Kritikusi vélemények

Több kritikus is megerősítette, miszerint a lányok előtt hatalmas lehetőség áll. „Szépek, jó hangjuk van, és immáron híresek is. Ha kihasználják a helyzet adta lehetőséget, akár az egész világot meghódíthatják.” – nyilatkozta Howard Krister, a híres kritikus. A hírek szerint pedig ki is használják ezt a lehetőséget, hiszen felröppentek a pletykák arról, hogy a lánycsapat a One Directionnel készített közös dalt, melynek már az utómunkálatai folynak, és hamarosan klip és készül az ominózus dalhoz. Mi mindenesetre már nagyon várjuk!

Mérgeset fújtatva dobtam le az újságot. Nem mintha nem örülnék, hogy írnak rólunk! Dehogynem örülök! Csak ez a James Blunt fickó felidegelt. Azt hiszem, majd jól megmondom neki a magamét. Még hogy hívjam fel? Majd sohanapján! Még a számát se tudom! És ha tudnám, akkor se hívnék fel ilyen undortó fickót! Fúj! Harry, miután elolvasta a cikket aggódóan pillantott rám. Még mindig hozzá voltam bújva, erős karjai körülöleltek. Ivette és Ő undorodva pillantottak a csávóra, aki elvileg szerelmes belém – blöe -, a többi fiú pedig elgondolkozva pislogott. Harry hirtelen megpuszilta az arcom, mire Louis felénk pillantott és elmosolyodott. Mi van? Ez olyan fura? Egy barát… megpuszilt… egy barátot… Jó, oké, ez tényleg fura! De jól esett. Ajkai helyén égett a bőröm, és kívántam, akartam még érezni az Ő ajkait – bár inkább a sajátjaimon. Igen, bevallom: belezúgtam Harrybe. És akkor mi van? Nem szabad? Tudom, hogy úgy sem szerelmes belém. Hiszen most mondta el, hogy van valakije! És Én, hülye, még segítettem is neki, tanácsot adtam. Istenem, Hayley! Lehet, hogy nekem csak ez a James Bluntocska marad?!  Na, ne… El kell terelnem a figyelmemet!

-          Louis, neked nem Zoet kéne vigasztalnod? Úgy értem… te a pasija vagy, vagy mi… - mutogattam Loura.

-          Ööö… tudod… én nem… - vakargatta a tarkóját.

-          Na, sipirc fölfele! Csinálj vele valamit, mert ha a barátnőjével nem akar beszélni, legalább veled! Kösd le, hogy ne gondoljon az apjára, vidd el valahova, vagy valami!

Louis lassan felállt, és óvatosan felbillegett az emeletre. Elégedetten pillantottam utána, majd visszafordultam az asztal felé. Az újság címlapjának egy kis sarokban ott volt a Mi képünk. Zoe bájosan vigyorgott, Én éppen hoztam a formám, Ivy pedig óvatosan mosolygott. Szóval, egy szokásos kép rólunk. Nem nagy cucc. A kép alá ez volt írva: Rythm Queens – most végre többet megtudunk róluk. Ja, persze. De honnan tudtak ennyit rólunk? Mármint ennyire pontosan? És basszus, megkeresték Dannyt, hogy nyilatkozzon? Jézusom, mikre nem képesek! Egy valami böki csak a csőrömet. Kitaláljátok, mi? Hát persze, hogy az a zsíros hajú embörke! Mi az, hogy bámul engem az utcán?! Hogy fűnek-fának elmondja, hogy tetszem neki?! Biztos kamu, csak hírnevet akar szerezni. A kis piszok!

Louis

Óvatosan fellépkedtem a lépcsőkön az emeletre. A lábaim, mintha ólomból lettek volna. Nem akartam látni Zoet. Nem akartam így látni Zoet. Összetörve, zokogva, stb. Nem. Nem akartam, hogy esetleg az a kép maradjon meg róla a fejemben, hogy sírva látom. Én a mosolygós, mindig vidám Zoera akarok emlékezni! De hát barátjaként kötelességem megvigasztalni. Álljunk csak meg! Hivatalosan még nem is vagyok a barátja! Még csak randin sem voltunk! Ezen változtatni kell! Tudom, hogy még éppen egy hete ismerjük csak egymást (érdekes, többnek tűnt – erről jut eszembe, ma X-Faktor döntő!), Én ilyet még sosem éreztem. Se Hannahnál, se Eleanornál – pedig Őt tényleg az igazinak éreztem. Zoe a megtestesülése annak, amire vágyom – gyönyörű, vicces, okos, de egyben őrült is, kedves, aranyos, és teljesen elbűvöl. És most szüksége van rám. Kopogtam, majd benyitottam. Zoe a fal mellett ült összekucorodva, fejér a térdeire hajtva.

-          Ha megint Halyey vagy, akkor kife… - nézett fel dacosan, de mikor meglátott, pillantása ellágyult.

-          Tudtommal a nevem Louis, és bármennyire is nem tűnök annak, fiú vagyok! – mosolyodtam el óvatosan.

-          Louis… - suttogta.

-          Megnyugodtál? – kérdeztem miközben leültem mellé.

-          Louis… - kezdte szúrós tekintettel. – Igen, mondhatni megnyugodtam. Csak egy – felmutatta mutatóujját – valamit nem értek. – nagyot nyeltem. Sejtettem, mi lesz az a „One Thing”. – Miért nem jöttél hamarabb? Fogadjunk, hogy most is Hayley küldött fel.

