Nem mehettem el e fölött az ünnep fölött szó nélkül! :D One Shot time!:D Azt, hogy ki szemszögéből íródik, szerintem a közepe felé ki fogjátok találni, a főszereplő lányt pedig a ti képzeletetekre bízom. :) Mindenesetre, remélem, sok csokit kaptatok, és nem voltatok olyan rosszak, hogy virgácsot kapjatok!;)
Noémi xXxx
December 6. van. Ez önmagába nem is lenne nagy szám, legalábbis itt,
Angliában, de természetesen mióta Tori itt van, azóta ez a nap is éppoly
különleges, mint a többi. De – emeli fel mindig pöttöm ujját újdonsült
barátnőnk -, ez a nap még annál is különlegesebb számára, ugyanis ez egy
ünnepnap. Először értetlenül nézünk rá, hiszen se szülinap, se valami neves
ünnep, se semmi nem jut eszünkbe, ami december 6-án ünnep lehetne. Tori
ilyenkor szelíden elmosolyodik, és elkezdi a rávezetést, kezdve a Miklós nappal.
Mikor még ekkor is értetlenül rázzuk a fejünket, Tori belekezd a magyarázásba.
-
Otthon ilyenkor látogat el mindenhova a Mikulás.
Látjátok, nekünk külön ünnepünk van neki, mi annyira szeretjük! – mosolyodik el
büszkén. – És ez már csak azért is praktikus, mert ilyenkor is kapunk csokit,
meg Karácsonykor is – csak azt a Jézuska hozza.
-
Jézuska? – húzom fel a szemöldökömet.
-
Igen. De az most MÉG nem lényeg. Most az a
lényeg, hogy vegyünk Mikulás-sapit és sok csokit. – mondja, és körbe-körbe
táncolni kezd, miközben számomra érthetetlen nyelven – gondolom magyarul -
énekel valamit – Lágy a kéz, melengető, fú a hó, fényes trojka jő, páros táncot
jár a nép, így él a régi kép. – hangja mint csengőszó száll a szobában,
miközben végigforogva a bútorokon végül lehuppan a kanapéra, és befejezi a
dalt. – Dallam cseng, dalfoszlány, volt egy régi december.
-
Ez szép, és ismerős. – ült le mellé Niall. –
Miből van?
-
Anasztázia. A kedvenc mesém, és olyan jó, téli
hangulata van ennek a dalnak! – fekszik el ír barátunk ölében, mire, ha nem is
tudatosan, de apró féltékenység kúszik a fejembe, amit rögtön el is hessegetek.
-
Mesélj még erről a Mikulásos dologról! – kérleli
a szöszke, mire Tori készségesen felül, és mesélésbe kezd.
-
Hát, onnan ered, állítólag, hogy Miklós püspök
egyszer három lánytestvér ablakába hozományt rakott, hogy férjhez tudjanak
menni. Mikor a lányok meglátták az ajándékot, és kinéztek az ablakon, hogy
hogyan is került oda, akkor csak egy piros csuklyát láttak. Innen a piros ruha,
legalábbis mi még így tanultuk. És azért van most, december 6-án ez az ünnep,
mert ez a nap a Miklós névnap.
-
És csak ti ünneplitek így külön? – húzom fel
ismét a szemöldökömet, mire Tori elmosolyodik – ez az, amit imádok benne.
-
Igen, ez a mi kis sajátosságunk. Amúgy valahova
5-én este megy, de Miklós nap az ma van! – csapott a combjaira, s a zajra Niall
kicsit megugrik. – Na, menjünk vásárolni! Biztos nálatok is kapható
csokimikulás!
-
Nemigen. – mormogom, de Tori csak lepisszeg, és
azt mondja, ha találunk magyar boltot, ott biztos lesz. Én mondjuk eleve nem
gondolnám, hogy Londonban van magyar bolt, de ő tudja…
***
Csokimikulásokkal, télapósapkákkal és sok édességgel megrakodva érünk
haza. Komolyan nem gondoltam volna, hogy találunk olyan boltot, ami tele van
magyar dolgokkal, mint a kolbász (jó fűszeres, Tori szerint), a csíramálé (amit
még mindig nem sikerült megfejtenem, mi), és persze a csokimikulások. Ja, és
Niall miatt vettünk szaloncukrot is, amiről én még csak legendákban hallottam,
de úgy tűnik, létezik.
