II./3. Klipforgatás

Rövidebb résszel jelentkezek, ami azért van, mert 1. hogy lássátok, élek és írok, nem csak egy hét után 2. azért rövid, mert eddig a kommentek 1/6-át kaptam csak meg! Az kevés! Mindegy, ezt nem bírtam ki, ismét sok a kép. Enjoy. 

Hayley

Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Komótosan próbáltam kimászni az álmok ragacsos masszájából, igen kevés sikerrel, de végül sikerült megragadni a telefonomat, megnyomni rajta a megfelelő gombot, és a fülemhez emelni.

-          Halló? – szóltam bele egy éhező influenzás rozmár hangján.

-    Azt ne mondd, hogy még csak most keltetek fel! – kiabált bele a telefonba Lia – aki, ugye a menedzserünk.

-   Nem, képzeld, alvajárva beszélgetek veled. – próbáltam kikászálódni az ágyból, de a takaróba beleakadt a lábam, így az eredmény az lett, hogy nagy robajjal lezuhantam a padlóra egy fájdalmas „Au!” kíséretében.

-          Fél óra múlva legyetek készen, értetek megyek! – mondta, azzal letette a telefont.

Elmorogtam egy imát, hogy késsen, majd megpróbáltam felkászálódni a földről – ismét kevés sikerrel, ugyanis a lábam még mindig nagyon „kapaszkodott” a takaróba, és ebből az lett, hogy a földön fetrengve próbáltam kitekerni a lábam a takaróból. Érdekes látvány lehetett. Ivy is felkelt a zajongásomra, és eléggé bekómált fejjel, de megszólalt.

-          Te meg mit csinálsz?

-   Reggeli tornázok, nem látszik? – fújtattam idegesen, mikor is végre sikerült kiszabadítani a tappancsom a takaró fogságából, és feltornáztam magam törökülésbe.

-          Aha. – mondta, majd visszadőlt az ágyba.

-          Ivy, ne aludj vissza, Lia hívott, hogy fél óra múlva itt lesz értünk!

-          Aha. – mondta, szerintem már félálomban.

Gondoltam, az Ő baja, ha Lia leszidja, Én megyek, felébresztem Zoet, bár csodálkoznék, ha a kis műsorom hatására nem ébredtek még volna fel. Viszont Ők csak édesdeden aluszkáltak, egymás karjaiban, mosolyogva szuszogtak, és nekem nem volt szívem felkelteni Őket. De muszáj volt. Óvatosan lökdösni kezdtem Zoet, mire szemei felnyíltak, és csodálkozva néztek rám. Elmutogattam neki a helyzetet, mire óvatosan kibújt Lou karjai közül, aki még mindig aludt, és lejött velem a földszintre.

-          Ivy? – kérdezte, miközben teát csinált.

-        Alszik. – forgattam meg a szemeimet. – Nem volt hajlandó felkelni. Ő baja. – mondtam, miközben beleszürcsöltem a forró lébe.

-          Ivy… - mondta fejcsóválva.

Miután elfogyasztottuk a reggeli teát felmentünk átöltözni. Ivyt is megpróbáltuk közben ébresztgetni, de még mindig kötötte az ebet a karóhoz, hogy Ő bizony aludni fog. Hát nem volt mit tenni, lehúztuk az ágyról, mire Ő is hangos koppanással ért földet, mint Én, úgy negyed órája.

-          Ez mégis mire volt jó? – pattant fel.

-          Lia tizenöt percen belül itt lesz. Siess!

Végül is sikerült elkészülni, és vigyáz állásban vártunk az ajtó előtt. Szinte másodpercre pontosan berontott Lia. Sötét hajából majd kiesett a feltolt napszemüveg, kényelmes, egyszerű öltözékben volt, szemei izgatottan csillogtak. Elmagyarázta nekünk, hogy klipforgatásra megyünk, méghozzá a sajátunkra, az Endless Lovera. Mi persze elkezdtünk pattogni, meg visítozni, és Én már indultam is, hogy felkeltsem a fiúkat, de mondta Lia, hogy Őket majd Paul intézi, Mi menjünk. Hát, el is indultunk, izgatottan, idegesen, és teljesen felpörögve. Mégis csak az első klipforgatásunk lesz!

***

Már délután egy óra van, éppen éget ért az ebédszünet, Niall nagy sajnálatára. A fiúk mikor ideértek tök mérgesek voltak Ránk, hogy nem szóltunk Nekik, pedig ez egy fontos dolog. Persze nem tudtunk mit tenni, elmondtuk nekik, hogy Lia nem hagyta, bár elég nehéz volt úgy beszélni, hogy a sminkes-csaj közben serényen dolgozott az arcomon. Rám is pirított, hogy maradjak kussba, mert elrontja a „mesterművét”. A fiúk ezen persze csak kuncogtak. Amúgy, egész jók lettünk.