-          Én nem is…

-          Louis… ne fáradj. Azért felhallatszott… Csak kicsit rosszul esik, hogy Hayley nélkül eszedbe sem jutottam volna… - gördült le egy könnycsepp az arcát.

-          Hééé, ne sírj! – töröltem le hüvelykujjammal a könnycseppet forró arcáról. Bőre érintése még így is puha volt, kipirult arca pedig égett. – Bocsánatodért esedezem! Éppen ezért elviszlek valahova! És mielőtt belekezdenél, ez az Én ötletem, nem Hayleyé! – felálltam, és kihívóan ránéztem. – Zoe Proud… Öltözz ki! – majd kitrappoltam a szobából. 

19. Mese-mese-meskete

Csáó! Sajnálom, hogy csak most, de nálam most körül-belül ez van: 

Ergo, egy gramm ötletem se volt eddig... Most viszont kiderül az, hogy hogyan barátkoztak össze a lányok, és Harry elmond Halyeynek egy titkot, annak hatására, hogy Hayley egy másik bandataggal igen jól elcsevegett. Mi lesz itt? :D Most már hat komment után igyekszem hozni a részt! Viszont most hétfő-kedd-szerdán garantáltan nem leszek, mert osztálykirándulásra megyünk, szóval tényleg meg lesz az oka! :D Addig is puszipá. ~<3

Hayley

Felemeltem a kezemet, és egy kis hezitálás után bekopogtam. Zoe keserves sírása hallatszódott csak ki, és mikor beléptem, fájdalmasan Rám nézett. Sminke teljesen elkenődött, összekuporodva ült a földön a fal mellett. Lassan odamentem mellé, és leültem.

-          Miért kellett meghalnia? – kérdezte sírva.

-          Nem tudom. – sóhajtottam, miközben a hátán simogattam. – De minden…

-          Azt ne merd nekem mondani, hogy minden rendben lesz! – ordított.

-          Azt akartam mondani, hogy minden megoldódik majd. – csitítgattam.

-          Az tökre ugyan az. - dünnyögte.

-          Jaj, Zoe. Tudom, hogy most milyen nehéz neked, és…

-          Nem! Fogalmad sincs róla milyen nekem! – pattant fel. – Fogalmad sincs milyen az, amikor az egyik legjobb barátnőd tudatja veled, hogy meghalt az apád! Meghalt! Kész, vége, nincs többé! Nem ölelhetem meg, nem akadhatok ki Rá, ha valami hülyeséget mond, nem adhatok neki puszit lefekvés előtt, semmi! Soha, semmi nem lesz már ugyan olyan! – zokogott.

-          Zoe… - kezdtem halkan.

-          Ne magyarázz nekem Te semmit! – sírt tovább. – Csak… csak menj ki!

-          Zoe…

-          MENJ MÁR KI! – ordított.

Úgy tettem, ahogy kérte, kiléptem az ajtón. Nekidőltem az ajtónak, és lassan lecsúsztam. Könyökömet a térdemre támasztottam, és tenyeremet a homlokomra nyomtam. Nem jó ez így! Megértem Zoet, hogy szomorú és gyászol, és abban tényleg igaza van, hogy nem tudhatom pontosan, milyen most neki. Eddigi egyetlen elhalálozott családtagom Mary volt, az aranyhörcsög, de Ő is csak azért halt meg, mert Blake direkt túletette! Arra eszméltem fel, hogy a könnyeim maguktól előre törnek, és megállíthatatlanul folynak le az arcomon. Teljesen kikészít ez az egész! Miért nem lehet, csak egy pillanatig is minden szép és jó? Miért? Hirtelen valaki hozzáért a vállamhoz, mire megszeppenten néztem fel.

-          Szia! – mosolygott tejföl szőke barátom.

-          Szia… - motyogtam.

-          Mi a baj? – ült le mellém.

-          Zoe teljesen ki van készülve. Amit persze meg is értek.

-          Amúgy… nem akarok tapintatlan lenni, vagy ilyesmi, de… ki az a Joe?

-        Az apja... Volt. Nagyon rendes férfi volt. Például legutóbb is Ő hozott ide minket. Mindig nyitott volt mindenre. Ő támogatott minket a legjobban az X-Faktor alatt is. Sokat köszönhetünk neki. Amúgy te miért is jöttél fel?

-          Ja, WC-re akartam menni. – pirult el.

-          Akkor menj, mielőtt összecsinálod itt magad nekem! – nevettem, és löktem rajta egyet.

-       Mindjárt jövök. – mutatta fel a mutatóujját vigyorogva, majd eltűnt a folyosó végén. Két perc múlva vissza is trappolt mellém, és visszaült. – Na, itt is vagyok! – nevetett, mire elmosolyodtam. – Amúgy, úgy rémlik, Mi még nem nagyon beszélgettünk egymással. – ami azt illeti, soha.

-          Nem, tényleg nem. Akkor hát beszélgessünk. – egy perces kínos csönd állt be.

-          Miről? – kérdezte végül Niall.

-          Nem tudom. Talán… magunkról.

-          Ó… hát, mit mondjak? Gondolom, elég sok mindent tudsz már rólam az Internetnek hála.

-   Igen. – nevettem. – De Én az olyan… érdekesebb infókra vagyok kíváncsi. – mosolyogtam bátorítóan.

-          Akkor oké. Öhm… hát, tudok gitározni… - Rám sandított, mire jeleztem: ezt az információt eddig is tudtam. – Utálom a fetasajtot… - ismét bólintottam: ez sem volt új. – Jaj, mit nem tudsz Te Rólam? – csattant fel.