Tori vigyorogva lejt végig a szobán, hogy lepakolhasson a
konyhaasztalra, majd kitessékel minket onnan, végül pedig a házból is, hogy
menjünk el valahova, sétálni, vagy ilyesmi, mert ő most elkezdi a meglepetést.
Ja, és kér mindegyikőnktől egy zoknit. Egy ZOKNIT. Ötletem nincs, mit fog vele
kezdeni, de ő tudja. Mivel én kedves és érző lélek vagyok, nem a büdös zoknimat
adom oda neki, és Louis zokniját is befújom valamivel (mivel nagyon büdös a
lába). Tori csak mosolyogva elveszi mindet, majd mindenkit kilök az ajtón.
Előtte csak annyit mond, hogy olyan háromnegyed óra múlva jöhetünk vissza,
addig semmi leskelődés.
Mivel a házból ki lettem zárva, haza pedig most semmi kedvem nincs
menni, ezért a sétálás mellett döntök. Louis és Zayn kihasználja a kevés időt,
és átugranak barátnőikhez, amiből, sejtem én, több lesz, mint háromnegyed óra.
Liam, mivel kibékült Danivel próbál vele sokat törődni, hogy ne vegye a szívére
a rajongók fura dolgait, mint pl. a halálos üzenetek. Azok ijesztőek. Niall
pedig meginvitál engem a Nando’sba enni egy keveset, de ismerve Niallt az a
„kevés” igen sok. Így hát nemet intek a fejemmel, s bár barátom úgy látom
szívesen beszélgetne velem, nem veszi zokon elutasításomat, és gyors léptekkel
elindul az étterem felé. Egy darabig elgondolkozva figyelem szőke bandatársamat,
majd sarkon fordulok, és elindulok a másik irányba. Ám mielőtt akár két métert
megtennék, csörög a telefonom, s én kíváncsian pillantok a kijelzőjére. Taylor. Taylor Swift, akivel én most
elvileg járok, meg nem is, és akivel a fandom fele összehoz, a másik meg nem.
Be kell, hogy valljam, bár nagyon attraktív lány, kicsit óckodom tőle a sok
fiúügye miatt, és hogy elvileg egy hónapig is alig tud megmaradni egy pasi
mellet. Ja, és persze a szakítós-beolvasós számai sem utolsók. Végül mégis
felveszem, hiszen illetlenség lenne egyszerűen ignorálni a hívását, és
beleszólok a készülékbe.
-
Taylor, szia! – próbálok jókedvet csempészni a
hangomba, mintha annyira örülnék a hívásának. Egy frászt.
-
Harry! – nevet bele a telefonba, szinte látom
vörös rúzsos száját, ahogy a füléig ér. – Azért hívtalak, hogy hamarosan
Londonban fogok koncertezni, találkozhatnánk.
Mit szólsz hozzá? – végigfuttatom agyamban az elkövetkezendő napokat,
hogy merre megyünk, illetve merre nem megyünk, és mondhatni megnyugodva
válaszolok a kérdésére.
-
A napokban hazautazom, utána pedig meglátogatjuk
Torit Magyarországon.
-
Ó. – hallom lelombozott hangját, és rögtön
sajnálkozni kezdenék, ha meg nem szólal. – Nem probléma. Akkor majd máskor.
Végül is, ti is jöttök még az Államokba.
-
Persze. Hát, akkor szia, Tay.
-
Szia.
Kicsit furdal a
lelkiismeret, hiszen én mindenkinek meg akarok felelni, de a családom az első,
utána jönnek a fiúk és a családjaik, majd Tori és az ő családja. A húgait
egyenesen imádom, az öccse és a bátyja pedig nagyon jó fej. Aztán jön Lou és
Lux, aztán Nick, Paul és talán aztán jön Taylor. Fontossági sorrend!
