Sziasztok! Meghoztam a részt, melyben Spencer Amelia karaktere is megjelenik, kicsit megzavarja a dolgokat, továbbá Harry tervez valamit. Ivettenek pedig nagyon nincs ínyére az új tervezet.
Noémi xx
Harry
A napok szinte repültek, miközben
egyre jobban belemásztunk az újévbe, s az elkötelezettségeink is szaporodni
kezdtek. Interjúk, jelenések, fotózások, egyre kevesebbet voltunk otthon, és
egyre kevesebbet láthattam Hayleyt. Éppen ezért, hogy bebiztosítsam magam,
elhívtam egy vacsorára ma estére. Persze ő azt nem tudja, milyen különlegesre
akarom szervezni. Egyelőre úgy tűnik, minden a kezemre játszik, hisz a hó is
leesett és fagypont alatt van, és egész délután szabad vagyok, hogy
előkészítsem a terepet. Megkértem Niallt is, hogy segítsem nekem, révén, hogy
neki sem lesz semmi elfoglaltsága, csak este elmegy majd sörözni egy kicsit.
-
Szóval, mit csináljunk? – kérdezte, amikor megálltam
egy befagyott tónál. Értetlenül pislogott, de nem talált semmit, és egy hóval
befedett padon kívül tényleg nem sok minden volt ott.
-
Egy tökéletes randi-helyszínt kell összehoznunk, ahol
senki sem zavarhat meg minket. – vigyorogtam.
-
Ezért cipeltél el a világ végére egy elhagyatott tóhoz,
ami hemzseg a gaztól?
-
Igen. Senki sem tudhat erről a helyről, rajtunk kívül.
Ki kell gazolni, és egy téli csodavilágot kell varázsolni ebből a helyből.
-
Remélem, a csaj megéri, mert ha a randi után dobod, én
kiheréllek. Lefagyott az orrom! Érted, megkövült a taknyom! – méltatlankodott.
-
Nyugi, Niall, nem lesz szükség kasztrálásra. Szeretem.
-
Ja, csak ez maradjon is így… - motyogta az orra alatt.
-
Na, szóval kezdjünk neki! Ki kell gazolni, aztán
tűzifát kell szerezni, és egy védett helyen tüzet rakni. Utána le kell
takarítani az asztalt, és odapakolni a kaját. Végül pedig kellenek pokrócok és
párnák. – vázoltam a tervet.
-
Te komolyan ki akarsz ülni a hóba?
-
Miért ne? Szerintem romantikus. – rántottam vállat.
Végül beletörődött, és segített. Pakolásztunk,
gyomláltunk, egyszóval, partiképessé tettük a helyet. Hat óra után végeztünk,
és nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel. A kis hűtőtáska (mely most
fűtőtáskaként funkcionált) az asztalon állt, a nagy fa alatt a hóban párnák és
pokrócok feküdtek (vízhatlan anyagból, muhahaha!) és itt-ott apró gyertyák
égtek (görögtűzből, haha!! na, jó, nem is… de szépen égnek, és nem oltja el
őket a hó). Én már fel voltam öltözve, és hamarosan indulok Hayley-ért. Addig
Niall itt marad, és vigyáz mindenre. Hmm, most így belegondolva, ő lesz az
első, aki megtudja, hogy Hayley-vel randizunk. Na, mindegy.
Zayn
Ma rettenetesen hideg volt, és az
sem segített, hogy esett a hó. Waliyhát kellett elkísérnem vásárolni, mert
meglátogatott. Egy vásárlás erejéig. Még szerencséje, hogy szeretem.
Végül is örültem, hogy nem kint
kellett várnom rá a csontfagyasztó hidegben, és tudtam mozgatni a tagjaimat, de
akármennyire is vagyok macsó, egy fehérnemű bolt előtt várni a testvéredet,
hogy bevásároljon kicsit zavarba ejtő. De oda se neki.