Zoe cucca:

Ivy cucca:

Az Én cuccom:

A fiúk cucca:

Elég egyszerű, mit ne mondjak. De a lényeg, hogy jó. A klip alaptörténete pedig a következő: Liam kezdi a dalt, egy kertben ülve egy hintaágyon. Mit ne mondjak, nagyon eredeti. Na, mindegy. Aztán jön Ivette része, Ő egy szobában ül, egy hófehér ágyon, a kéz kezével támasztja magát, és elvileg „világfájdalma” van. Aztán jövök Én, egy téglafal előtt, szintén „világfájdalommal”, és jön a refrén, ami még egyelőre nem tudunk, hogy lesz, majd a vágáskor összehoznak valamit. A refrén után Harry, az utcákon sétál, borús idő van (ami valahogy nem akart összejönni, mert ma kivételesen száz ágra süt a nap), aztán Zayn, szintén egy szobában, egy szekrény ajtaja előtt (?), amin tükör van, és abba énekel. Hú, milyen kreatív. Aztán jön Zoe, egy stúdióban énekel a mikrofonba, és akkor megint a refrén, ezt is majd vagdossák, aztán Niall és Louis része, Louis egy üvegajtónak van dőlve, Niall is kint sétál (biztos Harryt keresi), és megint refrén, ebben egy közös ’snit’ a fiúkkal abban a kis kertben, meg velünk is közösen egy fehér szőnyegen fekve. Meg kell mondjam, nagyon puha volt az a szőnyeg! A munka felével végeztünk, és Lia és Paul mindenképpen egy nap alatt le akarja forgatni, még hátravan Zoe, Harry és Liam része, meg a fiúk közöse. Ebéd után rögtön Zoeval folytattunk.

-          I still feel your touch, – „énekelt” a mikrofonba, tele érzésekkel. -  I have cried too much, And it hurts, you’re not with me…

-          Szép. – suttogta a fülembe Harry elismerően. Elmosolyodtam.

Zo részét csak kétszer kellett felvenni, és csak azért kellett másodszorra is, mert valami bigyóka belelógott a képbe. Lia nagyon büszke volt Zoera, hogy nem rontotta el, már azt hittem, ad neki jutalomcukorkát, vagy valamit… Jött Harry része. Mondhatni a legproblémásabb. Vagy éppen orra bukott a saját lábában, vagy elfelejtett tátogni, vagy Louis nevette meg valamivel, és röfögő hangokat adott ki. Egy fél percig tartó felvételen húsz percet dolgoztunk. Liammel ismét könnyebb dolgunk volt, bár Lou Őt is néha megnevettette, de vele is hamar végeztünk. Na, a fiúk közöse, az volt a nehéz. Egymást piszkáltál végig, röhögtek, rugdosódtak, lökdösődtek, ordibáltak, visítoztak, Niall egyszer még fejre is esett! Persze, nem lett baja, csak röhögött tovább. Végül a kb. negyven másodperces résszel fél óra alatt végeztünk. Este nyolckor jutottunk a végére, és megkönnyebbülten felsóhajtottunk. Viszont Lia még intett, hogy kisebb ’snitek’ még kellenek, pl. Zoe és Louis között egy arcra puszi, ölelések, nevetések. Már nagyon nyűgösek voltunk, úgyhogy a nevetéssel nem volt gond, mert a legkisebb dolgokon szakadni kezdtünk.  Aztán az ölelések. Louis és Harry természetesen elkezdett ’buzulni’, és úgy tettek, mintha csókolóznának, mire Zoe tettetett felháborodással felpattant, Louis meg megijedt, és azonnal utána kapott, mire Zoe Rájuk esett, és mindenki nevetni kezdett, természetesen a kamera még mindig ment. Aztán megtörtént az ominózus arcra puszi is, mire Loui méltatlankodni kezdett, hogy miért nem csók. Lia erre elmagyarázta neki, hogy a nyilvánosság előtt még nincs csók, max puszi. Erre Louis bevágta a durcát, és nem volt hajlandó tovább forgatni. Viszont ekkor már nem is kellett tovább, hazamehettünk.

Zoe

Első dolgom volt feltenni a forgatáson készült képeket Twitterre.

Bevettük a stúdiót! Vigyázat, mert jövünk!

Épp a részem felvételénél. Jupp. Jó lesz ;)

Lia éppen az instrukciókat mondja. Izgi! 

Ez még tegnapi, Hays tizennyolc lett! #BoldogSzülinapotHays

Rögtön jött néhány tweet, hogy milyen aranyosak vagyunk, meg hogy nagyon várják a klipet, a dal is tök jó, és hogy remélik, jól szórakoztunk. Némelyre válaszoltam, hogy persze, nagyon jó volt, és hogy köszönjük szépen. Viszont annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen bedőltem az ágyba, és bármibe fogadok, hogy fél percen belül már aludtam.

Egy hatalmas réten vagyok. Virágok vesznek körül. A hajamba belekap a szél. A rét mellett van egy kis patak. Odafutok a patakhoz, apró, fodron ruhám meglebeg, ahogy futok. Amint a víz közelébe érek, elkap egy furcsa érzés. Méterekre állok még a víztől, mégis érzem a nedvességet a talpam alatt. Odanézek, és egy hatalmas tócsa van alattam, ami a patakhoz vezet. Lassan az egész lábfejem bekebelezi a víz, Én pedig nem tudok menekülni, mintha beleragadtam volna a vízbe. A víz elkezd húzni a patakba, ami hirtelen nem is tűnik olyan kicsinek és sekélynek, sokkal inkább mélynek és sebes sodrásúnak. Kétségbeesve próbálok menekülni, de a víz nem enged. Megpillantok egy alakot a túlparton. Nem ismerem fel, de kiabálni kezdek neki. Ő észrevesz, és kék szemeit felém fordítja. Hirtelen csap a felismerés, hogy Louist látom, és még kétségbeesetten kezdek kiabálni. De Ő csak bágyadtan elmosolyodik, majd a következő pillanatban eltűnik. Sikítozni kezdek, viszont ekkor a víz magába húz, és nem kapok többé levegőt…