Észre sem veszem,
hogy már a belvárosban vagyok, és a fotósok is megtalálnak, így gyorsan bemenekülök
egy Starbucksba. Rendelek egy kávét, Hazza névre, majd leülök egy kétszemélyes
asztalhoz, és csöndben várom a kávémat. Pár perc múlva fel is csendül a
pultos lány hangja, s én a flörtölős vigyoromat felöltve veszem el tőle a forró
italt, és fizetem ki. A lány egy kicsit elpirul, és szinte hallani, ahogy egy
pillanatra elfelejt levegőt venni, e nem foglalkozom sokat vele, csupán még egy
komisz mosolyra húzom a számat, majd leülök az asztalomhoz. Valóban tetszetős
lány, hosszú, vörösesbarna haja loknikban omlik a vállára, szemei pedig kéken
villognak. Ekkor szinte rögtön feltűnnek lelki szemeim előtt Tori még ennél is
kékebb szemei, és lemondóan megrázom a fejem. A fiúk szerint teljesen
belehabarodtam a magyar lányba, és én sem tagadhatom, hogy gyönyörű lány, mégis
cserfes, és talán ez az, ami annyira tetszik benne. De valahogy… nem tudom. Nem
hiszem, hogy olyan „normálisan” szerelmes vagyok belé, csak nagyon helyes lány,
és olyan kishúg vagy legjobb barát képében tudnám elképzelni, de mielőtt bárki
is kérdezné, igen, volt már kísértés arra, hogy megcsókoljam, nem is kevésszer.
De ezt az érzést végül mindig sikerül elhessegetni, valami olyasmivel, hogy
Gemmát sem csókolnám meg. Persze, ez azért teljesen más. Az olyan
megnyilvánulásaikor, amikor egyszerűen annyira édes, hogy kedvem lenne az
örökkévalóságig ölelgetni, és soha el nem engedni. Ilyenkor megnehezíti a
dolgaimat, mert azt azért be kell vallanom, hogy tényleg vonzódom hozzá.
Tori majdnem egy
éve van velünk. Amikor először láttam, már akkor is szépnek tartottam, bár
akkor a csípős nyelve még kicsit taszított, de mikor összebarátkozott Niallel,
akkor mi, a többiek is megszerettük. Niallel különleges kapcsolata van, alig
tudnak egymás nélkül élni, de ők tényleg csak barátok. Legjobb barátok. Volt
idő, mikor Nialler egész nap csak róla tudott beszélni, és teljesen kiakadt, ha
nem válaszolt egy SMS-re, amire nem is lehetett volna igazán válaszolni. Végül
megnyugodott, mert Tori meglátogatta, és szent volt a béke. Niallre soha nem
voltam igazán féltékeny, mert tudom, hogy ők nem szeretnének egymásba.
Amúgy a rajongóink
közül rengetegen „shippelnek” minket Torival. Kb. egy fél éve ismerik Torit is,
és azóta van már Zori, Nori, Louri, Liri és Hori. Nem tudom, hányszor kérdeztek
már minket, hogy ő melyikőnk barátnője, és mindig ugyan azt válaszoljuk: ő az
ír manócska egyik legjobb barátja. Természetesen néhány directioner
kielégítőnek találta ezt a választ, és ránk hagyta. De van olyan is, akinek
szent meggyőződése van arról, hogy Tori valamelyikünkkel együtt van. Leginkább
velem próbálják összehozni, főleg emiatt a Hayloros dolog miatt, sokan nem
csípik Taylort, és úgy gondolják, inkább Torival kéne együtt lennem. Őszintén
szólva, nem tudom.
Egyszerre azt
veszem észre, hogy a kávém elfogyott, és van egy nem fogadott hívásom Toritól.
Hirtelen felpattanok, és hazaindulok. Bár semennyire sem ismerem ezt az
ünnepet, Tori lelkesedése rám is átragad, és szinte futólépésben jutok el a
házig. Zayn, Louis és Niall már ott vár az ajtó előtt, és hallom magam mögött
Louis lépteit is. Szinte abban a pillanatban, hogy odalépek Zayn mellé, az ajtó
kivágódik, és egy pattogó Tori tűnik fel, mikulássapkával a fején. Egyesével
beránt minket a lakásba, mindenkit jól megszorongatva, s a nappali felé terel
minket. A látvány lenyűgöző.