Próbáltam feltűnésmentesen
járkálni (mivel pad nem volt…), miközben próbáltam nem tudomást venni arról,
hogy néhány lány kiszúrt, és kuncogva vették tudomásul, hogy egy Victoria’s
Secret előtt állok. Kicsit se gáz. Már látom magam előtt a Tumblr képeket…
Ahogy járkáltam, egyszer csak
nekem szaladt egy szőke, fiatal lány, szatyrokat tartva a kezében. Mindketten
hátratántorodtunk a hirtelen ütközéstől, és azonnal bocsánatot kezdtünk kérni a
másiktól, míg nem felismertem a szőke ciklont.
-
Joan…? – kérdeztem elhűlve. Ti is így tennétek, ha első
nagy szerelmetek megjelenne előttetek! Nem sokat változott, talán csak szépült.
És nőiesedett. Közel sem az a kislány volt már, akivel három éve összejöttem.
Megérett.
-
Zayn…? – kérdezte hasonlóan, és kékeszöld szemeit rám
emelte. Sokkolt tekintete egyszeriben vidámmá változott, és boldogan ugrott a
nyakamba. – Zayn! Istenem, de régen láttalak! Úgy értem, a TV-ben meg az
újságokban elég sokszor láttalak azóta, de élőben nem! Istenem, úgy hiányoztál!
– szorongatott.
-
Joan… - leheltem, még mindig nem fogtam fel, hogy itt
van. Gyönge teste tökéletesen simult az enyémhez, miközben szívem hevesen
dobogott. Pont, mint három éve.
-
Jesszusom, sokkal magasabb vagy, mint régen! Téged
nyújtanak, vagy mi? – nevetett. Ő sem volt alacsony, sőt, a magasság különbség
kisebb volt közöttünk, mint legutóbb.
-
Te is nőttél. – nyögtem ki nagy nehezen. – És gyönyörű
lettél. – fogtam meg óvatosan a kezeit, mire ő zavarban nézett rám. Láttam
rajta, hogy kattog az agya, csak azt nem tudtam, miért. Azt is láttam, hogy
boldog, hogy újra láthat, csak úgy, ahogy én is az vagyok, de fél is valamitől.
– Mi a baj? – kérdeztem halkan, mire csak megrázta a fejét, és elmosolyodott.
-
Mi lenne, ha nem itt beszélgetnénk, ahol mindenki ránk
figyel, hanem eljönnél hozzám? – vetette fel, én pedig boldogan mondtam igent.
Manapság túl keszekusza volt minden körülöttem, és jól esett volna egy kis
beszélgetés. Joan pedig mindig tudta, mit kell tennie, túl jól ismert.
A kis lakás a belvárosban volt, a
harmadik emeleten. Ízléses berendezése volt, ez teljesen illet Joan stílusára. Vintage
dolgok figyeltek be innen-onnan, virágminták és bőr kiegészítők elegáns
keveréke borított be mindent. Joan csinált nekem teát, majd mindketten leültünk
a kanapéra. Egy darabig csak arról beszélgettünk, mi történt velük az elmúlt
években – pontosabban inkább én beszéltem, hiszen nekem több dolgot kellett
tisztáznom a pletykák miatt, mint neki. Ő is mesélt pár dolgot, például, hogy
egyetemre jár, és hogy nemrég költözött az új lakásba. Aztán egyszer csak azon
kaptam magam, hogy már nem is értem, mit beszél, csak néztem, ahogyan mozognak
az ajkai, azok a csábos ajkai, amiket úgy kívántam, én pedig óvatosan araszolni
kezdtem felé. Végül lehunytam szemeimet, és már azon voltam, hogy megcsókoljam,
mikor megszólalt.
-
Zayn… ne…
-
Miért ne? – kérdeztem, miközben lassan kinyitottam a
szemeimet. Tudtam, éreztem, hogy még mindig szeret, vagyis ez nem lehet az oka.
Valami más. Csak tudnám, mi!
