One Shot: A meghallgatás - Lady Marmalade

Sziasztok! Most nem egy részt hoztam (mint látszik), hanem az első One Shotot.! :D Tudom, a lányok  meghallgatásáról volt már visszaemlékezés, viszont ez most pontosabb, és kicsit más is, de ez ne zavarjon titeket, oké? XD Na, most, hogy ezt megbeszéltük, jó olvasást! :D

Noémi xXxX

Hayley

Először vagyunk Londonban. Nagyszerű hely, de most nincs időnk bámészkodni, mert fontos dolgunk van itt, ebben a városban. Hárman jelentkeztünk az idei X Faktorba, Rythm Queens néven. Sokáig agyaltunk rajta, mi legyen a nevünk, hiszen Zoe, Hayley és Ivy néven csak nem jelentkezhetünk! Gondoltunk még a Beat Chixsre (Zoe ötlete, hát naná, hogy az övé), a HIZre (vagy ZIH, Ivy felajánlotta, hogy dönthetünk a betűk sorrendjében), illetve a Voice-Roycera (Blake nagyszerű ötlete volt), nekem speciel semmi jó nem jutott eszembe. Aztán, mikor éppen egy Destiny’s Childs dal ment a tévében, és mi elkezdtünk énekelni a lányokkal, Anya megjegyezte, hogy olyanok vagyunk, mint a zenének a királynői. Először ez a név nagyon megtetszett nekünk, Music Queens, amit aztán az Én javaslatomra alakítottunk Rythm Queensé, mert így hangzatosabb. Szóval. Itt vagyunk, Én személy szerint lassan szétrobbanok, olyan ideges vagyok, de meg tudom csinálni. Meg kell tudnom csinálni! Nem fogom elrontani! Hiszen ez az álmunk! Hogy híresek legyünk, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk, és a harmadik fő ok, amiért „megalakultunk” (mert bár mindig is énekelgettünk együtt, sosem voltunk önálló banda), az az, hogy találkozhassunk a One Directionnel, nem csak, mint rajongó, hanem mint énekes. Ez az első lépcsőfok a cél felé, itt nem szabad elbukni!

Egyébként találkoztunk egy nagyon helyes sráccal. Mark a neve és Walesből jött. Előttünk volt egy pár emberrel, és továbbjutott! A Feeling Goodot énekelte, és bár nekünk előadta egy részét, úgy sejtem, bent még inkább remekelt. Amikor kijött rögtön minket keresett, mivel Ő is egyedül jött, és vele együtt örültünk. Azt mondta, megvárja, míg mi jövünk.

Szólítanak bennünket. Remegő lábakkal megyünk végig egy hosszú folyosón, melynek végén a backstage állt, és ott Dermot, a műsorvezető. Barátságosan mosolyog, Én pedig igyekszem nem tudomást venni a még mindig remegő végtagjaimról.

-          Sziasztok, lányok, hogy hívnak titeket?

-          Mi vagyunk a Rythm Queens. – nyögöm ki nagy nehezen, így is elég csendesre és bátortalanra sikeredett. – Én Hayley vagyok.

-          Én Zoe. – mondja kissé bátrabban vörös csapattársam.

-          Én meg Ivette. – Ő meg egész nyugodt. Vagy legalábbis annak tűnik. Hogy csinálja?!

-          És mit adtok elő? – kérdezi továbbra is kedvesen, szinte már bátorítóan Dermot.

-          Lady Marmalade. – feleli Ivy, mire Dermot elismerően bólint, olyan „Hát akkor hajrá!” módon.

Int, hogy itt az idő, fel kell menni a színpadra. Sóhajtok egy hatalmasat, de még ebbe is beleremegek, majd lassan elindulok a lányokkal. Én érek fel először a színpadra, és próbálok egy apró mosolyt varázsolni az arcomra, fogalmam sincs, mekkora sikerrel. A mentorszékekben ül Louis, Tulisa, Kelly és Gary, követve minden mozdulatunkat, míg végül Tulisa szólal meg.

-          Sziasztok, lányok! Kik vagytok?

-          Hayley vagyok.

-          Zoe.

-          Ivette.

-          És mi vagyunk a Rythm Queens. – oké, ez elég elcsépelten hangzott, de most már mindegy.

-          Mit hoztatok? – kérdezi Louis érdeklődve, mire Zoe elmondja, mit éneklünk. A tömeg fütyülni kezd, meg „Húú!”-zni, Én pedig ez idő alatt próbálok minél jobban felkészülni a dalra. Menni fog! – Halljuk!

Úgy beszéltük meg, Zoe kezdi a dalt, Ő tudja legjobban belőni a hangokat. Ő végre elmosolyodik, és egy aprót hátralép egyik lábával, egyfajta „bekészülés” végett. Amikor az első akkordok felcsendülnek testem kissé megfeszül, de azonnal ellazul Zoe hangját meghallva. Kezdünk!

Hayley

Ivy

Zoe

Hayley+Zoe

Ivy+Zoe

Mind

He met Marmalade down in old Moulin Rouge
Struttin’ her stuff on the street
She said, "Hello, hey Jo, you wanna give it a go?" Oh! uh huh 

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (Hey hey hey)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here)
Mocha Chocalata ya ya (oh yea)
Creole lady Marmalade

Voulez vous coucher avec moi ce soir
Voulez vous coucher avec moi

He sat in her boudoir while she freshened up
Boy drank all that Magnolia wine
On her black satin sheets is where he started to freak
yeah

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da-da-da)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here ohooh yea yeah)
Mocha Choca lata ya ya (yea)
Creole lady Marmalade
Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir, what what what)
Voulez vous coucher avec moi

He come through with the money in the garter belts
I let him know we bout that cake straight up the gate uh
We independent women, some mistake us for whores
I'm sayin‘, why spend mine when I can spend yours

Disagree? Well that's you and I’m sorry
Imma keep playing these cats out like Atari
wearing high heel shoes, getting love from the dudes
3 bad ass chicks from Bristol, yo

Hey sistas, soul sistas, betta get that dough sistas

We drink wine with diamonds in the glass
By the case the meaning of expensive taste
If you wanna Giuchie, Giuchie, ya ya
Mocha Chocalate-a
Creole Lady Marmalade

Marmalade... Lady Marmalade... Marmalade...