A kis kandallóban
ég a tűz, fölötte a zoknik teletömve valamivel, előtte néhány cipő és csizma,
azok is tömve vannak minden féle jóval, a kávézóasztalon csokimikulások
sorakoznak. Mellettük néhány pohár, dobozos kakaó, egy kis sör és Lounak Yorkshire
tea is. Mindenki meglepetten veszi magához a zokniját és a saját cipőjét, majd
leül a kanapéra, és csodálkozva bontogatni kezdi a kis csomagokat. Magam is így
teszek, és a délután vásárolt csokoládékat vélem felfedezni a zacskókban. Niall
rögtön majszolni kezdi az édességeket, és különösen ízlenek neki a
szaloncukrok, amit meg is jegyez, és amit Tori kicsattanó örömmel fogad.
-
Mindjárt jövök! – szólal meg a lány, és kitipeg
a szobából. Erős késztetést érzek az iránt, hogy utána menjek, és ezen érzésemet
az is csak erősíti, hogy Louis csak némán bólogat, Liam pedig hesseget. Végül
elindulok utána, és meg is találom a verandán, ahogy éppen telefonál. Ő nem lát
engem, de én tökéletesen látom őt, és látom az arcán szétterült hatalmas
mosolyt. Ettől nekem is mosolyoghatnékom támad, főleg mikor megpillant, és ő is
elvigyorodik. – Oké. Most megyek. Puszi,
szeretlek. Mondjad, mi az? – vált át immáron angolra, a nyelvre, amit én is
értek.
-
Mit mondtál a végén? Mármint, mit jelentett az,
amit mondtál? – lépek hozzá közelebb, szemeimmel végig az övéit pásztázva.
-
Azt jelenti, hogy puszi és szeretlek. Balival
beszéltem. – világosít fel, mire akaratlanul is eszembe jut tizennégy éves
öccse, aki egyáltalán nem olyan, mint a kortársai, nagyon figyelmes és kedves fiú.
-
Puszi,
szeretlek. – próbálom utánozni gyér kiejtéssel, amitől Tori nevetni kezd.
-
Dolgozz még az akcentusodon. – bök a
mellkasomra.
-
Hogy van az magyarul, hogy komolyan? – kérdezem válaszra
sem méltatva, mire egy picit elmosolyodik, és végül kiböki.
-
Komolyan.
-
Gondoltam komolyan.
– próbálom utánozni jellegzetes dallamos kiejtését, de ez eléggé rosszul
megy, mégis látom, hogy megértette, mire gondoltam, és arca kicsit
átrendeződik. Meglepettséget vélek felfedezni rajta, ahogy először lefelé nézve
próbálja meg összerakni a dolgokat, majd ahogy a szemembe nézve áll össze neki
a kép.
-
K-komolyan?
– suttogja elhalóan magyarul, ám de friss tudásomnak köszönhetően megértem,
és csak egy aprót bólintok.
Végül erőt veszek
magamon, és a már sokszor legyűrt kísértésnek végül meghajolva ajkaimat az
övéinek nyomom. Szemeink automatikusan csukódnak le, és végre megízlelhetem
Tori édes ajkait. Nem úgy tűnik, hogy ő bánná ezt a cselekvést, sőt, ő kezdi el
mélyíteni a csókot, amit végül kettőnk didergése szakít meg. Bármennyire is
forró volt a csók, idekint kb. 1 fok lehet, mi pedig egy szál pólóban állunk
idekint.
-
Harry, én… nem gondoltam volna, hogy…
-
Pedig igen. – suttogom ajkaiba, majd újra apró
puszikkal látom el ajkait.
Meg kell, hogy mondjam, eddig sosem ünnepeltem ezt a napot, de
tudjátok mit? Ez lett a kedvenc ünnepem. Hivatalosan is. És Taylor elmehet a
búsba.