-
Zayn, én… nekem barátom van. – mondta végül, nekem
pedig a szívem összeszorult. Barátja van? De végül is, hogy gondoltam, hogy egy
ilyen gyönyörű lányra nem csapnak le a fiúk? Hiszen ő tökéletes, minden férfi
álma, és a srác, akivel együtt van, nagyon szerencsés. De még nem hagyta abba,
újra levegőt vett, és folytatta. – Sőt… a múlt héten el… el is jegyzett. Zayn,
el vagyok jegyezve. – Szemeim hatalmasra tágultak, hirtelen elfogott a
csalódottság és a féltékenység, s azonnal felpattantam.
-
Ho-hogy mi?! Hogy el vagy jegyezve?! De hisz még csak
19 éves vagy, és, és…
-
Tudom, de… - vágott közbe, miközben lassan felállt. Még
ilyen állapotban is kivettem formát idomait, melyek egykor az enyéim voltak. De
most már a… jegyeséi. – szeretem Nathant, és vele úgy érzem, le tudnám élni az
életem. Ne érts félre, - fogta meg az arcom, és maga felé fordította a fejem,
mikor elnéztem az ablak irányába, hogy ne lássa, mennyire kikészít ez az egész.
Ha eddig nem lett volna elég zavaros minden, most már tényleg az. – még téged
is nagyon szeretlek, de… tudom, hogyha most ott hagynám őt, akkor örök
életemben bánnám. És Zayn… tudom, hogy megtalálod majd az igazit. – nézett
mélyen a szemeimbe. Azt is tudom, hogy tetszik most neked valaki.
-
Honnan…? – hűltem el.
-
Valaki kikotyogta. Lényeg a lényeg, szerintem aranyosak
lennétek együtt, annak ellenére, hogy most még foglalt.
-
Mindig is hihetetlenül jól informált voltál. – ráztam a
fejem. Csak most vettem észre a fényes gyűrűt az ujján, melytől csak még jobban
összefacsarodott a szívem. – De nincs esélyem nála, és úgy néz ki, már
Perrienél se. – fogtam bele a bánatom megosztásába. – És tudod, mi a
legrosszabb? Hogy ott van Liam és Dani, Louis és Zoe, Harry meg bármikor
összejöhet Hayleyvel, Niallnek meg úton van a „hercegnője”, én meg… a volt
barátnőm nem akarja újrakezdeni, Ivettenek van pasija, életem nagy szerelme
pedig rövidesen férjezett lesz. És… ez kicsit fáj. – gördült le egy könnycsepp
az arcomon, amit akárhogy is próbáltam visszatartani, megszökött.
-
Zaynie, mindketten változtunk. – búgta Joan. – Te egy
sármos szívtipró lettél. – mosolyodott el. – Én pedig már nem vagyok az a
cserfes fruska, aki minden szavadon csüngött. Attól még szeretlek. Csak már egy
kicsit másképpen.
-
De most kisétálsz az életemből. – a hangom fojtott
volt, mert még mindig a könnyekkel küszködtem.
-
Tévedsz. Mindig itt leszek neked, ígérem. És, ha
gondolod, eljöhetsz az esküvőre. Sőt, szeretném, ha eljönnél! Nathan is biztos
örülne neki!
-
Cöhh, azt kétlem. – motyogtam.
-
Már sokat meséltem róla neked, és szerinte neked
köszönhetem, hogy ma ilyen vagyok. És szerintem is. Ha te nem lettél volna, nem
lennék az, aki.
Megöleltem. Nem beszéltünk utána,
csak szorítottuk egymást, érezve a másik közelségét, tudván, hogy szükségünk
van a másikra. Jól esett ismét magamba szívni az illatát, mely egy cseppet sem
változott. Mandula és cseresznyevirág. Friss és üde. A kedvencem.
Ivette
Ha égő ólomba mártott vasbilloggal
égetnének egy jelet az oldalamba, miközben a pokol legmélyebb bugyrában sülök,
az is elviselhetőbb lenne a mostani kínomnál. Futottam. 10 km-t. Futógépen.
Meghalok.