Hey Hey Hey!
Touch of her skin feeling silky smooth
Color of cafe au lait alright
Made the savage beast inside roar until he cried,
More-more-more

Now he's back home doin' 9 to 5

Sleepin' the grey flannel life
But when he turns off to sleep memories creep, More-more-more

Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da daeaea yea)
Giuchie, Giuchie, ya ya here (ooh)
Mocha Choca lata ya ya (yea)
Creole lady Marmalade

Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir)
Voulez vous coucher avec moi (all my sistas yea)
Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir)
Voulez vous coucher avec moi (C‘Mon! uh)

Oh Leaeaa Oh
Lady Marmalade
hey Hey! uh uh uh uh...
Oh Oh oooo
Baby

Oh
Creole Lady Marmalade Yes-ah...

Lihegve kapkodjuk a levegőt a végén. Hamar vége lett, túl hamar. Már teljesen belejöttem, még mindig a hatása alatt állok. A tömeg felállva tapsol, fütyül, sikítozik, meg mit tudom Én még milyen hangokat ad ki, a lényeg, hogy tetszettünk nekik! Most már csak az a kérdés, a mentoroknak is tetszettünk-e. Mindjárt megtudjuk. Várakozva nézünk a négy mentorra, legtöbbjük szája sarkában apró mosolyt vélek felfedezni.

-          Hát, lányok, Én őszintén, nem ezt vártam tőletek. – mondja Kelly, mire mindenki felhördül. – Pozitívan csalódtam! – tette hozzá, mire a közönség elismerően tapsolni kezd. – Én sosem gondoltam volna, hogy három ilyen tehetséges lány összejöhet egy rakásba, komolyan! A hangképzésetek még itt-ott kicsit labilis, de ezt egy kis rádolgozással le lehet küzdeni. Nekem nagyon tetszettetek!

-          Tény, hogy bírjátok a magas hangokat. – mondja Gary, miközben egyik ujjával beszéde közben egy tollat próbál egyensúlyozni az asztalon, és mikor ez nem sikerül, halkan felnevet. – Viszont nekem nem teszik, hogy túl komolyak vagytok! Mosolyogjatok, ne görcsöljetek rá annyira, inkább csússzon be egy-két téves hang, minthogy éneklő „robotok” legyetek, ha értitek, mire gondolok. – egy bólintással jelzem, hogy megértettem.

-          Nekem is nagyon tetszett, bár igaza van Garynek, kicsit túl feszültek vagytok, de ez szerintem részben érthető is. Ne idegeskedjetek, mert nem éri meg! Ha idegesek vagytok, azzal csak elrontjátok az egész produkciót! És akkor, hogy jót is! Eszméletlen hangotok van, csajok! Mindhármatoknak! Régóta ismeritek egymást, ugye? – kérdezi Tulisa, mire ismét bólintok, bár olyan érzés, mintha leesne a fejem a helyéről. – Mert nagyon jó az összhangotok. És Én úgy érzem, hogy tudjátok a határaitokat is, amit valamelyikőtök nem tud kiénekelni, azt a másik énekli, és az ilyen megosztás nagyon jó! Azt is nagyon szeretem, hogy több szólamban is tudtok énekelni, olyankor gyönyörűen szóltok, és…

-          Jól van, Tulisa, most már elég lesz! – szól közbe Gary, mire a többség nevetni kezd.

-          Én meg csak annyit mondok, hogy imádtam, és szerintem nagy jövő vár még rátok. – dől hátra Louis. – Szavazzunk?

-          Igen! – kiáltja Tulisa.

-          Igen! – mosolyog Kelly, mire mély levegőt veszek. Már csak egy kell, és biztosan tovább jutunk.

-          Ilyen tehetségeknek nem mondhatok nemet. Igen! – mondja Gary, mire elkerekedik a szemem és ajkaim hatalmas, meglepett mosolyra húzódnak.

-          Igen! – mondja Louis is, Mi pedig nevetni kezdünk, meg ugrálni, meg ölelkezni.

A mentorok mosolyogva figyelik az örömrituálénkat, míg a közönség tapsol, és Mi gyorsan kirohanunk a színpadról. Dermot kurtán gratulál, majd mivel látja, hogy nem vagyunk éppen beszélgetős kedvünkben, csak gyorsan megkérdezi, hogy érezzük most magunkat.

 - Elképesztően! – válaszolok egyszerűen, mosolyogva, a kezdeti feszültség mintha elpárolgott volna.

Dermot elmosolyodik, és azt mondja, vár minket a táborban. Mi erre csak még jobban felpörgünk, úgy kell minket kihessegetni onnan. Én szemeimmel Markot keresem, és amikor meglátom, nevetve futok felé, és szorosan megölelem.

-          Bent vagyunk, bent vagyunk! – ekkor veszem csak észre, hogy a kamerák még mindig vesznek, ezért gyorsan elhúzódom tőle. – Találkozunk a táborban!

-          Király! – nevet velem Mark. – Menjetek a pulthoz, ott adják meg a pontos infókat arról, hogy hova és mikor kell mennetek. Én most sietek, hogy elérjem a vonatom. Sziasztok!

Szóval, továbbjutottunk. Érzem, hogy ez a kezdete egy nagy kalandnak.