-    Háááát… nem tudom. – nevettem. – Akkor mesélek én. – mosolyogtam, mire bólintott. – A hosszúváltozatot szeretnéd hallani, vagy elég dióhéjban?

-          Ahogyan gondolod. Akkor hááááát… hol kezdjem?

-          Mondjuk az elején.

-          Jó. 1994. december…

-          Azért ne ilyen elöl. – nevetett.

-          Oké. Tehát, mindig is imádtam énekelni. Csak mindig féltem bármit tenni az „ügy” érdekében. Szégyenlős voltam, na! Aztán általánosban megismertem Zoeékat. Zoe folyton pattogott, mint a nikkelbolha, és táncikált ide-oda, így nem kérdés, hogy vele hamar összebarátkoztam. Ivy meg folyton egyedül ücsörgött, így, mikor ültetés volt, mellé ültettek. Kis idő múlva annyira összebarátkoztunk, hogy csak fecsegtünk egész órán. Aztán Zoe is hozzánk csapódott, és második óta van a csapat. – mosolyogtam az emlékeken. – Ötödikben kiderült, hogy mindegyikünknek jó hangja van. Mert ugye járni kezdtünk énekkarra. Már ott elterveztük, hogy mi egyszer együtt fogunk énekelni. Aztán, mikor találkoztam veletek – tudod, a képes sztori -, akkor megszületett bennem az elhatározás. Én márpedig híres leszek, és találkozok veletek még egyszer, nem úgy, mint rajongó, hanem, mint énekes! Mikor ezt elmondtam a lányoknak, Ők is teljesen így gondolták, és jelentkeztünk az X-Faktorba. Onnan meg gondolom, már tudod. – néztem rá.

-      Persze. Azért, Én is tudod egy s mást rólad! – vigyorgott. – Nagyon nagy rajongótok vagyok! – pirult el.

-       És most már a barátom is. – mosolyogtam. – Köszi, hogy felvidítottál. Bár Zoet is ilyen könnyű lenne.

-          Megpróbálhatom. – mosolygott.

-          Ne. Szerintem most még hagyjuk. Majd holnap. – felálltam. – Jössz? – nyújtottam a kezem.

-          Aha. – belém kapaszkodott, és Ő is felállt.

-          Még egyszer, köszi. – öleltem meg.

-          Bármikor! – kacsintott játékosan, mire elnevettem magam.

Lementünk. Harry felénk pillantott, és végigmért minket. Mi baja lehet? Úgy gondoltam, az összes fiúval el fogok külön-külön egy kis időt tölteni, szóval, akkor kezdem Harryvel, ha már így figyel. Lepattantam mellé a kanapéra.

-          Szia! – mosolyogtam.

-          Szia. – mondta kicsit barátságtalanabbul.

-          Mi a baj? – kérdeztem.

-          Semmi, semmi. Hagyjuk, nem fontos. – mondta, és beletúrt a hajába.

-          De, nyugodtan mondd el! Én megbízható titoktartó vagyok! – vigyorogtam. – Tényleg! Még sose kotyogtam ki titkot! – biztosítottam. – Na, mondd már el. – bújtam a vállához, mire egy kicsit megremegett.

-          Na, jó… - fújta ki a levegőt.

Harry

Ahogy bőre megérintette az enyémet, furcsa bizsergés járt át, amitől kissé megremegetem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni édes mosolyát, nagy, barna szemeit, ahogy kérlelően néz, és puha bőrét, ahogy hozzám bújik. Próbáltam továbbra is mogorván magam elé bámulni. De olyan szépen kérte, olyan aranyosan nézett, hogy bár ezt nem kéne neki elmondanom, de megadtam magam. Idegesen szuszogtam.

-          Szóval… az a helyzet… hogy… tetszik nekem valaki… - mondtam lassan.

-       Ó, ez nagyszerű! – mondta lelkesen, de szemében, egy apró kis ponton csalódottságot láttam. Vagy talán csak odaképzeltem. – És ki a szerencsés?

-          Hát… egy nagy… nagyon szép lány. – rágtam az ajkaim. Pedig ez Zayn szokása! Ragadós!

-          Ismerem? – pislogott. Persze, hogy ismered, hisz Te vagy az! – Ki az?

-        Ismered, de éppen ezért nem mondom el ki az. Nem akarom, hogy bárki is tudja. Jó? – néztem Rá. Szemében megértés látszódott, így visszakerültem eredeti pozíciómba, és mogorván bámultam magam elé.

-          Jó, megértem. De hát akkor mi a baj? Hisz ez nagyszerű.

-       Igen, csak… nem tudom, Ő hogy érez irántam, és… nemrég láttam, hogy más fiúval milyen jól érzi magát, szóval talán… reménytelen…

-      Sosem szabad feladni! – simította meg a vállamat. – Igaz, Louis. – pillantott Louis felé, aki csak biccentett – most nem a Mi beszélgetésünkre figyelt. – Látod? – mosolygott felém. – Én azt mondom, menj oda hozzá, és derítsd ki, hogy mit gondol Rólad.

-      Majd megpróbálom. Ha már itt tartunk. – fordultam felé egy álmosollyal. – Te mit gondolsz Rólam?

-       Ööö… hát, szerintem a flörtölős, mindig perverz Harry az nem Te vagy. Jó, oké, van valóságalapja, meg minden, de nem csak ebből állsz.

-          Hanem?

-       Kedves vagy. Megértő. És segítőkész. Valamint jó barát. – mosolygott. – Ja, és nem utolsó sorban, jó párna. – bújt a nyakamba, mire a szívem elkezdett ezerrel dobogni. Miért csinálja ezt?