Lia elküldött minket edzeni a
lányokkal, hogy formába lendüljünk az újév örömére. Szerintem nem gondolta át. Az
egy dolog, hogy Hayley meg Zoe bírja ezt, hiszen Hays focizott, Zoe meg alapból
hiperaktív, de én nem bírom az edzéseket. A tesi tanár is mindig nyaggatott,
hogy ugyan, fussak már, de sosem futottam. Csakhogy most Lia szerint jobban
fogom érezni magam, meg minden, és a lányok is meggyőztek. De legközelebb nem
megyek. Én még egyszer ilyen kínt nem bírok ki!
Továbbá Lia talált még ki más
dolgokat is, hogy népszerűsítsük magunkat, meg, hogy szebbek legyünk (ez kicsit
fájt, de no problemo!). Kérte, hogy csináljunk Instagramot (ami nem privát,
mert Hayleynek volt egy), és naponta legalább háromszor tweeteljünk Twitterre. És
bármilyen rossz napunk is van, ne legyünk bunkók a rajongókkal (ja, igen, mert
múltkor figyelembe se vettem őket, miközben kávéért mentem, mert egy élőhalott
voltam…). Valamint havonta beiktat nekünk időpontokat körmöshöz, fodrászhoz,
kozmetikushoz, és kéthetente meg kell látogatnunk Janet, aki hivatalosan is a
stylistunk. Ja, és Lia azt is mondta, hogy kicsit hanyagoljuk most a fiúkat,
legalábbis ne mutatkozzunk velük sokat, hanem pihenjünk, mert folyamatosan
stúdiózni is kell. Sőt, adott is mindenkinek egy-egy programtervet a következő
hétre. Fantasztikus, nem?
Íme:
Rythm Queens programterv 2013. 01. 07. – 2013.
01. 13.
Hétfő
9.00-10.00 edzés a teremben
10.00-13.00 pihenő, ebéd
13.00-16.00 stúdió
16.00-19.00 X Factor
turnégyakorlás
Kedd
8.30-9.30 edzés a teremben
9.30-12.30 pihenő, ebéd
12.30-13.00 interjú a Daily
magazinnak
13.00-15.00 stúdió
15.00-16.00 pihenő, rajongókkal
való találkozás
16.00-19.00 X factor
turnégyakorlás
Szerda
9.00-10.00 edzés a teremben
10.00-13.00 pihenő, ebéd
13.00-17.00 X Factor
turnégyakorlás
Csütörtök
14.00-18.00 stúdió
18.00-21.00 díjátadó
Péntek
9.00-10.00 edzés a teremben
10.00-12.30 pihenő, ebéd
12.30-15.30 stúdió
15.30-16.20 Teen Pop magazinnak
interjú
Szombat
11.00-14.00 fotózás a Teen Pop
magazinnak
Vasárnap
Pihenő nap!
Ilyen lesz ez a szuper hetünk! Legalább
a szombat és a vasárnap egész jó lesz. A fotózások nem annyira szörnyűek. Amúgy
most a pihenőn vagyunk, és utána egytől négyig stúdiózás lesz. Már felvettünk
négy egész dalt, amik teljesen kész vannak. Iszonyatosan fárasztó órákon
keresztül énekelni, de Lia szerint meg kell szoknunk, ha majd már lesznek
koncertjeink.
Aztán lesz ma X Factor próba is.
Maga a turné január végén kezdődik, Londonban. Egy hónapig ismét össze leszünk
zárva az X Factorosokkal, de nem nagy probléma. Hiányoznak is egy kicsit.
Úgy, mint Greg is. Múlthét óta
nem láttam, mert hazament. Végül is, nem maradhat itt örökre. De nagyon
hiányzik. A nevetése, a haja, a zöld szemei… És egyre jobban tolerálja a
feladataimat. Nem vág pofákat, vagy ilyesmi, csak mosolyog, és elenged. És
ezért nagyon hálás vagyok.
Bella is nagyon hiányzik. Imádom
a húgomat, csak sajnos egyre kevesebb időt tudok vele tölteni. Mikor a múltkor felhívtam
őket, és beszéltem vele, azt mondta, nagyon szeretne találkozni Niallel, mert
nagyon szereti őt, és vicces. Megígértem neki, hogy egyszer majd elhozom őt
Londonba, és játszhat a fiúval.