-          Értem. – próbáltam a helyére tenni a hangom. Éreztem, ahogyan az arcomba szökik a vér. – Hát, remélem Ő is így gondolja. – mosolyodtam el, és belepusziltam a hajába. 

18. Kalandok és hírek

Sziasztok! :)) Meghoztam, mint látjátok! Kellemes olvasást, Pupákok! :)

Harry

Lassan Ivy is felébredt, és öten néztük a tévét a kanapén, várva a fiúkat. Kisvártatva meg is érkeztek, de nem egyedül. Az ajtón át jött Nina is. A lányok azonnal felpattantak ülőhelyzetükből, és megint körbeölelték.

-          Mehetünk? – kérdezte izgatottan Nina.

-          Persze! Hova? – vigyorgott Zoe.

-          Az meglepetés. – mosolygott sunyin Nina. – De ha lehet, a fiúk most ne jöjjenek.

-          Naaa! – nyavalygott Lou.

-          Nem tanultál a tegnapi esetből?

-          De… na, jó, hagyjuk. – legyintett lemondóan, és visszahuppant mellém a kanapéra. – Harry, ugye te itt maradsz velem, drága, egyetlen mackóm? – és hozzám dörgölőzött.

-          Hé! Csikiz a hajad! – nyafogtam.

-          Pedig azt a tiéd szokta. – mosolygott, és felém csücsörített. Követtem a példáját.

-          Na, szerintem mi menjünk! – mondta undorodva Nina, és kiment az ajtón. – Jöttök? – szólt vissza a lányoknak.

-         Mindjárt! – kiáltotta Zoe, és a lányok felmentek gyorsan átöltözni. Apropó, már visszafestette a haját vörösre. Nyertek. Sajnos. Igazságtalanság! Mikor Zoe lejött egy csókot nyomott Lou szájára. – Majd jövök.

-          Ne hagyj itt! – nyávogta Louis, de a lányok már elmentek.

-          És akkor ma pasi napot tartunk? – csapta össze két tenyerét Liam, mire kuncogtam egyet.

-          Gondolom. – mondtam még mindig vigyorogva. Aztán eszembe jutott Lou és Zoe.

Olyan jó nekik, hogy boldogok. Ahogy egymásra néznek, ahogy szeretik egymást. Kár, hogy Hayley semmit jelét nem adja annak, hogy tetszenék neki. Én meg persze a tetejébe még mindent elszúrok azzal, amiket csinálok. Legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben. Mi ütött belém? Eddig még sosem voltam ilyen. Egy lánynál sem. Soha. De Hayley más. Mintha… áá, nem, biztos nem. Vagy igen? Én… szerelmes lennék Hayleybe? Nem tudom, még sosem voltam szerelmes. Úgy igazán. Akkor hát lehet, hogy ez az? Hayley teljesen elvarázsol. Befészkelődik a gondolataimba, és nem hagy nyugodni. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, csak azt, hogy magam mellett akarom tudni. Azt akarom, hogy a közelemben legyen, hogy engem illessen azokkal a gyönyörű pillantásaival. De ez nagy valószínűséggel álom marad.

-          Mi van haver? – kérdezte Loui, mikor már nem az ölemben fetrengett, hanem mellettem ült. Biztos látta, hogy elgondolkoztam.

-          Semmi, semmi. – mondtam halkan.

-          Aha, persze, tudod, kinek hazudj!

-          Jó, megadom magam. Hayleyről gondolkoztam. – emeltem fel a kezeim, mire az eddig Zaynnel csevegő Liam és Niall is felém fordult.

-          Hogy mi? – kérdezte Liam meglepve. – Csak nem…?

-          Szerelmes vagy Hayleybe? – fejezte be a gondolatot Niall.

-          Nem tudom. Én… Nem szeretnék erről beszélni. – fontam össze magam előtt a karjaim, és elkezdtem a szőnyeget pásztázni. Szép fehér…

-          Mióta? – kérdezte Zayn. Sóhajtottam egyet.

-          Amióta megláttam.

-    Hát, haver… akkor ez szerelem. – csapott a vállamra Liam. – Gratulálok, kinőttél a nőcsábász korszakodból.

-      De ha egyszer Ő semmit sem érez irántam? – kérdeztem, mire mindannyian úgy néztek Rám, mintha embert öltem volna.

-          Még hogy nem érez semmit irántad? Haver… - kezdett bele Niall. – Te tiszta hülye vagy!

-          Tessék?

-          A vak is látja, hogy bejössz neki. Tök piros, amikor a közeledben van. – magyarázta Zayn.

-          Ezt honnan veszitek? – néztem fel árjuk.

-          Csak rá kell nézni. Ha nem éppen téged stíröl, akkor elpirulva bámul valami mást. – mondta Liam.

-          Szóval szerintetek…

-      Ő is beléd van zúgva, csak még fél. Hiszen… nem rég szakítottak vele. És tart attól, hogy ugyan így végződik. Meg hát, valljuk be… eddig nem voltak valami tartós kapcsolataid. – folytatta Liam.

-          És mit tegyek? – kérdeztem halkan, szinte suttogva.

-          Valld be neki, öcsi. Tudom, hogy nehéz, de ez az egyetlen megoldás. Itt most a finom rávezetések nem jók. – vigyorgott Niall.

-     És ne azt mondd, hogy tetszik neked, hanem az igazat. Hogy szereted. De csak óvatosan, nehogy elijeszd! – kapcsolódott be Louis is a beszélgetésbe.

-       Kösz srácok. – mondtam egy hangyafosnyi idő után. – Azt hiszem, tényleg így kéne tennem. Csak… kicsit parázok.

-          Ezt tök természetes. – veregette meg a vállamat Liam. – De ne idegeskedj. Csak jól sülhet el.

Hayley

(eközben a város másik részén)

Nina vitt minket a kocsijával. Most Zoe ült mellé előre, mi egy sorral hátrébb. Egész úton bolondoztunk, végre nem voltak itt a fiúk. Aranyosak, de valahogy feszélyezve érzem magam néha közöttük. De most csak nyomtuk a kis rappünket, amit már kiskorunk óta énekelünk.

 „You know I flaunt ya, ’cuz girl I really want  ya, and you’re lookin’ nice, got me cooler than a bag of ice, now freeze, freeze, freeze… now go! Drop it fast and move it real slow. Hooooo, what? You smell so fruity, I’m a pirate, you’re my booty…”

Aztán Nina megállt a kocsival.

-          Hát, itt vagyunk!

-          Ááááá, egy vurstli! – kiáltott fel Zoe.

-          Bizony! Na, csajok, fogaljuk el ezt a helyet! – csapta össze két tenyerét Nina.

Nagyon jól szórakoztunk egész nap. Egy csomó mindenre felültünk, bolondoztunk, vattacukrot zabáltunk, és képeket készítettünk, amik persze azonnal mentek Twitterre. 

Olyan jó volt Ninával lenni! Így négyen verhetetlen csapat vagyunk! Aztán már este nyolc volt, és Nina azt mondta, most már menjünk haza.

-          De én nem akarok haza menni! – nyavalygott Zoe, mint egy kicsi lány.

-          Nem érdekel! Megyünk! – néha Nina olyan tud lenni, mint egy szigorú anyuka….

Haza is mentünk. Az ajtóban Louis letámadott minket.

-          Aha, szóval, ha mi is ott vagyunk, akkor cipekedni kell, de ha nem, akkor játszotok, mi? Felháborító!

-          Louis, nyugodj már le! Csajos napot akartunk. És különben is. Ti csak zavartatok volna minket abban, hogy jól érezzük magunkat. – Louis már szólásra nyitotta volna a száját, mikor Nina vett egy mély levegőt és újból megszólalt. – Zoe, kérlek, ülj le, mondani akarok valamit.

-          Ehhez miért kell leülni? – nézett Zoe.

-          Csak ülj le, kérlek! – Zoe leült. – Szóval… Olivia (Zoe anyukája – a szerk.) megkért, hogy mondjak el neked valamit… és tudom, hogy ezt nem nekem kéne elmondanom, és hogy utálni fogsz, hogy nem mondtam el hamarabb, csak értsd meg, jót akartam neked. – kezdet Nina bűnbánó hangon.

-          Nina, nem értelek. – mondta kétségbeesett arccal Zoe.

-          Zoe… - mondta Nina, most már könnyekkel küszködve. – Joe… pár napja meghalt.

-          Hogy… mi? – kérdezte Zoe, és hirtelen könnyek kezdtek folyni a szeméből.

-          Zoe, én sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de…

Zoe egyszerűen felállt, és felment az emeletre. Mindenki le volt sokkolva. Louis csak ült ott értetlenül, Ivy pedig éppen Nina bűntudatrohamát próbálta lefékezni, tehát Én mentem fel Zoeért. 

17. Alvós maci

Csávesz, Prücskök! Itt az újabb termés! :D Fogyasszátok szeretettel! Puszika! <3

Ja, és a 3-4 komment még mindig áll, szóval hajrá! :)))

Hayley

Reggel nagyon korán felkeltem. Nagyon izgatott voltam, hiszen itt van Nina! Nagyon szeretjük egymást, és vele igazán önmagam tudok lenni! Bár, ahogy ismerem, még mindig alszik, vagy pedig frissítő fürdőt vesz, szóval most még nem zavarom. Óvatosan kimásztam az ágyból, ahol Zoe még édesen aluszkált, és lábujjhegyen kilépkedtem a szobából. Csendben tipegtem a lépcső felé, mikor hallottam, hogy nyikorog valami. Összerezzentem, és össze-vissza kapkodni kezdtem a fejem, mire megtaláltam a zaj forrását. Harry éppen jött ki a szobájukból, álmos fejjel, morgolódva.

-          Miért nem alszol? – kérdezte.

-          Nem vagyok álmos. – suttogtam mosolyogva. – Csináljak kávét?

-          Igen, az jól esne. – mondta, majd kijött a szobából. Még láttam, ahogy Louis egy igen nyakatekert pózban aludt, félig az ágyon, félig lelógva. Vicces látvány volt.

-          Tej? Cukor?

-          Jöhet. Köszi. – mondta, miközben leült a kanapéra, és álmosan döntötte oldalra a fejét.

Elővettem egy bögrét, és gyorsan csináltam két kávét. A sajátomba jó sok cukrot és tejet raktam – Én így szeretem. Felkaptam a két bögrét a kezeimbe, és kioldalaztam a konyhából. Úgy vettem észre, Harry elaludt, miközben várt, szóval leraktam a bögréket a dohányzóasztalra, és óvatosan böködni kezdtem.

-          Harry! Ébresztő! Itt a kávéd! – mondtam mosolyogva, mire nem várt reakciót kaptam. Halkan nyögve átölelt, mint valami alvós állatot, és fejét a vállamba fúrta. Kicsit megilletődtem.

-          Csak még öt percet… - valami ilyesmit morgott a vállamba, amitől olyan bizsergés járt át, mint még soha.

-          Harry! Most nem kell sehova se menni! Én csak a kávédat hoztam! – mondtam a lehető leghalkabban, de azért úgy, hogy ne suttogás legyen, és elkezdtem lefejteni magamról a kezeit. Pardon. Próbáltam.

Nagyon erős volt a szorítása. Hiába nyomkodtam, húztam, toltam, karmolásztam, nem hatott semmi Rá, karjaival ugyan úgy szorított, mint a próbálkozásaim előtt. Megpróbáltam kicsusszanni a karjai közül, de ez a terv is befuccsolt. Mindenre csak egy morgással reagált, és még jobban odadörgölőzött a nyakamhoz. Jó, ez kezd kínos lenni. Más esetben segítségért kiáltottam volna, de tudván, hogy a többiek alszanak, ezért beletörődtem a sorsomba. Aztán feltűnt egy egészen pici, mégsem elhanyagolható részlet. Pisilni kell. De nagyon! Jó, csak nem adhatom fel. Aprót ütöttem a hátára. Semmi. Most nagyobbat. Még mindig semmi. Erőteljesen meghúztam a haját. Szintén semmi reakció. A fenébe Styles, mitől ébredsz fel? A hajlatát kezdtem piszkálni, mire kicsit összerándult, de aztán megint visszatért a nyugalmas pozíciójába. Aztán Lépteket hallottam. Hála az égnek!

-          Hát ti meg mit csináltok? – kérdezte Louis.

-          Istenem, köszönöm! – mondtam. – Segíts, elaludt, miközben csináltam a kávét, és nem akar elengedni! Nagyon szorít! – Louis fáradtan elvigyorodott, majd Harry füléhez hajolt, és beleordított.

-          ÉBBBRESSZTŐŐŐ! – mire Harry ingerülten ugrott fel, még mindig a karjaiban tartva.

-          Te állat! – kapott feléje, Én pedig kihasználva az alkalmat felálltam, és kinyújtóztattam a tagjaimat.

-          Végre! – sóhajtottam. Aztán rohantam is a fürdőbe.

Louis

Lehuppantam Harry mellé a kanapéra.

-          Haver, te meg mit csináltál? – kérdeztem vigyorogva.

-          Mit csináltam? – kérdezte kómásan, miközben a kávéját kortyolta.

-          Arra kell felébredjek, hogy Hayleyvel a karjaidban alszol? – játszottam meg a szipogást. Harry szemei elkerekedtek, és lefagyott. Mióta megismerte Hayleyt, egészen más… talán belé tényleg szerelmes… nem tudom.

-          Hogy… mi van? – kérdezte körül-belül egy perc múlva. Kicsit sincs fáziskésése.

-    Úgy ölelgetted, mint egy alvós mackót! – nevettem. Harry elszörnyedve meredt a kávéjára. Ilyen szörnyű az a kávé? Na, jó, ezt én se gondoltam komolyan…

-          Akkor gondolom, ezt ki kell magyaráznom…

-          Ezt, barátocskám, már nem tudod! – veregettem meg a vállát, és felálltam.

-          Jó reggelt, fiúk! – ugrált le vidáman a lépcsőn Zoe a tegnapi ruhájában. – Mizu?

-       Neked is jó reggelt! – öleltem meg, és egy apró puszit leheltem az arcára. – Ugye ma nem megyünk vásárolni? – kérdeztem keserűen.

-          Hé! Ti akartatok annyira jönni! – emelte fel védekezésképpen a kezeit Zoe.

-          De nem mondtátok, hogy cipekednünk és várnunk kell! – nyöszörögtem.

-          Hát sorry. – nevetett, majd lehuppant Harry mellé a kanapéra. – Harry, mi a baj?

-          Semmi, semmi. – mondta erőtlenül.

-          Hát jó, ha nem akarod elmondani, segíteni sem tudok. – állt fel, és vissza akart menni a szobájába, de útközben elkaptam.

-          Láttad már a szobánkat? – kérdeztem továbbra is vigyorogva.

-          Még nem volt szerencsém bepillantást nyerni oda. – szeme érdekesen csillogott, és elkezdtem húzni a szobánk felé.

Egy furcsa grimasszal tekintett körbe a szobán. Hupsz. Elfejeltettem beágyazni. Meg rendet tenni. Meg szellőztetni. Meg úgy csak egy kicsit is partiképesebbé tenni. De most már mindegy. Zoe furcsállóan felém fordult, mire kapva az alkalmon ajkaimat az övéire tapasztottam, és nyelveink vad táncba kezdtek. Teljesen elfeledkeztünk mindenről és mindenkiről, és csak egymásnak voltunk. Óvatosan belekuncogott a csókba. Igen, nem a legromantikusabb hely. Lassan elhúzódott.

-          Ez így nem éppen a legromantikusabb. – mondta aranyosan.

-          A számból vetted ki a szót. – vigyorogtam. – Egy kávét?

-          Inkább kakaót. – mondta némi gondolkozás után, így hát átvetettem karomat a vállain, és leindultunk. 

Tervek

Sziasztok! :)

Gondoltam, megosztok veletek pár tervet a történettel kapcsolatban. Íme:

• Egyenlőre úgy tűnik, hogy az RQ két évados lesz, persze, ez még változhat az ötletektől függően. Még hat "napirendi pont" van, amit be kell építenem a sztoriba, szóval ezek megjelenése a történetben 6-9 részig terjedhet. Ez után kis szünet, kis ízelítő, kis változás, és jön a második évad! :D 
• Gonosz leszek, és Louis és Zoe kapcsolatának kivételével az összes többit nyújtom. >:D Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Harry és Hayley a második évad közepe felé összejönnek, viszont a Zayn+Ivy kapcsolat lehet, hogy csak a második évad végén, illetve a lehetséges harmadik évad elején alakul ki, bár a második évadban már kicsit többet lesznek együtt, és zavaros lesz az Ő kapcsolatuk. ;)
• A második évadban lesznek izgalmasabb történések is, de nem lövöm le a poént (lelövi az magát - by Marci) :) 
• Ha a közös dal érdekel valakit, feltehetem a szövegét, bár szerintem elég gyatra lett, de várom az építő kritikákat! :D

Orbit voltam. 

Csáó. <3

16. Shopping

Na, örülök, hogy amint szóltam, rögtön összegyűlt az a +3 komment! :D A mostanihoz is LEGALÁBB ennyit várok, de persze az se baj, ha kicsit többet kapok ^^ Na, akkor tehát itt a rész, remélem, bejövős! :) Sziókácska! Ui.: nézzétek el, hogy a képeken Zoenak vörös a haja.... jó? :)

Niall

Másnap átmentünk Harryékhez, és együtt, a kanapén néztünk egy sorozatot, akit senki nem ismert, és valami Marie Csuri vagy ki volt benne a főszereplő. Valami tipikus mexikói szappanopera lehetett. De mind olyan fáradtak voltunk, hogy inkább egymáson fetrengve néztük ezt a tömény unalmat. Louis néha megpuszilta Zoe arcát, mire az mosolyogva rápillantott. Olyan aranyosak együtt! Éppen valami pasi akart mondani valamit Csurikának, mikor csöngettek. Mivel senki nem jelezte szándékát, hogy felkelne, ezért felkászálódtam a kanapéról, és az ajtóhoz sétáltam. Az a valaki szüntelenül csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és egy magas, barna hajú lány nézett vissza rám.

-          Ööö, szia. Te ki vagy? – kérdeztem.

-          Nyugi, nem hozzátok jöttem. – lökött arrébb, és belépett.

A kanapén elterülő társaság még nem vette észre, hogy bejött valaki, csak amikor az illető megszólalt.

-       Na, ki jött vissza L.A.-ből? – mosolygott, mire Hayley hátrafordult. Először elkerekedtek a szemei, majd nevetve felugrott.

-          Úr Isten, Nina! – ölelte meg. – Istenem! Úgy hiányoztál!

-          Nina! – ugrott fel Zoe és Ivy is. – Hogy megy a munka?

-          Nagyon jól, most kivettem két nap szabit! – mosolygott Nina is, miközben még mindig rajta csüngtek a lányok. - Zoe, neked megint barna a hajad? - ámuldozott.

-     Hosszú. - mosolygott az illető. 

-          De ugye te nem akarsz ideköltözni? – kérdezte durcásan Harry.

-    Nyugodj meg, már van szobám egy közeli hotelben! – majd a lányok felé fordult. – Gondoltam, elmehetnénk a városba, így, négyen! – mosolygott.

-          Mehetünk mi is? – nézett reménykedve Louis.

-        Ööööö, a négyen mióta kilencen? – kérdezte kicsit sem kedvesen Nina.

-       Csak csöndben követnénk titeket, nem szólnánk be, de menni akarunk, légy szí’! – nyöszörgött Louis.

-  Biztos csatlakozni akartok ehhez a csajos naphoz? – nevetett Zoe. – Shoppingolás, a körömlakkokról való fecsegés, a pasik kielemzése…

-          Te csak ne elemezgess pasikat! – ugrott fel Louis, és a karjaiba zárta Zoet. – Éppen ezért megyünk veletek, hogy vigyázzunk rátok. Tudjátok, milyen emberek járnak az utcákon?

-          Persze, majd négy lányt elkap egy tökrészeg csöves, mi? – fintorgott Nina.

-          Például. – mondta tök komolyan Louis.

-          Ajj, hagyj már! – legyintett Nina, de Zoe megszólalt.

-          Talán igazuk van. Emlékszel Zorróra? – és kibontakozott Louis karjai közül.

-          Zorró? – néztem egy nagyot.

-          Jajj, tényleg, a Zorró! – sikkantotta Hayley.

-          Milyen Zorró? – kérdezte immáron Louis.

-          Szerintetek él az még? – pislogott Ivy.

-          KI AZ A ZORRÓ? – kérdezte idegesen Louis.

-          Nyugi, öcsi! – mondta Nina.

-        Zorró egy alkoholista, vén csöves volt Bristolban. Valami Zeke lehetett a neve, de mindig csak annyit tudott mondani, hogy Zzzzz… - mesélte Zoe.

-          Ezért elneveztük Zorrónak. – folytatta Hayley.

-      Minden csajt követett, és utánuk hörgött. – mondta Ivy, és megpróbálta utánozni a hörgését, mire a lányok röhögni kezdtek.

-          Emlékeztek, amikor ült a kövön, és már tíz méteres távolságból kiszúrt minket? – nevetett Hayley.

-          Mielőtt elütötte egy kocsi? – kérdezte Nina.

-          Aha. Én még tisztán emlékszem mit mondott! – nevetett továbbra is Hayley.

-          Én is! – nevetett Zoe.

-        „Hé, csajok! Nekem sokkal jobb seggem van, mint nektek!” – idéztek egyszerre, de a végét mindketten elröhögték.

-          Megnézném én azt a csövest! – mondta Harry nevetve, de mikor észrevette, hogy mit mondott, kicsit elpirult. Ezzel meg mi van?

-    Akkor megyünk? – kérdezte mosolyogva Nina, mire a lányok csak bólintottak, és felrohantak a szobájukba, gondolom, átöltözni.

Zoe

Mikor leértünk már a fiúk is készen voltak, és mindenki kipattogott az ajtón. Nina kocsijában szerencsére nagyjából elfértünk mindannyian, mondjuk nekem Loui ölébe kellett ülnöm, amit mondjuk nem bántam, Harrynek meg végig kellett feküdni a társaságon. Nina és Hayley elöl ültek ketten.

-          Mindenki kényelmesen elfér? – kérdezte hátrafordulva Nina.

-          Hát hogy kényelmesen, az kérdéses. De elférünk. – mondta Niall, akinek az ölében volt Harry feje, és most Ő édesen pislogott rá, majd a fiú nyakához nyúlt, és cuppogni kezdett. Niall undorodva húzódott el.

-          Ne velem buzulj!

-       De hát Loukám már foglalt! Larry Stylinson meghalt! – imitált sírást, mire elmosolyodtam. – Megszületett Narry Storan! Gyere ide, Niall-bébi! – cuppogott tovább Harry.

-     Fúj! Húzzál innen, Te perverz állat! – tolta el Harry fejét. – Zoe, csinálj valamit! – fordult kétségbeesetten felém.

-          Nem-nem! Zoe itt marad! – mondta Louis, és lágyan a nyakamba csókolt.

-          Hagyjátok már abba! Így nem tudok koncentrálni! – morgott Nina.

-          Azt hittem, neked a véredben van a vezetés. – nyújtotta ki a nyelvét Hayley.

Az út további része csöndben telt, ami azért is volt fura, mert ilyen még nem volt. Persze, a fiúk féltek Ninától, főleg, hogy még Louisnál is négy évvel idősebb volt, szóval inkább hallgattak rá. Egy hatalmas plázánál álltunk meg, és Nina elégedetten sóhajtva állította le a motort a parkolóban. Hátra szólt, hogy megérkeztünk, és valami csodával határos módon kiszálltunk a kocsiból. Visszamászni lesz érdekes! A lányokkal rögtön bementünk az első cipőboltba nézelődni. A fiúk nyögdécselve jöttek be, és vártak türelmesen vagy egy órát, amíg mi a cipőket nézegettük. Végül, amikor már csak az első boltból is fejenként két szatyorral jöttünk ki, Louis sápítozni kezdett.

-          Minek ennyi cipő?

-          Fiú vagy, nem érted. Ha tehetnéd, az ezer éves csukádban szaladgálnál ide-oda, nem? – mondta Nina.

Louis végül csendben maradt, és csak tűrte ezt az egészet. Bementünk egy H&M-be is, aztán még vagy tíz ruhaboltba, a szatyrokat pedig a fiúk készségesen vitték. Persze, vágták a pofákat egy-egy újabb szatyor láttán, de még mindig féltek Ninától. Gyorsan eltelt a nap. Nina szomorúan nézett.

-          Ó, már is vége?

-        Ó, hál’ Istennek! – nyögte Louis, akinek a kezében már vagy húsz szatyor volt – és ez csak az enyém volt.

-     Azért ne örülj ennyire! Holnap folytatás! – vigyorgott. – Viszont most vissza kell mennem a hotelbe, fáradt vagyok.

-          De azért még hazaviszel minket? – emelte fel Hayley pár szatyrát Harry.

-     Igen. Ha lefotóztok minket! – mosolygott Nina. Liam ledobta a szatyrokat, és elővette a telefonját. Gyorsan beálltunk, és katt, kész is.

-          Kész. – mosolygott Liam.

 -      Add ide! – kapott érte Hayley, hogy megnézze. – Ó, ez jó kép lett! – mosolygott. – Beléphetek a telódon Twitterre? – nézett kiskutya szemekkel.

-          Persze, csak ne felejts el kilépni! – kacsintott Liam.

Aztán Nina hazavitt minket, majd Liam, Zayn és Niall a saját kocsijukkal hazamentek. Louis és Harry nyögdécselve vitték be a cuccainkat az ajtón.

-          Hogy bírtok ti ennyit vásárolni? – kérdezte lihegve Loui.

-          Két szó. – mosolygott Hayley.

-          Lányok vagyunk! – mondtuk egyszerre, mire Harry és Louis felsóhajtott.

-          Jó tudni! – jött oda hozzám Louis, és megcsókolt.

Ivy és Hayley felment a szobájukba, meg gondolom fürdeni, Harry meg ment a konyhába, hogy igyon egyet. Louis még mindig csókolt, keze a csípőmre tévedt, és belevigyorgott a csókba. Én hátulról beletúrtam a hajába, mikor hirtelen felkapott, és nekilökött a falnak.

-          Louis… és ha Harry…? – nem hagyta, hogy befejezzem.

-          Kit érdekel, amíg itt vagy? – mondta, és tovább csókolóztunk.

-          Fiatalok, ne itt! – nevetett Harry, mire Louis elengedett, és felszöktem a szobánkba.

Nevetve vetődtem a Hayleyvel közös ágyunkra, mire a rajta ülő Hays meglepetten felém pillantott. Már pizsamában volt. Én csak intettem a fejemmel, és úgy, ahogy voltam betakaróztam, és lefeküdtem aludni.